Majoros Gábor

Név: Majoros Gábor

 

Születési: 1947. február 7. (Ratingen)

 

Tanulmányok:

  • 1962-66          Gőgös Ignác Gimnázium, Dombóvár
  • 1966-72          BME, Építészmérnöki Kar
  • 1976-78          Építész Mesteriskola

 

Munkahelyek:

  • 1972-82          Győrterv, építészeti tervezés, ipari épületek, sátrak, panelházak
  • 1982-89          AGROKOMPLEX, építészeti tervezés, sátrak tervezése és kivitelezése
  • 1989-95          Architent Kft., építészeti tervezés, sátrak tervezése és kivitelezése
  • 1996-02          Majoros és Társa Kft., építészeti tervezés, sátrak tervezése és kivitelezése
  • 2002-08          PTE Pollack Mihály Műszaki Kar, adjunktus
  • 2002-              Politent Kft. építészeti tervezés, sátrak tervezése és kivitelezése

 

Kitüntetések:

  • 1984               Ybl Miklós díj, a sátorszerkezetek tervezése terén elért eredményekért

 

Fontosabb publikációk:

  • Kollár Lajos: Ponyvaszerkezetek. Alfejezetek. Műszaki Könyvkiadó, 1987.
  • Ponyvaszerkezetek Műszaki Irányelv. Szerkesztőbizottsági tag. 1985.
  • Majoros Gábor: Ponyvaszerkezetek a mezőgazdaságban. Jegyzet a Gödöllői Mezőgazdasági Egyetem részére, 1984.

 

Fontosabb munkák:

  • 1974 Afit sátor, Győr
  • 1979 Kamaraerdei ifjúsági park színpadfedés
  • 1981 Irak, légtartós sátor tervezés
  • 1984 Keszthely teniszcsarnok
  • 1989 Bécs-Budapest Expo, nyertes tender Diether S. Hoppe-al
  • 1989 Bejrut, Expo, Magyar Pavilon tervezés
  • 1990 Rybinsk, (Szovjetunió) teniszcsarnok, tervezés és építés
  • 1991 Operaház, mézeskalács ház
  • 1991 Pápa oltár a Hősök terén, tervezés és építés
  • 1996 Szocsi (Oroszország), tervezés és építés Vladimir Ermolovval
  • 1997 Rainbow Children’s Museum, Cleveland (USA) bővítés, tervezés és építés
  • 1997 Moszkva (Oroszország) tervezés és építés
  • 1997 Miskolci Nemzeti Színház belső udvarának szezonális fedése, tervezés és építés
  • 1997 Dubai, tengerparti árnyékolók tervezése és építése
  • 1999 Dubai, irodaépület udvarának fedése, tervezés és építés
  • 1999 Hurghada (Egyiptom), Nemzetközi repülőtér fogadócsarnoka, tervezés és építés
  • 2000 Budapest, Népművészeti múzeum, udvar fedés időszaki kiállításhoz, tervezés és építés
  • 2003 Pécs, EXPO Center szerkezettervezés
  • 2004 Szaud-Arábia, VIP parkoló, tervezés

 

Majoros Gábor a magyarországi ponyvaépítés talán legfontosabb alakja. Hallgató korában Pelikán Józsefnél ismerkedett meg a ponyvaszerkezetekkel. Családi háttere és egyéni érdeklődése is inspirálta ez irányú munkáit: édesanyja (Medveczky Gabriella) az első magyar ejtőernyős nő volt, míg Majoros az első magyar sárkányrepülők között volt (saját építésű gépeken repültek, melyekre mezőgazdasági fóliából feszítették a szárnyakat).

 

A diploma után a Győrtevnél kezdett dolgozni. Ez azért fontos, mert Magyarországon a győri Graboplast foglalkozott műbőrök és ponyvaanyag gyártásával is. Így lehetőség adódott arra, hogy elkészülhessenek az első ponyvaszerkezetű fedések. Az AFIT autószerelő csarnoka volt az első magyarországi tervezéssel és kivitelezéssel épült feszített sátorszerkezete 1974-ben. Ezt aztán sok más szerkezet következett.

 

A sátorszerkezetek tervezésének számtalan speciális mechanikai kérdése van. Ezekben a héjszerkezetekben komoly szaktekintélynek számító Kollár Lajos volt segítségére. Az első számító programokat Gáspár Zsolttal fejlesztették, akinek több jelentős tudományos publikációja készült később ebben a témakörben. A statikai számításokat pedig Óvári Tibor készítette. Később Galaskó Gyula vette át Gáspár Zsolttól a számító programok (elsősorban alakmeghatározó, később analízist is végző programok) fejlesztését. Majoros mint konstruktőr tervezi szerkezeteit, a statikai számításokat Óvári Tibor, Galaskó Gyula, Petrik Géza, Hegyi Dezső készítették az idők során.

 

A ponyvaszerkezetek építése magával vonzotta az elméleti és a szabvány háttér fejlesztését. A nyolcvanas évek elején elsősorban Kollár Lajos és Majoros Gábor munkájaként elkészült a ponyvaszerkezetekről szóló Műszaki Irányelvek. Ez foglalkozott beépítési feltételekkel, anyaghasználattal, méretezéssel, tűzvédelemmel.

 

A hetvenes-nyolcvanas évek a ponyvaszerkezet építés hőskora volt: az állami megbízások és a megfelelő ipari háttér jó teret biztosított a fejlődéshez. A nyolcvanas évek elején az agárdi székhelyű AGROKOMPLEX vette át a ponyvás témát, ekkor számtalan mezőgazdasági alkalmazás készült. A kor sajátosságaként műszaki újításként komplex építészeti-tartószerkezeti rendszereket fejlesztettek, és az így kapható állami támogatások nagy lökést adtak a ponyvaszerkezetek építésének. A rendszerváltással ez a háttér megszűnt. Jól indultak a kilencvenes évek: Majoros megépíthette a Hősök terére a pápa oltára feletti fedést, és több pályázatot nyert a világkiállításra. Azonban a világkiállítás elmaradt, és az új befektetői környezet nem kedvezett a különleges megoldásoknak: a bevált „biztonságos” szerkezeteket keresik a felhasználok ma is. Ma kevés nagy volumenű szerkezet készül Magyarországon. Eközben nemzetközi téren fejlődik az ipar, folyamatosan épülnek a látványos sportlétesítmények, közösségi terek, és a kisebb árnyékolók is ponyvaanyagból.

 

Míg Magyarországon háttérbe szorult a ponyvaépítés, addig az arab világban óriási az érdeklődés. A kilencvenes évek vége óta Majoros folyamatosan tervez és épít Dubaiba, Egyiptomba, Szaud-Arábiába.

 

Majoros Gábor remek műszaki érzékkel rendelkezik, de érzékeny építészeti vonatkozásban is. Vannak ponyvatervezők, akik a legkedvezőbb műszaki megoldást, vagy a bevált sablonokat keresik. Majoros ezzel szemben mindig a környezethez való igazodás, a látványos szerkezetek irányába mozdul a lehetőségek szerint. Elsősorban építész, konstruktőr, aki jól érzi az erőt, a súlypontokat. Szerkezeteit nem csak tervezi, de rendszerint saját maga is építi meg.

 

Úttörő munkájának elismeréseként 1984-ben megkapta az Ybl díjat. Ennek érdekessége, hogy elsősorban szerkezettervezés irányában végzett tevékenységet korábban nem honoráltak ezzel a díjjal.

 

Mindig szívesen részt vesz újításokban, oktatásban. Voltak programjai az Iparművészeti Főiskolával, rendszeresen tart előadásokat a Budapesti Műszaki Egyetemen, évekig tanított a PTE Pollák Mihály főiskolai karán, ahol sok diákkal megszeretette a ponyvaszerkezeteket.

 

Galéria:

 

Dunai Árpád

  

balazs_gyorgy1

 
 
Dunai Árpád

Születési adatok: 1940. április 26. (Budapest)

  

 

  

  

  

  

 

 

Tanulmányok:

1958-ban érettségizett a budapesti Széchenyi István Gimnáziumban.

1963-ban szerzett mérnöki oklevelet (száma: 2020/1963).

1969-ben szerzett acélszerkezeti szakmérnöki oklevelet.

1988-ban tartószerkezeti vezető tervezői jogosultságot kapott.

 

Munkahelyek:

1963. óta az IPARTERV-nél dolgozik, 2008-ban statikus műteremvezetőként. Jelentősebb munkái:

1963-ban részt vett a Tiszai Vegyiművek szuperfoszfát raktárának tervezésében.

1964-ben statikus társtervezője volt a Csepel Vas- és Fémművek nemesacél gyártó csarnokának.

1965-1966: a Csepeli Fémmű színes fémcső és rúdhúzó héjszerkezetű csarnokainak kivitelezésénél állandó tervezői művezetőként szakmai gyakorlaton vett részt.

1966-1967: a Győri és Miskolci Házgyárak betongyárainak és cementsilóinak statikus terveit készítette el. Ebben az évben tervezett az ALKALOIDA Vegyészeti Gyár tiszavasvári üzemébe 20.000 m3 vasbeton lemezműből egy egyterű, csúszózsaluzatos mákgubótárolót (ezért Vállalati Nívódíjban részesült).

1968-ban a Hajdú megyei ÁÉV központi telepének statikus terveit és a hódmezővásárhelyi Porcelángyár központi transzformátorállomásának terveit készítette el.

1969-ben a csehszlovákiai TOS Szerszámgépipari Tröszt Varnsdorfban felépített raktár-műhely csarnokának tervezője volt.

1969-1970: az NDK-beli BUMA Tröszt Oelsnitzi gyárában készült magasraktár szerkezeti terveit készítette.

1970-ben a MASPED közel 20.000 m2-es csepeli raktárcsarnokát tervezte meg (Ybl díjas munka).

1971-1972: a RAVILL 14.000 m2-es raktártelepét tervezte meg.

1971-ben a Nyugati pályaudvar központi kazánházának terveit, 1973-ban a Bőrdíszmű Szövetkezet 5-szintes üzemházának terveit készítette el.

Ezen kívül téglagyári kazánházakat, nagyméretű transzformátorállomásokat, különféle fesztávolságú és terhelésű vasbeton és acél darupályákat tervezett és egyéb ipari létesítmények tervezésében vett részt.

Pályázati részvételei közül (Bécsi ENSZ atomenergia Felhasználási Központ, Budapesti új televíziós adóállomás), a Tiszavasvári alkaloida gyár 200.000 m2-es mákgubó tárolójának megoldása a pályázat megnyerését eredményezte. A tároló az 1986-ban elkészült kiviteli tervek alapján még ugyanabban az évben megvalósult.

1970-től részt vesz az Építőgépgyártó Vállalatnál kifejlesztett könnyűszerkezetű Shed csarnok tervezésében, mint szerkezettervező. A szerkezet 1973-ban az ÉMI-nél műszaki alkalmassági bizonylatot nyert.

1975-ben a Fővárosi Gázművek Koppány utcai irodaépületének és hegesztőüzemének tervezésében vett részt.

1976-ban közreműködött az NDK-beli Haldenslebenben megvalósult porcelángyár tervezésében.

1976-1977: a bélapátfalvi Cementgyár 85 m magas, óriás silóinak statikus felelős tervezője volt.

1977-1978: a Dunai Vasmű villamosjavító csarnokának egyik tervezője volt.

1978-ban tervezte Tiszavasváriba a mákgubótároló második 20.000 m3-es egységét (az új kivitelező a korábbi 14 cm helyett csak 18 cm falvastagsággal vállalat).

1978-1979: az Építőgépgyártó Vállalat nagykanizsai gyárának új csarnokát tervezte.

1979-ben az Építőgépgyártó Vállalat 12×18 m-es Shed rendszerű típuscsarnokának elemrendszerét dolgozta ki.

1980-1981: a Gyógyáruértékesítő Vállalat gödöllői raktártelepe új nagylétesítményeinek statikus tervezője volt.

1982-ben a Segesdi Tüzihorganyzó Üzem létesítményeit, 1983-ban a MASPED Csepeli Raktártelep TMK csarnokát, 1984-ben a MÁTRA Gázbetongyár osztályozó létesítményét, 1985-ben pedig a Tiszai Erőmű széntároló 32 db. 200 m3-es bunkereinek felújítását tervezte.

1986-1988: erőművi tartószerkezetek felülvizsgálatát végezte.

1989-1991: az Orosházi Síküveggyár szerkezeti átalakításának tervezését irányította.

1992-1993: a Tengizi olajfinomító új egységét tervezte és a munkát koordinálta (15 csarnok, 14 óriás gépállvány, 2800 fm csőhíd).

1994-1995: az Amerikai Követség tetőtérbeépítését (Bp. V. Szabadság tér) és a Citibank központi fiókjának (Bp. V., Vörösmarty u.) statikus tervezését irányította.

1995-ben a HUNGAROPHARMA Debreceni raktárbázisának tervezésében vett részt.

1996-1997: PREUSS STAIHL AG részére Salzgitterben acélmű statikai tervezését irányította (2500 tonna acélszerkezet).

1996-1998: a Keleti pályaudvar rekonstrukció statikai tervezésében vett részt.

1997-1998: az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet statikai tervezését végezte és irányította.

1998-ban a Tiszai Vegyi Művek műtrágya feltárójának különleges megerősítését tervezte.

2001-ben a Budapesti Francia Iskola tervezésében, 2002-ben az Oszlói Magyar Nagykövetség épületének áttervezésében, 2003-ban a Nemzetközi Keresztyén Iskola tervezésében, 2004-ben a Chinoin Gyógyszergyár Központi Laboratóriumának tervezésében vett részt.

2005-ben az ALCOA-KÖFÉM 7000 t-ás rúdpréssorának alapozását tervezte.

2006-ban a Honvéd Kórház új központi épületének statikus terveit készítette és irányította (10000 m2).

2007-ben az ALCOA-KÖFÉM új finomhengersorának bonyolult óriásalapjait – kb. 1200 m3 beton – tervezte és a helyszíni munkákat irányította.

1970-től vesz részt szakértői munkákban. Döntően tartószerkezetek, darupályák vizsgálata, szakértése volt szakértői munkája tárgya (GANZ-MÁVAG, Csepeli Vas és Fémművek).

Részt vett a nagykanizsai sörgyárban összedőlt érlelősilók tervezési – 4 db 600 m3-es – és kivitelezési hibáinak szakértői feltárásában.

2007-ben vizsgálta, hogy a korábbi Mátrai Gázbetongyár – napjainkban YTONG – 1500 m3-es vasbeton, pernyetárolásra készített silóját milyen feltételekkel lehet cementtárolásra használni.

1975. óta foglalkozik könnyűszerkezetes magasraktárak tervezésével és szakértésével. 2005-ben a Munkavédelmi Főfelügyelőség ajánlása alapján elvégezte a PLUS Élelmiszer Diszkont áruházlánc központi telepén részlegesen összedőlt 18.000 raklapos raktárállványrendszer szakértői vizsgálatát, amelynek alapján a teljes lecserélésének költségét vállalta a szállítója.

2003. óta részt vesz nagyméretű irodaházak tartószerkezete építésének műszaki ellenőrzésében. 2008-ban készült a Dunaparton a Millenium Városközbpontban 2 db -3 + 9 szintes, egyenként 32000 m3-es irodaház és ugyanabban az évben kezdtek építeni az Üllői úton egy új -3+9 szintes, 2500 m2-es irodaházat. A műszaki ellenőrző munkát csak azzal a feltétellel vállalta, ha a statikus tervdokumentáció részletes ellenőrzésével is megbízták az írásban leadott szakvélemény alapján – természetesen tervezői egyeztetés és egyetértés után – a szükségesnek talált módosításokat a tervdokumentációkon átvezették.

Munkáiról az Ipari Építészeti Szemle, a Szakipar, a Műszaki Tervezés, a Magyar Építőipar c. szakfolyóiratokban jelentek meg ismertető szakcikkek.

1992. óta a BME Hidak és Szerkezetek Tanszéke felkérésére évente 1-2 alkalommal a diplomatervet készítő szigorlókat ipari konzulensként segíti és ugyancsak a Tanszék kérésére évente 1-2 alkalommal diplomatervet bírál.

2006-tól az MMK Tartószerkezeti Tagozat Jogosultsági Vizsgabizottsága tagjaként segíti a Tagozat munkáját.

A MMK Tartószerkezeti Tagozata Magasépítési Bizottságának az elnöke.  Életművéért 2010-ben a Tagozat Menyhárt István díj kitüntetésben részesítette.

Elérhetősége: 1026 Budapest,Endrődi Sándor u. 30/A.

 

[Forrás: 2008-ban írt életrajza]

 

 

Galéria:

Csák Béla

  

csak_bela2

 
 
  Dr. Csák Béla

  Születési adatok:  1926. július 03. (Besenyőszög, Belsőszentiván Puszta)

  

 

  

  

  

  

 

 

Tanulmányok:

1932 –38. Besenyőszög, Római kat. Népiskola

1943 –44. Törökszentmiklós, Közs. Polgári fiúiskola: 4 polgári osztály elvégzése magánúton

1945- 48. Jászapáti, gróf Széchenyi István Kat. Alapítványi Gimnázium, érettségi: 1948.

  • 1948-52. Budapesti Műszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar, diploma: 1952.

Főbb tanulmányutak:

  • 1964. Ljubjana (3 hónap). Tanulmányozta az 1963-as Skopjei földrengés épületekre gyakorolt hatását, valamint a károsodott épületek utólagos megerősítésének módjait. Ez a tanulmányút indította meg az érdeklődését a földrengés témája iránt.  
  • 1965. Olaszország: Roma, Milano, Nápoly, Bergamo (4 hónap). Földrengéssel kapcsolatos ismereteit ekkor teljesítette ki, itt ismerte meg a rázóasztal-kísérletek fontosságát. 
  • Japán (2 hét). Atomerőművek földrengésbiztonságát tanulmányozta, melynek során különleges, 6 szabadsági fokú rázóasztal-kísérleteken vett részt.

 

Munkahelyek, oktatói munka, kutatói munka:

  • 1952-1966. kezdetben tanársegéd, majd adjunktus, végül docens a BME Építészmérnöki Kar, Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszékén. 1996-tól szerződéses nyug. áll. Dosens 
  • Oktatói munka: A tanszék által előadott tárgyak (statika, szilárdságtan, acél, vasbeton szerkezetek, tartószerkezetek tervezése) oktatása. Önálló, saját tárgy: Épületdinamika. 
  • Kutatói munka: Épületek, építmények vizsgálata-tervezése dinamikus hatásra (földrengés, szélteher, robbanás, ipari- és közlekedési rezgések, repülőgépek okozta hangrobbanás).
  • 1974. Műszaki doktori értekezés: Lökésszerű (impulzus-tranziens) hatásokkal terhelt építmények vizsgálata.
  • 1997. Kandidátusi (PhD) értekezés: Szizmikus hatásokra igénybevett vasbeton vázszerkezetek tervezési kérdései rugalmas és törési állapotban.

 

Statikus tervezői tevékenység:

  • Pécsi 26 szintes magasház tartószerkezeti tervezése dinamikus és szeizmikus hatásra
  • Diósgyőr, Lenin Kohászati Művek 160 m magas kéményének tervezése dinamikus szél és szeizmikus hatásra
  • Óbudai fűtőmű 200 m magas kéményének tervezése dinamikus szél és szeizmikus hatásra
  • Budapesti Szemétégető kéménye (160 m)
  • Hazai földrengéskárok helyreállítása:
  1. Békési földrengés 1978  június 22.:

Békési és Dobozi református templom , Békéscsabai evangélikus templom

  1. Berhida-Peremartoni földrengés 1985 augusztus 15.:

Hajmáskéri, siófoki, nagyberényi, somi, bakonyoszlopi, peremartoni római kat. templomok, Peremarton, transzformátor állomás

  • Egri Minaret megerősítése
  • Hőgyész, Gróf Apponyi Kastély átalakítása termálszállóvá (a 12 m fesztávolságú csapos

      gerendafödémek kicserélése 2 irányban teherhordó vb. födémlemezre)

  • Külföldi munkák:
  1. Szabadka, Szent Teréz Katedrális megerősítése (a boltívek „kikapcsolása” az erőjátékból föléhelyezett, kiváltó rácsos tartók segítségével).
  2. Irán, Gorgan: Malmok és keverőüzemek tervezése szeizmikus hatásra. A szeizmikus szigetelés első változatának alkalmazása.
  3. Jugoszlávia, a Birács-Orbováci timföldgyárak kéményeinek és üzemi csarnokainak tervezése szeizmikus hatásra
  4. Algéria, malmok, silók tervezése szeizmikus hatásra
  5. Líbia, tiszti lakótelep tervezése szeizmikus hatásra
  • Kiemelt szakértői tevékenység: A Paksi atomerőmű szeizmikus biztonságát szolgáló elektromos berendezések rázóasztal vizsgálata.

 

Megjegyzés: a külföldi munkák és a hazai nagyobb munkák természetesen a tanszék vállalásai voltak. Azokat egy csoport végezte, a legtöbbnél Csák Béla témavezető volt.

 

Néhány kiemelkedő alkotás ismertetése:

  •   Pécsi magasház

Építésekor Közép-Európa legmagasabb lakóépületének számított (96 m). Az előregyártott oszlopokra helyezték a szintén előregyárott födémelemeket, majd 3 szint elkészülése után a födémelemeket utófeszítették 2 irányban (ún. „IMS” jugoszláv rendszer). Az utófeszítésnek köszönhetően kis vastagságú födémet alkalmazhattak, ami hajlékonnyá tette az épületet. Ez a földrengés szempontjából előnyös (szélben azonban érezhetően lengett).

Az oszlopok és a födémelemek csatlakozásánál használt, újólag kikísérletezett, 1 nap alatt szilárduló „P.U.” pasztának a kötési idő alatt acélt korrodáló hatására későn derült fény, ezért ahol az acél feszítőkábelek ehhez hozzáértek (10%), korrózió indult meg, veszélyessé vált az épület, így (már használt állapotában) teljesen ki kellett üríteni, hogy megerősíthessék új feszítőkábelekkel.

                                                     IMS_rendszeru_vasbeton_pillerek_toldasa       IMS_rendszeru_szerk 

 

                      PecsiIMS     PecsiIMS2  

 

  • Diósgyőr, Lenin Kohászati Művek kéménye

A Kármán-effektusként ismert (magas, karcsú építmények a szél irányára merőlegesen belengenek) turbulencia megzavarása érdekében Csák Béla a henger alakú kémény külső oldalát acél spirál-borítással tervezte meg, azonban igazgatói javaslatra végül a kohászati művek kéményen elhelyezett felirata szolgált a szél ezen kedvezőtlen hatásának kivédésére .

 

  • Óbudai fűtőmű kéménye

A kémény formája alulról felfelé haladva hiperbola, parabola és egyenes vezérgörbék tengely körüli megforgatásával alakult ki. A héjszerkezetű kémény fala alul 18 cm, legfelül 8 cm vastag vasbeton, 50 méterenként diafragmákkal van merevítve. Különlegessége, hogy a füst elvezetésére szolgáló 3 darab acél csövet nem letámasztva, hanem ezekre a diafragmákra függesztve helyezték el benne, ezáltal vékonyabb falú csöveket lehetett alkalmazni. Ezt az új megoldást a kivitelező szabadalmaztatta.

                                                                              kemeny  

 

  • Békési református templom 

A földrengés-károk sújtotta magyarországi templomok helyreállításánál generális probléma volt, hogy a templomok boltívei megrepedeztek. A boltívek alapvető, statikus vízszintes támaszerőit a földrengés megnövelte, ezért keletkeztek a repedések. A megerősítések egységes megoldással készültek: a boltíveket, s így a vízszintes támaszerőjüket, „kiiktatták” az erőjátékból, felettük vasbeton gerenda (pl. Békés) vagy rácsos tartó készült, amire a boltív alá helyezett acéllemez segítségével függesztették fel a boltíveket.

     bekesi_templom  repedesek_elhelyezkedese      megerosites_utan       

A békési templom.                                              A repedések elhelyezkedése.                       A megerősítés utáni metszet.       

 

Egri Minaret

A minaretet 1970-ben erősítették meg, miután a kónikus részein függőleges repedéseket észlelt a műemlékvédelmi felügyelőség. A Szilárdságtani Tanszéket bízták meg a feladattal, kikötve, hogy a külső megjelenés nem változhat. Az épület alapját rendben találták, ám a számítások alapján a torony szélteherre sem felelt meg. Így a felépítmény erősítését oldották meg: a torony belsejében (a fal és a lépcső közé) torkrét betont fújtak 6 cm vastagságban, benne 12 darab Φ16-os vassal. A vasakat a lépcsőt átfúrva vezették végig. Érdekes adalék a „történethez”, hogy később Csák Béla egy törökországi konferencián megkérdezte a török kollégákat, hogyan veszik fel a török minaretek a szélterhet. A válasz a következő volt: a falakban a köveket ólom öntéssel rögzítették egymáshoz.

                                                 

                 repedesek_helye  metszet_repedesek_elott   megerosites_utan_m                    

                        A repedések helye.                     Metszet és a repedések helye a megerősítés előtt.       Metszet a megerősítés után. 

 

Líbia, tiszti lakótelep:

A katonai épületek előregyártott, utófeszített tartószerkezeti rendszerrel készültek. A feladat mérnöki különlegessége az volt, hogy kiderült, nem áll rendelkezésre gömbölyű kavics adalékanyag, hanem csak zúzott kő, ami jóval nagyobb lassú alakváltozással jár az előregyártott elemekben, és emiatt az utólag bevitt feszítőerőt meg kellett növelni.

 

Új szerkezeti megoldás a vasbeton oszlop-gerenda kapcsolatokra

A korábbi felfogás úgy tartotta, hogy az oszlop-gerenda kapcsolatot sűrű vasalással kell ellátni a földrengés hatására keletkező nagy alteráló igénybevételek (N,V és M) felvételéhez. Ezzel szemben Csák Béla a Műszaki Egyetemen végzett kísérleteivel bebizonyította, hogy az általa kidolgozott szerkezeti megoldás jóval kedvezőbben viselkedik a földrengés teherre. Ő normál vasalású gerendavégeken ún. „3P” gyantát (mely vegyészmérnök kollégák találmánya) alkalmazott kötőanyagként a betonban, ami jobban tapad az acélhoz és duktilis tulajdonságú (rugalmas-képlékeny), ezért képlékeny csuklóként tud viselkedni. A gerendavég képlékeny csuklós viselkedése (melyben a nyomaték tervezhető nagyságú) azért előnyös, mert a gerendák lesznek a hajlékonyabbak, ezek mennek hamarabb tönkre, mint a nagyobb katasztrófát okozó oszlopok. Általános elv tehát vázszerkezeteknél, hogy a gerendák legyenek hajlékonyabbak, míg az oszlopok merevebbek.

 

                                                      vasb

 

A hagyományos vasbeton oszlop-gerenda kapcsolattal szemben (melyeknél 7-14 terhelési ciklus után következett be az oszloptörés), a 3P gyantás duktilis gerenedavég alkalmazásakor 60-70 terhelési ciklus után sem következik be az oszloptörés, hanem helyette az épület stabilitására kedvezőbb hatású gerendavégi törés.

   

   hagyomanyos-Vasb  3P_gyantas          

     hagyományos vb.oszlop-gerenda kapcsolat viselkedése                  3P gyantás vb. kapcsolat viselkedése

 

Egyetemi szolgálati szabadalom

„Szerkezet építmények szeizmikus igénybevételének csökkentésére szolgáló progresszív rugózás megvalósítására”. A laminált gumirugó tömbökből álló szeizmikus szigetelést, mely középmagas házak földrengésvédelmére készült, mind Magyarországon (1984.), mind az USA-ban (1987.) szabadalmaztatták. A „szendvics-rendszerű”, acéllapok közé helyezett gumirugókat nagy átmérőjű, lágyacél rudak fúrják át, melyek beton tömbökben végződnek, ezek csatlakoznak az alaphoz, illetve az épület felmenő szerkezeteihez.

 

   A kozepmagas_hazakhoz    szabadalom_beep

             A középmagas házakhoz készült szeizmikus szigetelés szabadalom beépítési helye és kialakítása.

 

A szerző a megoldást ki kívánja terjeszteni magasházak földrengésvédelmére is, ahol a szigetelés az épület függőleges metszetébe építendő be szerkezetkettőzés közé, ezáltal a szeizmikus hatásra létrejövő szintenkénti erőket és nyomatékokat csökkenti:

 

                         A tervezett_szeizmikus_szigetel    tervezett_szeizmikus_sziget_magash   

                          A tervezett szeizmikus szigetelés beépítési helye és kialakítása a magasházakhoz.

 

Néhány kiemelkedő publikáció:

  • Csák, B. (1968). „Entwurfsprobleme der Konstruktionssysteme von Erdbebengefahrdeten Gebauden” ,Periodica Polytechnica 
  • Csák, B. (1973). „Építmények vizsgálata szeizmikus hatásra, a hazai földrengésveszély kérdései” Magyar Építőipar 
  • Csák, B. (1975). „Vorgefertigte einschossige Stahlbeton Hallensysteme für seismische Gebiete” Periodica Polytechnica 
  • Csák, B. (1978). „Ultimate analysis of structures exposed to seismic effects” Periodica Polytechnica 
  • Csák, B. (1982). „Analysis of r.c. frameworks under seismic effect for determined elastio-plastic ultimate condition and failure mechanism” Proc. of  7th EAEE Conference, Athen 
  • Csák B., Hunyadi F., Vértes Gy.: Földrengések hatása az építményekre. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1981.
  • Csák, B. (témafelelős)(1981)  MI-04.133.-81. Méretezési irányelvek földrengési hatásokra, ÉTK, Budapest 
  • Csák, B., Haase, D.W., Peredy, J. (1984) „Elastoplastic spring elements for diminution of seismic forces” 8th World Conference on Earthquake Engineering, San Francisco 
  • Csák, B. (1985). „A földrengés elleni védekezés mai helyzete problémái” Műszaki tervezés 
  • Csák, B. és mások. Az 1985. aug. 15-i Berhida-Peremartoni földrengés monográfiája, MTA-ÉVM-ÉTI kiadvány 
  • Szabadalmi okirat (H-US) „Lengéscsillapító betétegyüttes” (1981.01.08) 
  • Csák, B. (1996). „Energy absorbent systems as passive control of structures - base isolation respectively” „SUSI 96” Structures Under Shock and Impacts, 4th Int Conf,  Udine 
  • Csák, B. et al. (1984). „Case studies of the repair and strengthening of calvinist church of Békés and minaret of Eger” UNDF/UNIDO Project RER/79/015, Vienna 
  • Csák, B. (1997). „Magyar műemlékek földrengéskárainak helyreállítása” Műszaki tervezés 
  • Csák, B., Kemény, Z. (1996) „Energy absorbent systems as passive seismic response control of structures (base isolation respectively)” Big Cities World Conf. On Natural Disaster Mitigation, Cairo, Egypt  
  • Csák, B., Nagy, G., Meiszel, G.: „New trend sin earthquake protection – Onseismic safety of R.C. and steel moment resistant frame structures”
  • Csák, B., Kegyes-Brassai, O.:  „Képlékeny csuklók alkalmazása szeizmikus hatásra igénybevett vasbeton vázszerkezetek csomóponti kapcsolataiban”

 

Szakirodalmi munkásságának alapvető üzenete:

1. korszak: A földrengést, mint fizikai jelenséget és épületekre gyakorolt hatását ismerteti.

