Halász Ottó

Részletek

Módosítás: 2014. március 20. csütörtök, 15:08

 

 

Dr. Halász Ottó

Születési adatok: 1927. október 24. (Budapest)

Tanulmányok:

1950 – Budapesti Műszaki Egyetem, mérnöki oklevél

1956 – Budapesti Műszaki Egyetem, A műszaki tudomány kandidátusa

1977 – Budapesti Műszaki Egyetem, A műszaki tudomány doktora

1982 – Magyar Tudományos Akadémia, Levelező tag

Munkahelyek:

Kitüntetések:

Kiemelkedő alkotások

Fontosabb publikációk:

Szakcikkek

Szakkönyvek

Tankönyvek

Dr. Halász Ottó egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Sokoldalú munkásságát nem lehet egyszerűen beskatulyázni, a műszaki képlékenységtan, a szerkezetállékonyság és a méretezéselmélet tudományterületén egyaránt ért el eredményeket. Kiemelkedő kutatói munkássága mellett oktatóként, a BME Építőmérnöki Karának dékánjaként, illetve az Acélszerkezetek Tanszék vezetőjeként is maradandót alkotott.

1927. október 24-én született Budapesten. Műveltségét és a mérnöki munka tiszteletét szüleitől kapta. A tágabb, embertelen társadalmi környezetben is emberséges gondolkodást szintúgy. A Kölcsey Ferenc Gimnázium kitűnő tanulója a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karának is kiváló hallgatója lett. 1950-ben szerezte meg jeles minősítésű mérnöki oklevelét, de már 1949-ben matematikát oktatott, és 1950-ben tanársegédként az Egyetem 1. sz. Hídépítési (később Acélszerkezetek) Tanszékén találjuk. Oktatói és kutatói képességei szinte egyidejűleg bontakoztak ki. Megértés és együttérzés jellemezte kapcsolatát a hallgatókkal, alapos felkészültség, nagy elméleti és tárgyi tudás, következetes gondolkodás kutatói munkásságát. Az aspiratúra éveit követően készített kandidátusi értekezése nemzetközileg is nagy figyelmet keltett. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Közleményeiben közzétett dolgozat világszerte tekintélyes szerzővé avatta az 1956-ban kandidátusi fokozatot szerzett tudóst. Az önmaga felé magasra állított mérce – és nem a teljesítményhiány – lehetett az oka annak, hogy a tudomány doktora fokozatot csak húsz évvel ezután szerezte meg. Hogy minden bizonnyal így volt, azt a közben eltöltött két évtized gazdag kutatói munkássága bizonyítja.

A műszaki képlékenységtan – a kontinuummechanika vizsgálati módszereitől eltérően – a gyakorlati tapasztalatokat megvalósító modellekkel dolgozik. Két fő modellje a rugalmas-képlékeny és a rugalmas-merev elemek kapcsolásával jön létre. Ilyen modellek alkalmazását – példának említve a vasbeton szerkezetek (közöttük a lemezek) határegyensúlyi állapotának leírását – a valóságos szerkezeteken végzett roncsolásos vizsgálatok eredményei igazolják. Az úgynevezett határegyensúly elmélet egyik alaptételének alkalmazása vasbeton lemezekre képezi Halász Ottó egyetlen idevágó dolgozatának tárgyát.

