Komlóssy István

  

komlossy_istvan

 
 
Dr. techn. Komlóssy István

Születési adatok: 1932. augusztus 30. (Szentes)

  

 

      

Tanulmányaim helye, ideje:

Középiskolai tanulmányaimat a Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumban, az utolsó évet az iskolák összevonása miatt a Rákóczi Ferenc gimnáziumban végeztem, és itt is érettségiztem 1950–ben. Majd aBudapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karára kértem és nyertem felvételt, ahol 1954-ben szereztem mérnöki diplomát, jeles eredménnyel 

                        Okleveles mérnök:                                      Budapesti Műszaki Egyetem (1954)

                        Mérnökmatematikai szakmérnök:              Budapesti Műszaki Egyetem (1969)

                        Műszaki doktor:                                          Budapesti Műszaki Egyetem (1976)

                        Magyar Mérnöki Kamara:

                        Tartószerkezeti vezető tervező:                                                T-T-Tell 01-1998

                        Tartószerkezeti szakértő:                                                              T-SZ 01-1998

                        Verzető tervezői cím megállapítása         T-Tell 01-1998 / 2008. november 14.

Munkaköreim:

1993-             KOMLÓSSY Kft. ügyvezető igazgatója, Budapest;

1988-93          KEVITERV Vízügyi Tervező Vállalat igazgatója, Szolnok;

1986-88          KEVITERV, Vízügyi Tervező Vállalat főmérnöke, Szolnok;

1984-86          SZKI-SCIL Software Osztály vezetője, Budapest;

1977-84          IPARTERV irodavezető főmérnöke;

1973-77          IPARTERV tartószerkezeti szakfőmérnöke;

1961-73          IPARTERV statikus szakosztály vezetője;

1957-61          IPARTERV statikus tervezője;

1956-57          MÁV Vasúttervező Vállalat statikus tervezője;

1954-56          ÉVM Miskolci Tervező Vállalat statikus tervezője;

1953-54          LAKÓTERV Lakóépület Tervező Vállalat statikus tervezője esti foglalkoztatással, egyetemi tanulmányaim mellett.

 

Tervezői pályafutásom során foglalkoztam 1 000 - 3 000 vagonos többszintes raktárak és hűtőházak, kutató intézetek, irodaházak, számítógép központok tartószerkezeteinek tervezésével, amelyek rendre meg is épültek. Ennek során különböző előgyártott vasbeton szerkezetet, vasbeton silókat, vasbeton és acél szerkezetű csarnokokat, valamint könnyűszerkezetes épületet terveztem. Export-tervezési munkáim Szovjetunióban, Lengyelországban, Kuvaitban és Iránban kerültek felhasználásra. A kor szellemének megfelelően a számítástechnika lehetőségeivel is foglalkoztam, amelynek során kezdetben az IPARTERV számítástechnikai feladatait szakosztályom oldotta meg.

Mérnöki munkáimmal párhuzamosan, esetenként magántervezői gyakorlatot is folytattam, ennek során kisebb társasházak és nyaralók tartószerkezeti és építész tervezését is elvégeztem, amelyek közül a lenti lista szerintieket emelem ki.

A tervező vállalatok munka-ellátottsági problémáinak jelentkezésekor az addig felépített számítástechnika terheit az IPARTERV nem kívánta tovább vállalni, ezért az osztályt velem együtt az SZKI-SZKIL számítástechnikai cég vette át. Itt magam is végeztem programozói munkát, ami az úgynevezett felhasználó-barát műszaki programok problémakörének tisztázására és előállítására irányult.

Az Ipartervben betöltött tartószerkezeti szakfőmérnöki pozícióm következtében tagja voltam az ÉVM Tartószerkezeti Tervezői Tanácsának, majd az itteni munkám eredményeként, - z építész mesteriskolai tapasztalatokat is figyelembe véve - lehetőségem nyílt a Tartószerkezeti Mesteriskola megszervezésére és mintegy tíz évig a vezetésére is.

Ugyancsak tartószerkezeti szakfőmérnöki munkaköröm részeként vizsgáltam a tervezés és kivitelezés műszaki ellenőrzésének kérdéseit és nemzetközi tapasztalatait; kimutatva, hogy a francia biztosítás rendszerű ellenőrzést tartom a legalkalmasabbnak a feladat megoldására. Az Ipartervben sikerült is akkor egy hatékonyan működő tervezési utóellenőrzési rendszert bevezetni.

A műszaki ellenőrzés általános kérdéseiről előadásokat is tartottam az ÉVM Továbbképző Intézetben, valamint a MTESZ keretében is.

Harmincévi tervezőirodai gyakorlat, ezen belül több mint 10 évi tervezővállalati vezetői gyakorlat után 1986-ban megpályáztam és elnyertem a KEVITERV Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat (Szolnok) főmérnöki pozícióját. Másfél év után ugyanezen Vállalat igazgatója lettem. A rendszerváltást követően visszatértem a tervezői munkához, aminek során a megjelenő számítástechnikai eszközöket maximálisan felhasználva még most is folyamatosan dolgozom.

Munkáimról általában szakcikkben számoltam be, valamint társszerzője voltam a dr. Palotás László által szerkesztett Mérnöki Kézikönyvnek is.

 

Tervezői tevékenységem szakmai szempontból az alábbiak szerint alakult:

 

Székesfehérvári hűtőház

Békéscsabai hűtőház

A villás pillér

Csepeli tranzit raktár

Már egyetemi hallgató koromban akkor kiemeltnek számító létesítmények tervezésére kaptam lehetőséget, azonban. Miskolcra majd a MÁV-hoz kerülve sok apró feladattal is meg kellett birkóznom. Az Ipartervben Mohácsi László kezei alatt a csepeli tranzit raktár szerkezeteinek tervezése és a kivitelezés művezetése során ismerkedtem meg a helyszíni vasbeton előgyártás lehetőségeivel. E területen aztán az első valóban önálló munkám a békéscsabai hűtőház nagy fesztávú előgyártott szerkezeteinek tervezése volt. Ennek során az akkor több helyen jelentkező hűtőház alatti – néha 10m mélységet is meghaladó - aláfagyást igyekeztem elkerülni, ezért a teljes padlószerkezetet lábakra állítottam, ami szerencsés választásnak bizonyult. A rácsos tartók szerkezeti magassága pedig megfelelő felső szellőző tér kialakítását tette lehetővé. Ugyanitt alkalmaztam - elsőként – a 21m fesztávú előgyártott vasbeton rácsos főtartó villás megfogását a pillérek megfelelő kialakításával. Hasonló megoldás a német szakirodalomban csak mintegy egy évvel később jelent meg. Ugyancsak sikerült eleget tenni annak a követelménynek, hogy a hűtőtermek – az előgyártott bordás szerkezetek ellenére – jól szigetelhető sík belső felületeket kapjanak. A további – egyébként azonos rendszerű - hűtőházaknál az ívelt felső övű rácsos tartók helyett a 63m széles épület kétirányú lejtésű tetőjéhez alkalmazkodó, de azonos elvi kialakítású tartók készültek. Az előgyártott szerkezetek kialakítása során döntő szempontot képviselt az az igény, hogy az összes elem max. két, 10 to teherbírású hernyótalpas daruval beemelhető legyen.

 

A rácsos tartó tervezése során különleges alakzatot sikerült kialakítanom azáltal, hogy az alsó övet eggyel több részre osztottam, mint a felsőt. Így olyan rácsozás jött létre, amely igen kedvező a rács-rúderők szempontjából, ugyanis a széleken a nyomott rudak rövidek, a húzottak pedig hosszúak, vagyis az oszlopos rácsozás erőjátékét adják itt, ahol ez fontos, és a szimmetrikus rácsozásét középen, ahol ez is megfelelő. Az összkép pedig - azt hiszem – megnyerőre sikeredett.

Gombafödém lapos fejjel

Már korábban foglalkoztam a gombafödémekben rejlő tartalékok feltárásával, elsősorban dr. Menyhárt István felvetése alapján, amely a törési elmélet egy ellentmondására mutatott rá, nevezetesen az oszloptalpak, illetve a közbenső gombafödém mezők – mint fordított oszloptalpak – között mutatkozó jelentős teherbírás eltérésre. Bár vizsgálódásaim e téren nem hoztak igazán meggyőző eredményt, de ennek melléktermékeként a gombafödémek fejének kialakításában lényeges újítást vezettem be, nevezetesen az általánosan alkalmazott 45°-os kiékelés helyett a gerendáknál is szokásos 1:3 hajlású kiékelést kezdtem el alkalmazni , és azt találtam, hogy az minden szempontból – különösen a nyírások felvételére – igen kedvezőnek bizonyult. Ezért azt követően több gombafödémet is ilyen kialakítással terveztem meg. Így például a szabadbattyáni közraktár épületét, amelynél 10x10m,-es oszlopállásra 10,0 to/m2 terhelésre terveztem gombafödémet, a lemez vastagsága 43 cm volt.

A vasbeton előgyártás terén pedig az előbbiek során kialakított elveket figyelembe véve alakítottam ki a Villamosipari Kutató Intézet szerkezeteit, a főtartó villás megfogását vierendel pillérrel és T szelvényű gerendával szebbé is lehetett tenni. Ugyanitt az irodaház ugyancsak új megoldással alul befogott pillérekből, 7,2x3,6m-es panelekből és vízszintes falpanelekből áll, igen gazdaságos anyagfelhasználást és meglepően gyors szerelést lehetővé téve.

Előgyártott szerkezetekhez ekkor már számomra természetes volt az a modell, amely alul befogott pilléreket és ezekre helyerzett kéttámaszú főtartókat tekinti alkalmas szerkezeti váznak. Ezért nagyon meglepődtem, amikor az ÉMI szakértői ezen épület vizsgálata során két hétig azon töprengtek, hogy lehet-e ezzel a modellel épületet tervezni.

 

Villamosipari Kutató Intézet csarnoka

 

 

Hasonló elveket sikerült a RÖVIKÖT raktárának négyszintes, 9x9 m fesztávú, 1,7 to/m2 hasznos terhelésű raktárainál alkalmaznom. Itt a négyszintes, 90x90cm külméretű

RÖVIKÖT ruházati raktára

vierendel pillérek övei közé három részre osztott gerendák kerültek, amiknek - a teherelosztás érdekében - a tetejére helyeztem a 9,0m fesztávú, keresztborda nélküli paneleket. A pilléreket a helyszínen gyártották le és bikával emelték be, a többi elem üzemben készült és hernyótalpas daruval volt szerelhető. A pillér-gerenda csomópont sarokmerev kialakítása kibetonozással volt megoldott. A 30x70m alapterületű négyszintes épületet - a szakma nagy megdöbbenésére - lényegében három hónap alatt legyártották és összeszerelték. A homlokzatot függőleges kétszintes előgyártott panelek burkolták.

INFELOR irodaház

Margit körúti irodaház

Teljesen új kihívást jelentett a Margit-körúti irodaház (Ganz, majd minisztérium), amelynek kilencemeletes szerkezetéhez üzemben előgyártott födémelemeket kívántak alkalmazni. Az építész tervek szerint merevítő magok közötti hosszvázas rendszer volt kialakítható, a hosszvázat kifelé fordított 6cm vastag U szelvényű, magon gyártott vasbeton tartók alkották, 10,8m fesztávval. A szélső parapet-tartók alsó övének befelé nyúló konzolja hordta a födémelemeket, a végbordák ugyancsak hátranyúló konzolja pedig a pillérek konzoljaira való felfekvésre szolgáltak. Így mind a terhelés, mind pedig az alátámasztás az U szelvény csavarási középpontjában történt. Középen ugyanez a födém alatt helyezkedett el.

Ezt követően az egyedi előgyártás – a gazdasági ösztönző rendszer megváltoztatása miatt – teljesen kiszorult az építő-iparból, viszont megjelentek a zsaluzó rendszerek, aminek alkalmazására az INFELOR székháznál volt lehetőségem. Talán érdekes, hogy ezeknél inkább csak a merevítő rendszerek végig vitele okozott nehézséget, ami mindenkinek csak útjában van.

De az időközben megjelent számítástechnikai rendszerek a legváltozatosabb alátámasztási rendszer mellett is gyorsan és megnyugtatóan követhetővé teszik az igénybevételeket és meghatározzák a szükséges vasalást.

Inotai gázturbinás csúcserőmű

Ezt megelőzően azonban még alkalmam volt egy 42m fesztávú. 12m keretállás távolságú, 125t-ás híddaruval ellátott csarnok acélszer-kezetének tervezésére, az inotai gázturbinás csúcserőmű részére. A szerkezeti méretek szépsége mellett itt a nemzetközi együttműködés is jelentős volt: a technológiát a Don menti Rosztovban tervezték és gyártották, az acélszerkezetet Léván készítették, mindezt meglehetősen feszített ütemben. Ez volt az első alkalom, hogy munkámért minisztériumi kitüntetést is kaptam.

 

KIKA reklámfelület az első terv szerint

KIKA „simli”

Jó néhány év szakfőmérnöki és vállalatvezetői kitérő után visszatértem a tényleges tervezői tevékenységhez, de közben a környezet, a technológiai feltételek, a megbízói elvárások és az anyagi lehetőségek egyaránt megváltoztak. A szerkezeti tisztaság már nem olyan fontos, a megbízói kívánságok néha igen bonyolult és egyben hatalmas rendszerekhez vezetnek, mint pl. a budaörsi KIKA bejárati és központi acélszerkezete, amelynél csak a reklámtábla több mint 2000 rúdból állt volna. Persze amikor minden készen volt, a megbízó mégis sokallta a mintegy 50m hosszú és 15m magas (lásd balra) két irányban görbült felület burkolási (!?)költségeit, ezért aztán helyette csak egy 7m kiülésű és 30m széles „simlit” kapott a ház (.lásd. jobbra)

 

METRO áruház bejárata

Ugyancsak határozott beruházói kívánság alakította a METRO áruházak azóta Európa szerte alkalmazott bejáratait és parkolóinak tetőit. Ezeknél a tervezőnek csak meghatározott keretek

METRO „cégtáblája”

között lehetett a gazdaságosságra törekednie, de a gyárthatóság és a gyors szerelhetőség követelményeinek kielégítése továbbra is megkerülhetetlen maradt. A reklámhatás fontosabb, mint a költségek! Kiterjed ez olyan szerkezetekre is, mint egy áruház parkolójának tetőszerkezete, ami az itt bemutatott példa esetében akár kétszeres is lehet egy szolid szerkezet költségeihez képest.

METRO parkoló tető

Az ilyen szerkezetek esetében, a mai számítástechnikai lehetőségek mellett inkább csak a modell felépítése igényel sok munkát. Aztán meg a különféle variációk kidolgozása; mert ha már adva van a lehetőség, nem lehet megkerülni az eredmények részletes és sok szempont szerinti elemzését, és mindig van mit javítani a modellen ahhoz, hogy a végeredménnyel nagyjából meg lehessünk elégedve. De az elszabadult fantázia sokszor olyan szerkezeteket szül, aminek nemcsak a számítása, hanem talán a gyártmányterve sem lenne megoldható számítástechnika nélkül: egy példa erre az íves áruházi bejárati táblatartó térbeli rácsa, amelynél a rácsrúd elemek áthatási vonalait a modell viszonylag egyszerűen és főként megbízhatóan szolgáltatta.

KIKA bejárati csarnok

Természetesen nem mindig adódik „ínyenc falat”, a munkák zöme nagyonis szokványos feladatokból áll. Ha azt akarjuk vizsgálni, hogy mi változott az utóbbi 50 év alatt a tervezés és ezen belül tartószerkezet tervezés helyzetében, talán éppen ez a legjellemzőbb. Az ötvenes-hatvanas években az egyedi előgyártás megadta a tervezőknek a kísérletezés lehetőségét. „Mutasd meg a csomópontodat, és megmondom ki vagy!” járta az Ipartervben akkor. Ezzel a szemlélettel hatalmas építményeket tudtunk megvalósítani, és mind más és más volt. Ma ezek már csak valamilyen rendszer szerint képzelhetőek el. És a rendszert sem a tervező választja meg. De azért egy saját tervezésű megvalósult épületet látni éppoly felemelő érzés                 maradt mára is, mint volt régen.

 

Kitüntetéseim:

Kiváló dolgozó jelvényt és oklevelet számos alkalommal kaptam tervezői tevékenységem során, majd:

1975-ben Nehézipar Kiváló Dolgozója jelvényt,

1982-ben ÉVM Kiváló Munkáért jelvényt,

2004-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemtől Aranyoklevelet

kaptam.

 

Galéria:

 

Kövess minket a Facebook-on!