2. korszak: A földrengés elleni védelem lehetőségeit mutatta be szerkezeti rendszerenként (falazott, vázas, stb. rendszerű épületek).

A korszerű földrengésvizsgálat és földrengésvédelem fő eszközei: a nagyszámú gépi számítás és a rázóasztal kísérletek együttes alkalmazása. A dinamikus támaszmozgásban óriási szerepe van az épület tömegének. Jó fejlődési irány, hogy az épületek súlya csökkenő tendenciát mutat.

 

Felhasznált irodalom:

  • B. Csák , O. Kegyes-Brassai, G. Nagy, L. Meiszel: New trend sin earthquake protection – Plastic hinges in beam-column joints of R.C. moment resistant frame structures (előadásanyag)
  • G. Penelis, V. Venkov, C. Zambas, B. Csák, T. Popp , D. Kuban, D. Anicic: Building construction under seismic conditions in the balkan region, Repair and strengthening of historical monuments and buildings in urban nuclei, Vol. 6., United nations industrial development organization, Vienna 1984.
  • Csák B., Hunyadi F., Vértes Gy.: Földrengések hatása az építményekre, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1981.
  • A Jászapáti Kir. Kat. Gróf Széchenyi István Gimnázium diákjainak almanachja, akik 1948-ban, a centenárium évében érettségiztek, Szerk.: Jakkel I., Verzál-Print Kft., 2004.
  • www.szt.bme.hu
  • www.epiteszforum.hu

 

Galéria:

 

Füzy Jenő

  

 

arckep_fuzy_jeno

 
  

 

 

 

 

 

 

Dr. Füzy Jenő

Születési adatok: 1930. április 3.

  

 

  

  

 

 

 

 

Tanulmányok:

BME Építészmérnöki Kar (1948-52), BME Építőmérnöki Kar, vasbeton

szerkezetépítő szakmérnök (1960-62)

Végzettség: okl. építészmérnök (1952), vasbeton szerkezetépítő szakmérnök (1962)

Tudományos fokozat: dr. techn. (Fejezetek a vasbeton hártyaszerkezetek elméletének köréből,

1963), a műszaki tudomány kandidátusa (Különleges faltartók feszültségvizsgálata,

1966), a műszaki tudomány doktora (A beton heterogenitásának hatása a vasbeton

szerkezetek erőjátékára, 1977)

 

Munkahelyek:

1952-59          cement-, tégla- és üveggyárak, lakásépítés

1959-69          Budapesti Városépítési Tervező Vállalat, statikus, majd statikus osztályvezető

1969-73          Kereskedelmi Tervező Vállalat, szakági főmérnök

1973-88          Építéstudományi Intézet, Építési Rendszerek Osztálya, tudományos tanácsadó

1986-90          Tervezésfejlesztési és Technikai Építészeti Intézet, OTKA-kutató

1990-              nyugdíjas

1994-96          Országos Akkreditációs Bizottság, tag

Dr. Eugen Füzy: Bau einer Tennis- und Ausstellungshalle in Budapest. Bauplanung –

Bautechnik, 1968, XXII/3.

Táblázatok teknőhéjak méretezéséhez (1968)

Az elméleti rugalmasságtan néhány módszerének áttekintése (1975)

Mikrorugalmas kontinuumok és építőmérnöki alkalmazási lehetőségeik (1983)

Dr. Füzy Jenő – Kiszelya László: Az E-36 vasbetonvázas építési rendszer. Magyar Építőipar,

            1984, 9.

Civil Engineering Applications of Microelastic Continuums (1985)

Magasabb szabadságfokú kontinuumok elmélete és építőmérnöki alkalmazásai (szerk., 1992)

 

Szakmai, tudományos és oktatási tevékenység:

1965                VTSK kétpályás fedett teniszcsarnoka, Maros u. és Szamos u. sarka, parabola

vezérgörbéjű gyűrűfelületű héjszerkezet, statikai tervek, felelős

tervező: Menyhárd István

1971                Vidámpark fedett villanyautópálya-csarnoka, körszimmetrikusan elhelyezett

fél-ívtartók közötti elliptikus héjszerkezet, szerkezeti tervek

1971                KERVÁZ acélvázas építési rendszer

1977                ÉTISZERK nagy mérettűrésű acélszerkezeti csomóponti kapcsolat, Winkler –

                                   Kiszelya L. – Füzy J.

1979                UNIDO szakértő, Szabadka

1984                E-36 jelű vasbetonvázas építési rendszer, Füzy J. – Kiszelya L.

1989                csepp alakú, ponyvából készült folyadéktartályok

 

Héjszerkezetek elméletével, valamint vasbetonhéjak építésével foglalkozott, több jelentős vasbeton héjszerkezet fűződik nevéhez. Feszített ponyvaszerkezetek és peremtartók stabilitási problémái is foglalkoztatták. Kutatásai során magasabb szabadságfokú kontinuumok elméletét és az építőmérnöki mechanika területén való alkalmazásukat vizsgálta.

Több szabadalom mellett is szerepel a neve. Ezek közül a KERVÁZ építési rendszer a Balaton környéki kereskedelmi épületek (élelmiszerboltok) egyszerűen és gyorsan felépíthető acélszerkezetű vázát jelenti. A váz (alul csuklós) portálokból és ezekre helyezett síkbeli rácsos tartókból áll. Az elemek acél zártszelvényből hegesztettek, a csomóponti kapcsolatok csavarozottak. Érdekesség, hogy a „rozsdamentességet” világoskék festéssel oldották meg, amelyen nagyon könnyen észrevehető volt a legkisebb rozsdafolt is. Az ÉTISZERK csomóponti kapcsolat fontos tulajdonsága, hogy különválasztva veszi fel a nyírást és a hajlításból származó húzást. Nagy mérettűrést enged meg, a hézagokba acéllemezek kerülnek. Az E-36 építési rendszer közösségi épületekhez volt használható. Szabadalmai közé tartozik egy speciális, csepp alakú folyadéktartály is, melynek lényege, hogy a tartályt alkotó ponyva redőzöttsége miatt nem tudnak kialakulni gyűrűirányú membránfeszültségek, így a tartály bármilyen töltöttségi szinten teherbíró. Készített is egy ilyen tartályt, de viszonylag csekély volt iránta az érdeklődés. Arab országokban állítólag alkalmaznak hasonló tartályokat, valószínűleg nem tudatosan alkalmazzák az említett elvet. Az ÉTI Építési Rendszerek Osztályán dolgozott, említett szabadalmainak egy része is ehhez kötődik. Elmondta, hogy kidolgoztak egy olyan (a CAD rendszerekhez hasonló) számítógépes tervezési rendszert, amelyben csak meg kellett adni, hogy az adott építési rendszerben tervező építész hol akar oszlopot, ablakot, egyebet, és a program meghatározta a szerkezet összes elemét, megkönnyítve ezzel a gyártmánytervek elkészítését. De később megszűnt az építési rendszerek állami támogatása, és ezzel háttérbe szorult ez a tervezési rendszer.

Az ENSZ UNIDO elnevezésű szervezetének szakértőjeként Szabadkán irányította egy, a magyarországi ÉTI-hez hasonló intézmény építőipari laboratóriumának felműszerezését, beüzemelését. Elmondása szerint ezt a munkát kedvelte. Mindezeken kívül maradó zsaluzatos födémmel, repedésmechanikával, betonok heterogenitásának szimulálásával is foglalkozott.

Két érdekességet is említett szerkezettervezési munkáságából. Az egyik egy gyár területén tervezett kis fesztávú, keskeny nyomtávú belső forgalmat kiszolgáló vasbeton híd. Mintaszerűen épült meg a zsaluzat, szinte asztalos színvonalon, a vasszerelés is példásan készült el, de a híd mégis leszakadt, mert a bedolgozott beton tele volt növényi maradványokkal. A leszakadásból nagy bonyodalom nem lett, mert a hatóságok is egyértelműen látták, hogy nem tervezési, hanem kivitelezési hiba történt. A másik érdekesség, hogy terveznie kellett egyszer egy 400 köbméteres hidroglóbusz-tartályt (a szokványos méret 200 köbméter körül volt). A gömb alakú tartály acélból készült, de a kivitelezés során a gömb nem sikerült tökéletesre. Az egyengetés során egy munkás benne maradt a tartályban, majdnem megsüketült a kalapácsütések miatt.

            Az MTA Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Bizottságának, az MTA Gépészet Szilárdsági Méretezési Munkabizottságának tagja volt. Az International Association for Shell and Spatial Structures magyar tagozatának vezetője volt évekig, a Doktori Tanács építési, építészeti és közlekedéstudományi szakbizottsági tagjai között is szerepelt. Sok konferencián tartott előadást, elmondása szerint ezeket nem kedvelte, sosem szerette a nagy nyilvánosság előtti szereplést. Az egyetemi oktatásban rendszeresen nem vett részt, szakmérnöki és doktorandusz-képzésben azonban alkalmanként tartott egy-egy előadást.

 

Kitüntetések:

Építők Kiváló Dolgozója, Kiváló Munkáért (négyszer), Kiváló Feltaláló arany fokozata 

  •  

Fontosabb publikációk:

Dr. Eugen Füzy: Bau einer Tennis- und Ausstellungshalle in Budapest. Bauplanung –

Bautechnik, 1968, XXII/3.

Táblázatok teknőhéjak méretezéséhez (1968)

Az elméleti rugalmasságtan néhány módszerének áttekintése (1975)

Mikrorugalmas kontinuumok és építőmérnöki alkalmazási lehetőségeik (1983)

Dr. Füzy Jenő – Kiszelya László: Az E-36 vasbetonvázas építési rendszer. Magyar Építőipar,

            1984, 9.

Civil Engineering Applications of Microelastic Continuums (1985)

Magasabb szabadságfokú kontinuumok elmélete és építőmérnöki alkalmazásai (szerk., 1992)

 

Felhasznált irodalom:

 

Dr. Balázs György: Beton és vasbeton, III. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1996.

Dr. Balázs György: Beton és vasbeton, V. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004.

Dr. Balázs György: Beton és vasbeton, VI. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005.

Természettudományos és Műszaki Ki Kicsoda?, 2. kötet, OMIKK, Budapest, 1988.

Biográf Ki Kicsoda, Poligráf Kiadó, Budapest, 2003.

személyes beszélgetés 2010. március 31-én

  

Vető Dániel

2010. április 1.

 

Galéria:

 

Gnadig Miklós

  

gnadig m arckepe az 1960-as_evek

 
 
Gnädig Miklós (1908-1993)

Születési adatok: 1908. március 23. (Torda)

  

 

  

  

  

  

 

 

Tanulmányok:

1926 – Marosvásárhelyen érettségizett

1927-32 Budapesti Műszaki Egyetem Általános Mérnöki Kar 

 

Munkahelyek:

1933-tól beosztott statikus mérnökként dolgozik kisvállalatoknál

1936-tól a „SAJÓ és TÁRSAI vasbeton építő vállalat” alkalmazottja

"KIS    S ALBERT vasbeton födém építővállalat" munkatársa,

majd VÁCZY ISTVÁN építőmester alkalmazásában dolgozik mérnökként, feladata vasbetonszerkezetek tervezése megvalósítása

1940-től a Főváros VIII. Ügyosztályának alkalmazásában áll statikus mérnöki     feladatkörrel (óvóhelyek)

1941 -1945 a csepeli „Weiss Manfréd” Rt. Építési osztályán dolgozik,

statikusként közreműködik a Dunai Repülőgépgyár (Szigetszentmiklós) építkezésénél

1945-től a „Delta Magas- és Mélyépítő NV”. Magasépítési osztályának vezetője  háborús károkat szenvedett középületek helyreállítása

1946-1949 MAYER IMRE építőmester vállalatánál statikus mérnök

1949-től a NEHÉZIPARTERV később IPARTERV munkatársa

1978-1982 az IPARTERV statikus szakági főmérnöke

 

Kitüntetések:

  1. 1953    Kossuth-díj

1965    Állami díj

 

Kiemelkedő alkotások:

kazincbarcikai műtrágya raktár vb. szerkezete, Újpesti Bőrenyvgyár héjszerkezete, Győri Vagongyár asztalos üzemének vázszerkezete, "Vas- és alumíniumipari kutató intézet" telephelyének tervezése, kazincbarcika „sóraktár”,  Tiszamenti Vegyiművek Szuperfoszfát üzeme (Szolnok), Tiszai (Tiszamenti) Vegyi Kombinát Nitrogén műtrágyagyára, vb. előregyártott típus csarnokszerkezet, Borsodi Vegyi Kombinát PVC gyárának Polimer üzemrésze (Kazincbarcika) , Nagykapacitású Műtrágyagyár (Pét), „Vörös Csillag” traktorgyár bordás héjszerkezetű csarnokfödéme, gépgyári épületegyüttes (Korea), munkásszálló épületek, weimari „Mehrzweckgebäude” romépületének újjáépítése, acélszerkezetű hűtőház (Halle), vasbeton héjszerkezetű pavilonépület (Tihany), áruházépületek (Csepel, Szeged) stb. 

 

Gnädig Miklós

 

Gnädig Miklós 1908. március 23.-án született, a Torda-Aranyos vármegyében lévő Tordán. Nagyszülei Budapesten jónevű iparosok voltak (anyai nagyapja, Vágó Ignác az Iparművészeti Múzeum kovácsolt vasszerkezeteinek a mestere volt), szülei innen települtek át az erdélyi városba. Apja, Gnädig Béla mérnök előbb Tordán, majd 1918-tól Marosvásárhelyen dolgozott, megyei út és híd  mérnökként később főmérnökként.

 

Három testvére volt: Gnädig Jenő villamosmérnök, a "Siemens" fejlesztő mérnöke Braunschweigben, Gnädig András gimnáziumi tanár Marosvásárhelyen és Gnädig Béla, szintén statikus tervező mérnök Budapesten, a „MÉLYÉPTERV”  később (1957-ben) szintén Kossuth díjas(!) főmérnöke.

Elemi iskoláit  szülővárosában Tordán, de középiskoláit már Marosvásárhelyen végezte, ahová a család 1918-ban költözött át. 18 éves korában Erdélyből Magyarországra költözik és 1927-től a Budapesti Műszaki Egyetem Általános Mérnöki Karán kezdi meg felsőfokú tanulmányait. Már egyetemi évei alatt is dolgozik, mivel - szüleitől távol -  önfenntartásra kell berendezkednie.

Egyetemi tanulmányait követően 1933-ban állást keres és azonnal kap is. Különböző, vasbetonnal foglalkozó építő vállalatoknál dolgozik, mint beosztott statikus mérnök.

 

1936-tól a „SAJÓ és TÁRSAI vasbeton építő vállalat” alkalmazottja, majd a "KISS ALBERT vasbeton födém építővállalat" munkatársa, ezt követően pedig VÁCZY ISTVÁN építőmester alkalmazásában dolgozik, mint mérnök. Tevékenysége a kor szokásaival összhangban  – valamennyi munkahelyén – felöleli a vasbetonszerkezetek tervezését és az általa megtervezett szerkezetek megvalósításának minden fázisát is. Nem a tervezőasztalhoz kötött elméleti szakember, hanem olyan „igazi” mérnök, aki a pauszpapíron általa megálmodott szerkezet műszaki és gazdaságos megvalósítását végigkíséri, felügyeli és irányítja. A változó építési helyszínek és az eltérő körülmények között megszerzett sok-sok tapasztalat és gyakorlat,  egész életpályáján elkíséri és magasan kiemeli őt, a tényleges építési-helyszíni gyakorlattal nem, vagy alig  rendelkező –  bár még oly kiváló elméleti felkészültséggel is bíró – statikus kollégái közül. A biztos és alapos kivitelezési ismeretek, a helyszínen dolgozók gondolkodásmódjának és várható reakciójának korai megismerése teszik képessé később arra, hogy környezete által is csodált módon tudjon eligazodni a komplex építési folyamatban felmerült váratlan problémák között. Úgy tudjon tanácsot és utasítást adni, hogy ezzel is egyértelműen kivívja a kivitelezők – munkások és építésvezetők – elismerését és tiszteletét bármilyen nehéz helyzetben.

 

1940-től a Főváros VIII. Ügyosztályának alkalmazásában áll és a háborús helyzet miatt  már szükséges óvóhelyek létesítésével kapcsolatos statikus mérnöki munkákban vesz részt.

1941 és 1945 között a csepeli „Weiss Manfréd” Rt. Építési osztályán dolgozik. Tekintettel a „WM” nagyságára és a magyar ipari termelésben elfoglalt meghatározó helyére, az építési feladatok  nagyok és kihívást jelentettek Gnädig Miklós számára. Az építési osztályon végzett tevékenység a teljes „mérnöki” szakma kibontására adott lehetőséget számára. Nagyipari létesítmények tervezése, a kivitelezés ellenőrzése, a megrendelő által megkívánt minőség megkövetelése a vállalkozótól és mindez az egyre szorongatóbb háborús körülmények  és feltételek közepette.

 

Kiemelkedő feladata volt ebben a periódusban, az akkor elkezdett Dunai Repülőgépgyár (Szigetszentmiklós) építkezésénél való statikusi közreműködése.

 

A világháború befejezése után 1945-ben, a „Delta Magas- és Mélyépítő NV”. Magasépítési osztályának vezetője lett. A hatalmas háborús pusztítás okán, az egész vállalat és így Gnädig Miklós feladatát is a nagy kárt szenvedett középületek (elöljáróságok, iskolák, posták stb.) helyreállításában való közreműködés, a tervezés, a műszaki felügyelet és építésvezetés együtt jelentette.

Megoldandó feladat pedig – sajnos – volt bőven. Gnädig Miklós egyéni szakmai fejlődése sokat  tudott profitálni a rendkívüli helyzetek gyors megoldásából, az általános anyaghiány miatt szükséges kényszerszerkezetek kitalálásából, a valódi mérnöki lelemény és az egyszerű, de mégis célravezető azonnali megoldások iránti óriási igényből.

 

1946 és 1949 között MAYER IMRE építőmester vállalatánál dolgozik mint statikus mérnök. Munkáját itt is a szakágon belüli komplexitás jellemzi, vasbeton szerkezetű épületeket tervez és kivitelezésüket is irányítja. Ez a fajta, a teljes vertikumot magába foglaló tevékenység ebben az időszakban még természetes velejárója a magyar mérnöki munkának. A tervezés és kivitelezés mereven elhatárolt különválasztása csak a negyvenes évek végén beköszöntő új hatalmi struktúra velejárójaként jelenik meg a magyar építési gyakorlatban is, kényszerűen követve a szovjet példát.

 

Még magán alkalmazottként 1947-ben végzi a „MÁVAG”  lokomobil műhelyének statikai tervezési feladatait, úttörőként előregyártott vb. szerkezetet alkalmazva az építmény megvalósítása során.

 

1948 a „fordulat éve”, az építési tervezés szervezeti rendszerében is gyökeres átalakulást hozott. A magánvállalkozások államosítása nyomán, a tervezéssel foglalkozó szakemberek már csak a nagy állami tervező vállalatok alkalmazottaiként folytathatják tovább tevékenységüket. A mesterségesen, relatíve hatalmasra felduzzasztott „tervező intézetek” alkalmazotti állománya igen vegyes összetételű. Jelen vannak a frissen államosított építőipari vállalatok volt alkalmazottai, a szakma kisebb cégeinek volt tulajdonosai, a műszaki életbe frissen bekerült új „káderek”, de a fehér köpenyes, az „intézeti” létben magukat csak időlegesen átmenteni akaró egzisztenciák is. A kényszer hatására azonban igen sok kitűnő építési szakember koncentrálódik egy-egy tervező vállalatnál. Ezen vállalatok közül is kiemelkedik az 1948 december elején megalakított Ipari Épülettervező Intézet, a rövid átalakulási időszak után létrejövő Ipari Épülettervező Vállalat jogelődje. Az ország erőltetett iparosítása hatalmas tömegű feladatot és az idáig még nem ismert követelményi szintet állít a vállalat műszaki dolgozói elé.

Gnädig Miklós – munkakönyvének bejegyzése szerint – 1949. március 07.-én nyert felvételt a „Nehézipari Épülettervező Iroda NV”. (NEHÉZIPARTERV) dolgozói közé, ahol – ill. az „IPARTERV”-ként egyesülő vállalatnál - egészen nyugdíjazásáig (1982. május 31.-ig) hűségesen és közmegbecsülésnek örvendve állományban is maradt.

 

1949-ben negyvenéves múlt, alkotóereje teljében volt. Elméleti felkészültsége mellett erre az időre már igen széleskörű gyakorlati tapasztalattal is rendelkezett a vasbetonszerkezetek megvalósításának és  kivitelezésének témakörében, méghozzá úgy, hogy tapasztalatai egy részét a legnehezebb háborús ill. háború utáni korszakban szerezte.

1945-ben megnősült, feleségével kiegyensúlyozott családi életet élt és bár gyermekük nem született, a családi háttér biztos támaszul szolgált a teljes embert kívánó műszaki-alkotói, „mérnöki” tevékenységéhez.

Az alkotások létrehozásához a környezet adott volt,  találkozása a „munkahellyel” egyszeri és megismételhetetlen, a körülmények olyan egybeesését jelentette – amely eltekintve a politikai légkörtől – szükségszerűen nagy műszaki-mérnöki alkotások létrejöttét vetítette előre.

 

Az ötvenes évek tervezései közül kiemelkedik a kazincbarcikai műtrágya raktár íves kialakítású, helyszínen előregyártott vb. szerkezete, az Újpesti Bőrenyvgyár kettősgörbületű, hyperbolikus paraboloid alakú téglabetétes héjszerkezete, valamint az évtized végén a Győri Vagongyár új asztalos üzemének vázszerkezete. Az utóbbi egy négyszintes, két traktusos alaprajzi kialakítású épület, amely teljes épületmagasságú előregyártott vb. pillérekkel, előregyártott egyedi gerendákkal és födémpanelekkel készült, jelentős födémterhek felvételére (20,0 kN/m2 ill. 10,0 kN/m2).

A "Vas- és alumíniumipari kutató intézet" telephelyének tervezése, már építészeti kvalitásai miatt is (dr. Szendrői Jenő – Lauber László) fontos állomás Gnädig Miklós tervezései között. Azonban az évtized meghatározó tervezése Gnädig Miklós számára a kazincbarcika „sóraktár”. A 46,15 m fesztávolságú és 23,85 m felső csuklómagasságú vasbeton rácsos ívszerkezetet, 9,0 m-kénti állástávolsággal, végleges állapotában kétcsuklós, vonóvas nélküli ívként alakította ki.

Az ívsor tetején,  szintén előregyártott szerkezetű felülvilágító helyezkedik el. A teljesen előregyártott rácsos ívszerkezet a kor hazai legnagyobb fesztávolságú ívszerkezete, de az addig ismert és hasonló technológiát  befogadó külföldi épületek közül is kiemelkedik nagyságával.

Az összes rácsos félív helyszíni előregyártással készült (tömegük 40 t/db) a rendkívül nehéz és gyakran primitív körülmények között, hajszolt határidőkre, részben kényszermunkaerővel és erős külső nyomás körülményei között. Különleges tervezési feladatot jelentett Gnädig Miklós számára a helyszínen előregyártott rácsos félívek élére állításának és beemelésének megtervezése is.

Polónyi István prof., az egykori Gnädig tanítvány, így ír a sóraktár szerkezeti kialakításáról:

"Gnädig fekve betonozta a félíveket. Vízözön előtti emelőszerkezetekkel trükkösen felállítja és összeilleszti őket - egy csodálatos mesterteljesítmény - és az ívekre helyezi a 9 m hosszú kazettás elemeit."

A mű teljes sikerrel elkészül és meghozza az első nagy elismerést, a Kossuth-díjat 1953-ban.

Az ötvenes évek végével Gnädig Miklós szerkezettervezői tevékenységének homlokterébe az akkor induló új vegyipari komplexumok statikai tervezése ill. az ezeket a tervezési munkákat végző csoportok vezetése került.

A hatvanas évek a nagy vegyipari fejlesztések és beruházások fellendülésének időszaka, amelynek során az IPARTERV tervezőire kiemelt szerep hárult. Gyakran külhoni technológus tervező szervezetekkel együttműködve kellett megalkotniuk olyan nagyipari – nehézvegyipari termelő üzemeket, amelyeknek a technológia elsődleges kiszolgálása mellett szerkezetileg, funkcionálisan és a megvalósíthatóság szempontjából is helyt kellett állniuk, a már változóban lévő beruházási területen.

Az egyik jelentős ezek közül a Tiszamenti Vegyiművek Szuperfoszfát üzeme Szolnokon. A munkatársaival együtt tervezett ipari épületegyüttesen belül is kiemelkedik az un. „Érlelő és készáruraktár” csarnok. A nagyméretű és nagymagasságú (17,0 m) egyhajós daruzott csarnok teljes előregyártással készült. A csarnok födémszerkezetét 31,3 m fesztávolságú főtartók hordják.

A 7,5 m fesztávolságú tetőpanelek a főtartók íves felső övére, ill. a főtartók vonóvasára fekszenek fel. A kibicsaklás megakadályozására az íves főtartók páronként kerültek beemelésre, az  előre rájuk hegesztett tetőpanelekkel együtt. Az így beemelt szerelési egységek össztömege 56 tonna volt és  egy ütemben 240 m2 tetőszerkezet került végleges helyére.

A vízszintes és íves tetősíkok váltakozásával kialakított csarnokszerkezet, teljesen megfelel a technológia által meghatározott követelményeknek, ugyanakkor nagyvonalúan elegáns szerkezeti megoldás is.

A szolnoki  vegyiüzem még oly jelentős egyediségét, összetettségben, nagyságban és az átfogó koncepcióra való tekintettel is felülmúlja a Tiszai (Tiszamenti) Vegyi Kombinát Nitrogén műtrágyagyára. Az ötvenes évek végén indult meg a tervezés, amely folyamatot a hatvanas évek első felében a hatalmas vegyi üzem átadása zárta le, mintegy 25 db épületből álló teljes ipartelep létesítését foglalva magába.

A rendkívül összetett és egyedi technológiát kiszolgáló épületek sokaságát úgy sikerült megvalósítaniuk a tervezőknek, hogy az összes építményt egységes méretrendbe szerkesztették, időben ténylegesen megelőzve ezzel minden hazai szabványt, előírást vagy szakirodalmi ismertetést.

Az építés szempontjából lényeges szerkezeti elemek mind az egységes méretrend betartásával készültek, tehát tengelytávban a 6,00 m-es ill. függőleges értelemben a 60 cm-es modulméret került alkalmazásra.

Valamennyi technológiai épületfajta megoldható volt 9,00, 12,00, 18,00 vagy 30,00 m-es fesztávok alkalmazásával.

A csarnoki főtartók lágyvasbetétes „T” szelvénnyel, utófeszített tömörgerinces kialakításban ill. a legnagyobb fesztáv esetén, elemekből utófeszített rácsos tartóként kerültek alkalmazásra. Gnädig Miklós külön érdeme, hogy személyes kapcsolatainak, kitartásának és szívósságának köszönhetően kijárta, hogy az addig magasépítésben nálunk még nem használt „Freyssinet” utófeszítéses rendszer behozatalát (keményvaluta!!) engedélyezzék és az a műszakilag szükséges mértékben alkalmazásra is kerüljön. A hatalmas épületegyüttes egységes koncepció szerinti szerkesztése, az igen eltérő technológiai igényű építmények azonos elveken nyugvó szerkezeti rendszerének kialakítása Gnädig Miklós személyes kvalitásait ill. a nagy mennyiséget figyelembe véve, vezetői kvalitásait mutatják meg a tervező csapat összehangolt és fegyelmezett munkájának eredményét tekintve.

Itt kell megemlíteni Bajnay László építész vezető tervezőt, az IPARTERV későbbi építész főmérnökét, aki a legjelentősebb vegyipari és egyéb létesítmények tervezésénél Gnädig Miklós  építész tervező partnere ill. az építészeti egységes méretrend kidolgozója volt.

1965-ben mindketten Állami díjat kaptak a TVK tervezése során elért eredményeikért és a komplexum sikeres megvalósításáért.

Az utóbb ismertetett létesítmények előregyártott vasbeton szerkezeti elemeit un. „segédüzemi” előregyártással állították elő, a felépítendő komplexum közelében telepített fél-állandó jellegű előregyártó üzemben. Az ötvenes évek hatalmas és igen sikeres helyszíni előregyártást szükségessé tevő nagy egyedi építkezéseinek korszaka lezárulóban volt és egyre inkább előtérbe került a nagy sorozatban előállítható és még sok helyen felhasználható típuselemek gyártásának szükségessége. A gyártás már nem a tényleges beépítés helyszínén, hanem külön erre a célra létrehozott fél állandó üzemben történt (lásd a TVK építésénél létrehozott üzemet). Ezen üzemek többségéből fejlődtek ki a későbbiekben az állandó jellegű és már csak előregyártással foglalkozó üzemek.

Gnädig Miklós  pályafutása során eljutott az egyedi helyszíni előregyártásnak a kazincbarcikai sóraktárnál megvalósított kiemelkedő műszaki teljesítményétől annak a felismeréséig, hogy az akkori gazdasági és anyagellátási viszonyok között(!) a szerkezetépítés egyik lehetséges és eredményes útja, a nagy sorozatú előregyártás és a szerkezeti elemek tipizálása lesz. Ezen felismerés szellemében volt statikus tervezője az első magyar olyan előregyártott típus csarnokszerkezetnek, amely azután igen nagy számban került megvalósításra az ország különböző helyein (kísérletek korábban is voltak típuscsarnokok elterjesztésére, de ezekből nem lett sorozatban készülő szerkezeti kialakítás).

A típuscsarnok 9x9 m-es pillérállással készült, az „Y-13” jelű 1,0x3,0 m-es tetőelemből, „T” szelvényű közbenső fióktartókból és „L” szelvényű főtartó gerendákból épült fel, amelyek kehelyalapokba befogott vb. pillérekre feküdtek fel. Az épületet hőszigetelt falpanelek határolták.

A később igen nagy sikert aratott és széles körben elterjedt egyszintes, sokhajóssá kialakítható daruzatlan típuscsarnok első példánya a Csepel Autógyárban valósult meg 1962-ben.

A nagyszámban létesülő átlagos nagyságú üzemek és gyárak meghatározó épülete volt, szinte minden esetben, az iroda-öltöző funkciókat magába foglaló épület. Ezen ismétlődő, nagyságában és elrendezésében ugyan változó, de lényegét tekintve nagy hasonlóságot mutató épületfajta szerkezeti rendszerének tipizálására dolgozta ki Gnädig Miklós  - szintén ezekben az években – az un. „típus iroda-öltöző” vázszerkezetét. Az eredetileg háromszintes – középfolyosós kialakítást a későbbiekben négy ill. ötszintes kialakítású épület változatok követték. Ez a váz és épületszerkezeti kialakítás, a csatlakozó egyéb szakági megoldásokkal együtt, egészen az „UNIVÁZ” rendszer elterjedéséig, nagy népszerűségnek örvendett és sok helyen alkalmazták a gyakorlatban.

Jelen írás terjedelme nem teszi lehetővé a rendkívüli életpálya nemhogy valamennyi, de még csak a legjelentősebb tervezési állomásának ismertetését sem, ezért már csak két épületegyüttest ismertetek röviden.

Az egyik a hetvenes évek második felében megvalósult Borsodi Vegyi Kombinát új PVC gyárának Polimer üzemrésze Kazincbarcikán. Gnädig Miklós  mint tervező, tehát két évtized multával ismét visszatért egykori nagy műszaki sikerének színhelyére, de most már egy egészen megváltozott új feltételrendszer körülményei közé. A több mint tíz különféle vegyipari-tárolási technológiát befogadó épületegyüttes vezető statikus tervezője volt, a munkában résztvevő statikus tervező csapat összefogója és irányítója, valamint több építmény tervezője is, egy személyben.

Aktív tervezői pályafutását lezáró, hatalmas vegyipari beruházás a hetvenes évtizedben a Péten felépült Nagykapacitású Műtrágyagyár. Gnädig Miklós  azonkívül, hogy a teljes nehézvegyipari épületegyüttes vezető statikus tervezője volt, ő tervezte a jelentős tárolási kapacitású raktárépületek vasbeton szerkezetét, valamint a legfontosabb technológiákat magukba foglaló műtrágyaüzem és karbamid üzem szerkezeteit. Külön kiemelendő ezek közül a monolit vasbeton szerkezetű szóró tornyok acélszerkezetű gerendaráccsal lezárt, hatalmas kettős hengere, melyek felső síkján helyezkedik el (~ 50 m-es magasságban) a többszintes acélszerkezetű felépítmény, a kb. 80 m-es összmagassággal. Gnädig Miklós  idős kora ellenére is (ekkor már közel 70 éves volt) változatlan magas műszaki színvonalon és a fiatal vagy középnemzedékhez tartozó tervezőket megszégyenítő agilitással és lendülettel kísérte végig a beruházás minden fázisát. Rendszeresen jelen volt a kivitelezésen, állandó munkakapcsolatban a kivitelezés irányítóival és középvezetőivel, tanácsaival és az évtizedek során felhalmozott tapasztalataival segítve a munkát. Tevékenységét itt is teljes és megérdemelt tisztelet övezte, ami nemcsak kora miatt illette meg, hanem főleg azért, mert minden megnyilatkozása a tervezői és kivitelezői szakma fölényes ismeretét - de korántsem fölényeskedő stílusban - bizonyította.

Rendszeres helyszíni művezetései külsőségükben leginkább az un. „főorvosi” vizitekre hasonlítottak. Beosztott statikus tervezői, a kivitelezés  vezetői valamint a beruházó képviselői kíséretében járta végig az épülő szerkezeteket, csalhatatlan biztonsággal találta meg azokat a helyeket, ahol tényleg szükség volt a szakmai irányításra és a segítő szóra. Az őt kísérő „slepp” tagjai tudták ezt és igényelték is ezeket a rendszeres bejárásokat, amelyek eredményéből a résztvevőkön keresztül, legtöbbet mégis a készülő létesítmény profitált.

Ezen megemlékezés keretében bár nincsen mód valamennyi lényeges tervezésének ismertetésére, de ha csak felsorolásszerűen is, meg kell említeni még a következőket: „Vörös Csillag” traktorgyár bordás héjszerkezetű csarnokfödéme, a Koreának tervezett gépgyári épületegyüttes, (története külön cikket érdemelne!), a különböző helyszíneken megépített munkásszálló épületek, a weimari „Mehrzweckgebäude” különleges romépületének különleges újjáépítése. Halleban acélszerkezetű hűtőház, Tihanyban egyedi vasbeton héjszerkezetű pavilonépület, Csepelen és Szegeden áruházépületek stb.

1978. nyarán az IPARTERV statikus szakági főmérnökévé nevezik ki. Szakmai tekintélye, általános elismertsége és személyes tulajdonságai folytán megkérdőjelezhetetlen az alkalmassága erre a pozícióra is, amelyet 1981 végén bekövetkezett nyugdíjazásáig tölt be (ekkor 73 éves volt!). Nyugállományba vonulása után sem szakította meg kapcsolatait sem a Céggel, sem volt munkatársaival, sem pedig a szűkebb szakmával. Nem is tehette ezt meg, hiszen ez volt az Ő világa, ezen emberek és ezen problémák között érezte igazán otthon magát. Teljesen kivirult és feloldódott ha régi beosztottjai, volt munkatársai maguk közé hívták egy-egy baráti összejövetel vagy szakmai konzultáció, tanácskérés céljából. Ilyenkor boldogan „lubickolt” a szakmai kérdések és a szakmai „pletykák” világában, örült, hogy segítségére lehet másoknak problémáik megoldásában. Régi kollégái, volt munkatársai pedig sokan voltak. A szűkebb szakmai közélet valamennyi szereplőjét ismerte, nemcsak szakmai, hanem emberi oldalukról is. Ezen széleskörű ismeretsége is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy beosztottjai fejlődését és előmenetelét minden területen önzetlen módon elő tudta segíteni. Szigorú, megkérdőjelezhetetlen tekintélyű szakmai vezető volt olyan, akinek szakmai szigorúságát beosztottai nemcsak elfogadták, de az általa megteremtett légkörben jó hangulatban évtizedekig dolgoztak vele együtt, az Ő irányítása alatt.

Az Ő általa vezetett osztály statikus "szerkesztő" gárdája- ez a szakember réteg ma már alig ismert fogalom – olyan színvonalú és szakmai elkötelezettségű volt, amely valóban párját ritkította tervezői körökben. A zömmel nőkből és kezdetben néhány idősebb férfiből álló szerkesztői csapat összetételének, kinevelésének és együtt tartásának históriája olyan egyedi szelete az ötvenes és hatvanas évek magyar szakma történetének, amely külön szociológiai elemzést érdemelne.

Statikus tervezőinek megválogatásához is jó szeme  és külön tehetsége volt. Értett ahhoz, hogy ezeket az embereket úgy tartsa maga mellett hosszú időn át, hogy azok csak hálás szívvel és büszkeséggel tudjanak visszaemlékezni arra az időre, amit Gnädig Miklós  mellett tölthettek el.

A teljesség igénye nélkül megemlítve közülük néhányat: Polónyi István, Kollár Lajos, Iványi György, Korda Péter, Windisch Andor, Hegedűs István, Fogarasi Gyula, Kovách Ervin, Egyed Ferenc, Szalay János, Iványi Kálmán, Borsi Gyula, Lőke Endre, Lovas Imre, Kovács Béla László, Nagy Péter, Rozváczy Judit stb.

Munkatársai ill. tanítványai közül Polónyi, Kollár, Iványi György, Korda és Hegedűs egyetemi tanárok lettek, többen közülük hazájuktól távol hoztak létre kimagasló műszaki alkotásokat ill. szakmai életművet.

Akik pedig itthon maradtak - és ők voltak többen - azok a földrajzilag ugyan erősen behatárolt, de a tárgyalt korban még sok műszaki lehetőséget nyújtó magyar viszonyok között tettek tanúbizonyságot szakértelmükről és az ipari szerkezettervezés iránti elkötelezettségükről.

Külön érdemes megemlíteni a Németországban szédületes statikus tervezői és egyetemi oktatói pályát befutó Polónyi István prof. visszaemlékezéseit Gnädig Miklósra. Polónyi prof. mind a mai napig hálás szívvel gondol tanítómesterére és egy helyen a következőket írja: „Mennyi is az a 5 centiméter?”  kérdezte egyszer Miklós hangosan önmagától és balkezének mutató és hüvelykújja között imitálta a távolságot.

Ekkor értettem meg, hogy mit is jelent "mérnöknek" lenni. Nem elég ha tudom, hogy  mennyi az 5 centiméter, azt érezni kell!"

Visszaemlékezései egy másik helyén a következőket írja:

"Gnädig Miklós az előstatika mestere volt. Tőle tanultam meg, hogy az előstatika minden fontos hatást quantifikáljon, minden méretet kontrolláljon, de olyan kevés számítással, hogy gátlás nélkül el tudjuk dobni ha közben egy jobb szerkezeti ötletünk támad. ..… A statika egyszerű, ezt mindenki tudja. Az előstatika viszont művészet."

Másik volt munkatársa és tanítványa Kollár Lajos a következőket írta róla halálakor: "Szakmai téren elsősorban a szerkezettervezés volt az a terület, amelyben csodáltuk és nagyra tartottuk őt, mert megvolt benne az invenció, a fantázia, a szerkezet helyes megválasztásának a képessége az ehhez szükséges ismeretekkel és áttekintéssel, és megvolt benne a szívósság is elképzeléseinek megvalósításához, a műszaki feltételek biztosításához. …. Nagyon értékes tulajdonsága volt, hogy birtokában volt a gyakorlati részletkérdések megoldásának is."

Másik helyen ezt írja: "Emberi téren … azt tartottuk a legnagyobbra benne, hogy tisztességes volt és a tisztességesség légkörét állandósította az osztályán. A jó légkör ennek a tisztességnek volt köszönhető, ami egyrészt szakmai és emberi biztonságot adott az ott dolgozóknak, másrészt jó közérzetet eredményezett, aminek következtében nagyon sok munkatársa hosszú évekig, sőt évtizedekig maradt nála. …. A tisztességesség mellett megtanultuk tőle az ügyességet is, ami azonban mindig belül maradt a becsület határain. Mestere volt annak, hogyan kell a konfliktusokat elsimítani, hogyan kell az akadályokat elhárítani vagy ügyesen megkerülni és hogyan kell jó viszonyt fenntartani a megrendelőkkel" Kollár Lajos fent idézett néhány mondata igen lényegretörően foglalja össze Gnädig Miklós szerkezettervezői  és vezetői működésének szakmai és emberi oldalát.

Ha ehhez hozzávesszük a szakmai körökben ill. közeli munkatársai körében közszájon forgó számtalan anekdotát és adomát, amelyek megnyilvánulásainak ill. viselkedésének egy-egy mozzanatát örökítették meg humoros, de mindig pozitív kicsengéssel, akkor kaphatunk jellemző képet arról, milyen ember is volt Gnädig Miklós.

Nyugdíjas éveiben viszonylag sokat utazott. Többször is meglátogatta külföldön élő volt tanítványait Németországban ill. Amerikában és rendszeresen haza-haza látogatott szülőföldjére Erdélybe is, meglátogatva ott maradt rokonságát. Felesége 1986-ban elhunyt és ez a szomorú tény tovább erősítette rokoni kapcsolatait az Erdélyben maradtakkal.

1993 húsvétjának Nagyszombatján Marosvásárhelyen - a postára menet - az utcán lett rosszul és a kiérkező orvosi segítség már nem tudta az életét megmenteni.  85 éves volt.

Marosvásárhelyen temették el.

Valamikori osztályának, a B/3 statikus osztálynak női dolgozói, azok a bizonyos szerkesztők "mérnök úr"-nak szólították az ötvenes évektől, egészen élete végéig. Ez, az abban a korban koránt sem divatos és szokásos megszólítás, teljesen reá illett és kítűnően jellemezte ezt a  kimagasló műszaki és emberi kvalitásokkal megáldott embert, a MÉRNÖK URAT.

 

 

Hajmási Péter

1969 és 1978 között Gnädig Miklós osztályán statikus tervező,

jelenleg az IPARTERV ZRT. statikus irodaigazgatója

 

 

Galéria:

 

Halász Ottó

  

halasz_otto

 
 

Dr. Halász Ottó

Születési adatok: 1927. október 24. (Budapest)

  

 

  

  

  

  

 

 

Tanulmányok:

1950 – Budapesti Műszaki Egyetem, mérnöki oklevél

1956 – Budapesti Műszaki Egyetem, A műszaki tudomány kandidátusa

1977 – Budapesti Műszaki Egyetem, A műszaki tudomány doktora

1982 – Magyar Tudományos Akadémia, Levelező tag

 

Munkahelyek:

1950-54

BME I. Hídépítési Tanszék

egyetemi tanársegéd

1954-60

BME I. Hídépítési Tanszék

egyetemi adjunktus

1960-66

BME I. Hídépítési Tanszék

egyetemi docens

1966-86

BME Acélszerkezetek Tanszék

egyetemi tanár

1961-67

BME Építőmérnöki kar

dékánhelyettes

1967-73

BME Építőmérnöki kar

dékán

1981-86

BME Építőmérnöki kar

dékán

 

Kitüntetések:

1982

 

Munkaérdemrend Arany fokozata

Kiemelkedő alkotások

Bizottságokban végzett munkák

Tagság/cím

Év

 

Structural Stability Research Council (SSRC)

Levelező tag

 

 

Nemzetközi Híd- és Magasépítési Egyesület
(IABSE, IVBH)

Állandó Bizottság tagja

 

 

Nemzetközi Híd- és Magasépítési Egyesület
(IABSE, IVBH)

Magyar Nemzeti Bizottság elnöke

 

 

American Institute of Steel Construction (AISC) „Stability of Metal Structures: a World View” kiadvány

Regionális szerkesztő

 

 

SSRC által kezdeményezett, acélszerkezetek stabilitásával foglalkozó első magyarországi regionális kollokvium

elnök

1977

 

Fontosabb publikációk:

Szakcikkek

Cím

Folyóirat

Megjelenés

O predelnom zshelezobetonnih plit (oroszul)

Izvestija Academia Nauk USSR

1956 No.8.

Die Stabilitatsuntersuchung gedruckter dunnwandiger Stabe
(Csellár Ödönnel, németül)

Acta Technica

1961

Design of Elastic-Plastic Frames under Primary Bending Moments (angolul)

Periodica Polytechnica

1969 No.3-4.

Theorems for a Simplified Second Order Limit Analysis of Elastic-Plastic Frames (angolul)

IABSE Preliminary Report. Zurich

1972

Effect of Initial Imperfections on the Elastic-Plastic Failure Load of Simple Frames (angolul)

Stability of Steel Structures. Liege

1977

Stability Problems in Hungarian Specifications and Recommendations for Steel Structures (Iványi Miklóssal, angolul)

Proceedings of the Regional Colloquium on Stability of Steel Structures

1977

Approximate Analysis of the Failure Load of Frames with Sidesway (angolul)

Proceedings of the Regional Colloquium on Stability of Steel Structures

1977

Full-Scale Failure Tests with Steel Frames (Iványi Mihállyal és Tomka Pállal, angolul)

11TH IABSE Congress. Vienna

1980

Philosophical Background and Safety Concepts (angolul)

Engineering Journal of American Society of Steel Constructions

1981. No.3.

Probebelastung einer historischen Stahlbrucke in Budapest
(Szittner Antallal, németül)

IVBH Symposium, Venezia. Schlussbericht

1983

Design of Laterally Unsupported Beams – East European Practice (angolul)

ASCE New York

1981

 

Szakkönyvek

Cím

Társszerző, kiadó

Megjelenés

Vékonyfalú acélszerkezetek

Csellár Ö., Réti V.;
Műszaki Könyvkiadó

1965

Korszerű méretezés

(szerk.: Galgóczy Gábor);
Műszaki Könyvkiadó

1962

Bemessung von Stahl-, Stahlbeton und Holzkonstruktionen

(szerk.: Galgóczy Gábor);
Bauverlag Gmbh Wiesbaden und Berlin

1972

Statikusan terhelt alumíniumszerkezetek tervezése. Alumíniumrudak kihajlása.

ETK kiadvány

1969

The Bridges of Hungary

UVATERV

1980

Alumínium kézikönyv. Alumíniumszerkezetek méretezése

Műszaki Könyvkiadó

1984

Stability of Metal Structures:
A World View

AISC Chicago

1982

Mérnöki kézikönyv II. kötet.
Stabilitási kérdések, acélszerkezetek

Műszaki Könyvkiadó

1984

 

 

 

Tankönyvek

Cím

Társszerző, kiadó

Megjelenés

Rúdszerkezetek méretezése a képlékenységtan alapján

Kaliszky S., Kollár L.;
Mérnök továbbképző intézet

1956

Ortotrop pályalemezes hidak szerkezeti és számítási kérdései

Hunyadi F.;
Mérnök továbbképző intézet

1959

Könnyű acélszerkezetek

Csellár Ö.;
Mérnök továbbképző intézet

1962

Acélszerkezetek III/1. Stabilitáselmélet

Tankönyvkiadó

1966

Acélszerkezetek méretezésének elvi alapjai

Tankönyvkiadó

1973

A nyomott rúd

Tankönyvkiadó

1973

Acélszerkezetek I.

Platthy P.;
Tankönyvkiadó

1974

Acélszerkezetek II.

Platthy P.;
Tankönyvkiadó

1976

 

 

Dr. Halász Ottó egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Sokoldalú munkásságát nem lehet egyszerűen beskatulyázni, a műszaki képlékenységtan, a szerkezetállékonyság és a méretezéselmélet tudományterületén egyaránt ért el eredményeket. Kiemelkedő kutatói munkássága mellett oktatóként, a BME Építőmérnöki Karának dékánjaként, illetve az Acélszerkezetek Tanszék vezetőjeként is maradandót alkotott.

1927. október 24-én született Budapesten. Műveltségét és a mérnöki munka tiszteletét szüleitől kapta. A tágabb, embertelen társadalmi környezetben is emberséges gondolkodást szintúgy. A Kölcsey Ferenc Gimnázium kitűnő tanulója a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karának is kiváló hallgatója lett. 1950-ben szerezte meg jeles minősítésű mérnöki oklevelét, de már 1949-ben matematikát oktatott, és 1950-ben tanársegédként az Egyetem 1. sz. Hídépítési (később Acélszerkezetek) Tanszékén találjuk. Oktatói és kutatói képességei szinte egyidejűleg bontakoztak ki. Megértés és együttérzés jellemezte kapcsolatát a hallgatókkal, alapos felkészültség, nagy elméleti és tárgyi tudás, következetes gondolkodás kutatói munkásságát. Az aspiratúra éveit követően készített kandidátusi értekezése nemzetközileg is nagy figyelmet keltett. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Közleményeiben közzétett dolgozat világszerte tekintélyes szerzővé avatta az 1956-ban kandidátusi fokozatot szerzett tudóst. Az önmaga felé magasra állított mérce – és nem a teljesítményhiány – lehetett az oka annak, hogy a tudomány doktora fokozatot csak húsz évvel ezután szerezte meg. Hogy minden bizonnyal így volt, azt a közben eltöltött két évtized gazdag kutatói munkássága bizonyítja.

A műszaki képlékenységtan – a kontinuummechanika vizsgálati módszereitől eltérően – a gyakorlati tapasztalatokat megvalósító modellekkel dolgozik. Két fő modellje a rugalmas-képlékeny és a rugalmas-merev elemek kapcsolásával jön létre. Ilyen modellek alkalmazását – példának említve a vasbeton szerkezetek (közöttük a lemezek) határegyensúlyi állapotának leírását – a valóságos szerkezeteken végzett roncsolásos vizsgálatok eredményei igazolják. Az úgynevezett határegyensúly elmélet egyik alaptételének alkalmazása vasbeton lemezekre képezi Halász Ottó egyetlen idevágó dolgozatának tárgyát.

A gyakorlati tapasztalatokat megbízható, elméletileg helytálló – és ezért is – matematikailag kezelhető modellalkotás egész munkásságát jellemzi. Vonzónak tűnő, de öncélú kutatási feladatot se magának, se másnak nem adott. Amikor élete fő működési területére – az acélszerkezetekre – összpontosult munkássága, nagy fogékonysággal választotta ki azokat a nem kellően feltárt összefüggéseket, amelyek tisztázása szép feladat, de nemzetgazdasági előny hordozója is. Ma már világosan látható, hogy az acélszerkezetek alkalmazásának, tervezésének, gyártásának látványosan gyors fejlődése a stabilitáselmélet, a műszaki képlékenységtan és a tervezéselmélet fejlődése nélkül lehetetlen lett volna. A karcsú, a teherbíró képességhez viszonyítottan minimális acélanyaggal készülő szerkezetek a hagyományostól eltérő kihajlási, kifordulási és horpadási jelenségeket mutattak. Az is világossá vált, hogy a szerkezet tehernövekedés alatti állapotváltozásának kritikus pontjai nem jelentik egyúttal a teherbíró képesség megszűnését, még kevésbé a progresszív összeomlás közvetlen veszélyét. Halász Ottó jól tudta, hogy a nem lényegtelen részproblémák megoldása akkor jelent igazi eredményt, ha a műszaki tervezők részére készülő szabályzatokba, irányelvekbe építve elfogadható biztonságú, anyagot, gépet, energiát, munkaerőt jól hasznosító – gazdaságos – szerkezetek tervezését teszi lehetővé.

A Shanley-féle jelenség egy lehetséges általánosításaként mondta ki Halász Ottó doktori értekezésében – és adott esetre bizonyította – hogy az úgynevezett képlékeny csuklók nem egyértelmű viselkedése miatt stabil egyensúlyi helyzetben is létrejöhet az egyensúly elágazása. Bevezette a viszonylag merev szerkezetek fogalmát, mely szerkezeteknél a képlékeny teherbírás kimerülése az elsőrendű elmélet alapján kialakuló folyási mechanizmus létrejötte után következik be. Nevéhez fűződik az acélszerkezetek képlékeny méretezésére szolgáló első hazai szabvány megalkotása is.

Behatóan foglalkozott a könnyűszerkezetek körében jelentkező stabilitási jelenségekkel. A vékonyfalú szerkezetek méretezésénél alkalmazott eljárások, a kezdeti pontatlanság, kezdeti görbültség számításba vételének kezdeményezője volt. Társszerzőkkel együtt a 60-as évek közepén írt Vékonyfalú acélszerkezetek c. könyve ma is a tulajdonosok féltve őrzött kincse. Mai, számítástechnikára orientált szemmel nézve a valószínű kezdeti pontatlanság ténye vagy feltételezése inkább előny, mint hátrány. A számítógép ugyanis „szívesebben” számol végig egy állapotváltozási folyamatot, mint egy közbenső állapothoz rendelt sajátérték-feladatot.

Halász Ottó azok közé tartozott, akik korán felismerték a számítástechnika adta lehetőségeket és főleg azt, hogy a keletkező előnyöket csak szemléletváltással, a klasszikustól eltérő modellek alkalmazásával lehet elérni. Életének utolsó heteiben került elfogadásra az az új acélszerkezet-méretezési szabványjavaslat, amely e gondolatokat magába foglalja. Lehetővé tette a tervezőnek a hagyományos vizsgálatot, de megengedte az igényesebb, számítástechnikai felfogású „imperfekt modell” vizsgálatát is.

Halász Ottó akadémiai székfoglaló előadásában adott tervezés-elméleti iránymutatás fő pillérei: a tartószerkezet múltját-jövőjét leíró állapotváltozási tér, a szerkezeti elemek vagy fontos (olykor kritikus) résztartományok kontinuummechanikai szigorúságú elemzése, és végül a teljes modell feltételezéseit igazoló (vagy cáfoló) valóságos szerkezeten végzett mérés. A program minden része elbírja (olykor igényli) az összefüggések laboratóriumi feltárását vagy a számítógépes szimulációt.

Súlyos betegség következtében, 59 évesen halt meg, de élete utolsó heteiben is a kar, a tanszék, a laboratórium gondjai foglalkoztatták. Nem csak értette, tervezte a jövőt, nemcsak kiemelkedő tudományos eredményeket hagyott hátra, hanem kiváló, általa nevelt munkatársak nagyszerű csapatát is.

Átvétel Szabó János: Halász Ottó 1927-1986. Megemlékezés.
Magyar Tudomány 1986 31:10;818-820 cikkéből

 

 

 

Galéria:

 

Harasta Miklós

  

harasta_miklos

 
 

Dr. Harasta Miklós

Születési adatok: 1923. december 9. (Vértesszőllős)

  

 

  

  

  

  

 

 

Tanulmányok:

1948

Budapesti Műszaki Egyetem

építészmérnöki oklevél

1972

Budapesti Műszaki Egyetem

A műszaki tudomány kandidátusa

1995

Budapesti Műszaki Egyetem

Professor Emeritus

Tanulmányút:

1964.                   Róma, Magyar Akadémia: "Nagyfesztávolságú térlefedések tanulmányozása”

 

Munkahelyek:

1948-50

Dunavölgyi Timföldipari RT.

mérnök

1950-52

BME
Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék

egyetemi tanársegéd

1952-67

BME
Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék

egyetemi adjunktus

1967-77

BME
Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék

egyetemi docens

1977-94

BME
Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék

egyetemi tanár

1974-78

BME
Építészmérnöki kar

dékánhelyettes

1978-88

BME
Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék

tanszékvezető

1984-89

BME
Építészmérnöki kar

dékán

1994-95

BME
Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság

nyugdíjas részfoglalkozás

1997-2002

ELTE-BME
Beruházási Iroda

ügyvivő szakértő,
irodavezető-helyettes

Kitüntetések:

1958

BME

Az oktatásügy kiváló dolgozója

1965, 1971

?

Az építőipar kiváló dolgozója

1972

BME

Alpár Ignác emlékérem

1982

ÉVM

Kiváló munkáért

1983

ÉVM

Üvegipari Művek kiemelkedő munkáért

1986

BME

BME Kiváló Oktatója

1989

?

Munkaérdemrend Arany fokozata

1990

BME

BME emlékérem

1995

MÉSZ

Dr. Kotsis Iván emlékérem

1996

BME

Professor Emeritus

2002?

BME

József Nádor emlékérem

  •  

Fontosabb publikációk:

Héjszerkezetű térlefedések

ÉKME Tudományos Közleményei

1960 VI.k.1-2.

Előnyös tartószerkezetek
az ipari építészetben

Ipari Építészeti Szemle

1961 20.sz.

Kondicionált műhelycsarnok rezgésmentesítés

ÉKME Tudományos Közleményei

1965 XI.k.3-4.

Ipari épületek dinamikai problémái, darupályák dinamikus tényezője

Kandidátusi disszertáció

1971

Ipari csarnokok fejlődési irányai
Magyarországon és külföldön
(Lázár Antallal közösen)

?

1990

 

Szakkönyvek

Cím

Szerkesztő

Megjelenés

Ipartelepek építészete Szakkönyv I-V. kötet
tartószerkezeti fejezetek

Rados Kornél

1964-1979

Modern építészeti lexikon

Dr. Kubinszky Mihály

1978

Kiemelkedő alkotások

Statikusi, szerkezettervezői munkák

Építész

Tervezés

Kivitelezés

Kazincbarcika HOKO épület

 

 

 

Debrecen Raktártelep

 

 

 

Csepel Precíziós csarnok

 

 

 

BVM Épületelemgyár

 

 

 

Salgótarján Síküveggyár

 

 

 

BME Tanuszoda

 

 

 

Balatonszemes Szabadidőközpont

 

 

 

 

Dr. Harasta Miklós a BME Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszékének meghatározó oktatója volt, meghatározó szerepe volt a tanszék ipari építészet tárgya oktatásának tematikai, dokumentációs és módszertani megalapozásában, majd fejlesztésében. Kiemelkedő oktató-nevelő munkájának korszerűségét kutató munkássága biztosította, hitelét pedig a tervező-szerkezettervező munkássága során megvalósult épületek adták. Nyugdíjazása után az egyetemi érdek képviselőjeként aktívan részt vett a BME fejlesztési munkáiban és oktatóként a Csonka Pál doktori iskola hallgatóinak képzésében.

1923. december 9-én született Vértesszőllősön. Tanulmányait a második világháború évei alatt kezdte a BME-n, diáktársaival 1944-ben az ország elhagyására kényszerültek, a háború sújtotta Németországon keresztül vezető hosszú, viszontagságos úton jutottak el Dániába. Harasta Miklós a kényszerűségből ott eltöltött másfél évet szakmailag és emberileg is élete egyik meghatározó élményének tartja.

Hazatérése után megszerezte az építészmérnöki diplomát, majd rövid időre a Dunavölgyi Timföldipari RT.-hez került. Innen hívta meg Rados Kornél az 1950-ben alapított Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszékre, ahol részt vett az újonnan indított tanszék oktatásának megszervezésében, a tantárgyak tematikájának, módszertanának összeállításában. Nyugdíjazásáig a tanszék oktatója volt, beosztottként, később vezetőként is munkatársaival mindig jó kapcsolatot tartott fenn. A jó légkör emlékét a közös kirándulásokon készült fényképek őrzik.

Az 50-es, 60-as években az oktatói tevékenység mellett a tanszék mérnökeként fa szerkezetű silók teherbírásának és állékonyságának vizsgálatával foglalkozott. Az 1960-as évek elején a BME építész karának Győrbe helyezését tervezték, ennek kapcsán egy éven át a Köztiben közreműködött a költözés és az új épületek létrehozásának gazdasági-műszaki előkészítésében. (Ez az elképzelés végül nem valósult meg.)

Kutatási területe szerteágazó, foglalkozott az ipari épületekkel, az itt alkalmazott felület- és héjszerkezetekkel, a szerkezetek dinamikájával és szerkezettörténettel. Kiemelkedő eredményeket darupályák és gépalapok dinamikai problémáinak területén ért el, 1972-ben szerzett kandidátusi fokozatának témája Ipari épületek dinamikai problémái, darupályák dinamikus tényezője volt. A disszertációt szerette volna a tanszéken védeni, de ekkor még az építész karon erre nem volt lehetőség. Végül a tanszék szinte teljes állománya jelen volt, amikor disszertációját védte az Akadémián. A kutatómunkában elért eredményei gyakorlatba történő átültetését jól mutatják megépült épületei, daruzott csarnokszerkezetei, illetve az általa tervezett gépalapok, melyekben acél spirálrugókkal csökkentette a dinamikus mozgásokat.

Az 1970-es évek elején pályázott az egyetemi tanári címre, de azt csak 1977-ben kapta meg, hogy egy évvel később, 1978-tól Szendrői Jenőtől átvegye az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék vezetését. Tíz éven át tartó tanszékvezetői tevékenységét a más munkáira is jellemző alaposság, lelkiismeretesség fémjelezte. Lelkességét mutatja, hogy este szinte mindig ő zárta a tanszék ajtaját, hogy aztán másnap reggel elsőként kezdje a munkát.

Az 1980-as évek végén öt éven át az építész kar dékánja volt, 1989-től nyugdíjba vonulásáig az oktatás mellett már nem viselt tisztségeket. Nyugdíjasként részt vett az ELTE-BME beruházási Irodájának munkájában, programalkotó, adatszolgáltató, döntés előkészítő, koordináló és szervező tevékenységével hozzájárult az ELTE-BME Lágymányosra tervezett egyetemfejlesztési beruházásainak előkészítésében. Itt jó hasznát vette a Köztiben eltöltött év tapasztalatainak.

Oktatási tevékenységét 2009-ben fejezte be, a Csonka Pál doktori iskolában Épületszerkezet-történet címmel oktatott tárgyát sok, azóta PhD címet szerzett fiatal kutató hallgatta.

 

 

Galéria:

 

Ivits Iván

  

arckep

 
 

Dr. Ivits Iván

Születési adatok:

  

 

  

  

  

  

 

 

Tanulmányok:

1957

Budapesti Műszaki Egyetem

építészmérnöki oklevél

1967

Budapesti Műszaki Egyetem

vasbetonépítő szakmérnök oklevél

1982

Budapesti Műszaki Egyetem

műszaki doktori cím

Tanulmányút: 

1975.IX.1-XI.        Prof. Frey Otto (Stuttgart) tanszékén: "Kötélhálók, ponyvatetők, héjrácsok"

 

Munkahelyek:

Év:

Intézmény:

Pozíció/beosztás:

1959-80

Iparterv

statikus tervező

1974-80

Iparterv

statikus osztályvezető

1980-82

Építéstudományi Intézet

tudományos főmunkatárs

1982-88

Típustervező Intézet

statikus osztályvezető

1989-91

Középülettervező Vállalat

statikus főmérnök

1992-től

Ybl Miklós Műszaki Főiskola
Mechanika és Tartószerkezetek Tanszék

főiskolai docens

1992-97

Ybl Miklós Műszaki Főiskola
Mechanika és Tartószerkezetek Tanszék

tanszékvezető

 

 

Kiemelkedő alkotások

Statikusként megtervezett munkák

Építész

Tervezés

Kivitelezés

Szigetvári Konzervgyár 3 szintes irodaépület
monolit vasbeton héjszerkezet

Harsányi István

1966

1968

VITUKI Székház. Bp. Kvassay zsilip, 20 szintes
monolit vb. és kombinált acélvázas irodaépület

Demény Tamás

1970

1974

ÁGM 3 szintes üzemház, Bp. Pillangó u.
Lift-Slab épületváz

Papp Zoltán

1972

1973

Székesfehérvári ARRÉ Sportcsarnok
40 m fesztávú kötélfőtartós csarnok

Molnár Péter

1975

1978

December 4. Drótművek, Miskolc 60 m fesztávú kötelekkel függesztett acélvázas csarnok

Molnár Péter

1976

1981

BVSC uszodacsarnok 50 m fesztávú kötéllel függesztett acélvázas csarnok, franki cölöpalapozás

-

1982

1984

 

 

Kiemelkedő publikációk

 

Szakcikkek csoportos födémemelés (Lift-Slab) témában

Cím

Folyóirat

Megjelenés

AGM üzemház ismertetése

Műszaki tervezés

1973.3.

A csoportos födémemelés (L-S) fejlesztése

Műszaki tervezés

1984.5.

L-S tartószerkezet fejlesztése

Építés-kutatás-fej1esztés

1985.2.

 

Szakcikkek kötélszerkezetek témában

Cím

Folyóirat

Megjelenés

A Dec. 4. Drótművek 60 m-es ipari csarnoka

Műszaki tervezés

1977.10.

Kötélszerkezetek a magasépítésben

Magyar Építőipar

1979.6.

Függesztett feszített csarnokszerkezet a Dec. 4. Drótművekben

Magyar Építőipar

1983.10.

Függesztett feszített csarnokszerkezetek

Műszaki tervezés

1984.5.

A BVSC uszoda függesztett feszített tetőfödéme

Építés-kutatás-fej1esztés

1985.2.

 

Szakkönyvek

Cím

Szerzők

Megjelenés

Függőtető szerkezet
Iparterv vállalati kiadvány

dr. Kollár Lajos, Molnár Péter,
dr. Ivits Iván

1973

Függesztett tetőszerk. Fejlesztése
Iparterv vállalati kiadvány

dr. Kollár Lajos, Molnár Péter,
dr. Ivits Iván

1975

 

Kitüntetések, díjak

Év:

Intézmény:

Díj:

1999

Magyar Mérnöki Kamara

Menyhárd István díj

 

 

Ivits Iván azok közé a tartószerkezet tervezők közé tartozik, akik nem az egyetemek kutatólaborjában, hanem statikus tervezőként, gyakorló mérnökként szerezték tudásukat, amit később oktatóként adták át főiskolai, egyetemi hallgatóknak.

Az Iparterv statikus tervezőjeként, később statikus osztályvezetőjeként részt vett a hazánkban 1972-től alkalmazott csoportos födémemeléssel (Lift-Slab eljárással) készülő épületek tervezésében. A ma már ritkán alkalmazott építési, kivitelezési eljárás a 70-es évek elejének egyik nagy műszaki vívmánya volt. Az eljárás lényege, hogy a vasbeton födémek zsaluzat nélkül, a földön egymásra helyezve készültek, majd a pillérekhez rögzített hidraulikus szerkezet segítségével utólagosan kerültek beemelésre. Az így épített épületeknél problémát okozott a szerkezet építés közbeni ideiglenes merevítése, a födémek viszonylag nagy, a csatlakozó szerkezeteket károsító alakváltozásai, illetve a pillér-födém kapcsolat végleges kialakítása. A Tervezésfejlesztési és Típustervező intézet mérnökeként Ivits Iván részt vett az építésmód továbbfejlesztésében. Munkatársaival javaslatot adtak a egy födémkonstruálási és számítási módra, melynek alkalmazásával a káros alakváltozások korlátozhatók, illetve a korábban használt, nehezen beépíthető átszúródási idomvasak alkalmazása elkerülhető. Az emelt épület ideiglenes és végleges merevítésével kapcsolatos problémák megoldására az akkori viszonyok között szokásos 5-6 megoldás közül legalább kettő együttes alkalmazását javasolták.

Munkásságának másik fő iránya kötélszerkezetek, ezen belül függesztett feszített csarnokszerkezetek tervezése, fejlesztése. Nagy nyílások áthidalásának jellegzetes szerkezetei az egy vagy két irányban görbült felületszerkezetek, szerelt kupolák, illetve kötélhálók. Mindezek hátránya azonban, hogy alkalmazásukkal feleslegesen fűtött hulladék terek jönnek létre, illetve a nem sík felületekre a héjaló anyagok felhordása geometriai nehézségeket okoz. Ezekre a problémákra ad megoldást a függesztett feszített szerkezetek alkalmazása, amelyek kis önsúlyú csarnokfödémekből és azokat a tető síkja fölé nyúló árbocokról függesztő sodronyokból állnak. A szerkezetek további előnye, hogy megfelelő kialakítás esetén állványzat nélkül, szabadon szerelhetők. Ilyen szerkezetű, általa tervezett épületek a December 4 Drótmű miskolci csarnoka és a BVSC uszoda lefedése.

A 80-as évek elején Ivits Iván az Építéstudományi Intézet tudományos főmunkatársaként már részt vett a szerkezettervezéssel kapcsolatos kutatómunkában, hogy később, a 90-es évektől az Ybl Miklós Műszaki Főiskola Mechanika és Tartószerkezetek Tanszékén főiskolai docensként, 1992-től 1997-ig tanszékvezetőként vegyen részt a mérnökoktatásban.

  

 

Galéria:

 

Kollár Lajos

  

Kollar_Lajos

 
 
Kollár Lajos (1926-2004)

Születési adatok: 1926. június 14. (Budapest)

  

 

  

  

  

  

 

 

Tanulmányok:

1944 – a veszprémi Piarista Gimnáziumban érettségizett

1949    okleveles mérnök, Budapest Műszaki Egyetem (kitűnő diploma)

1954    a műszaki tudomány kandidátusa

1960     műszaki doktor

1963   a műszaki tudomány doktora

1990    a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (székfoglaló előadás: Műszaki tudomány – mérnöki közelítés)

1995    a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (székfoglaló előadás: Műszaki tudomány – mérnöki tervezés)

 

Munkahelyek:

1949-57 BME Mechanika Tanszék (tanársegéd, adjunktus)

1957-66 IPARTERV (vezető tervező)

1966-87 BUVÁTI (statikus szakfőmérnök)

1987-90 IPARTERV és TTI (főmunkatárs)

1991-96 BME Magasépítési Tanszék (egyetemi tanár)

1996-tól nyugdíjas, Prof. Emeritus BME Magasépítési Tanszék

 

Tervezési munkák:

budapesti Vörös Csillag Traktorgyár nagycsarnokának héjszerkezetű lefedése,

Székesfehérvári KÖFÉM Alumínium Öntöde és Hengermű bővítésének vasbeton héjszerkezetei

Lágymányosi Sportcsarnok acél rácsoshéj szerkezetű lefedése.

 

továbbá: vasbeton csarnokok, vasbeton héjszerkezetek, redős és hullámos vasbetonszerkezetek, térbeli rácsos acélszerkezetek, silók, hűtőtornyok, gombafödémek, darupályák és daruhidak, szalaghidak, kémények, gépalapok, lakó- és kommunális épületek tervezése, rezgéstani vizsgálatok

 

Publikációk :

 

10 könyv (magyar és idegen nyelven) 76 idegennyelvű és 84 magyar nyelvű szakcikk

 

Kiemelkedő publikációk:

 

Rúdszerkezetek teherbírásszámítása és tervezése a képlékenységtan szerint. Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó, 1958, 92 p. (Halász Ottóval és Kaliszky Sándorral)

Peremtartó nélküli héj-ívek méretezése. Budapest, k. n., 1961, 28 p.

Függőtetők tervezése és gyakorlati számítása. Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó, 1966, 90 p. (Köröndi Lászlóval)

Vékonyfalú gerendák és ívek oldalirányú stabilitása. Budapesti, Ipari Tervező Vállalat, 1967, 47 p.

Magas építmények rezgései a szél hatására. Budapest, BME Továbbképző Intézet, 1970, 78 p.

Statik und Stabilität der Schalenbogen und Schalenbanken. Berlin–Budapest, ErnstAkadémiai, 1973, 211 p.

Függőtetők számítása. Budapest, Műszaki, 1974, 186 p.

Schalenbeulung: Theorie und Ergebnisse der Stabilität gekrümmter Flächentragwerke. Düsseldorf–Budapest, Werner–Akadémiai, 1975, 172 p. (Dulácska Endrével)

Héjak horpadása. Budapest, Akadémiai, 1975, 190 p. (Dulácska Endrével)

Feszített síkbeli kötélszerkezetek. Budapest, BME Továbbképző Intézet, 1977, 167 p. (Lovas Antallal és Serfőző Istvánnal)

A szél dinamikus hatása magas építményekre. Budapest, Műszaki, 1979, 133 p.

Structural design of cable-suspended roofs. Budapest, Akadémiai, 1984, 243 p. (Szabó Jánossal)

Buckling of shells for engineers. Budapest, Akadémiai, 1984, 303 p. (Dulácska Endrével)

Analysis and design of space frames by the continuum method. Amsterdam–Budapest, Elsevier–Akadémiai, 1985, 317 p. (Hegedűs Istvánnal)

Térbeli rácsos szerkezetek: Segédlet építészmérnök hallgatók részére. Budapest, BME, 1994, 56 p.

Héjszerkezetek: Jegyzet építészmérnök hallgatók részére. Budapest, BME, 1994, 92 p. (Dulácska Endrével)

Mérnöki szerkezetek tervezése. Budapest, Műegyetemi, 1995, 69 p.

Közelítő számítások, méretfelvétel. Budapest, Műegyetemi, 1996, 77 p. (Paládi-Kovács Ádámmal)

Mérnöki alkotások esztétikája. Budapest, Akadémiai, 1996, 239 p. (Vámossy Ferenccel)

Tartószerkezetek tervezése: Modellalkotás, közelítő számítások. Budapest, Műegyetemi, 2002, 199 p.

 

Kitüntetések, díjak:

 

  • 1991        A Braunschweig-i Egyetem díszdoktora

 

1951        Akadémiai jutalom

  1. 1972        Akadémiai Díj

1974        Akadémiai kiadó nívódíja

1975        Műszaki Kiadó nívódíja

1990        Alpár Ignác emlékérem

  1. 1992        Széchenyi Díj
    1. 1998        Szentgyörgyi Albert díj

2000        Magyar Köztársaság Érdemrend Közép Keresztje

2001       Csonka Pál emlékérem

2003        MMK Zielinski Szilárd díj

 

további kitüntetések:

kiváló dolgozó, kiváló munkáért 1960, 1966, 1972, 1975, 1986

 

Vendégprofesszori meghívások:

 

  • Ruhr- Universität Bochum
  • University of Calgary
  •  
    1. Universität Dortmund
    2. 1990    Ruhr- Universität Bochum

 

 

Közéleti tevékenység:

                       

1975-93    IASS vezetőségi tagja

1991-96         Az MTA Műszaki Mechanikai Bizottság elnöke

1986-2000 A TMB Építési, Építészeti és Közlekedéstudományi Szakbizottságának elnöke

1992-         Az Európai Akadémia tagja (London)

1994-2000            Az MTA Műszaki Tudományok Osztályának elnökhelyettese

1996-         A Budapesti és Pest megyei Mérnöki Kamara elnökségi tagja

IABSE Magyar Nemzeti Bizottság elnöke, ACTA Technica Hung. CE szerkesztőbizottsági elnöke, Tartószerkezettervezők Mesteriskolájának vezetőségi tagja,  Műegyetem 1956 Alapítvány Kuratóriumának Elnöke,

tagja volt ill. tisztséget töltött be továbbá: Nemzetközi Híd és Magasépítési Egyesület, Héj és Térbeli Szerkezetek Nemzetközi Egyesülete, Építőipari Tudományos Egyesület,  Közlekedéstudományi Egyesület, Magyar Akkreditációs bizottság, Professzorok Batthyány Köre

 

 

Kollár Lajos (1926-2004)

Kollár Lajos munkásságának jelentőségét kitüntetései

 és díjai mellett az is bizonyítja,

hogy nagyon sok cikket találhatunk róla:

-Dulácska Endre, Gáspár Zsolt, Hegedûs István: Megemlékezés, Magyar Tudomány 2004. 5. sz. 659–661.

 -Gáspár Zsolt: Kollár Lajos, Építés- Építészettudomány 32

 (3-4) 161-166     

- Korda János: Dr. Kollár Lajos,Mérnök Újság 2004. 4. sz.

. Életútja a Wikipédián (szabad enciklopédia) olvasható.     

Most a saját maga által írt önéletrajzot egészítjük ki (részben a fent említett cikkek alapján) az Őt ismerő, tisztelő és szerető emberek megjegyzéseivel.

                                        

 

Önéletrajz

1926 június 14.-én születtem Budapesten. Apám néhai dr. Kollár Géza vegyészmérnök, anyám Clair Gizella háztartásbeli.

„A veszprémiPiarista Gimnáziumban érettségizett, majd rövid hadifogság után a Budapesti Mûszaki Egyetem Mérnöki Karán tanult tovább.” /Dulácska, Gáspár, Hegedűs/

A Műegyetem Mérnöki Karán 1949 szeptember 29.-én szereztem mérnöki oklevelet. Oklevelem megszerzésétől a Mechanika Tanszéken dolgoztam, mint tanársegéd, majd 1951-től, mint adjunktus 1957-ig.

„De nyitott szemmel élt, ezért 1956-ban vállalta az egyetemi forradalmi bizottságban való részvételt. Emiatt 1957-ben el kellett távoznia az egyetemről.” /Gáspár Zsolt/

„Ennek lett a következménye, hogy amikor 1976-ban egyetemi tanári pályázatot nyújtott be, az elbíráló bizottság nagy elismeréssel volt kénytelen írni a kiemelkedő kutatói és oktatói alkalmasságáról, de politikai alkalmatlansága okán elutasítást javasolt. Nem is lehetett professzor 1991-ig.”  /Korda János/

1957 és 1966 között az Ipari Épülettervező Vállalat statikus irányító tervezője, majd szakosztályvezetője, 1966-tól 1987-ig a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat statikus szakmérnöke, 1987-től 1990 végéig pedig az Ipari Épülettervező Vállalat, valamint a Tervezésfejlesztési és Technikai Építészeti Intézet főmunkatársa voltam.

A következő években, nem tört meg tudományos pályája sem, de emellett gyakorlati tapasztalatot is szerezhetett olyan kiváló mérnökök mellett, mint például Gnädig Miklós.

"Gnädig Miklós az előstatika mestere volt. Tőle tanultam meg, hogy az előstatika minden fontos hatást quantifikáljon, minden méretet kontrolláljon, de olyan kevés számítással, hogy gátlás nélkül el tudjuk dobni, ha közben egy jobb szerkezeti ötletünk támad. ..… A statika egyszerű, ezt mindenki tudja. Az előstatika viszont művészet." /Polónyi István/.

Ennek a művészetnek Kollár Lajos is mesterévé vált. Közelítő számításai segítségével lehetőség nyílik a szerkezeti méretek előzetes felvételére, illetve a részletes számítások végeztével a bonyolult számítógépes programok ellenőrzésére.

„Megvalósult tervezői munkái sorából kiemelkedik a budapesti Vörös Csillag Traktorgyár nagycsarnokának héjszerkezetű lefedése, a Székesfehérvári KÖFÉM Alumínium Öntöde és Hengermű bővítésének újszerű méretezési eljárással készült vasbeton héjszerkezetei és a 60 x 90 méteres alapterületű Lágymányosi Sportcsarnok acél rácsoshéj szerkezetű lefedése. Szabad peremû, 128 méter oldalhosszúságú háromszög csúcspontjaiban megtámasztott rácsoshéj lefedése az Új Budapesti Sportcsarnok tervpályázatán első díjat nyert, ám pénzhiány miatt végül sajnos nem ezt építették meg, pedig ha megvalósult volna, minden bizonnyal a legnagyobbak – Toroja, Nervi, Tsuboi – alkotásai között tartanák számon.”  /Dulácska, Gáspár, Hegedűs/

A képeken a Vörös csillag traktorgyár héjszerkezetű lefedése látható építés közben és készen,

 illetve a KÖFÉM csarnok vázszerkezete építés közben. /Forrás: Hajmási Péter IPARTERV Zrt arhívuma./  

A rendszerváltozás meghozza Kollár Lajosnak a régóta megérdemelt tudományos elismeréseket is:

1991 elejétől a Budapesti műszaki Egyetemen vagyok egyetemi tanár. 

„Új tantárgyakat dolgoz ki, ezeket gazdag diagyűjteményét felhasználva előadja, vizsgáztat, részt vesz a doktoranduszképzés elindításában, majd a képzésben, doktoranduszok tudományos vezetője lesz, tagja lesz egyetemi bizottságoknak. Munkáját Professor Emeritusként is nagy lelkesedéssel folytatja, amikor 70 éves lesz, és a törvény szerint kötelező nyugdíjba mennie.” /Gáspár Zsolt/

„Részt vett az Építőmérnöki Kar új oktatási rendszerének kidolgozásában. Fontosnak tartotta, hogy olyan tantárgyak kerüljenek a építőmérnök-képzés oktatási anyagába, amelyekben a hallgatóság kipróbálhatja az elméleti tárgyakban szerzett ismereteinek alkalmazását. Nagy munkát fordított ezek kialakítására és oktatására.” /Dulácska, Gáspár, Hegedűs/

. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választottak 1990-ben.

Majd 1995-benMagyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választják.

Sorra jönnek a kitüntetések: 1992 Széchenyi-díj, 1998 Szentgyörgyi Albert-díj, 2000 Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje, 2003 Zielinski-díj.

Egyéb önéletrajzában felsorolt kitüntetései az életrajzi adatok között (fent) kerültek felsorolásra.

Nemzetközileg a hazánknál sokkal előbb elismerik munkásságát.

1964-ben hat hónapig Hollandiában dolgoztam egy tervezőirodában, 1974-ben, 1979-ben, 1983/84-ben és 1990-ben pedig vendégprofesszor voltam a Bochum-i, Calgary-i, Dortmund-i, ill. Bochum-i egyetemeken. Az Academia Europea 1993-van válaszott tagjai sorába.

Társadalmi munkásságom: 20 évig vezetőségi tagja voltam az Építőipari Egyesület Statikus Szakosztályának.A Héj és Térbeli Szerkezetek Nemzetközi Egyesülete (IASS) vezetőségének tagja vagyok 1975 óta. Vezetem ugyanezen egyesület „Nemzetközi szabályzati ajánlás a vasbeton héjszerkezetek méretezésére” c. munkabizottságát.A Tartószerkezet-tervezők Mesteriskolájának 10 éven át vezetőségi tagja voltam. Az építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Vezető Tervező Minősítő Bizottságában a Tartószerkezeti Szakmai Bizottság vezetője vagyok. A Magyar Szabványügyi Hivatal felkérésére részt vettem a tartószerkezetek méretezésére vonatkozó szabványsorozat kidolgozásában. A Magyar Tudományos Akadémia Keretében végzett munkásságom: A tudományos Minősítő Bizottság Építési, Építészeti és Közlekedéstudományi Szakbizottságának elnöke vagyok. Ugyancsak elnöke vagyok a Nemzetközi Híd és Magasépítési Egyesület (IABSE)  magyar nemzeti bizottságának. Szerkesztője vagyok az Acta Technika – Civil Engineering folyóiratnak. Elnöke vagyok a Műszaki Mechanika Bizottságnak. Több ízben működtem aspiráns vezetőként.

„Dr. Kollár Lajosnak köszönhető, hogy a tartószerkezeti szakértőket kellő szakmai igényességgel minősíti/minősítheti kamaránk. Egyik vezetője volt az ÉVM Tartószerkezeti Mesteriskolájának. Ennek megszűnése után a mesteriskola életben tartására néhány társával létrehozta a Menyhárd István Alapítványt. Jelenleg a Tartószerkezeti Mesteriskola folyamatosan működik az alapítvány és a Magyar Mérnöki Kamara közös szervezésében, és segíti a fiatal statikusokat a szakmai gyakorlat megszerzésében./Korda János/

Eddig 7 könyvem jelent meg (részben társszerzőkkel); 52 magyar nyelvű, 64 idegen (angol, német, francia) nyelvű cikket publikáltam különböző szakfolyóiratokban.

Ez a szám az önéletrajz írása után tovább növekedett 10 könyvre (magyar és idegen nyelven) 76 idegen nyelvű és 84 magyar nyelvű szakcikkre. Tudományos tevékenysége „kiterjed a különböző anyagú mérnöki szerkezetek erőtani méretezésének részproblémáitól a helyettesítő kontinuumok módszerének sokirányú alkalmazásával végzett globális erőtani vizsgálatokig, a vizsgálati módszerek elméleti megalapozásától alkalmazásuk részletkérdéseiig, különös hangsúlyt kapnak benne a mérnöki héjfeladatok megoldásának sajátos eljárásai, a rúd- és felületszerkezetek stabilitási problémái és az összetett számítási modellek alkalmazásával kapott eredmények helyességének ellenőrzésére használható szemléletes közelítő eljárások. Elmélyülten foglalkozott a mérnöki alkotások esztétikájának kérdéseivel is.” /Dulácska, Gáspár, Hegedűs/

Nyelvtudásom: beszélek, írok, olvasok angolul, németül, franciául, olvasok oroszul.

„Kiváló idegennyelvismerete volt, így angol, német, francia nyelvű cikkeit és könyveit rendszerint fordító közreműködése nélkül, közvetlenül a kérdéses nyelven írta.”

„Sokoldalú, széles irodalmi és történelmi tájékozottságú ember volt, elkötelezett érdeklődéssel fordult a világ és benne az ország közéleti kérdései felé is.„  /Dulácska, Gáspár, Hegedűs/

Bizonyíték erre például, hogy első elnöke a „Műegyetem 56” Alapítvány kuratóriumának, vagy nem szakmai témájú, szűk körben tartott előadásai: Kereszténység: Rabság vagy szabadság, Lehet-e tisztességes módszerekkel sikeresen politizálni, Ökumenizmus.

1953-ban megnősültem. Feleségem Fábry Éva okleveles vegyészmérnök, szakközépiskolai tanár, jelenleg nyugdíjas. Három gyermekünk van: István (1954) villamosmérnök, Katalin (1955) pszichológus, László (1958) építőmérnök.

„Ehhez az életúthoz a szerető családi hátteret ötven éven át mérnöktanár felesége biztosította. Mindhárom gyermekük egyetemi pályán tevékenykedik, kettő közülük az MTA doktora és egyetemi tanár, egy egyetemi docens. Egyikük az MTA levelező tagja. Amire talán még inkább büszke volt: a családi összejöveteleken tizenegy tehetséges unokája vehette körül.” . /Dulácska, Gáspár, Hegedűs/

 

 

Források:

www.epito.bme.hu

Dr. Balázs György élete és munkássága , Emlékfüzet 80. születésnapja, szerkesztette: Dr. Józsa Zsuzsanna, kiadta: BME  Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszéke, Budapest 2006.

 

 

Galéria:

 

Pattantyús-Ábrahám

  

Arckep_Pattantyus_Abraham_Adam

 
 
Dr. Pattantyús-Ábrahám Ádám

Születési adatok: 1929. március 17. (Sopron)

  

 

  

  

  

  

 

 

Tanulmányok:

1939-47 pannonhalmi olasz gimnázium

1947-51 BME Építészmérnöki Kar, okl. építészmérnök

Tudományos fokozat: dr. techn. (Épületek függőleges teherhordó szerkezeteinek átalakítása és

megerősítése, 1964), PhD (1996), dr. habil. (1997), prof. emeritus (1999)

Tudományos fokozat: dr. techn. (Épületek függőleges teherhordó szerkezeteinek átalakítása és

megerősítése, 1964), PhD (1996), dr. habil. (1997), prof. emeritus (1999)

 

Munkahelyek:

1951-54          BME Szilárdságtani Tanszék, tanársegéd

1954-57          BME Szilárdságtani Tanszék, adjunktus

1957-59          MTA Szilárdságtani Kutatócsoport tud. munkatárs

1959-62          Kereskedelmi Tervezőiroda, iránytó tervező

1962-64          Kereskedelmi Tervezőiroda, osztályvezető

1964-69          BME Épületszerkezettani Tanszék, adjunktus

1969-98          BME Épületszerkezettani Tanszék, docens

1987-89          BME Építészmérnöki Kar, tudományos dékánhelyettes

1998-99          BME Épületszerkezettani Tanszék, egyetemi tanár

1999-              BME, nyugalmazott egyetemi tanár

 

Szakmai, tudományos és oktatási tevékenység:

 1955                aszódi kastély kupolájának tetőcseréje, Vass Endrével és Messinger Gézával

1955                Kilián-laktanya, Liliom utcai szárny összes födémének cseréje

1957                Budapesti Marhavágóhíd lebombázott víztornyának és laborépületének

helyreállítása, Vass Endrével

1958                OTP, Csaba u. 16., dr. Gábor Lászlóval

1961                Nemzeti Szálló, salakbeton födém, padlás

1964                Csemege Áruház, Margit krt. 1., középfőfal és homlokzati fal kiváltása, vb.

pillérekké alakítása

1964                köröshegyi templom helyreállítása, építész: Zádor Mihály

1970                FTC stadion, statikai tervezés

1972                ABC Csemege, Pasaréti tér, szerkezeti tervezés

1982                BME ST épület emeletráépítése

1984                Állami Népességnyilvántartási Hivatal, IX. ker

1987-89          Postahivatal, Verseny u., tetőtérbeépítés

1988                72. sz. posta, emeletráépítés

1988                DTEI diplomatalakóház, Vérhalom u., statikai tervezés

1989                Műcsarnok rekonstrukciójának tenderterve, statikai tervezés

1992                pannonhalmi Hóman-bástya megerősítése, átépítése

1994                Andrássy út 64. födémmegerősítése

 

Royal Szálló rekonstrukciója, statikai társtervezés

Royal Apolló mozi helyreállítása, építész: dr. Rados Jenő

Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság debreceni székháza, statikai tervezés

belvárosi passzázs, statikai tervezés

szentendrei Mechanikai Laboratórium, statikai tervezés

szentendrei Kovács Margit Múzeum, statikai tervezés, építész: Vörös Ferenc

dunaújvárosi kórház bővítése, statikai tervezés

beregdaróci középkori templom tetőszerkezetének megerősítése

tereskei román és gótikus templom falmegerősítése, tetőszerkezet és harangláb helyreállítása

Pannonhalmi Bazilika és Főkönyvtár tetőszerkezetének cseréje

Esztergomi Bazilika tetőszerkezetének műemléki helyreállítása

maconkai középkori templom szerkezetmegerősítése

egyházasdengelegi gótikus templom szerkezetmegerősítése

hatvani Plébánia falainak megerősítése

hatvani Plébániatemplom barokk tetőszerkezetének helyreállítási tervei

 

            Szakmai tevékenységének jelentős részét képezi a boltozatok, kupolák, fa tetőszerkezetek szakértése, rekonstrukciója, átalakítása. Számos megerősítés, helyreállítás szerepel neve mellett, főleg a barokk tetőszerkezetek körében. Elmondása szerint az, hogy pályája elején sorozatosan olyan munkákkal bízták meg, amelyek valamilyen meglévő szerkezettel kapcsolatosak, „kitolásnak” indult. Ugyanis a háború után – az újonnan alakult nagy tervezőirodák féltékenysége miatt – az egyetemi tanszékek mindig csak altervezőként vehettek részt a tervezési munkákban. A tervezőirodai irányító tervezők mindig a „legrosszabb” munkákat, a felújításokat juttatták a tanszékeknek, de éppen ez által sikerült megtanulni a régi szerkezeteket.

            Óvóhelyek nyílászáróival is foglalkozott, nevéhez fűződnek az MSZ 14776/1-18 szám alatt szabványosított, III., IV., V., osztályú, VA, VB, VGA, VGB jelű védő- és gázzáró ajtók.

1977-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Épületek Szerkezetei és Berendezései Intézet Épületszerkezeti Tanszék „Hazai salakbeton födémek” (különös tekintettel a Mátrai-rendszerű födémekre) c. tanulmányban vizsgálta a Mátrai-rendszerű födémeket. A tanulmány célja volt, hogy a födémek tényleges viselkedése alapján – a tönkremenetel különböző stádiumában bekövetkező erőjátékot elemezve – pontosabban lehessen a födém biztonságára következtetni és a födém sorsáról nagyobb biztonsággal lehessen dönteni. A tanulmány kitért a födémek diagnosztikájára, statikai vizsgálatára, megerősítésére és cseréjére. A tanulmányt Pattantyús-Ábrahám Ádám dolgozta ki Bakondi János közreműködésével, László Ottó tanszékvezetése, Gábor László intézeti igazgatósága idején.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Épületszerkezettani Tanszékén a Szerkezetrekonstrukció 1. c. fakultatív tárgy előadója, az Épületszerkezettan 6. c. tantárgy előadója. Részt vesz a komplex- és a diplomatervezésben, továbbá előadást tart az Épületrekonstrukciós, valamint a Műemlékvédelmi Szakmérnök Képzés hallgatóinak.

 

 

Legfontosabb publikációk, alkotások:

Dr. Pattantyús-Ábrahám Ádám, László Ottó, Horváth László, Ottmár Béla: Külső

térelhatároló panelok és panelcsomópontok kialakítása hazánkban. ÉKME tud. közl.,

1968, X/6.

Alice Horváth – Ádám Pattantyús-Ábrahám: Josef Hild Architekt und Meister der

Baukonstruktion. Architektura, 1992, pp. 58-86

Horváth Alice – Pattantyús-Ábrahám Ádám: Az esztergomi Főszékesegyház leégett keleti

tetőszerkezetének elméleti rekonstrukciója. Műemlékvédelem, 1994, pp. 119-129.