A gyakorlati tapasztalatokat megbízható, elméletileg helytálló – és ezért is – matematikailag kezelhető modellalkotás egész munkásságát jellemzi. Vonzónak tűnő, de öncélú kutatási feladatot se magának, se másnak nem adott. Amikor élete fő működési területére – az acélszerkezetekre – összpontosult munkássága, nagy fogékonysággal választotta ki azokat a nem kellően feltárt összefüggéseket, amelyek tisztázása szép feladat, de nemzetgazdasági előny hordozója is. Ma már világosan látható, hogy az acélszerkezetek alkalmazásának, tervezésének, gyártásának látványosan gyors fejlődése a stabilitáselmélet, a műszaki képlékenységtan és a tervezéselmélet fejlődése nélkül lehetetlen lett volna. A karcsú, a teherbíró képességhez viszonyítottan minimális acélanyaggal készülő szerkezetek a hagyományostól eltérő kihajlási, kifordulási és horpadási jelenségeket mutattak. Az is világossá vált, hogy a szerkezet tehernövekedés alatti állapotváltozásának kritikus pontjai nem jelentik egyúttal a teherbíró képesség megszűnését, még kevésbé a progresszív összeomlás közvetlen veszélyét. Halász Ottó jól tudta, hogy a nem lényegtelen részproblémák megoldása akkor jelent igazi eredményt, ha a műszaki tervezők részére készülő szabályzatokba, irányelvekbe építve elfogadható biztonságú, anyagot, gépet, energiát, munkaerőt jól hasznosító – gazdaságos – szerkezetek tervezését teszi lehetővé.

A Shanley-féle jelenség egy lehetséges általánosításaként mondta ki Halász Ottó doktori értekezésében – és adott esetre bizonyította – hogy az úgynevezett képlékeny csuklók nem egyértelmű viselkedése miatt stabil egyensúlyi helyzetben is létrejöhet az egyensúly elágazása. Bevezette a viszonylag merev szerkezetek fogalmát, mely szerkezeteknél a képlékeny teherbírás kimerülése az elsőrendű elmélet alapján kialakuló folyási mechanizmus létrejötte után következik be. Nevéhez fűződik az acélszerkezetek képlékeny méretezésére szolgáló első hazai szabvány megalkotása is.

Behatóan foglalkozott a könnyűszerkezetek körében jelentkező stabilitási jelenségekkel. A vékonyfalú szerkezetek méretezésénél alkalmazott eljárások, a kezdeti pontatlanság, kezdeti görbültség számításba vételének kezdeményezője volt. Társszerzőkkel együtt a 60-as évek közepén írt Vékonyfalú acélszerkezetek c. könyve ma is a tulajdonosok féltve őrzött kincse. Mai, számítástechnikára orientált szemmel nézve a valószínű kezdeti pontatlanság ténye vagy feltételezése inkább előny, mint hátrány. A számítógép ugyanis „szívesebben” számol végig egy állapotváltozási folyamatot, mint egy közbenső állapothoz rendelt sajátérték-feladatot.

Halász Ottó azok közé tartozott, akik korán felismerték a számítástechnika adta lehetőségeket és főleg azt, hogy a keletkező előnyöket csak szemléletváltással, a klasszikustól eltérő modellek alkalmazásával lehet elérni. Életének utolsó heteiben került elfogadásra az az új acélszerkezet-méretezési szabványjavaslat, amely e gondolatokat magába foglalja. Lehetővé tette a tervezőnek a hagyományos vizsgálatot, de megengedte az igényesebb, számítástechnikai felfogású „imperfekt modell” vizsgálatát is.

Halász Ottó akadémiai székfoglaló előadásában adott tervezés-elméleti iránymutatás fő pillérei: a tartószerkezet múltját-jövőjét leíró állapotváltozási tér, a szerkezeti elemek vagy fontos (olykor kritikus) résztartományok kontinuummechanikai szigorúságú elemzése, és végül a teljes modell feltételezéseit igazoló (vagy cáfoló) valóságos szerkezeten végzett mérés. A program minden része elbírja (olykor igényli) az összefüggések laboratóriumi feltárását vagy a számítógépes szimulációt.

Súlyos betegség következtében, 59 évesen halt meg, de élete utolsó heteiben is a kar, a tanszék, a laboratórium gondjai foglalkoztatták. Nem csak értette, tervezte a jövőt, nemcsak kiemelkedő tudományos eredményeket hagyott hátra, hanem kiváló, általa nevelt munkatársak nagyszerű csapatát is.

Átvétel Szabó János: Halász Ottó 1927-1986. Megemlékezés.
Magyar Tudomány 1986 31:10;818-820 cikkéből

Galéria: