Szűcs Sándor

  

szucs_sandor

 
 
Szűcs Sándor

Születési adatok: 

1924. december 23.-án született Budapesten

2003. május 19.-én halt meg Budapesten

 

 

TANULMÁNYAI:

1935-1943 középiskolai tanulmányok majd érettségi a budapesti Zrínyi Miklós gimnáziumban

1943-1948 egyetemi tanulmányok majd a mérnöki diploma megszerzése a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöki és Építészmérnöki Karán.

MUNKAHELYEI ÉS BEOSZTÁSAI:

1948. december 01.-től az Építéstudományi és Tervező Intézet dolgozója, majd ezen Intézet Ipari Építési Osztályának munkatársaként, átszervezés révén de jogfolytonossággal, az akkor megalakuló IPARTERV statikus tervezője lesz, ahol egészen 1988-ig folyamatosan alkalmazásban marad.

1949 – 1952  statikus tervező,

1952 – 1960  statikus irányító tervező, majd statikus szakosztályvezető,

1960 – 1974  statikus osztályvezető,

1975 – 1985  a Minőségellenőrzési osztály vezetője, egészen nyugállományba vonulásáig,

1985 – 1988  statikus szakértő részmunkaidőben az IPARTERV –ben,

1988 – tól  statikus magántervezőként ill.  statikus szakértőként tevékenykedett

SZAKMAI ÉLETMŰVE:

Munkahelyének tevékenységi köre ill. szakmai orientációja alapvetően meghatározta  az általa statikusként tervezett létesítmények fajtáit, melyek közül az alábbiak emelendők ki:

az oroszlányi hőerőmű szénosztályozó létesítményei,

az Ózdi Kohászati Üzemek egyes épületei,

a Gyöngyösorosziban lévő Ércelőkészítő mű épületegyüttese,

a komlói erőmű bővítése,

a diósgyőri erőmű és hengermű 35/3 kV-os elektromos alállomásai,

a diósgyőri Siemens-Martin öntöde felszín alatti elektromos létesítménye,

a rudabányai Ércelőkészítő mű egyes épületei és

a budapesti-kőbányai fűtőerőmű épületegyüttese.

Az általa vezetett statikus osztály szerkezettervezési munkái közül, melyek tervezésében  folyamatosan részt vett ill. azokat irányította, az alábbiak emelendők ki:

a kecskeméti Zománcipari Művek épületegyüttesének teljes rekonstrukciója,

a Dunai Vasmű Hideghengerművének és Oxigéngyárának tervezése,

a nyíregyházi és a békéscsabai konzervgyárak szerkezettervezési munkái, valamint

az Ózdi rúd- és dróthengermű statikus tervezése.

Az ipari szerkezettervezésen belüli, kiemelt és speciális szakterülete  a gépalapok tervezése volt.  Szélesebb szakmai körökben is elismert szakértője volt a dinamikus hatásokkal terhelt és rezgéstani problémákat is felvető gépalapozási kérdések megoldásának.

Az egyik általa írt és a fenti témával foglalkozó tervezési segédletének bevezetőjében a következőket írja:    „ A gépalap annyiban különbözik egyéb alapoktól, hogy a statikus erőhatásokon kívül dinamikus erőhatások is érik. Ezek lehetnek ütésszerűek vagy időben periodikusan változóak. A gerjesztő erőhatások rezgéseket keltenek, amelyek károsak a gépre, az alapra, továbbterjedésük révén rongálják az épületszerkezeteket valamint a dolgozókra is károsak. A jól kialakított gépalapozás célja az alapozás, ill. a gép rezgéseinek csökkentése egy rezgéstechnikailag helyes alapozási rendszer megválasztásával.”

Az első un. „rezgésmentes” gépalapozását még 1952-ben tervezte, a Dunai Vasmű kovácsműhelyébe telepített kalapácsalap részére. Ezt követően, több kisebb turbinaalap tervezése után, 1958-ban tervezte az első 50 MW teljesítményű LÁNG turbina alapját, majd 1968-ban a Gagarin hőerőmű 200 MW teljesítményű turbinájának alapozását.

Az alább felsorolt hazai erőművek esetében, csaknem az összes turbinaalap az ő tervei alapján került megvalósításra:

a Tiszapalkonyai hőerőmű 4. sz. turbinaalapja,

az Oroszlányi hőerőmű turbinaalapjai,

a Dunamenti hőerőmű turbinaalapjai,

a Gagarin hőerőmű turbinaalapjai és

a Tiszai hőerőmű turbinaalapjai.

A turbinaalapok tervezésén túl sok egyéb gépalap típust is tervezett ill. vett részt felkért szakértőként az ilyen alapozások tervezésében (kompresszoralapok, vákuumszivattyú alapozások ill. különböző speciális műszerek rezgésmentesítése).

Bár az általa tervezett és egyedi igényeket kielégítő gépalapozások, méreteik és különleges tulajdonságaik ellenére sem tartoznak a külsőre látványos és jól fotózható mérnöki alkotások közé, azonban kiemelt fontosságuk az érintett üzemek működése szempontjából, valamint  szakmai megoldásuk magas színvonala megkérdőjelezhetetlen.

Szakmai tevékenysége a Minőségellenőrzés vezetőjeként.

Szűcs Sándor szakértői tevékenysége mellett, tíz éven át volt az IPARTERV minőségellenőrzésének vezetője, mely funkciójában elsődlegesen a vállalat statikus osztályai által végzett tervezések minőségellenőrzésének újraszervezése és folyamatosan a magas színvonal fenntartása volt a feladata. Ennek az elvárásnak, jól megválasztott munkatársai segítségével és saját maga aktív közreműködésével, egy megfelelő hatékonysággal kialakított ellenőrzési mechanizmus keretében tett eleget.

PUBLIKÁCIÓI:

Ez irányú tevékenységet, főleg a gépalapozási kérdésekkel kapcsolatban fejtett ki. Részt vett Major Sándor: „Gép- és turbinaalapok számítása és tervezése” című könyvének megírásában. Önálló munkái e témában az IPARTERV kiadásában jelentek meg: „Szerszámgépek alapozási kérdései különös tekintettel a rezgéscsökkentők alkalmazására” című tervezési segédlete 1968-ban, valamint a „Gépalapok rezgéstani méretezése” című tervezési segédlet 1988-ban. Ezekben a kiadványokban szerzőként megtalálta annak a módját, hogy a tudományos témát úgy vigye közelebb az átlagos felkészültségű statikus tervezőhöz, hogy az a mindennapok gyakorlati munkájában is alkalmazni tudja az olvasottakat.

KITÜNTETÉSEI:

Munkássága során négy alkalommal részesült vállalati szintű elismerésben, két alkalommal pedig (1956 és 1973) miniszteri szintű szakmai kitüntetésben.

1998-ban a Budapesti Műszaki Egyetem rektorától megkapta az Aranydiplomát.

 

Szűcs Sándor életrajzi adatainak felhasználásával összeállította: Hajmási Péter, az IPARTERV nygd. statikus irodaigazgatója       2011. május hó

 

Galéria:

 

Kövess minket a Facebook-on!