Dr. Pattantyús-Ábrahám Ádám: A Pannonhalmi Könyvtár tetőszerkezete. Építésfelújítás,

1996, III/1.

Pattantyús-Ábrahám Ádám: Esztergomi Bazilika és a londoni Szent Pál Székesegyház

kupolája ("Lux Pannoniae – Esztergom, az ezeréves kulturális metropolis" –

konferenciaelőadás)

Dr. Pattantyús-Ábrahám Ádám: Építési módok – Szerkezeti rendszerek (jegyzet az

Épületszerkezettan 6. c. tárgyhoz)

Megjelenés alatt áll boltozatok és kupolák technikájával kapcsolatos könyve, mely az ókortól a Hild-féle kupolákig tárgyalja ezeket a szerkezeteket, illetve gépelés alatt egy jegyzet a fa tetőszerkezetekről.

 

 

Kitüntetések:

Apáczai Csere János-díj (1997)

 

 

Felhasznált irodalom:

Dr. Balázs György: Beton és vasbeton, III. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1996.

Dr. Balázs György: Beton és vasbeton, IV. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2001.

Dr. Balázs György: Beton és vasbeton, VI. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005.

Biográf Ki Kicsoda, Poligráf Kiadó, Budapest, 2003.

BME Épületszerkezettani Tanszék honlapja: http://www.epitesz.bme.hu/tsz/es

személyes beszélgetés 2010. március 29-én

 

(Vető Dániel, 2010. március 30.)

 

Galéria:

 

Pelikán József

  

Pelikan_Jozsef

 
 
DR. PELIKÁN JÓZSEF

Születési adatok: 1913. október 1. (Budapest)

  

 

  

  

 

 

Életrajz

1913. október 1-én született Budapesten

1940-ben diplomázott építészmérnökként az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen

1938-tól Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék munkatársa

1949-ben műszaki doktorátust szerzett, és intézeti tanárrá nevezték ki, az ábrázoló geometria és a szerkezettervezés tárgyakat adta elő

1951-ben egyetemi tanár lett

1957-től a szilárdságtan tanszék vezetője

1969. május 16-án hunyt el

 

Kitüntetések

1934-ben építészettörténeti dolgozatáért Hauszmann Alajos-jutalomban

1935-ben az épületszerkezettan tárgykörében elért eredményeiért Pecz Samu-díjban

1940-ben A Cross-féle nyomatékosztási eljárás c. mechanikai témájú pályaművéért a Horváth Ignác-jutalomban részesült

 

Publikációk

Ábrázoló mértan építészmérnök-hallgatók számára (Bp., 1950)

Héjszerkezetek és matematikájuk (Bp., é. n.)

Fokozatosan közelítő számítási módszerek néhány alkalmazása tartószerkezetek tervezésénél (Bp., 1953)

Hártyaszerkezetek és szabadszélű hártyaszerkezetek (Bp., 1958; disszertáció)

Hártyaszerkezetek (Bp., 1959)

Tartószerkezetek (Bp., 1959)

Szerkezettervezés (Bp., 1968)

Statika (Bp., 1971)

Szilárdságtan (Bp., 1972).

 

1938-tól tanított az Egyetemen mint tanársegéd, adjunktus, intézeti tanár, végül mint egyetemi tanár, a Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék vezetője. Három évig az Építőipari és Közlekedési Műszaki egyetem tudományos rektorhelyettesi munkakörét töltötte be. Ha a szükség úgy kívánta, előadott ábrázoló geometriát vagy matematikát is, nagy elméleti igényességgel, ugyanakkor közérthetően, szemléletesen. Fő szakterülete azonban a tartószerkezetek tervezése volt. E témakörnek minden tárgyát előadta az építészmérnökök számára. Élve a komplex tanszék adta lehetőségekkel, egységesen felépített, tömör, a témakör minden lényeges kérdését felölelő tananyagot állított össze. Ő kezdeményezte az előregyártott és fesztett szerkezetek, a matematikai statisztika és a matematikai programozás alapfogalmainak az építészmérnöki tantervbe való felvételét. Oktatómunkájában szellemesen kombinálta a szemléltetés és absztrakció, az ismeretek lépésről lépésre való oktatását, és a széles általánosítást. Mágneses falitáblák, egyszerű és szemléletes modellkísérletek, szilárdságtani analógiák szerepeltek módszerei között. Az „oszlop-analógia” és a fokozatos közelítés szerencsés kombinációja olyan eszközt adott az építészmérnökök kezébe, amellyel a gyakorlatban elterjedt fontosabb, viszonylag bonyolult rúdszerkezetek igénybevételeit meghatározhatták. Bevezette az úgynevezett „egység-függvény” fogalmát és jelölését, megkönnyítve az igénybevételek számításához szükséges egyenletrendszerek gépi számításához való előkészítését. Felismerve a számítástechnika rendkívüli jelentőségét, az egyetemi jegyzeteiben ALGOL szubrutinokat közölt. Szerkezettervezés című könyve nemcsak a gyakorlatban elterjedt, bonyolultabb szerkezetek erőjátékát ismerteti, hanem a tartószerkezeti rendszerek logikus csoportosításából kiindulva a még kihasználatlan lehetőségek széles skáláját is a leendő mérnökök elé tárta.

Tudományos tevékenységét is az eredeti ötletek, újító kezdeményezések jellemezték. „A többtámaszú vasbetontartók új elmélete” egyesítette a rugalmas, berepedt állapot számításba vételét a gazdasági optimum keresésével a statikailag határozatlan szerkezetek tervezésénél. A direkt tervezés elvét képviseli az a hajlítás és nyírásmentes –ezért anyagfelhasználás szempontjából gazdaságos- hártyaszerkezet, mely a terhek és támaszok ismeretében fokozatos közelítéssel szemléletes módon közelíthető. Ez a téma szolgált alapul akadémiai disszertációjához, egy kiállítási csarnok és egy vasbeton héjalap megépítése pedig igazolta az ötlet realitást, sátorszerkezetek körében pedig ma is Pelikán-hártyaként ismerik a hasonló elven számított szerkezeteket.

Nagy szaktudásának és őszinte segítőkészségének tulajdonítható, hogy -bár bizonyos mértékben visszahúzódott a szakmai-társadalmi szerepléstől- osztatlan tekintélye volt szakmai körökben. Rendszeresen kérték ki véleményét, tanácsait, különösen felületszerkezetek, magas építmények tervezésével kapcsolatban. Sokat foglalkozott műemlékek helyreállításának szerkezeti problémáival.

A folytonos többtámaszú vasbeton tartók képlékenységtan alapján történő tervezésére olyan számítási módszert javasolt, amelynél az egyensúlyi feltételek kielégítése mellett – a rugalmasságtanban alkalmazott kiegészítő alakváltozási energia minimumának feltétele helyett – nyomatéki ábra abszolút értékben számított területének a minimumát javasolta figyelembe venni. Ezzel a képlékenységtani tervezést egyértelművé tette. Mivel a nyomatékokból számított vasbetétek – amennyiben követik a nyomaték változását – a nyomatékokkal közel arányosak, ezért a javasolt számítási módszer alkalmazása egyben a többtámaszú vasbeton tartók minimális vasbetét mennyiségét eredményező optimális megoldásra vezet. A módszer alkalmazásának elősegítésére számítási módszert is javasolt.

Hosszantartó, súlyos betegség következtében, 56 éves korában, 1969-ben halt meg. Íróasztalának fiókjában két egyetemi jegyzet befejezett kéziratát találták meg.

 

Irodalom

Kaliszky Sándor: Képlékenységtani kutatások Magyarországon, Építés-Építészettudomány, A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, 35. kötet, 2. szám, 2007. december

  

 

Galéria:

 

Tarnai Tibor

  

Tarnai_Tibor_arckep

 
 
Tarnai Tibor

Születési adatok: 1943. szeptember 28. (Hatvan)

  

 

  

  

  

  

 

 

Tanulmányok:

1961 – Bajza József Gimnázium, Hatvanban érettségizett

1966 – okleveles mérnök, Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem

1973 – okleveles alkalmazott matematikus, Eötvös Loránd Tudományegyetem

1977 – műszaki doktor, Budapesti Műszaki Egyetem,

           Értekezés címe: Síkbeli rácsos tartók stabilitása: Párhuzamos övű tartók kifordulása

1980 – a műszaki tudomány kandidátusa,

           Értekezés címe: Rúdszerkezet Lokális stabilitásának vizsgálata operátornyalábokkal: Nyitott keresztmetszetű rudak kifordulása

1991 – a műszaki tudomány doktora,

           Értekezés címe: Kinematikailag határozatlan szerkezetk és szerkezeti topológia

1995 – a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja

           Székfoglaló előadás címe: A szerkezeti mechanika és a társtudományok

  1. 2001 – a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja

           Székfoglaló előadás címe: Hajtogatott szerkezetek

 

Munkahelyek, beosztás, feladatok:   

1966-70: Földalatti Vasút Vállalat, mérnök, műszaki ellenőr (Fővárosi útépítések, Baross téri alul- és felüljáró építés)

1970-72: Budapesti Városépítési Tervező Vállalat, statikus tervező (Acél és vasbeton szerkezetek: 2 üzletház, 1 szolgáltatóház, 1 fedett uszoda – Újpesti Tisztasági Fürdő, 1 ipari üzemépület és csarnok)

1972-75: Szegedi Tervező Vállalat, statikus irányító tervező (blokkos és paneles lakóépületek, a Gyulai Húskombinát mélyépítési műtárgyai, az Erfurt Rieth Strasse sportcsarnok statikus tervei)

1975-78: Budapesti Városépítési Tervező Vállalat, statikus irányító tervező, szakértések ( idős épületek állagfelmérése, bauxitbeton épületek ellenőrzése, épületkárok véleményezése, statikus tervek épületfelújításokhoz)

1978-1991: Építéstudományi Intézet, tudományos főmunkatárs (Építőipari szerkezetkutatások, szabványelőkészítési céllal acéloszlopok teherbírásának vizsgálata, kinematikailag határizatlan szerkezetek tulajdonságai, ststikus szakvélemények)

1991-93: MTA Műszaki Mechanikai Tanszéki Kutatócsoport, tudományos tanácsadó (Stabilitáselmélet és szerkezeti topológia kutatások)

1993-: BME Építőmérnöki Kar, Mechanika Tanszék, később Tartószerkezetek Mechanikája Tanszék, egyetemi tanár (Statika, Rugalmasságtan tárgyak előadója, Tartók Statikája, Szilárdságtan, Dinamika tárgyak oktatása, Jelenleg: BSc képzésben Statika, MSc képzésben Mechanika tárgyak előadója, PhD képzésben Szerkezeti Topológia és gráfelmélet, Felületszerkezetek tárgyak oktatója, OTKA kutatások irányítója)

2000-2009 Építőmérnöki Doktori Iskola vezetője

 

 

 

Ösztöndíjak:

University of Cambridge, Department of Engineering, UK, magyar állami ösztöndíj, 1978 (3 hónap); Cornell University; Stanford University, USA, IREX Fellowship, 1986-87 (6 hónap); University of Cambridge,UK, Royal Society Guest Research Fellowship, 1990 (9 hónap); University of Tokyo, Inst. of Industrial Science, Japan, JSPS Invitation Fellowship, 1994 (1 hónap); University of Kyoto, Dept.of Environmental Design, Japan, JSPS Invitation Fellowship, 1997 (1 hónap); Széchenyi Professzori Ösztöndíj 1997-2000; University of Kyoto, Dept. of Architecture, Japan, Kajima Fellowship, 2001 (1 hónap); Magdalen College, Oxford, UK, Visiting Fellowship, 2004 (3 hónap); Zhejiang University, Space Structures Research Centre, China, Visiting Fellowship, 2005 (1 hónap);

 

Kiemelkedő publikációk (5):Cikkek:

-Summation theorems concerning critical loads of bifurcation. Chapter 2 in Structural Stability in Engineering Practice (Ed.: L. Kollár). E & FN Spon, London, 1999, pp 23-58.
-Tarnai, T. and Gáspár, Zs.: Packing of equal regular pentagons on a sphere. Proc. Roy. Soc. Lond. A 457 (2001), 1043-1058. IF: 1.188
-Zero stiffness elastic structures. International Journal of Mechanical Sciences 45 (2003), 425-431. IF: 0.873
-Kovács, F., Tarnai, T., Fowler, P.W., and Guest, S.D.: A class of expandable polyhedral structures. International Journal of Solids and Structures 41 (2004), 1119-1137. (IF: 1.327)
-Chen, Y., You, Z., and Tarnai, T.: Threefold-symmetric Bricard linkages for deployable --structures. International Journal of Solids and Structures 42 (2005), 2287-2301. (IF: 1.327)

 

Könyvek:

-Post-Buckling of Elastic Structures (Ed.: J. Szabó, Zs. Gáspár, T. Tarnai). Akadémiai Kiadó, Budapest / Elsevier Appl. Sci. Pub., Amsterdam, 1986.
-Spherical Grid Structures. Geometric Essays on Geodesic Domes (Ed.: T. Tarnai). Hungarian Institute for Building Science, Budapest, 1987.
-Summation Theorems in Structural Stability (Ed.: T. Tarnai). CISM Courses and Lectures No. 354. Springer-Verlag, Wien, New York, 1995

 

  Kitüntetések, díjak:

Kiváló Munkáért (1986), Akadémiai Díj, Magyar Tudományos Akadémia (1988), TDK Munkáért Emlékplakett, Budapesti Műszaki Egyetem (1996), School of Architecture Kyoto University Emlékérme (1997), Tsuboi Award of the International Association for Shells and Spatial Structures (2002), Pioneers Award of University of Surrey, UK (2002), Széchenyi-díj (2002)

 

Közéleti tevékenység:

Az Építőmérnöki Doktori Iskola vezetője (2001-), a GAMM tagja (1994-), a GAMM MNB titkára (1991-93), elnöke (1994-96), tagja (1997-), az MTA Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Bizottsága tagja (1991-), az IUTAM MNB tagja (1991-), a TMB, majd MTA Doktori Tanács Építés- Építészeti és Közleked.tud. Szakbiz. tagja (1992-2000), a CISM Scientific Council tagja (1993-2000), a CISM MNB tagja (1992-), az IASS WG No. 5 elnökhelyettese (1992-), az IASS Végrehajtó Tanács tagja (2004-), EUROMECH tagja (1995-), FKFP zsűrielnöke (1997-2001). Szerkesztőbizottsági tag: International Journal of Space Structures (1984-), Journal of Theoretical Graphics and Computing (1988-90), HyperSpace (1993-), International Journal of Solids and Structures (1996-2005), International Journal of Structural Stability and Dynamics (2000-), FORMA (2004-)

 

 

 

 

TARNAI TIBOR

 

Tarnai Tibor építőmérnök, alkalmazott matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Nemcsak hazánkban, nemzetközileg is elismert szaktekintély. Életútja a Wikipédián (szabad enciklopédia) olvasható. Életéről, munkásságról beszélgettünk Tarnai Tanár Úrral:

Elért eredményei még nagyobb értékűvé válnak göröngyös életútjának fényében. A II. világháború után lezárták a határokat. Hatalmas, sokszor megoldhatatlan problémát jelentett egy-egy nemzetközi konferencián való részvétel. (Már egy nyugati ország nagykövetségére is csak munkahelyi engedéllyel lehetett bejutni, és utólagos jelentéstételre kötelezték a meghívottat. Előfordult, hogy Tarnai Tanár Úr, ha sikerült is kiutaznia a konferenciára, pénz nélkül érkezett, valutát szerezni lehetetlen volt. Megkérte, hogy küldjenek érte kocsit a repülőtérre, mert nem volt miből vonatjegyet vennie.) A külföldi publikálást is tiltotta az akkori kormányzat. Előzetes engedélyek sorát kellett beszerezni egy cikk leközléséhez. (Még a Magyar Nemzeti Bankhoz is kellett kérvényt benyújtani, annak ellenére, hogy már akkor sem kaptak a szerzők jogdíjat a folyóiratoktól.) A rendszerváltozás óta több a lehetőség, Tanár Úr is több külföldi egyetemen végezhetett kutatásokat (Cornell Egyetem, Stanford Egyetem, Cambridge, Exteri Egyetem, Tokió, Kiotó, Oxford, Zhejiang Egyetem).

Tarnai Tibor minden buktató ellenére örül, hogy legalább „időnként hagyták dolgozni”. Sokszor persze nem: hiába volt főállású kutató az Építéstudományi Intézetben, nem ő választhatta a kutatási témáját. A minisztérium utasítására intézete például az esztétikus dúcolások problémakörét vizsgálta. Az épületek károsodása miatt nagyon sok helyen volt (és van) szükség ideiglenes alátámasztásra. Előfordult, hogy embereknek a saját lakásukban dúcoszlopokat kellett kerülgetniük (esetenként rácsozással merevített dúcokat). Több megoldás is született (pl. teleszkóposan kihúzható rudakat feszítenek a födém alá), de egyik sem valósult meg soha. Az intézetben dolgozók sok ideje veszett kárba az ehhez hasonló felesleges feladatokkal.

Hatalmas lehetőség rejlett ezért az OTKA pályázatokban. Az alapítványt éppen azért hozták létre, hogy támogassák a kutatók saját kutatási témáit. (Azelőtt a kutatók csak olyan területen dolgozhattak, ami a beosztásuknak, munkahelyüknek megfelelt. Az OTKA pályázatok viszont finanszírozták akár egy élelmiszeripari kutató autókipuffogóval kapcsolatos kutatásait is, nem kellett, ezért a kutatónak munkahelyet változtatnia.) Lehetőség nyílt így interdiszciplináris kutatásokra is. Tarnai Tibor különböző tudományterületeket ötvözött kutatócsoportjában (mechanika, matematika, virulógia (orvostudomány)). Ekkor kezdhetett a szerkezeti topológiával foglalkozni. Ez a terület a mechanika és a matematika határárán ingadozik, azt vizsgálja, hogy hogyan változik a szerkezet viselkedése kicsiny geometriai megváltozás hatására. Esetenként apró változtatás is óriási hatással lehet a szerkezet állékonyságára. Ez a mechanikai módszer használható pl. a vírusok alaktani kutatásaihoz vagy segíthet megoldani matematikai problémákat is. (Ebben a témában írt első cikke is egy neves matematikai folyóiratban jelent meg.)

            Sokak szemében absztraktnak tűnhetnek szerteágazó kutatási témái (több, mint 190 tudományos publikáció szerzője, ebből három könyv és három könyvfejezet), de még a legelvontabbakat is mind a valóság szülte. Dolgozott mérnökként, műszaki ellenőrként a Földalatti Vasút Vállalatnál, majd statikus irányító tervezőként a Buvátinál (Budapesti Várostervezési Iroda) és a Szegedi Tervező Vállalatnál. Gyakorló szerkezettervezőként, a munkái során felmerült problémákat választotta tudományos vizsgálódásának alapjául.

            Egyik jelentős publikációjának témája (Rúdszerkezet lokális stabilitásának vizsgálata operátornyalábokkal. (1979)) a BUVÁTI-ból származik. Az Újpesti Tisztasági Fürdő fedett uszodájához 32 m hosszú acél rácsos főtartókat használtak. A tartókat helyszíni toldás nélkül, egyben gyártották és úsztatták le a Dunán, azonban a tervezőket aggasztotta a karcsú szerkezet helyére emelése. Pontos számítás nem létezett rácsos tartók stabilitásvizsgálatára, de valószínű volt, hogy beemeléskor a  nyomott öv kifordul. Ennek elkerülésére Tarnai Tiborék feszítőműveket terveztek a nyomott övre. A kivitelezőt zavarták a feszítőművek az amúgy is problémás munkafolyamatnál, ezért megpróbálta a beemelést nélkülük. Elmondása alapján azonban már a megemeléskor annyira belengett a szerkezet, hogy mégis kénytelen volt a javasolt feszítőművekhez folyamodni. Tarnai Tibort ezúttal is, mint később annyi más alkalommal, a konkrét alkalmazás mellett a mögöttes probléma tovább foglalkoztatta. (A kérdés matematikailag is érdekes, mert olyan sajátértékfeladatra vezet, amely a ¸ paraméterben másodfokú.) Az elkészült publikációjának differenciálegyenletei és operátornyalábjai tehát a Síkbeli rácsos tartók stabilitását írják le.

Az origamihajtogatás is segíthet szerkezetek viselkedésének megértésében (Hajtogatott szerkezetek (2002)), gondoljunk csak a Műegyetem E épületének egyik „hajtogatott” födémére. Ez nemcsak Tarnai Tanár Úr véleménye, hanem a Tokiói Egyetem szerkezettervező tanszékének vezetője is ebben a témában folytat kutatásokat.

Japánhoz köthető másik érdeklődési területe is: Tarnai Tibor japán kosarakat gyűjt. Ez a „hobbi” sem magáért való, a kosarak fonatát geometriai illetve topológiai szempontból tanulmányozza. Közismert matematikai tény, hogy a teret nem lehet csupa hatszöggel lefedni. A focilabdában is 6 db ötszög található a hatszögek mellett. Egy híres japán építész tervezte bambusz csarnok mégis csupa hatszöggel készült (a valóságban csalni kellett, hogy összeálljon). Hogy lehet az, hogy egy magasan qualifikált építész nem tudja azt, amit minden egyszerű, tudatlan, utcasarki kosárfonó Japánban? Ugyanis a kosarak fonata (általában alul) mindig tartalmaz kellő számú ötszöget. Tarnai Tanár Úr vad gráfelméletet hívott segítségül a kosárfonatok titkának megfejtéséhez.

A térbeli rácsos tartók is hasonlíthatnak kosárhoz. Az IPARTERV a 70-es években Iránba tervezett acélszerkezetű hűtőtornyot. A csonakúp alapon álló henger acél rácsszerkezettel készült. Bár volt kezdetleges számítógépes programjuk térbeli rúdszerkezetek számítására, de ettől a toronytól a program „megbolondult”. A szakértőként felkért Kollár Lajos merevítőbordákat tetetett bele az állékonyság biztosítására, és megkérte Tarnai Tibort, hogy együtt keressék meg a szerkezet hibáját. Azért volt különös, hogy a szerkezet önmagában nem stabil, mert a felül szabad peremű henger elméletben képes membránállapotban viselni a terheket. Sőt Hegedűs Istvánnak ugyanebben az időben sikerült meghatároznia egy hasonló forgáshiperboloid rúderőit. Az ő szerkezete állékony volt (bár „beteg” szerkezetnek nyilvánította: a szomszédos rudak ellentétes előjelűek voltak, húzott-nyomott-húzott rudak váltogatták egymást). Miért nem tudott a hengeres hűtőtorony hasonlóan viselkedni? Tarnai Tibor fejtette meg. Egy aprócska eltérés miatt: alul páros számú rácspontot terveztek, míg az állékony forgáshiperboloidnak páratlan számú rácspontja volt. Kicsiny változás, ha megváltoztatja a statikai vagy kinematikai határozatlansági fokot alapjában befolyásolhatja a szerkezet viselkedését. Ilyen problémákat vizsgál a szerkezeti topológia. (Pl.: Kinematikailag határozatlan szerkezetek és szerkezeti topológia (1990) ).

Érdekesség, hogy ebben az időben a világon máshol is fel-felbukkant ez a probléma. Az űrhajók többlépcsőben leváló hordozó rakétáit is hasonló rácsszerkezet tartja. A rakéták leválásához szükséges, hogy a rácsos szerkezet mozogjon (ellentétben az épületszerkezetekkel, ahol a stabilitás a követelmény). Ezek a szerkezetek kivétel nélkül páros számú csomóponttal készülnek, bár a tervezőik nem tudják indokolni miért. Nem meglepő, hogy Tarnai Tanár Úr összes kutatási témája közül az ebben a témában írodott publikációi kaptak a legtöbb hivatkozást.

A szerkezeti topológia választ ad elhelyezési és fedési problémákra, biológiai és kémiai kérdésekre is. Segítségével lehetővé válik például optimális hálózat konstruálása geodetikus kupolák számára. Tarnai Tibor tehát képes matematikai eredményeket produkálni mechanikai megközelítéssel.

Elméleti munkássága mellett Tarnai Tibor az oktatásban is szerepet vállal. Gyakorlat vezetést pályája kezdetétől végez, ösztöndíjas aspiránsként, később félállasban tanított a Műszaki Egyetemen. Teljes munkaidőben a rendszerváltás után vállalt állást, először egy akadémiai kutatócsoport tagjaként, később egyetemi tanárként a Mechanika Tanszéken. Szeret tanítani. Bár néha vegyes érzések is ébrednek benne az oktatással kapcsolatban. Legjobban a PhD kurzus szabadon választható óráit kedveli. Itt érzi, hogy a hallgatók érdeklődése találkozik az általa felkínált lehetőségekkel. Tudományos iskolát teremtett, több oktatót és kutatót indított el és irányít ma is tudományos pályáján. Legnagyobb ellenérzései a vizsgáztatáshoz kötődnek: véleménye szerint itt „szembesül a kudarcaival”. Nyugtalanítják a felkészülés nélkül érkező hallgatók. Úgy érzi, hogy az új rendszer, hogy a hallgatók letölthetik az anyagokat az Internetről, elkényelmesít. A diákok kevesebbet járnak előadásra.

Szakmai közéleti tevékenysége is szerteágazó. Hat éven át volt tagja a CISM Scientific Council-nak, és jelenleg is társ elnöke az IASS Concrete Shells munkacsoportjának. Ezen túl több hazai és nemzetközi tudományos bizottság (Pl.: Műszaki Mechanikai Bizottság, majd Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Bizottság, Tudományos Minősítő Bizottság, Doktori Tanács szakbizottsága …), konferencia szervező bizottság tagja, titkára, elnöke.

40 nemzetközi folyóiratnak dolgozott, ebből négynek – köztük a tekintélyes Journal of Solids and Stuctures - szerkesztő bizottsági tagja.

Tudományos, oktatási és tudományszervező tevékenységét külföldi és hazai kitüntetésekkel ismerték el. Ezek közül kiemelkedő az 1988. évi Akadémiai Díj és az 1997. évben odaítélt Kyoto Egyetem emlékérme.

1980-ban védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1991-ben akadémiai doktori értekezését. Kiemelkedő tudományos tevékenységét elismerve a Magyar Tudományos Akadémia 2001- ben választotta rendes tagjai sorába.

 

 

Galéria:

 

Menyhárd István

  

Menyhard_Istvan

 
 
Menyhárd István (1902-1969)

Születési adatok: 1902. szeptember 21. Vulkapordány - 1969. aug. 25. Budapest 

  

 

  

  

  

  

 

 

Tanulmányok:

1925 – Budapesti Műszaki Egyetem, mérnök, statikus, oklevél
1955 – a műszaki tudományok doktora

 

Munkahelyek:

A diploma megszerzése után 3 évig Raichle J. Ferenc építész irodájában, majd 2 évig  Enyedi Béla mérnök tervezőirodájában dolgozott

1933–1937 között a Műegyetem Mechanika Tanszékén tanársegéd, majd adjunktus volt. Kisebb-nagyobb megszakításokkal csaknem élete végéig oktatott

1940-től magánmérnöki tervezőirodát nyitott.

Később a Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztérium szolgálatába lépett, amelynek közúti hídosztályán önálló tervezőként működött.

1949-től az Állami Mélyépítési Tervező Intézetnél, az Építéstudományi Intézetben (ÉTI) és az Ipari és Mezőgazdasági Tervező Intézetben (később IPARTERV) működött.

1962-től a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat (később BUVÁTI) tervezőmérnöke lett

 

 

Kiemelkedő alkotások:

Hidak:

- Jászfényszaru – Zsámbok közötti Zagyva-híd 1934.

-  Vasvári két híd 1936-37.

- Szolnoki felüljáró (Mistéth Endrével)

- Jászberényi Zagyva-híd  1937.

- Pozsonyeperjesi Kis-Duna híd 1939.

- Marosvásárhelyi vasbeton ívhidak

- Abdai vasúti felüljáró 1940.

- A ferihegyi műút több hídja

- Füzesgyarmat - Karcag közötti Hortobágy-Berettyó-híd 1944.

- Esztergomi Kossuth Híd 1948.

- Úttörővasút hídja a Nagykovácsi út felett (felsőpályás vasbeton ívhíd) 1948-50.

 

Épületek:

- Csepeli Nemzeti Szabadkikötő raktárépületei (több, mint 10 héjszerkezet)

- Kőbányai Polgári Serfőző és Szent István Tápszerművek Rt. épületei

- Margitszigeti ásványvízüzem (bauxitbetonból) 1937-38.,

- Kőbányai Sörgyár malátázó épületének bővítése, valamint több ipari épülete Kőbányán

- Lakóépületek szerkezeti tervei (pl. Fény u. 2 sz. alatti lakóház 1938.),

- Műegyetem Aerodinamikai Intézetének vasbeton szerkezettervei (benne egy 3 m átmérőjű vasbeton szélcsatorna )

- Bp. Székesfőváros Közlekedési Rt. (BSZKRT, ma: Bp.-i Közlekedési Vállalat, BKV) Hamzsabégi úti autóbusz kocsiszínje és műhelycsarnokai . Budapest, XI. Hamzsabégi út 55. (építész: Padányi Gulyás Jenő) 1941.

- Hungária Kénsavgyár telepén számos 20m körüli nyílást áthidaló rácsos fa tetőszerkezet

- Repülőhangárok (pl. Szolnok, 1940.),

- Magyar Szentföld templom Budapest II. Heinrich István utca 5-7. (Építész Molnár Farkas) 1941-49. Az építkezés 1949-ben leállt és a félkész vasbeton héjszerkezetet elbontották.

- Székesfehérvári Könnyűfémmű csarnokai 1959,  (Építész: Farkas Ipoly - Semsey Lajos)

- Margit híd újjáépítésében is részt vett,

 - Csepeli Csőgyár hegesztőcsarnoka,

- GANZ-Mávag Diesel Hajtóműgyártó csarnoka 1962,

- Pasaréti VASAS teniszcsarnok, 1957. (építész: dr Szendrői Jenő) Budapest, II. Pasaréti út 11-13

- Városmajori teniszcsarnok 1965.

 

 

 

Főbb kutatási területek:

A vasbeton héjszerkezetek elméletével foglalkozik. Ő indította el a második világháborút megelőző néhány évben a Műegyetemen a héjszerkezetek oktatását.

 

Bevezette a törést megelőző biztonsági tényezők méretezésének elvét. E munkásságának eredménye magasépítési és vasbeton szabványaink korszerűsítése.

 

Kiemelkedő publikációk:

Vasbeton szerkezetek elmélete, méretezése és szerkezeti kialakítása (Gyengő Tiborral, 1960.)

Héjszerkezetek számítása és szerkesztése (Bp., 1966. – lengyelül is)

 

Szakirodalmi publikációi jelentősek, díjat is neveztek el róla.

 

Kitűntetések, díjak:

1955. Műszaki tudományok doktora

1963. Ybl Miklós-díj

1968. Akadémiai Díj I. fokozat VI.o.

 

Szakmai, közéleti tevékenység:

1953-tól a Szabványügyi Hivatal Méretezési Szakbizottságának elnöke volt.

1962-től a Budapesti Városépítési Tervező Iroda, majd az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban a miniszter műszaki tanácsadója lett.

 

 

 

Források:

 

Erényi Iván: Menyhárd István – Egy úttörő alkotó mérnök, tudós és pedagógus élete. Akadémiai kiadó, Budapest 1990.

 

www.wikipedia.org

http://mek.niif.hu

http://www.architecahungarica.hu

 

 

 

 

Galéria:

 

Csonka Pál

  

csonka_pal

 
 
Dr. Csonka Pál (1896-1987)

Születési adatok: 1896. július 8. (Budapest)

  

 

  

  

  

  

 

 

Tanulmányok:

1914 – Lónyai utcai Református Gimnáziumban érettségizett

1920 – kitűnő eredménnyel építészmérnökként végez a József Nádor Műszaki Egyetemen,
 

Munkahelyek:

1920-1927 építésvezetőként dolgozik, városrendezési pályázatokon vesz részt

1927-től fizetés nélküli gyakornok a műegyetem alkalmazott szilárdságtani laboratóriumában

1928-ban építőmesteri szakvizsgát tett

1928-1936 között az egyetem építészeti osztályán a matematika meghívott előadója

1930-ban megszerezte a műszaki doktori oklevelet

1930-1936 között az alkalmazott szilárdságtani tanszék adjunktusaként tanított

1931-1936 között helyettes tanárként vezette a tanszéket

1933-ban magántanári képesítést nyert

1936-ban a tanszék nyilvános rendkívüli tanárává

1939-ben nyilvános rendes tanárává nevezték ki

1942-43-ban a Mérnöki és Építészmérnöki Kar dékánja

1945-1957 között tanszékvezető egyetemi tanár volt

1946-1947 között Építészmérnöki Kar dékánja

1952-ben a műszaki tudományok doktora

1954 Kossuth díjat kap

1957-1969 között nyugdíjba vonulásáig az MTA szilárdságtani kutatócsoportjának vezetője, 1969-től tudományos tanácsadója volt Az Acta Technica és a Műszaki Tudomány-technika szerkesztője volt.

1987-ben a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorrá avatta

1987. november 26-án hunyt el

1990-ben kimagasló tudományos tevékenységének elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1967-es hatállyal tagjai közé választotta

 

Bizottsági tagságok

Nemzetközi Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Unió (IUTAM) Magyar Nemzeti Bizottságának tagja volt

a Nemzetközi Héjszerkezeti Egyesületnek (IASS) tagja volt

Kitüntetések:

1916 ? Horváth Ignác-pályadíj

1931 Czigler-érem

1932 Hollán-pályadíj

1954 Kossuth-díj                                                

1983 Állami Díj

Publikációk:

Rugalmasságtan (Budapest, 1930)

Bevezetés a héjboltozatok elméletébe (Budapest, 1931)

Statika (1-2. Budapest, 1951-1952)

Statikai példatár (1-2. Budapest, 1951-1954)

Membránhéjak (Budapest, 1965; Berlin, 1966; Varsó, 1969)

Héjszerkezetek (Budapest, 1981

 

 

Kezdő mérnökként több városrendezési pályázaton részt vett: 1921-ben a Margitsziget, 1922-ben Székesfehérvár, 1923-ban pedig a Szombathely rendezésére kiírt pályázaton nyert második díjat.

Kutatási területe: a műszaki mechanikai létesítmények elmélete és vizsgálata, szilárdságtan, építésmechanika, rugalmasság- és képlékenységtan. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a membrán és hajlított héjak elmozdulásainak, a rúdszerkezetek és szerkezetek állékonyságának vizsgálata terén. Héjszerkezetek című monográfiája (Budapest, 1981) a hazai tartószerkezeti szakirodalom kiemelkedő alkotása. Foglalkozott a héjak, lemezek stabilitási kérdéséivel is. Membránhéjak (1965) című könyvét több nyelvre lefordították. Elsőként tett kísérletet a vasbeton keretszerkezetek törőterhének meghatározására, és új héjszerkezeteket dolgozott ki. Nagy alapterületű csarnokok lefedésére alkalmas vasbeton héjszerkezetek gyakorlati számításait is elvégezte, tervei alapján épült több gyárépület, műhelycsarnok, a két ferihegyi ikerhangár, Taksonyban egy ellipszis alakú templomkupola.

A központosan nyomott rudak képlékeny kihajlásának elméletét is vizsgálta. Kritikusan értékelte az Engesser és a módosított Engesser-Kármán elméletet, és megállapította, hogy azok ellentmondásra vezetnek. Elméleti szempontból elfogadhatónak tartotta Shanley modelljét, de kifogásolta, hogy a modell egyetlen egy középső hajlékony szakasztól eltekintve teljes egészében merev anyagú, ezért gyakorlati alkalmazásra nem alkalmas. Ezt a hiányosságot kiküszöbölendő olyan modell javasolt, amelynél továbbfejlesztve Shanley feltevéseit, a teljes rudat hajlékonynak tekintette. Ennek alapján egy számítási módszert dolgozott ki, amely a korábbi elméletekhez közel álló, de azoknál pontosabb eredményre vezet. Jelentősnek tartotta azt, hogy a képlékenységtan elvei a méretezési elvekben és a tervezésben is elterjedjenek, de arra hívta fel a figyelmet, hogy a rugalmasságtan és a képlékenységtan alkalmazása között meg kell találni a helyes arányt.

 

 

Irodalom

Kaliszky Sándor: Képlékenységtani kutatások Magyarországon, Építés-Építészettudomány, A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, 35. kötet, 2. szám, 2007. december

Major Máté: Csonka Pál 80 éves. Műszaki Tudomány 51:273-299 (1976)

Finta József: 100 éve született Csonka Pál. Magyar Építőipar 5-6:166-168 (1996)

Galéria:

 

Gilyén Jenő

  

02

 
 
Gilyén Jenő

Születési adatok: 1918. december 29. (Rév-Komáromban ((ma Komarno, Szlovákia))  

 

1918. December 29-én, Rév-Komáromban (ma Komarno, Szlovákia), katona-tisztviselő család negyedik gyermekeként. A családban és a széles rokonságban többen is a mérnöki pályát választották. Testvérei közül Gilyén Nándor és Gilyén József szintén építészmérnök, Gilyén Elemér pedig építőmérnök lett.

 

  

 

 

Tanulmányok:

1937 – Kemény Zsigmond reáliskola, érettségi

(az érettségi után 1 évig – anyagi okok miatt – tanítással foglalkozott)

  • 1938-1943. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (mai nevén a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) Építészmérnöki Osztály
  • 1943. kitűnő minősítésű építészmérnöki diploma
  • 1947. építőmesteri jogosítás

 

Munkahelyek, szakmai tevékenységek:   

  • 1941-1943. segédtervező Dr. Csonka Pál professzor irodájában (gyárüzemi épület, óvóhelyek és malomépület ellenőrzésében vett részt)
  • 1943-1947. tanársegéd az Alkalmazott Szilárdságtani Tanszéken (megszakítva a katonai szolgálattal, ahol utásznak képezték ki). Katonai építkezéseken műszaki vezetői és ellenőri beosztásban dolgozott.
  • 1945-1950. építésvezetői állás (a tanársegédi állás mellett családját csak ezzel az állással együtt tudta eltartani), kivitelezői gyakorlat szerzése és magántervezői tevékenység:

- helyreállítási munkák tervezése, ellenőrzése és vezetése egy építőmesternél (ennek során tanulmányozta az anyagok szerkezetek viselkedését rendkívüli terhekre és hatásokra)

- az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium megbízásából a Jászai Mari térnél lévő négy, a háborúban romossá vált épületből álló épülettömb irodaépületté való újjáépítésének vezető építési ellenőre lett (ma ez az épület ad otthont a Képviselő irodaháznak);

- több különleges falkiváltás, átépítés tervezése, levezetése.

- Mezőterv Vállalat: tipizált, sok példányban megépülő mezőgazdasági épületek statikus tervezése

   - magántervezőként legjelentősebb munkája a Kőbányai Egészségház statikus tervezése.

  • 1950. minisztériumi rendelettel áthelyezték VÁTI-hoz (Városépítési Tervezési Iroda), és megbízták a Népstadion tervezésének vezető statikusi feladatával
  • 1951-1960. a Középület-tervező Vállalatnál (ahová átkerültek a Népstadion tervezésének munkálatai) statikus osztályvezető lett
  • 1956. tavasz: a Közti „Típustervező Műterem” vezetése (az országosan hiányzó mintegy 20.000 tanterem, óvodák és bölcsődék egységesített terveit és az ehhez szükséges előregyártott elemrészleteket készítették el)
  • 1956. október: vállalati főmérnöknek nevezi ki a Vállalati Forradalmi Bizottság (mint köztiszteletben álló és a háborús rombolás utáni újjáépítésben járatos szakembert)
  • 1960-1980. az ÉM „Típustervezési Központ”-ban (melyet az országos lakáshiány megoldására hoztak létre), majd a későbbi vállalatban a lakó- és kommunális épületek tartószerkezeti rendszereit fejlesztő, országos hatáskörrel rendelkező tervfőmérnök
  • 1962. előbbi feladata kiegészült a házgyári paneles épületek szerkezeti honosítási és fejlesztési hatáskörével
  • 1980-ban nyugdíjazását kérte
  • 1980 óta, nyugdíjba vonulását követően, eleinte több vállalatnál volt vezető tervező, szaktanácsadó, szakmai publikációs munkája pedig fellendült (azóta több, mint 100 cikke jelent meg)

 

Kiemelkedő alkotások:

  • Jászai Mari tér, meglévő épülettömb áttervezése Képviselő irodaházzá, tartószerkezeti tervek
  • Kőbánya, Egészségház statikus tervezése
  • Népstadion tartószerkezetei
  • Debrecen, Csokonai Színház korszerűsítésének statikai tervei
  • Piszkés tetői Csillagvizsgáló tartószerkezetei
  • Bölcsődék, óvodák és kisiskolák típusterveinek elkészítése
  • házgyári paneles épületek szerkezeti honosítási és fejlesztési feladatai
  • Andrássy úti MÁV székház: színpadi nyílás kialakítása egy teherhordó főfal földszinti részén

 0405

    Kőbánya, Egészségház                                            Jászai Mari tér, Képviselő irodaház     

 

Néhány kiemelkedő alkotás ismertetése:

  • Népstadion

A Népstadion építése 1948-ben kezdődött és 1953. augusztus 20-án avatták fel. A „kirakat-projekt”-et a kezdetektől fogva lehetetlen határidők jellemezték (1951-év végére írták elő befejezését az „ötéves terv”-ben). Ennél fogva csak az előregyártás jöhetett szóba építéstechnológiaként. A mai értelemben vett előregyártőipar még nem volt, mégis megépítették hazánk addig legnagyobb előregyártott építményét.

A 30 méter magas pilon-falak szerkezetét 50x50 cm alaprajzi területű, belül 40x40 cm–es kürtős üregeket tartalmazó előre gyártott beton óriás falazóelemekkel tervezték meg. Az így adódó üregrendszert megfelelő vasalási rendszerrel és utólagos szakaszos kibetonozással töltötték volna meg. Azonban a gazdaságában tönkretett országban nem akadt vállalkozó a megtervezett elemeket gyártó berendezésnek sem gyártmánytervezésére, sem elkészítésére, sem az elemek legyártására.

Át kellett tehát tervezni a falazatot egy ismert födém-béléstest gyártó berendezés által előállított 20x20x40 cm-es elemek felhasználására. Az így előálló pilonfal valójában két egymás melletti 20-20 cm-es falazat volt, melyeket szűkös, 12x13 cm kürtős üregek hálózatába behelyezett vasalással (kengyelezéssel) és kibetonozással lehetett kapcsolni. A párhuzamos falrétegek egymástól való elválásának problémája miatt törőkísérletekkel akarták alátámasztani a szokatlan szerkezet megfelelőségét, azonban egy megfelelő méretű falazati próbatesthez alkalmas törőerejű gép nem állt rendelkezésre az egész országban, hanem csak 1951. áprilisára volt várható a Műegyetemen. Addigra azonban már kész kellett legyen az építkezés java.

Közben súlyos aggályok merültek fel az építési minőség leromlása kapcsán, ugyanis 1950. augusztusában minden valós műszaki háttér nélkül az összes építőipari normát 42 %-kal felemelték egy központi utasítással (ez azt jelentette, hogy attól kezdve ugyanazért a munkamennyiségért mindenki csupán a korábbi bér 70 %-át kapta). Az egyébként is nyomorúságos fizetések lecsökkenése ellen a dolgozók hajszolt teljesítménnyel, összecsapott munkával védekeztek, hiszen a betonminőség nem volt igazán vizsgált kategória. Ennek folytán elmaradt a kitöltőbeton fáradságos, időrabló csömöszölése, a betonkeveréket pedig folyásig túlvizezték.

Szerencsére ki lehetett erőszakolni egy korábbi törőkísérletet, melynél kisebb (és várhatóan kedvezőbb eredményeket mutató) faltesteket vizsgáltak. Az eredmények riasztóan elmaradtak a szükséges teherbírás szintjétől. A faltestek törése akkor következett be, amikor a falrendszert kitöltő belső beton mag még be sem lépett a közös teherviselésbe. Azaz a jobb minőségű előregyártott kéregelemek már törésig túlterhelődtek, mikorra a túlvizezett, nagy zsugorodást mutató kitöltőbeton a valóságos terhelő alakváltozást – és ezzel a teherviselésbe való részvételt egyáltalán megkezdte volna. Mindez már akkor meggyőzte Gilyén Jenőt, hogy az akkoriban nagy lelkesedéssel frissen bevezetett képlékenységi alapon való vasbeton-elmélet a valósággal nincs összhangban. Az e gondolatmenetbe illeszkedő MSZ 15022-51 Á szabvány ellen hivatalosan nem lehetett fellépni, viszont a folyó építés állapotában lévő hatalmas pilonok szükséges teherbírását mégiscsak biztosítani kellett valahogy. Gilyén Jenő ötletére rejtett, megfelelő minőségű betonnal készített vasbeton kereteket alakítottak ki a pilonok kontúrjainak megtartásával, melyek egy síkban történő összkeresztmetszete az 1 m2-t is meghaladta. A 2-2 pilont a tetejükön összekapcsoló kiképzés a fal karcsúságát 60-ról 20-ra csökkentette.  Az áttervezés csekély bontást igényelt a néhány jobb készültségben álló pilonnál, emiatt a vállalat pártbizottsága feljelentette Gilyén Jenőt, hogy az építés sikeres, tervszerinti befejezését „szabotálja”. Szerencsére az Építésügyi Minisztériumban voltak hozzáértő, némi politikai kockázatot is vállaló emberek, akik átlátták, hogy az áttervezés, megerősítés nélkül a Népstadion építménye esetleg tömegkatasztrófa okozója lenne, s a vizsgálóbizottság végül igazolta az áttervezés szükségességét.

 0607a

A népstadion madártávlatból.                                                                                              Metszet.

 

08a

 

  • Panelépületek

1960-ban a kínzó lakáshiány pótlására meghirdetésre került a 15 éves lakásépítési terv 1 millió új lakás építésével, 1966-ban kezdődött meg a nagysorozatú házgyári panelos építés. A roppant nagy építési feladathoz – hasonlóan a nyugati országokhoz – igénybe kellett venni az építésiparosítás által kínált lehetőségeket, így a munkaerő-takarékos panelos építést, mely egyúttal a részmunkákra betanítható munkásokkal a szakképzett munkaerőt is pótolni tudta. A szerkezeti honosítási és fejlesztési hatáskörrel Gilyén Jenőt bízták meg.Munkája keretében tanulmányozta a különböző, Európában már bevezetett házgyári rendszereket, szerkezeti megoldásokat, és kiemelten foglalkozott az újszerű szerkezeteket alkalmasan leíró statikai modell kialakításával.

Magyarországon politikai döntés született a francia Camus rendszer szovjet adaptációjú házgyárának megvásárlására. A Szovjetúnióban a paneles építés ugyan folyt már, de a technológia fontos részletei megoldatlanok, vagy nem európai szinten megoldottak voltak, és viszonylag kis építési tapasztalattal, kizárólag ötszintes épületek építésére alkalmassá tett rendszerrel dolgoztak. Budapest akkori városvezetése viszont azonnal tízszintes „igazi csillogó nagyvárosias” beépítést követelt. A tízszintes épületek statikai megfelelőségét biztosítani nem volt egyszerű feladat. Nem volt erre alkalmas a világon bevezetést nyert számítási eljárás sem. Csupán Rico Rosmann zágrábi professzor munkaegyenleteket használó eljárása jöhetett szóba, de ez is alapvetően monolit szerkezetű irodaházakhoz lett kifejlesztve.

Kiváló munkatársakkal összefogva alakította ki a panelek összeillesztési hézagainak országosan egységesített rendszerét. A statikai tervezés és ellenőrzés során ismerte meg és elemezte a sok önálló falpanelből utóbb a helyszínen összekapcsolt falszerkezetek igazi erőjátékát, mely alapvetően eltér a monolit faltárcsáknál levezetett esettől.  Az általa kidolgozott statikai újszerű számítási modell megmutatta, hogy a monolit testként tekintett harántfalhoz képest e panelfalak vízszintes eltolódásai, és helyenkénti belső alakváltozásai bizonyos kiterjedt zónákban akár 4-5-szörösek is lesznek. Modellje helyességét kontrollmérések igazolták.

A Gilyén Jenő modellje szerint viselkedő épületmerevítő harántfal-rendszerek szerkezeti kialakítása – amellett, hogy nagyobb teherbírást és biztonságot ad – a megfelelő helyekre koncentrált vasalással azt eredményezte, hogy az érintett épületek hatalmas száma jóvoltából összesen mintegy három Duna-híd anyagának megfelelő mennyiségű acélanyagot takarított meg. Rájött ugyanis, hogy a külpontosan terhelt falelem elgörbülése következtében előálló kis alakváltozás áttereli a terhet az ellentétes oldalra, tehát ellenkülpontosságot okoz. Így az addig érvényes előírás szerint a 10 szintes épületek alsó 5 szintjén megkövetelt, a panelokba belegyártott kétoldali háló feleslegessé vált (ennek megfelelően csak egy minimális vasalást elegendő lett belegyártani). Az előregyártott, paneles épületszerkezetek építésére és méretezésére vonatkozó, vezetésével kidolgozott ME 95-72/74 műszaki előírás mindezt szabályokban is rögzítette.

Fontos kritikát fogalmazott meg (a BM Tűzoltósággal egyetértésben) a panellakások belső fekvésű gázos konyháival kapcsolatosan: ezek különös veszélyt jelentenek már kis erejű robbanáskor is a robbanótér elkéső felnyílásából kifolyóan. Tanácsát az alaprajzi kialakításért felelős építészek sok esetben figyelmen kívül hagyták. 

 09a

                                                         10

 

Házgyári panelok Gilyén Jenő által fejlesztett kapcsolatai:

 

Nyugdíjba-vonulás:  

Az építőanyag-paraméterek bizonytalanságát kissé sterilen matematikai valószínűségi problémaként kezelők, és a frissen berobbanó számítástechnikai eszközöktől túl sokat remélők a szabványosított biztonság lecsökkenthetőségét kezdték hirdetni a ’70-es évek közepén. Az ezt a mozgalmat tükröző új műszaki előírást (ME95-80T) sem elfogadni, sem meggátolni nem tudta, ezért 1980-ban nyugdíjazását kérte (mivel Kossuth díjasként nem küldhető nyugdíjba), ezáltal a tanúbizonyságát nem korlátozta a szolgálati fegyelem (mellesleg az izgalmaktól és az épületek lakóit védő szabályozás lerontása miatti elkeseredése okán, szinte a közvetlen életveszélyig leromlott egészségére hivatkozva). Egészsége aztán rendbejött, szakmai munkássága újra fellendült.

 

Néhány kiemelkedő publikáció:

  • Gilyén Jenő: A Budapesti Népstadion szerkezetei. Magyar Építőipar (=MÉ), 1953, 9, 280-286.
  • Gilyén Jenő: Műemlékek felújításának tartószerkezeti kérdései. Műemlékvédelem, 46, 1961, 10. 315–318.
  • Gilyén Jenő: Építészetünk kérdései. Építésiparosítás. Magyar Építőművészek Szövetsége kiadványa. 1961/IX, 101-124.
  • Gilyén Jenő: Méretezési előírások és szabályozások a magyarországi panelos építésben. MÉ 1969, 9-10, 491-497.
  • Gilyén Jenő: Épületek tartószerkezeteinek hő okozta alakváltozásai és a meghibásodások megelőzése. MÉ, 1970/8., 457-462.
  • Gilyén Jenő: A magasépítő statikus igényei az alapozásokkal szemben. MÉ 1971, 8-9, 446-449.
  • Gilyén Jenő: A házgyári panelos építés távlati szerkezetfejlesztése és a fejlesztés lehetőségei. MÉ, 1975, 2, 73-77.
  • Gilyén Jenő: Városkép-változatosság – tömeges lakásépítés házgyári elemekből. MÉ 1975/2, 88-98.
  • Gilyén Jenő: Alagútzsalus épületek. Tervezési Segédlet (TS), Típusterv kiadvány 1975, Tartószerkezeti fejezet
  • Gilyén Jenő: Hasadó-nyíló felület – repülő födém. (Robbanáskor felnyíló felület zárószerkezete.) Tervezési információ. Típusterv kiadványok, 1975.
  • Gilyén Jenő: Az alapsüllyedések és az épületek alakváltozás tűrésének korszerű értékelése. MÉ, 1976, 11, 641-649.
  • Gilyén Jenő: Panelos épületek károsodása, a károsodás okai és javítási módok. MÉ, I. rész 1978/3, 179-186, II. rész 1978/4-5, 295-304.
  • Gilyén Jenő: Elemekből összeállított felmenő szerkezet viselkedése az alapozási süllyedéskülönbségek szempontjából. MÉ, 1978, 6, 323-328.
  • Gilyén Jenő: Panelos és előregyártott elemekből szerelt  tartószerkezetek új statikai modellje. BME Mérnöktovábbképző Int. Jegyzet, kézirat. 5063/1978.
  • Gilyén Jenő: Előregyártott elemekből összeépített szerkezetek viselkedése és a statikai modell változása az épület élettartama alatt. BME Mérnöktovábbképző Int. Jegyzet, kézirat. 5099/1979.
  • Gilyén Jenő: Építési hibák. Vasbeton tartó rideg törése az elégtelen kengyelezés következtében. MÉ 1979/9, 507-509.
  • Gilyén Jenő: A panelos épületek sajátos tervezési, építési  és gyártási kérdései. BME Vasbetonszerkezetek Tanszék. Jegyzet, kézirat. 1979.
  • Gilyén Jenő: Vasbeton és feszített beton gerendák tényleges és a számított alakváltozása közötti különbségek. MÉ 1979/11, 657-666.
  • Gilyén Jenő: A panelos épületek szerkezeti fejlődése az európai eredmények tükrében, fejlődési tendenciák és a fejlesztési feladatok. MÉ 1980/6-7, 324-338.
  • Gilyén Jenő: Panelos épületek szerkezetei. Tervezés. Méretezés. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1982.
  • Gilyén Jenő: A vasbeton szerkezetek nem lineáris alakváltozásának hatása a statikailag határozatlan szerkezeteknél. MÉ 1982/3, 152-162.
  • Gilyén Jenő: Panelos épületek meghibáísodása – Régi szerkezetek rekonstrukciós problémái. IMSZI kiadvány
  •  Gilyén Jenő: A vasbetonépítés 40 éves fejlődése a lakás- és középület-építésben. MÉ, 1985, 12, 711-717.
  • Gilyén Jenő: Szerkezetek megerősítése kapcsán elkövetett hibák. MÉ 1991/6, 287-290.
  • Gilyén Jenő: Régi épületek tartószerkezete. Értékelés, megerősítés, átalakítás. BME Mérnöktovábbképző Intézet, 1991/5329
  • Gilyén Jenő: Ács szerkezetek jellegzetes hibái. Családiház 1994/2.
  • Gilyén Jenő: Műszaki előírás panelos épületek tervezésére, ellenőrzésére és kivitelezésére. ME 95-72/I. Előírás készítője munkabizottsággal.
  • Gilyén Jenő: Panelos épületek átalakítása – lehetőségek és korlátok I-II-III. Műszaki Tervezés. ÉTK kiadás, 1996/4, 29-34, 1997/3, 2-10, 1999.
  • Balázs Gy., Tóth E. szerk.: Beton és vasbeton szerkezetek diagnosztikája. II. kötet. Műegyetemi Kiadó. 1998, egyetemi tankönyv, társszerző a Magasépítési beton és vasbeton szerkezetek c. fejezetben, 389-438.
  • Balázs Gy. szerk.: Beton és vasbeton szerkezetek védelme, javítása és megerősítése. II. kötet, Műegyetemi Kiadó. 2002, társszerző az esettanulmányok részben, 230-256, 394-405, 551-562.
  • Gilyén Jenő: Épületek földrengésállósága, különös tekintettel a panelos szerkezetekre, Beton, XV. Évf., 5 szám, 2007, 10-13.
  • 1982-től több szakkönyvben társszerző

Fontosnak tekinti, és időről időre maga is egyre újabb példák közreadásával bővíti a Verlag & Dashöfer szakkiadó folyamatosan szerkesztett „Építési hibák A-tól Z-ig” című kiadványát. 

 

Szakirodalmi munkásságának alapvető üzenetei:

1.

A betont valóságosan képlékeny anyagnak tekinteni nem szabad, mert ez alapvetően téves, és a megkívánható szerkezeti biztonság elvesztését okozza.

A kristályos kőanyag végső mállásterméke nem képlékenyedik. Igazolást nyert, hogy a σ-ε diagram képlékenynek vélt szakasza valójában a beton töredezési szakasza, és a betonban található mikroüregek boltozatainak összeomlását jelzi. Ez a szakasz instabil terület, s így törés elleni biztonságként nem használható.

A téves, rugalmas-képlékeny anyagmodellre épült szabvány készítői nem vették figyelembe az anyagvizsgálók és a hidászok tiltakozását. A téves szabvány alkalmazásával 65 % beton- és cement-megtakarítást lehetett elérni, mely egyezett a Tervhivatal állandó az anyag- és munkaköltség csökkentésére irányuló követelésével. A tervezők – saját személyes felelősségük tudatában – gyakorlatból tudván, nagy betonkihasználtsággal, igénybevételekkel nem számoltak, mert a betonminőség oly nagymértékben függ a kivitelezés minőségétől, hogy a balesetek bekövetkezése az elméleti (matematikai) valószínűséggel kiszámolt 10-4-nél sokkal gyakrabban, akár minden 24. elemnél bekövetkezhet. A soktényezősen befolyásolt fizikai világban nem lehet matematikai valószínűséggel számolni. Ha gazdaságosabban akarunk tervezni, akkor nem a biztonságot kell veszedelmesen kis értékűre leszorítani, hanem több és kielégítően pontos betonjellemzőkkel kell tudnunk számolni.

2.

Ami elemekből épül, az nem egyként viselkedik. 

Az elemekből összeépített szerkezeteinket (pl. panel épületek) monolit tartóval helyettesítő statikai modell veszélyesen elrugaszkodik a valóságtól. A függőleges falillesztésekbe felülről beöntött beton nem tömöríthető, így a jobb minőségű előregyártott betontól lényegesen eltérő tulajdonságú (a betonanyag szabályos készítésénél kapott törőszilárdságnak csak 0,3-0,4-szerese várható).

Az inhomogén anyagokkal megoldott csomópontokban kialakuló sajátos erőátadódás lényege: a követelmény az azonos alakváltozás, ami úgy áll elő, hogy a nagyobb alakváltozási tényezőjű (E*I szorzat) anyagon a nagyobb erő hozza létre az alakváltozást, míg a gyengébb, kisebb alakváltozási tényezőjű anyagon kisebb erő fog áthaladni a kívánt alakváltozás eléréséhez. A zsugorodásával hézagot képező koszorúbeton pedig még kevésbe lép be a teherviselésbe.

Az igénybevételek eltérő megoszlásának elhanyagolása Londonban (Larsen-Nielsen rendszer) egy 22 szintes panelépület sarkának leomlását okozta, mert a jobb betonból készült rész törésig túlterhelődött. Ide vezethet a nem anyagban és nem építési technológiában való gondolkodás.

Két kapcsolt panel nem számítható összefüggő öntvény szerkezetnek, és így inercianyomatékuk az egymástól független szerkezetek és az egybefüggő monolit szerkezet inerciája közé esik.

3.

Az épület tartószerkezeteket legalább 100-120 év élettartamra kell tervezni a szabványokban előírt 50 helyett.

Gilyén Jenő a Műszaki Egyetemen az európai hírű közgazdásztól, dr. Heller Farkastól hallotta, hogy ország épületállományának újjáépítéséhez átlagos közgazdasági körülmények között – tehát nem nagy gyarmatbirodalommal rendelkező országoknak – legalább 100-120 év szükséges. Ez nemzetközi álláspont. Gilyén Jenő tanulmányozta a magyar lakásépítés történetét, s látta, hogy 1910-ben országos átlagban 5 lakos jutott egy szobára, és ez 1940-re csak 4 főre csökkent. A túl kis élettartam társadalmi és egyben nemzeti katasztrófát idéz elő, mert egy nemzet nem képes kitermelni ilyen ütemben az épületállomány újjáépítéséhez szükséges anyagi forrásokat.

A házgyári panel épületek építésének korában az akkori elképzelések szerint a panelházak szükséges élettartama 30-35 év – mondta Gilyén Jenőnek az ÉVM egyik vezetője. 1983-ban a150 éves élettartam eléréséhez elégségesnek tartották a matematikai valószínűségi számítással a +5%-ra való méretezést, holott 150 év alatt valószínű, hogy kétszer átépítik az épületet, miközben építőanyagot tárolnak a födémen, amiből akár +30%-os túlterhelés is bekövetkezhet, ezt az 50 éves élettartamnál is el kell bírnia. Az MSZ 15022-53 óta a szabványokban leírt kihasználási lehetőségek alkalmazása esetén életveszélyesek voltak az épületek, mert a határfeszültséget egy matematikai valószínűség szerinti szórással számolták a beton töredezésének határán.

4.

Az igénybevételek 7 számjegy pontosságig való számolása (melyet a számítógépi számítás elterjedésével kezdtek hirdetni) értelmetlen, mivel a beton anyagjellemzőiben akár 30 %-os ingadozások is lehetnek. A sokszámjegyű pontosságnál lényegesen fontosabb, hogy a tervező statikus ismerje a beton építéstechnológiából adódó tulajdonságait, viselkedését.

5.

A kis alakváltozásoknak fontos szerepe van a statikai modell felvételében, különösen a faltáblás szerkezeteknél (pl. panelek).

 

+ még pár hasznos gondolat Gilyén Jenőtől:

Nagyon hibás beidegződés az ellendülő keretek gyakori alkalmazása. Az ilyen kereteknél az oszlop-gerenda csomópont elkerülhetetlenül vasalással túlzsúfolt és ugyanakkor a legjobban igénybevett. A betonozása ennél fogva nehézkes, a hosszúkás kavicsok megakadnak a vasalásban, a tömörség nehezen érhető el, fészkes lesz a beton. Tehát az ilyen szerkezeti csomópontot kerülni kell.

 

A minősítő próbatest szilárdságát elérni csak ennek méretét meghaladó szerkezetnél lehet elvárni, mert a zsaluzaton fellépő súrlódás a tömörítés ellen hat. Pl. egy 8 cm vastag, helyszíni készítésű falban igen jó minőségű, C30-as betont előírni oktalanság, mert ilyen kis méretnél ezt csak nagyon masszív zsaluvibrátorral felszerelt sablonban lehet csak elírni, nem túl sűrű vasalással. Tehát a betonszilárdság méretfüggő is. A minősítő betonszilárdságot jogosan elvárni legalább 20 cm vasalási távolságnál lehet csak.

 

Számos kísérleti számítással meggyőződött, hogy falszerű arányokat mutató elemeknél az elemekben és az illesztésben keletkező kisméretű repedések hatása az axiális és hajlító igénybevételek által okozott alakváltozásokhoz hasonló nagyságrendű. Szemben a méretezési szabványok rúdszerkezeti szemléletével, a panelos - faltáblás – szerkezetek méretezésénél hangsúlyosan kell foglalkozni az inhomogenitásból, a repedésekből és hőmérsékletből eredő alakváltozásokkal. Ráadásul mivel ezen körülmények következtében a beton abszolút rugalmas tartományban is működik, így kiválóan viselkednek rendkívüli hatásokra, pl. a földrengési hatásoknál. A vázas épületek közül igen sok összeomlik a földrengéshatásra, ugyanis egy kisebb pontatlanság, vagy a sűrű vasalás közötti nem kellő tömörítés következtében egy szerkezeti elem felborítja a dinamikai modellt. Földrengésre történő merevítést csak falakkal szabad tervezni, mert annak nagy elhasadási ellenállása után még a fal állékony marad, ellentétben a pillérrel, melynek törése azonnali progresszív összeomlást okoz. Rendkívüli hatásnál, mikor nagy repedéseket engedünk meg, az inhomogenitás kevésbé káros, ezért ilyen hatásokra pl. a panelos szerkezet gazdaságosabb, mint a vázszerkezet.

 

Kitüntetések, díjak, címek: 

  • 1943. a Magyar Mérnökök és Építészek Egylete Alpár-díjjal és plakettel jutalmazta tervezési végszigorlat-feladatáért (szervizállomás parkolóházzal, alkatrészáruházzal)
  • 1953. Kormánykitüntetés: munkaérdemrend II. fokozata
  • 1954. Kossuth díj II. fokozata a Népstadion statikai tervezéséért a Nagy Imre kormánytól
  • 1966. Alpár-érem az egyesületi munkája elismeréseként az Építéstudományi Egyesülettől (ÉTE)
  • 1972. Kormánykitüntetés: munkaérdemrend II. fokozata
  • 1979. műszaki tudományok kandidátusa cím elnyerése. Az értekezés címe: „Nagylétesítmények és lakóépületek előregyártott elemekből”
  • 1982. címzetes egyetemi tanári rangot kap a posztgraduális mérnökképzés keretében kifejtett sok évtizedes eredményes munkája elismeréseként
  • 1989. Csonka Pál érem
  • 2008. újabb Alpár-érem az ÉTE-től 

 

Szervezetek, közéleti tevékenység:           

  • már a középiskolában volt közéleti szereplése: az önképzőkör titkára és alelnöke volt
  • örökös tagjává választotta:

- a fib (Nemzetközi Betonszövetség) Magyar Tagozata

- a Mérnöki Kamara

- az Építész Kamara

- az Építéstudományi Egyesület, 1951-től (alapító) tagja az egyesületnek, 1958-1960-ig a Statikus Kör vezetője, 1960-1970-ig a Statikus Szakosztály titkára, majd 1970-1989-ig a Tartószerkezeti szakosztály vezetője. Ezen időszakok alatt 5 tartószerkezeti konferenciát szervezett.

  • 1981-1990 között 5 cikluson át a Mérnök Továbbképző Intézet által szervezett, kétéves Tartószerkezetek mesteriskolája előadója és tanulmányi bizottsági tagja volt. (Hogy előadásai ne menjenek feledésbe, segédleteket, és négy tanfolyami jegyzetet is írt.)
  • A magasépítési méretezési szabványbizottság tagjaként 1958-1983 között tevékenykedett.

 

Irodalomjegyzék:

  • Dr. Balázs L. György: Beton és Vasbeton III. (2004.) és VI. (2005.) kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest
  • www.mernokujsag.hu
  •  Gilyén Jenő: Kezdetektől a vasoklevélig, és még azon is túl, mintegy építész statikus kalandozásai a műszaki élet számos szektorában. (Gilyén Jenőnek az ÉTE 2009. február 12-én elhangzott előadásának, valamint időhiány miatt nem elhangzott részének részben kivonatos, részben szerkesztett változata.)

www.fib.bme.hu

Galéria:

 

Matuscsák Tamás

  

 

 

DR. MATUSCSÁK TAMÁS

 

 

Életrajz

1937-ben született Budapesten

1954-ben kitűnőre érettségizik az Ybl Miklós Építőipari technikumban

1960-ban jeles eredménnyel diplomázott építészmérnökként az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen

1960-2007 a Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék munkatársa:

1967 négy hónapos franciaországi ösztöndíj

1969-ben egyetemi adjunktusi kinevezés

1976-ban "Az egy nyílássorral áttört vasbeton fal" c. dolgozatával egyetemi doktori címet szerezett

1976-ban egyetemi docensi kinevezés

1980-1986-ig a BME Építészmérnöki Karának oktatási dékánhelyettese

1988-1992-ig a BME oktatási rektorhelyettese

1996-2002-ig a Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék vezetője

2007. augusztusában hunyt el

 

Bizottsági tagságok

1990-1996 Országos Műszaki Felsőoktatási Szakbizottság elnöke

1992-1997 BME Francia tagozat igazgatója

1990-2007 az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság elnöke

 

Kitüntetések

1959. Miniszteri Dicséret

1976. Felsőoktatás Kiváló Dolgozója

1980. Kiváló munkáért

1985. A Budapesti Műszaki Egyetem "Kiváló Oktatója"

1992-ben „Pro Juventute Universitates” kitüntetés

1993-ban „A Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett”-et kapott

1998-ban Officier dens L’ordre des Palmes Académiques („Akadémiai Pálmák Rendje”-nek tiszti fokozata)

2001-ben Apáczai Csere János Díj

2006-ben Csonka Pál érem

2007-ben József Nádor Emlékérem

 

Publikációk

5 egyetemi jegyzet és egy tankönyv

Matuscsák Tamás, Kőrössi Tibor: Segédletek a Szilárdságtan és a Vasbetonszerkezetek c. tárgyak gyakorlati kidolgozásához

Matuscsák Tamás: Statika építészeknek

Matuscsák Tamás: Vasbeton példatár 2.

Matuscsák Tamás: Feladatgyűjtemény a vasbetonszerkezetek köréből. A III. évf. építészhallgatók számára

 

Kiemelkedő munkák, szakértések

  1. Péteri Öt tantermes Általános Iskola (1987-88) építésztervező: Gajdos István engedélyezési és kiviteli tervek
  2. Művész mozi Budapest, VI. ker. Teréz krt. 30. sz. átalakítás (1990) építésztervező: Bokor Péter – engedélyezési és kiviteli tervek
  3. RENAULT Baumgartner Kft. Budaörsi út 121-123. sz. autócentrum (1990-91) építésztervező: Gajdos István – engedélyezési és kiviteli tervek
  4. Budapesti Műszaki Egyetem Martos Flóra Kollégium kétszintes emeletráépítés (1990-91) építésztervező: Fülöp Gyula – engedélyezési és kiviteli tervek
  5. Ybl (volt Rózsa) villa Budapest, XII. ker. Budakeszi út 36/b. sz. rekonstrukció (1992) építésztervező: Becker Gábor – engedélyezési és kiviteli tervek
  6. Lad Nyolctantermes Általános Iskola (Somogy megye) (1992-93) építésztervező: Mihályfi László – engedélyezési és kiviteli tervek
  7. Az Újhelyi Imre Általános Iskola bővítése Mosonmagyaróvár (1993-94) építésztervező: Lenzsér Péter – engedélyezési és kiviteli tervek
  8. GRIFF Gentlemen’s Áruház Budapest, Nyugati tér 1. sz. (1994-95) építésztervező: Berecki Sándor, Mészáros Gabriella – engedélyezési és kiviteli tervek
  9. Kiss János altb. utcai Általános Iskola és Gimnázium új oktatási épület (1995) – építésztervező: Bánlaki Zsolt – engedélyezési és kiviteli tervek1

10.  Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bertalan Lajos utca 8 - 14. sz. alatti ötszintes raktárépület (1995-96) építésztervező:
Sz. Bárkányi Borbála, Dobos László –
engedélyezési és kiviteli tervek

11.  CORA Áruház Budakalász (1995-97) építésztervező: Bánlaki Zsolt, Gajdos István, G. Gács Mária – engedélyezési tervek

12.  Madách Gimnázium, Budapest VII. ker. Barcsay u. 5. sz. rekonstrukció és bővítés (1995-2003) építésztervező: Bokor Péter – engedélyezési és kiviteli tervek

13.  Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem a Központi Épület rekonstrukciójának tervei (1996-2001) építésztervező: Sz. Bárkányi Borbála, Dobos László, Molnár Csaba – az I. ütem engedélyezési és kiviteli tervei, a II. ütem engedélyezési terve

14.  A XIX. ker. Önkormányzat üdülőjének rekonstrukciója, Balatonalmádi Véghelyi Dániel u. 2. (1997) építésztervező: Dr. Matuscsák Tamás – engedélyezési és kiviteli tervek

15.  RENAULT Baumgartner Kft. Kelenföldi lakatosüzem (1997) építésztervező: Gajdos István, G. Gács Mária – engedélyezési és kiviteli tervek

16.  A Kazinczy utcai zsinagóga rekonstrukciója II. ütem (1999) építésztervező: Sárvári István, Mihályfi László – engedélyezési és kiviteli tervek1

17.  Hotel Gellért Budapest rekonstrukció (2000) építésztervező: Dévényi Sándor, Halas Iván, Baranyai Bálint – a felújítás I. ütemének engedélyezési és kiviteli terve

18.  Magyar Építőművész Szövetség székháza Budapest, VIII. ker. Ötpacsirta u. 2. sz. – tetőtérbeépítés (2001) építésztervező: Mezős Tamás – engedélyezési és kiviteli tervek

19.  Székesfehérvár Sóstói Labdarúgó Stadion I. üteme (2001) építésztervező: Koltai Endre, Koltai Zsuzsa – engedélyezési és tender tervek

20.  Bank Ausztria Creditanstalt Hungary Rt. Budapest Szabadság tér 5-6. és Arany János u. 24. sz alatti központi irodaépületének rekonstrukciója (2001-02) építésztervező: Komjáthy Attila, Janáky György, Tóth Zsuzsa, Vámossy István, Tóth Zsuzsa – engedélyezési és tender tervek

21.  Pauler u. 12. sz. 22 lakásos társasház (2001-2002) építésztervező: Berecki Sándor, Kapsza Miklós engedélyezési és kiviteli tervek

22.  Génmegörző Centrum Rum főépület (2001-2002) építésztervező: Berecki Sándor, Kapsza Miklós – engedélyezési és kiviteli tervek

23.  Budapest, II. ker. Ady Endre u. 19. sz. épületegyüttes (2002) építésztervező: Bátki György – engedélyezési tervek

24.  Lakóépület üzletekkel – Aszód, Kossuth L. u. 1. (2004) építésztervező: Berecki Sándor, Kapsza Miklós – engedélyezési és kiviteli tervek

25.  Pesti Vigadó – Budapest, V. ker. Vigadó tér 1. – megerősítési tervek (2006)

 

  1. Budapesti Műszaki Egyetem Központi Épület (1987-1988) – Tartószerkezeti tanulmány a műemléképületről I. kötet: Hibafelvétel, II. kötet: Falak,
    III. kötet: Födémek, IV. kötet: Tetők
  2. A Budapest, VII. ker. Garay téri piac (1991-94) – Statikai szakvélemény a bauxitbeton szerkezetekről
  3. CAOLA Rt. (volt Goldberger gyár) Budapest, XI. ker. Bocskai út 90. sz. épületegyüttes (1994) – Tartószerkezeti tanulmány az épület tartószerkezeteiről
  4. Rumbach Bürozentrum Budapest, VII. ker. Rumbach Sebestyén u. 21. sz. (1995) – Statikai szakvélemény a vasbeton födémek repedéseiről
  5. Budapest, XIII. ker. Csata u. 20. sz. Általános Iskola (1996) – Statikai szakvélemény az épület tartószerkezeteiről
  6. Az OTP Bank Komárom-Esztergom megyei székháza (1996) – Tartószerkezeti tanulmány az épületek átépítéséről
  7. „Régi Zeneakadémia” Budapest, VI. ker. Vörösmarty út 35. sz. (1996) – A közbenső fafödémek teherbírása
  8. A XIX. ker. Önkormányzat üdülője, Balatonalmádi Véghelyi Dániel u. 2. (1996) – Statikai szakvélemény az épület tartószerkezeteiről
  9. Hotel Gellért Budapest, XI. ker. Gellért tér 1. sz. (1996-97) – Tartószerkezeti tanulmány a műemléképületről

10.  Hotel Carbona Hévíz (1998) – Tartószerkezeti tanulmány a gyógyfürdőcsarnok és a hidroterápiai helyiségek szerkezeteiről

11.  Budapest, V. ker. Arany János u. 24. sz. irodaépület (2000) – Tartószerkezeti tanulmány

12.  Budapest, VI. ker. Andrássy út 12. sz. (Krausz palota) (2001-02) – Statikai szakvélemény az épület átépítésének tartószerkezeteiről

13.  Budapest ARÉNA (Budapest Sportcsarnok) (2002) – Az épülő tartószerkezetek szakértése

14.  Rákóczi út 74., 76. sz. épületek (Otthon Áruház) (2001-02) – A szomszédos foghíjbeépítés során bekövetkezett károsodások szakértése

15.  Budapest, XI. ker. Bocskai út 90. sz. épületegyüttes (Dorottya udvar) (2001) – Az átépítés tartószerkezeteinek szakértése

16.  Tatabánya Jászai Mari Színház (2004) – Statikai szakvélemény a színházépület átépítéséről

17.  Budapest, XIII. ker. Révész u. 27-31 (2004) – Statikai szakvélemény a volt gázgyári épület tartószerkezeteiről3

18.  Budapest, XIII. ker. Váci út 141. (2005) – Statikai szakvélemény az épülő Danubius IV. bérirodaház tartószerkezeteiről

19.  Budapest, V. ker. Akadémia u. 15. és 17. (2005) – Statikai szakvélemény az épületek tartószerkezeteiről

20.  Budapest, V. ker. Vigadó tér 1. (2006) – Statikai szakvélemény a Pesti Vigadó Vörösmarty tér felőli tartószerkezeteinek vizsgálatáról

 

 
 

Orosz Árpád

  

orosz_arpad1

 
 
  Dr. Orosz Árpád

  Születési adatok:  1926. január 16. (Szentes)

  

 

  

  

  

  

 

 

Tanulmányok:

1953. okleveles mérnök - kitüntetéses oklevél, Építőipari és Közlekedési Egyetem, híd- és szerkezetépítő szakon.

1959. Műszaki doktor a Budapesti Műszaki Egyetemen

A műszaki tudományok kandidátusa, Disszertáció címe: Együttdolgozó szerkezetek közelítő számítása 

 

Munkahelyek:

1953 - 1956. Magyar Államvasutak, Hídépítő Vállalat

  • 1956 - 1958. Tanársegéd a Hídépítéstan II. tanszéken. Részvétel az oktatásban és a laboratóriumi munkában.
  • 1959 - 1961. Adjunktus a Hídépítéstan II. tanszéken.
  • 1961. Hat hónapos tanulmányút a Német Szövetségi Köztársaságban a Hannoveri Műszaki Egyetemen, UNESCO ösztöndíjjal.
  • 1962. Docensi kinevezés
  • 1968. Hat hónapos tanulmányút Olaszországban a Római Egyetemen, az olasz kormány ösztöndíjasaként.
  • 1977. egyetemi tanári kinevezés a BME Vasbetonszerkezetek Tanszékére.
  • 1969 - 1975. Oktatási Dékán helyettes az Építőmérnöki Karon.
  • 1977 - 1991. Az Építőmérnöki Kar Vasbetonszerkezetek Tanszékének vezetője.
  • 1990 - 91. Dékán az Építőmérnöki Karon
  • 1991-1995. Egyetemi tanár
  • 1995. nyugdíjas, kutató professzor
  • 2005. professzor emeritus

 

Főbb kutatási területek:

· A vasbetonszerkezetek zsugorodásával és kúszásával, az együttdolgozó és feszített szerkezetekkel kapcsolatos kísérletek vezetése.

  • · Az utóbbi két évtizedben elméleti és kísérleti kutatómunka a vasbeton silók tervezése területén.
  • · Szakértőként és szaktanácsadóként közreműködés számos vasbeton és faszerkezetű építmény tervezésében és kivitelezésében, fontosabb területek, hűtőtornyok, silók, bunkerek, víztornyok, folyadéktároló medencék, faszerkezetű csarnokok-stb.
  • · Vasbetonszerkezetek hibáinak javítása, megerősítési módszerei.
  • · Mélygarázsok tervezése.

 

Oktatás:

  • · Oktatás az Építőmérnöki Karon a nappali és szakmérnöki szakon és a Mérnöktovábbképző Intézetben (Vasbeton hídszerkezetek, Keretszerkezetek, Feszített vasbetonszerkezetek, Vasbeton lemezek és héjak, Vasbetonszerkezetek hibái és javítása).
  • · Több egyetemi jegyzet, két nagyobb tankönyv írása társszerzővel, a vasbeton lemezek és héjak témakörben. E tankönyvet több mint két évtizeden át használták a hallgatók és a gyakorló mérnökök.
  • · Számos hazai és nemzetközi konferencián előadások tartása.
  • · Vendégtanár Ausztráliában.
  • · Egyetemi Tanács tagja, a BME oktatási Bizottságának vezetője.

 

Részvétel jelentősebb létesítmények megvalósulásában:

A Százhalombattai olajfinomító lepárló tornyai

  • A 3000 m3 – es sorozatban épült víztorony kivitelezése
  • Mélygarázsok és mélyalappal gyámolított alapozási vasbetonszerkezetek tervezésében való közreműködés (pl: Dunatorony, Mamut II. bevásárló központ, Allee, Újbuda Városközpont, 4 Metro Bocskai úti, Kálvin téri,  Rákóczi téri, Etele téri állomások, számos irodaház és lakóépület
  • Műszaki szakértőként, mint a Vasbetonszerkezetek  Tanszék tagja és vezetője több száz létesítménnyel kapcsolatos szakértői munkában vett részt, (IMS épületek, pécsi magasház, vasbeton medencék, víztornyok)
  • Közreműködött meghibásodott vasbetonszerkezetek megerősítésének tervezésében és kivitelezésében többek között a  Paksi Atomerőmű szellőzőkéményei, A marcali, ceglédi, jászberényi, selypi  és törökszentmiklósi vasbeton gabonasilók esetében és  megszervezte az építés alatti minőségellenőrzést.

 

Kiemelkedő publikációk:

Bölcskei, E.-Orosz, Á.:              Vasbetonszerkezetek, Faltartók, lemezek, tárolók.

                                                         Egyetemi tankönyv, Tankönyvkiadó, Budapest, 1972.

 

  • Bölcskei, E.-Orosz, Á.:              Vasbetonszerkezetek, Héjak

                                                         Egyetemi tankönyv. Tankönyvkiadó, Budapest, 1973.

 

  • Orosz, Á.:                                   Thermal Effects in Reinforced Concrete Silos

                                                         Periodica Politechnica, Budapest, Vol. 28. 1978.

 

  • Palotás, L.:                                 Mérnöki Kézikönyv 2.

                                                         Héjak, Bunkerek, Silók könyvrészlet

                                                         Műszaki Kiadó. Budapest, 1984.

 

  • Orosz, Á.:                                   Thermal Effects in Reinforced Concrete Silos

                                                         Periodica Politechnica, Budapest, Vol. 28. 1978.

 

  • Orosz, Á.és tsai:                        A marcali 2000 vagonos gabonasiló megerősítése

                                                         Vasbetonépítés 1999.

 

  • Almási, J.-Orosz, Á.:                  Enviromentally compatible rehabilitation

                                                         of nuclear power plant chimnes.

                                                         IASS, Working Group 18. Proceedings. Prague. 2001.

 

  • Farkas,Gy.-Orosz, Á.:                Vasbetonszerkezetek hibái, a javítás és megerősítés

                                                         módszerei.

                                                         Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság.

                                                         Kolozsvár. 2004.

 

  • Halász,I.-Orosz.Á.-Zábrádi.E:    Metróállomások munkagödrét kitámasztó csőrudakon

                                                         végzett mérések

                                                         BME Építőmérnöki Kar Tudományos Közleményei 2009.

 

 

Kitűntetések, díjak:

1966 - Munka Érdemrend Bronz fokozata

1966 - Közlekedés Kiváló Dolgozója

1973 - Jáky József Emlékérem 

  • 1975 - Oktatásügy Kíváló Dolgozója 
    • 1982 - Munka Érdemrend ezüst fokozata 
    • 1984 - Széchenyi István Emlékérem 
    • 1985 - BME Kíváló Oktatója 
    • 1994 - BME Emlékérem
    • 1995 - Rektori Dícséret  
    • 2001 - József Nádor Emlékérem
    • 2005 - Professzor Emeritus 
    • 2005 - Menyhárd István Díj
    •            

Szakmai, közéleti tevékenység:

· A Magyar Tudományos Akadémia Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Bizottság tagja,

  • · a Közlekedéstudományi Egyesület Mérnöki Szerkezetek Szakosztály vezetőségi tagja.
  • · A Mérnöki Kamara Tartószerkezeti tagozat vezetőségi tagja.
  • · Az Építőmérnöki Karon ill. a  Budapesti Műszaki Egyetem Egyetemi tanácsa Oktatási Bizottságának tagja ill. vezetője volt.
  • · Az IASS (Nemzetközi Héjszerkezetek Egyesület) 18. sz. “Környezetbarát tartószerkezetek” című munkabizottság tagja
  • · Az IVBH (Nemzetközi Híd- és Magasépítési Egyesület) hazai csoportjának tagja.
  • · Részvétel az 1986. évi magyar vasbetonszabályzat kidolgozásában.
  • · Több évtizede tagja a BME Építőmérnöki Karán az Igazságügyi Műszaki Szakértői Felülvéleményező Bizottságnak

 

Részletes életrajz pdf formátumban

 

 

 

Galéria:

 

Tápai Antal

   

Tápai Antal

Születési adatok: 1940. október 16. (Szeged)

 

Tanulmányok:

  • 1959-1964.     BME Építőmérnöki kar            okleveles építőmérnök
1977-1979.     BME Építőmérnöki kar            okleveles szerkezetépítő szakmérnök
 

Munkahelyek:

  • Beton és Vasbetonipari Művek (BVM Épelem Kft. Jogelődje) másodéves kortól társadalmi szerződéssel művezető, majd különböző feladatkörökön keresztül 1984-től főmérnök, végül műszaki igazgató
  • 1990-1995 (privatizáció)-2003           BVM Épelem Kft.       műszaki igazgató
  • 2003-2010                                         BVM Épelem Kft.       műszaki vezérigazgató

1974-94          Ybl Miklós Műszaki Főiskola Budapesti Területi Egységén Vasbeton szerkezetek, Tartószerkezetek tárgyakat tanított, mint külső munkatárs

 

Közéleti tevékenység:

  • 1992-2004      Építéstudományi Egyesület Előregyártási Szakosztály vezetője
  • 1996-2006      Magyar Építőanyagipari Szövetség Beton Tagozatának elnökségi tagja
  •                      fib magyar tagozat tagja
  •                      Magyar Betonszövetség: 4 évig alelnök, elnökségi tag
  •                      MABESZ Betonelemgyártó Szövetség: 2 évig elnök, elnökségi tag

 

Kiemelkedő alkotások:

  • Tübbing-gyártásban közreműködés: Budapest piros metró, Prágai metró, Belgrádi Vračav nagyvasúti alagút, Kalkuttai metró, Szegedi 2m átmérőjű sajtolt szennyvízcsatorna
  • EHGT típusú T keresztmetszetű előregyártott hídgerenda gyártásában közreműködés
  • U és UH keresztmetszeti típusú előregyártott hídgerenda gyártásában közreműködés
  • Előregyárott víztornyok építésében közreműködés: Csepel, Lőrinc, Kecskemét, Szolnok

 

Kitüntetések, díjak:

  • Építéstudományi Egyesület Alpár-érem
  • 2008. 05. 30. Közlekedési, Hírközlési és Energetikai Minisztérium, Miniszteri elismerő oklevél az Építők Napja alkalmából
  • 2009. BVM Hőse kitüntető cím

 

Publikációk, szabadalmak:

  • Ybl Miklós Műszaki Főiskola által kiadott Tartószerkezetek I. Vasbeton szerkezetek című jegyzet társszerzője
  • 1974.„Vágányelrendezés különösen városi vasutakhoz” címmel szabadalom társtulajdonosa (száma: 175446)
  • Tápai Antal: 1986. A betonacél megmunkálás helyzete és a pályázati rendszerű fejlesztés lehetőségei a központi vasas üzemekben, ÉTI vélemény
  • Kanda Imre, Tápai Antal: Korszerű, nagy teherbírású útátjáró. Új típusú, előre gyártott villamosvasúti rendszer; 2009/1. február Mélyépítő tükörkép magazin
  • Mohay Kálmán, Bella Tamás, Tápai Antal, Hámori Ottó: Szobi ötnyílású vasalt beton boltozatú vasúti híd átépítése; IV. Vasúti Hidász találkozó
  • Borosnyói Adorján dr., Kausay Tibor dr., Liptay András dr., Szabó Imre, Tápai Antal: A betonipar, technológia és tudomány fejlődése 1999-2008 között; 2009/3. Építőanyag szakmai lap
  • Tápai A., Fövenyi G., Kókai J.: Előfeszített tartószerkezet továbbfejlesztése és gyakorlati alkalmazása; BETON szakmai havilap XII. évf. 9. szám

  

Néhány kiemelkedő alkotás ismertetése:

  • Tübbingek gyártása: 1965-66-ban az UVATERV a BVM-mel közösen szovjet tervek alapján tervezte meg a mai budapesti piros metró alagútfalazatát. Ez egy egyhéjú, előregyárott vasbeton falazat, melyben tübbingekből egy 5,1 m átmérőjű, 20 cm vastag csuklós rúdlánc készül.. A falazattal szemben alapvető követelmény a megfelelő teherbírás, a tartósság, a repedésmentesség és a vízzáróság. Ezen követelmények csak igen magas fokú méretpontossággal érhetőek el. A tübbing-elemeket a BVM gyártotta precíziós elemgyártási technológiával. A sablonokat merev oldalfalakkal gyártották, az elemek kiszerelését azok kónuszos kialakítása tette lehetővé. A homloklapok gyártási helyzetben alul 0,8 mm-rel szélesebbek voltak, mint felül. Az elemek belső, 2191 mm-es húrhosszán sikerült a megengedett mérettűrést ±2 mm-re leszorítani, a hengeres csuklók sugarának pontossága ±0,5 mm volt. Az elemeket betonozás után hőérlelték. Mivel beépítés után a tübbingek mögötti teret injektálni kellett a talaj és az alagútgyűrű megfelelő együttdolgozásához, minden tübbing elemen készült egy injektáló lyuk. Ez a nyílás megfogási helyet is biztosított a sablonból való kiszakításhoz.

A hazai tapasztalatokat később külföldön is kamatoztatták: prágai metró, kalkuttai metró, belgrádi Vračav nagyvasúti alagút. A belgrádi alkalmazásnál elnyerték az EUROPREFAB 1978. évi Arany díját.

Ezzel a technológiával készült Szegeden 2 m átmérőjű sajtolt szennyvízcsatorna.

 

  • 1976-77-ben szintén az UVATERV és a BVM kooperációjában készültek el az EHGT típusú „T” keresztmetszetű előregyártott hídgerendák. A hídgerendacsalád BVM nívódíjban részesült. A család tagjai 70,  90, és 110 cm gerincmagasságú tartók. 10-től 30 m nyílásközzel készültek.

1982-ben Tápai Antal Lipták Lászlóval 3. helyezést ért el egy hídgerendapályázaton „U” keresztmetszetű gerendáival. Ezt a koncepciótervet később az UVATERV kiviteli terv szinten megtervezte, így készülhettek el a 40, 70 és 100 cm gerincmagasságú tartók. A 40 cm gerincmagasságú „U” gerendák ma is megtalálhatók beépítve Ferihegyen a 2. terminál előtti felüljárón. A 70 cm gerincmagasságú hídgerendából készült a metró Árpád hídi felüljárója, és az M0-ás körgyűrű D-i szakaszán számos felüljáró.

Au „UH” típusú belső fogas gerenda az UVATERV és a Hídépítő együttműködésében jött létre. Ezt a gerendát építették be a budapesti metró Váci út alatti kéregvasúti szakaszán födémnek. Ezen a területen a Polgári Védelem légóteherre is méreteztette a födémet, és mivel a ridegtöréstől tartottak, csak lágyvasalás jöhetett szóba. A nagy terhelésnek kitett előregyártott födémelemekben akár 28-32 db B60.50-es betonvas is található. Ezeket a fogas kialakítású födémelemeket igazi kihívás volt előregyártani legfőképpen a kizsaluzhatósági feltételek miatt.

 

  • A MÉLYÉPTERV tervezte, a BVM pedig előregyártotta az országban több helyen (Csepel, Lőrinc, Kecskemét, Szolnok) is megtalálható előregyártott vasbeton víztornyokat. Ezek 3000 m3 víz befogadására alkalmasak. Kelyhüket, mely két tárolótérből, és a csepegőtérből állt, a földön szerelték össze előregyárott elemekből. A két sor előregyárott elemet még a földön kibetonozták, megtartották a vízpróbát (anyagában vízzáró), majd DYWIDAG rudas rendszerű hidraulikus sajtókkal húzták fel a kelyhet a végleges helyére, ahol rögzítették.

 

  • Tápai Antal és társai az 1971 óta a BVM Budapesti Gyára által gyártott villamosvasúti lemezaljakat 1974-ben szabadalmaztatták „Vágányelrendezés különösen városi vasutakhoz” címmel (száma: 175446). Ezeket a lemezaljakat a BVM és a BKV együttműködve fejlesztette ki. Előregyártott feszített beton vágánylemezekből és ezek között vasbeton vágányközi lemezekből állt. Ez a rendszer lehetővé teszi a gyors építést, és a forgalom gyors ráengedését. A vágánylemezekben előre bebetonozott acéllemez csatorna található, melyekbe gumiszalagok segítségével helyezik el a gumiágyazatra a villamossíneket. A villamosvasúti sínek különböző méretben készültek, normál és keskeny nyomtávra. Hazánkban Budapesten, Szegeden és Debrecenben lettek beépítve.

 

  • Szobi ötnyílású vasalt beton boltozatú vasúti híd átépítése: A közel 150 éves műtárgy vasúti forgalom alatt lett megerősítve egyedileg előregyárott vasbeton dongaelemekkel.

 

  • Tápai Antal további munkásságának része:
    • Monolitizált és előregyártott merevítőrendszerek
    • Kéregpakettek a paksi erőműhöz
    • Ipari csarnok vázak 9×9, 9×12 és 12×12 m-es raszterben
    • Valamint számos lakossági elem fejlesztése.

 

Forrás:

  • Dr. Balázs György: Beton és Vasbeton II.; Akadémia kiadó 1995.
  • Dr. Balázs György: Beton és Vasbeton IV.; Akadémia kiadó 2001.
  • Dr. Balázs György: Beton és Vasbeton V.; Akadémia kiadó 2004.
  • Dr. Balázs György: Beton és Vasbeton VI.; Akadémia kiadó 2005.
  • www.bmv.hu
  • www.viztorony.hu
  • Személyes beszélgetés: 2010.04.07.

 

  

Galéria:

 

Zielinski Szilárd

  

portre

 
 
Zielinski Szilárd

Születési adatok: 1860. május 1. (Budapest)

  

 

  

  

  

 

 

 

(Mátészalka, 1860. május 1. – Budapest, 1924. április 24.)

Építőmérnök, műegyetemi tanár, a magyarországi vasbetonépítés úttörője.

 

Életrajz

1860. május 1-jén született Mátészalkán

1878-ban érettségizik Budapesten a II. kerületi Állami Reáltanodában. Beiratkozik a m. kir. József Műegyetemre

1884. április 30-án kitűnő minősítésű oklevelet szerez

1888-ig ösztöndíjjal Nyugat-Európában tartózkodik

1889-ben mérnöki irodát nyit Budapesten

1897-től tanít a Műegyetemen

1902. doktori címet szerez

1906. Műegyetem nyilvános rendes tanára

1924. április 24-én fejezi be életét

 

Közéleti tevékenység

1897. Magánmérnökök Országos Szövetségének elnöke

1914-1917. Országos Középítési Tanács elnöke

1920. Magyar Mérnök- és Építészegylet elnöke

1921. Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke

1921. Magyar Történelmi Társulat tiszteleti és örökös választmányi tagja

1923. március 8.-tól a Budapesti Mérnöki Kamara első elnöke

 

Kiemelkedő alkotások

-        A városligeti tó feletti híd, Budapest (vasszerkezet, (1895-1896)

-        Ráckevei Árpád híd (1897, a II. világháború idején lebombázták)

-        Nisara-híd, Nis, Szerbia, (1901)

-        Bertalan Lajos-emlékmű, Szeged, (1903)

-        Kőbányai víztorony (1903)

-        Szegedi víztorony [1] [2], Szeged (1903-1904)

-        Ohat-pusztakócsi magtár (1905)

-        Siófoki kaszinó (vasbetonból 1909)

-        Margit-szigeti víztorony [3] (1909-1911)

-        Ungar-Mayer-palota vasbeton szerkezete, Szeged (1911)

-        A Ganz-MÁVAG pesti, G telepének egykori Daruszerelő és Motorműlye (1904-1905)

-        A budapesti Zeneakadémia födém-, erekély- és tetőszerkezeteit tervezte Zielinski irodájának vezetőjeként Jemnitz Zsigmond, szerkezettervező mérnökként Korb Flóris és Giergl Kálmán (1904–1907)

-        Hosszúvölgyi viadukt, (vasbeton, 1907)

-        Temes-híd, Örményes, (1906-1908)

-        Kikötői elevátor, Fiume (vasbetonból 1910)

-        A Lánchíd újjáépítésének tervei (1912-1916)

 

Publikációk

-        A vágány kapcsolások számító módja. Budapest, 1888 (Kny. a M. Mérnök- és Ép.-E. Közlönyéből.)

-        Ajánlat az alsó Dunán Ó-Moldova- és Turn-Szeverin közt levő hajózási akadályok elhárításának módszerére. Budapest, 1890. (Kny. a M. Mérnök- és Ép.-E. Közlönyéből.).

-        A helyiérdekű vasutakról szóló törvények módosítása és kiegészítésére vonatkozó kérdőpontok és javaslatok (Bene Györggyel és Pulszky Garibaldival együtt) Budapest, 1899. (Kny. a Heti Értesítőből.)

-        A román cementek összehasonlító vizsgálása és a gyakorlatban való felhasználásuk ellenőrzése (Zhuk Józseffel együtt.) Budapest, 1901.

-        Budapest forgalmi viszonyainak rendezése és a központi fővasút terve. Budapest, 1902.

-        A román- és portland-cementek szilárdulása pépben, habarcsban és betonban. Budapest, 1909.

 

Munkássága

1860. május 1-jén született Mátészalkán. Apja Stanislaus Zieliński, politikai okokból Magyarországra menekült lengyel nemesember volt, anyja Böhm Terézia. A pénzügyi szemlész apát előbb Gyöngyösre helyezték, így a gyöngyösi Nagygimnáziumban kezdte meg gimnáziumi tanulmányait. A Budai Főreáltanodában érettségizett, majd a Magyar Királyi József-Műegyetemen szerez „kitűnő” minősítésű diplomát.

Elnyervén a Kereskedelemügyi Minisztérium ösztöndíját 1888-ig Németországban, Angliában és Franciaországban tanult, illetve három hónapig dolgozott Párizsban Eiffel irodájában is.

Rövidebb időt töltött Ausztriában, Németországban, Angliában, Belgiumban és Hollandiában is. Párizsban, Amszterdamban és Münchenben különös figyelemmel fordult a városok vízzel és csatornázással való ellátása felé. . Hazatérése után a Műegyetemen, Kisfaludi Lipthay Sándor professzor tanszékén dolgozott.

Később önálló mérnöki irodát nyit, de az oktatással, a Műegyetemmel soha nem szakította meg kapcsolatát. Munkássága során vasútvonalakat, nagyszámú műtárgyat (hidat, gabonasilót, víztornyot, vízügyi létesítményt stb.), ipari csarnokot és többszintes középületet tervez. Az 1900. évi párizsi világkiállítást követően mint a Hennebique-féle szabadalmak magyarországi képviselője fontos szerepet vállalt a vasbeton technológia elterjesztésében. Hamarosan megnyerte a Magyar Mérnök és Építész Egylet bizalmát a vasbeton szerkezetek iránt. Kezdetben francia tervek alapján és francia munkások alkalmazásával dolgozott, majd nem sokkal később már saját tervek és szegedi munkások segítségével függetlenítette magát. A századfordulót követően sorra épültek a víztornyok: az általa tervezett kőbányai (1902-1903), a szegedi (1904), a margitszigeti (1911) és az istenhegyi (1912).

A 19. sz. második felében London, New York, Chicago és Párizs metróépítési lázban égett, 1895-re Zielinski Szilárd is megalkotta a budapesti „Magyar Metropol Vasút” tervét. Meghatározta az észak-déli és a keleti-nyugati főirányokat is. Ezért a tevékenységéért – Magyarországon elsőként – műszaki doktori címet szerez a budapesti Műegyetemen. 1902-ben a Műegyetem Út- és Vasútépítési Tanszék nyilvános rendes tanárává nevezték ki.

Termékeny mérnöki munkássága mellett tevékeny szerepet vállalt a szakmai közéletben is. A Mérnöki Kamara megalapításáért folytatott küzdelem élharcosává vált. Szakmai és közéleti megbecsültségét bizonyítja, hogy 1914 és ’17 között az Országos Középítési Tanácsnak, 1921-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke. Amikor 1924-ben – közel fél évszázados küzdelem után – megalakul a Mérnöki Kamara, első elnökéül Zielinskit választják.

Két hónappal elnökké választása után munkás életének 64. évében hunyt el. Tetemét a Műegyetem aulájában ravatalozták fel.

 

 

A margitszigeti víztorony

A margitszigeti víztorony alaprajza nyolcszögű, szimmetrikus szerkezet, magassága 55 méter. Vasbeton pillérek alkotják a fő tartószerkezetet, amelyre a 40 méter magasságban elhelyezett, 600m3-es vasbeton víztartály súlya nehezedett, amíg le nem bontották a falait. Ma már csak kilátótoronyként vagy kiállító teremnek használják a bérlői. A torony egy bordás vasbeton lemezen áll.

A vízellátó rendszer a "várositól" függetlenül működött, 1950-ben ezt is átvette a vízművek. Felismerve a sziget kitűnő adottságait, további kutakat építettek, a többletvizet a Margit hídon át a hálózatba juttatták. Ezzel megpecsételődött a torony sorsa, mert a megemelkedett hálózati nyomás meghaladta a toronymedence 40 m-es magasságát. A torony ma ipari műemlék, szerves része Budapest városképének.

 

Budapesti gyorsvasút terve

A századforduló idejében merültek fel az első komolyabb tervek az országos vasúthálózathoz kapcsolódóan egy új központi budapesti pályaudvar létesítésére, mivel a meglevő nagy fejpályaudvarok (Nyugati, Keleti és Déli) a városon belül nem kapcsolódtak egymáshoz, és az egyre növekvő személyforgalmi igényeknek egyre kevésbé feleltek meg. Az egyik első tervet 1901-ben Dr. Zielinski Szilárd készítette. A terv szerint a pesti oldalon két nagy pályaudvar épült volna: az Északi rendező pályaudvar a mai Rákosrendező helyén, a Déli rendező pályaudvar pedig Kőbánya-Kispest területén. Az észak és dél felől a fővárosba érkező vonatok erre a két pályaudvarra érkeztek volna be. A két új pályaudvart a városon keresztül négyvágányos vasúti alagúttal kívánta összekötni. Az új vonalrészen négy megállóhelyet tervezett: az első a mai Nyugati pályaudvar helyén, majd a Kossuth Lajos utca és a Kiskörút találkozásnál, az Astoriánál, a harmadikat a Nagykörút és az Üllői út kereszteződésénél, végül pedig a Népliget mellett. Az Északi és Déli rendező pályaudvarokon a vonatok gőzmozdonyait villamosmozdonyok váltották volna fel, és azok továbbították volna a városi forgalmat is ellátó alagútszakaszban a szerelvényeket. A terv szerint a Nyugati és Keleti pályaudvarok, valamint a hozzájuk vezető vágányok megszűntek volna.

 

Az első vasúti vasbeton híd

Keskenynyomtávú vasútvonalon, az első három vasbeton hidat Debrecen, illetve Nyíregyháza térségében közel egyidejűleg 1905-ben építették. Ezek közül az egyiket a háború folyamán felrobbantották, a másikat pedig már korábban elbontották. Megmaradt viszont a Nyíregyháza-Dombrád keskenynyomtávú vonal 92/3 szelvényében levő, 4,7 + 8,4 + 4,7 m nyílású, bordás-lemezes vasbeton kerethíd.

            A híd tervezője Zielinski Szilárd műegyetemi tanár volt. A statikai számítást Zielinski tervező irodájának főmérnöke, Jemenitz Zsigmond készítette. A tervezésnél az úgynevezett „n"-es számítási eljárást alkalmazták. A betonban nyomásra 35 kg/cm2, a vasbetétekben pedig húzásra 1000 kg/cm2 megengedett feszültségi értékekkel számoltak. A híd első próbaterhelését 1905. szeptember 7-én tartották meg. Ekkor a híd főtartóinak bordáin hajszálrepedéseket észleltek, melyeket kijavítottak. Öt év múlva, 1911-ben volt a hídnak az úgynevezett felülvizsgálati próbaterhelése, amikor megállapították, hogy a korábban kijavított repedéseken kívül, újabb repedések a hídszerkezeten nem jelentkeztek. A hídon a forgalom 1972-ben megszűnt, miután mellette új hidat építettek. A régi, műemlék jellegű hidat nem bontották el, az mint gyalogos híd tovább üzemel.

 

 

Képek:

 

Linkek:

Hazai vasbeton hidak története a kezdetektől: fib.bme.hu/fib/cikk/v05_2_teljes/cikk05-2.php3

Budapesti gyorsvasút tervek: www.freeweb.hu/jhoward/text/gyvasut/gyvasut1.htm

Munkásságát méltató Laudatio: www.betonopus.hu/notesz/zielinski.pdf

 

 

Galéria:

 

Michailich Győző

  

portre

 
 
Dr. Mihailich Győző (1877-1966)

Születési adatok: 1877 (Temesrékás)

  

 

  

  

  

  

 

Életrajzi adatok:

  • Születési ideje és helye: 1877. Temesrékás
  • Halálának ideje és helye: 1966. Budapest

 

Tanulmányok:

  • Kecskeméti gimnázium
  • 1899. szeptember 28. királyi József-műegyetem kitűnő minősítésű mérnöki oklevél
  • 1906. doktori értekezés: A csomópontok merev kötése okozta mellékfeszültségek grafikai meghatározása
  • 1906. magántanári képesítés: Vasbeton szerkezetek
  • 1916. rendkívüli tanár
  • 1920. nyilvános rendes tanár

 

Munkahelyek:

Királyi József-műegyetem:

Hídépítéstani Tanszék:

  • 1899-1902.     tanársegéd
  • 1902-1906.     adjunktus
  • 1906-1920      előadó

1920-57.         II. sz. Hídépítéstani Tanszék tanszékvezetője

1942/43. és 1949/50.tanévben            Műegyetem rektora

1928/29. és 1929/30. tanévben           Mérnöki és Építészmérnöki Kar dékánja

 

Kiemelkedő alkotások:

  • Vasbeton szerkezetek oktatása
  • Vasbeton kutatása
  • Temesvári Ligeti-úti híd 
  • Újpesti városi víztorony 
  • Beton- és Vasbetonépítési Laboratórium megalapítása és fejlesztése

 

Kiemelkedő publikációk:

  • Dr. Mihailich Győző: Vasbeton szerkezetek I. k. 1920.
  • Mihailich Győző: Kő-, beton-, vasbeton és vashidak ábra- és tervgyűjteménye; Német József Technika Könyvkiadó Vállalata, 2. bővített kiadás, 1922.
  • Mihailich Győző: Összehasonlító kísérletek a folytonos és acélbetétes, portlandcementtel és bauxitcementtel készült T keresztmetszetű gerendákkal; 1934. Anyagvizsgálók Közlönye
  • Mihailich Győző – Schwertner Antal – Gyengő Tibor: Vasbeton szerkezetek elmélete és számítása tankönyv 1946.
  • Mihailich Győző – Palotás László: Vasbeton építéstan; Tankönyvkiadó 1963.
  • Mihailich Győző – Haviár Gy.: A vasbeton építés kezdetei és első létesítményei Magyarországon; Akadémiai Kiadó, Budapest 1966.
  • továbbá számos jegyzet, tervezési segédlet

 

Kitüntetések, díjak:

  • 1948. Kossuth-díj arany fokozata a műszaki tudományok terén elért eredményeiért. Megosztott díj: dr. Schimanek Emil
  • Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje: a hidak újjáépítésénél kifejtett eredményes munkásságáért
  • 1938. Magyar Érdemrend kiskeresztje: Margit híd kiszélesítési munkálatai körül szerzett érdemeiért
  • 1948. Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktora
  • 1954. Drezdai Műszaki Egyetem díszdoktora
  • 1957. Munka Vörös Zászló Érdemrend
  • 1962. Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa: Munka Érdemrend kitüntetés
  • 1959. gyémántoklevél
  • 1964. vasoklevél
  • 1961. műszaki doktori aranyoklevél
  • 1923. Magyar Mérnök- és Építész Egylet egyleti aranyérme a Vasbeton szerkezetek c. könyvéért

 

Közéleti tevékenység:

  • MTA:
    • 1935-től levelező tag
    • 1951-től akadémia rendes tag
    • Műszaki Tudományok Osztályának vezetője: 1949-53.
    • Építési Bizottság (később Építéstudományi Főbizottság) elnöke: 1950-1958.
  • Mérnöki Továbbképző Intézet első igazgatója 1940-61.
  • Nemzetközi Híd- és Magasépítési Egyesület (IVBH Zürich) vezető egyénisége 1931-től, magyar nemzeti csoport elnöke
  • Magyar Mérnök- és Építész Egylet Vasbeton Bizottságának elnöke: vasbetonszabályzat előkészítő bizottságának vezetője
  • Magyar Anyagvizsgálók Egyesülete 1934-39 elnök
  • Közlekedéstudományi Egyesület alapító tag
  • Magyar Mérnöki Kamara elnöke 1936-42.
  • Országos Természettudományi Tanács alelnöke 1941-45.

 

Néhány kiemelkedő alkotás ismertetése:

  • Mihailich Győző elsősorban oktató volt. Magántanárként 1909-től adta elő a Vasbetonszerkezetek c. választható tantárgyat a mérnökhallgatóknak. A gépészmérnök-hallgatóknak a Grafosztatika és vasbetonszerkezetek, a IV. éves építészhallgatóknak a Vas- és vasbeton szerkezetek II. c. tantárgyat adta elő az 1919/20. tanévtől. Az 1920/21. tanévben új tantárgyként oktatta a IV. éves mérnök- és építészhallgatóknak a Vasbetonszerkezetek c. tantárgyat. Az 1916/17. tanévtől a Hídépítéstan I. c. tantárgyat Mihailich Győző adta elő. Az Építőanagok c. tantárgyat az 1922/23. tanévtől oktatta önálló tantárgyként. Az 1928-29. tanévtől a Hídépítéstan I. a vasbetontantárgy I. része lett, végül az 1946/47. tanévtől lett ismét önálló tantárgy.

Előadásai rendkívül logikusan, világosan felépítettek voltak. Mindig szabadon, jól jegyzetelhetően adott elő. 80 éves koráig oktatott. Nagy érdeme volt, hogy a legbonyolultabb problémát is hallatlanul leegyszerűsítve adta elő.

  • Kitűnő tervező volt. Bár a vasbetonépítés atyjának dr. Zielinski Szilárdot tekintjük, a magyar vasbetonépítés elméleti és gyakorlati megalapozása elsősorban Mihailich Győző nevéhez fűződik. Mindig hangoztatta, hogy a jó oktató csak az lehet, aki nem szakadt el a z ipari élettől, aki előadásait, gyakorlatvezetését az iparból vett, lehetőleg saját példákkal támasztja alá.
  • Első tervét, egy vasbeton gerendahíd szerkezeti megoldását, melyet még hallgatóként dolgozott ki, az 1900. évi párizsi világkiállításon dicsérő oklevéllel tüntették ki.
  • Temesvári Ligeti-úti híd:

Hazánkban statikailag határozott, nagyobb nyílású vasbeton hidak (ma ezeket a közepes csoportba soroljuk) tervezésére Temesvár város tanácsa által 1907. április 30-ára meghirdetett Béga-csatorna hidakra kiírt versenypályázat adott alkalmat. A kiírási feltételek szerint a hidak nyílása 30,0-37,2 m között változott, a szerkezeti magasság nyílásközépen kb. 1,0 m, a szerkezet alsó éle olyan parabola, amelynek magassága 2,2 m, tehát a támaszközhöz viszonyított ún. nyílásmagassága 1:13,6-1:17. Talajmozgásra lehetett számítani.

Az altalaj megbízhatatlanságára tekintettel csak statikailag határozott tartók jöhettek számításba. Ezek közül is kiesett a háromcsuklós ív az alsó vonal lapos volta miatt, mivel igen nagy hídfőket kívánt volna.

A Béga hajózócsatorna fölött összesen 10db 30m-nél nagyobb támaszközű híd épült.

Elsőként a temesvári Liget-úti hidat építették 1908-ban Mihailich Győző tervezte, és 38,4m-es támaszközével abban az időben a világ legnagyobb nyílású vasbeton gerendahídja volt. Ez a híd Mihailich Győző tekintélyét mind idehaza, mind külföldön nagymértékben növelte. Az építésztervező Körösi Sebestyén volt. A hidat a Melocco Péter Rt. Építette. A hídon villamos is közlekedett.

Figyelemre méltó, hogy ferde hidat építettek, ami akkor szokatlan volt, ma ezt tekintjük korszerű megoldásnak.

A Liget-úti híd felszerkezete három részből állt: két konzolos tartóból és a hídnyílásban befüggesztett tartóból. A híd ferdesége 53°18’, a főbordák száma 7 volt. A fő- és keresztbordák a hídpályalemezt kb. 2*2 m-es mezőkre osztották, melyeket négy oldalon befogottnak tekintettek. A lemezvastagság 14cm volt. A támaszoknál fellépő nagy nyomóerőt úgy vették fel, hogy a gerendák között alul is lemezt készítettek. A híd fővasalása 34, ill. 30 mm átmérőjű köracél volt.

A betont 350 kg/m3 portlandcement-adagolással állították elő. A beton konzisztenciája általában földnedves, a fővasalás környezetében képlékeny volt. Ellenőrzésül 20 cm élhosszú próbakockákat készítettek, amelyeket a híd melletti fűtetlen bódéban tároltak, és 60-90 napos korba vizsgáltak, ezért csak tájékoztató érékűek. A szilárdság 12-27 MPa között ingadozott.

A híd ma is működik, az 1910. évi párizsi világkiállításon dicsérő oklevelet kapott.

  • Újpesti városi víztorony:

1911-12-ben építették az újpesti 1500m3-es víztornyot téglafalazattal és Intze-rendszerű vaslemezes tartállyal. 40 m magas túlfolyószintjével az akkor idők legmagasabb víztornya volt. Építésztervező Dümmerling Ödön, statikus tervező Mihailich Győző volt. A víztorony érdekessége, hogy az acéltartályt vasbeton födémmel, kúp- és hengerfallal vették körül. A víztorony felújított állapotban ma is üzemel.

  • Csepeli vámmentes kikötő gabonatárháza:

1926-28. között épült a csepeli vámmentes kikötő gabonatárháza.  Építésének idején egyike Európa legnagyobb építményeinek: 21000m3 öntöttbeton, 1900t acél, 6500t cement. Hazánk első öntöttbeton épülete.

  • További jelentős vasbeton építmény:
    • Ganz és Társa – Danubius fiumei hajógyárában a voloscai út feletti vasúti felüljáró (1910-11)
    • Berek-böszörményi közúti Sebes-Körös-híd (1911-12)
    • Budapesti dominikánus templom vasbeton kupolája (1912-13)
    • Málnási Olt-híd (1912-13)
    • Vasbetonlap közúti vashidakhoz a hídpálya létesítésére
    • Ecsedi Láptársulat csatornáit áthidaló vasbeton hidak és vasbeton zsilipek (1913-14)
    • Kéméndi Garam-híd
    • Dinnyési felüljáró
  • Jelentős acélszerkezetek:
    • Szolnoki közúti Tisza-híd (1909)
    • Polgári Tisza-híd (1938-41)
    • Szegedi közúti Tisza-híd (1948)
    • Szabó József utcai autóbuszgarázs nagycsarnoka (1930)
    • Budapesti Margit híd erősítése és szélesítése (1929)
    • Óbudai Duna-híd tervpályázaton I. díjat nyert (Kossalka Jánossal)
    • Boráros téri Duna-híd tervpályázatán II. díjat nyert, kivitelre javasolták
    • 1916-tól kezdve négy évtizeden át tanácsadóként, illetve szakértőként szerepelt minden nevezetesebb híd és csarnokszerkezet megvalósításában.
  • 1931-ben megalapította a Beton- és Vasbetonépítési Laboratóriumot (MM épület)
  • Számos vasbetonkutatás közül a legjelentősebbek:
  •  
    • 1934-38 között gerendakísérleteket végzett portlandcementtel és bauxitcementtel. A kísérletek során rájöttek, hogy a bauxitbeton szilárdságára káros hatással van a meleg, és a nagy víz-cement tényező.
    • Lépcsős szemmegoszlású adalékanyagok vizsgálata
    • Hajlított gerendákon végzett kísérletekkel igazolták, hogy a Mörsch szerinti nyírásvizsgálat alapján a vasbeton gerendákat túlméretezték.
    • Spirális kengyelezésű oszlop központos terhelésre
    • Nagy külpontosságú nyomóerővel terhelt, általános keresztmetszetű vasbeton oszlop méretezése

 

Forrás:

  • Dr. Roller Béla: A statika művelődéstörténete, Műegyetem Kiadó 1995.
  • Hidak és Szerkezetek Tanszéke Tudományos Közleményei 2002. / II. kötet
  • Dr. Balázs György: Beton és Vasbeton I.; Akadémiai Kiadó 1994.
  • Dr. Balázs György: Beton és Vasbeton II.; Akadémiai Kiadó 1995.
  • Dr. Balázs György: Beton és Vasbeton III.; Akadémiai Kiadó 1996.
  • Dr. Balázs György: Beton és Vasbeton IV.; Akadémiai Kiadó 2001.
  • Dr. Balázs György: Beton és Vasbeton V.; Akadémiai Kiadó 2004.
  • Dr. Balázs György: Beton és Vasbeton VI.; Akadémiai Kiadó 2005.
  • www.wikipedia.org
  • www.viztorony.hu

 

 

Galéria:

 

Hegedűs István

  

hegedus_istvan

 
 
 
 
Dr. Hegedűs István

Születési adatok: 1941. december 9. (Szeged)

  

 

 

 

 

 

Tanulmányok:

  • 1960 Érettségi: Budapesti József Attila Gimnázium
  • 1960-1965.     okleveles mérnök, Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Kar
  • 1965-1972.     műszaki doktor, BME
  • 1976-1978.     mérnök-matematikus szakmérnök       

 

Főbb tanulmányutak:

  • 1977-ben a MÖB ösztöndíjával 8 hónap az NTH-ban (Trondheim, Norvégia)
  • 1993-ban a Waseda Egyetem ösztöndíjával 3 hét a Waseda Egyetemen (Tokyo, Japán)
  • 1994-ben egy hónap az USA-ban a Stanford Egyetem Aero- és Aszromechanikai Tanszékével együttműködésben végzett kompozit témakörű MAKA kutatás keretében

 

Munkahelyek, oktatói munka:

  • BME Építőmérnöki Kar Hidak és Szerkezetek (2000-ig Vasbetonszerkezetek) Tanszéke
    • 1965-1966      ösztöndíjas gyakornok
    • 1966-1972      egyetemi tanársegéd
    • 1972-1981      egyetemi adjunktus
    • 1991-1996      egyetemi docens
    • 1992-1995      tanszékvezető
    • 1996.07.01-    egyetemi tanár
  • MTA Mérnöki Szerkezetek (korábban: Vasbeton) Kutatócsoport
    • 1981-1987      tudományos munkatárs
    • 1987-1991      tudományos főmunkatárs
    • 1998-2001      kutatócsoport vezető helyettes
    • 2002-2005      kutatócsoport vezető
  • 1995. Akadémiai doktori disszertáció
  • 1996. Habilitálás
  • 1998. Széchenyi Professzori Ösztöndíj

 

Oktatott tantárgyak:

  • BME Építőmérnöki Kar nappali és levelező tagozaton 1965 óta gyakorlatok vezetése és/vagy előadások, ill. konferenciák tartása Vasbetonszerkezetek (vasbeton-szilárdságtan, vasbetonépítés, vasbeton hídszerkezetek, magas- és mélyépítési vasbetonszerkezetek), Hidak és műtárgyak, Vasbeton héj- és felületszerkezetek, Mélyépítési vasbetonszerkezetek tárgyból, meghívott előadóként a Hidak és műtárgyak mechanikája és a Kompozitok mechanikája tárgyból.

A kétlépcsős képzésben tartott órái: BSc: Mélyépítési műtárgyak, Mélyépítési vasbetonszerkezetek; MSc: Felületszerkezetek, Héjszerkezetek, Térbeli tartószerkezetek, Térbeli tartószerkezetek

  • BME Építőmérnöki Kar szakmérnöki oktatás 1969-1993 előadások tartása és/vagy gyakorlatok vezetése a Héjszerkezetek, a Felületszerkezetek elmélete és a Teherhordó szendvicsszerkezetek, tárgyból.
  • BME Építőmérnöki Kar doktoranduszképzés 1991 óta előadások tartása a Héjelmélet és szerkezeti topológia, a Műanyag és szendvicsszerkezetek és a Felületszerkezetek tárgyból.
  • BME Építőmérnöki Kar angol nyelvű képzés 1989 óta előadások tartása a Theory of reinforced concrete structures tárgyból.
    A BME Mérnöki Továbbképző Intézetben 1970-1980 között 2 témában előadás-sorozatot tartott.

 

Közéleti tevékenység:

  • 1985-              MTA Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Bizottság (1993-ig Műszaki Mechanikai Bizottság) tagja
  • 2003-2006      Felsőoktatási Tankönyv- és Könyvtámogatási Kuratórium Műszaki tudományos szakbizottság tagja
  • 2000-2003      OTKA Élettelen Természettudományi Szakkollégium tagja
  • 2001, 2002     Széchenyi Professzori Ösztöndíj építészet, építés zsűrijének tagja
  • 2000-2010      Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratórium Műszaki Tudományos Szakbizottságának tagja
  • 1999-2007      MTA-BME Mérnöki Szerkezetek Kutatócsoport helyettes vezetője (1999-2002)
  •                      vezetője (2002-2007)
  • 1991-95          BME Építőmérnöki Karon: a Kari Tanács tagja
  • 1990-91          Kari Előkészítő Bizottság elnöke
  • 1992-95          Kari Oktatási Bizottság tagja
  • 1992-95          Kari Tanulmányi Bizottság tagja
  • 1996-2007      Építőmérnöki Szak Doktori Tanács és Habilitációs Bizottság tagja
  • 2002-             Építőmérnöki Doktori Iskola alapító tagja, a Szerkezetépítő Szak felelőse
  • 2009-             Széchenyi István Egyetem Doktori és Habilitációs Bizottságának tagja
  • 2004-2010      OTKA Építő- Építész- Közlekedési szak zsűri elnöke
  • OTKA Élet és Tudomány cikkpályázatának bíráló zsűrijében rendszeresen részt vesz
  • 1970-              a GAMM tagja
  • 1989-              az IASS tagja

 

Kutatói munka:

Lemezek és héjak elmélete, stabilitás- és lengésvizsgálata. Térbeli rácsok, rácsfelületek analízise diszkrét és kontinuum-modellel. Véges mozgású láncolatok, hiányos merevségű felületek elmélete. Sátorszerkezetek.
PUBLIKÁCIÓK:
6 könyvrészlet (2 idegen nyelven)
2 egyetemi jegyzet
90 cikk vagy konferencia-kiadvány (46 idegen nyelven)
3 értekezés
Ezekre 197 hivatkozás ismert.

 

Kiemelkedő publikációk:

[1] Stress function of single-layer reticulated shells and its relation to that of continuous membrane shells. Acta Tech. Acad. Sci. Hung. 97. 1-4. pp. 103-110. (1984/2)
[2] Kollár, L. and Hegedűs, I.: Analysis and design of space frames by the continuum method. Akadémiai Kiadó, Budapest és Elsevier Science Publishers, Amsterdam, 318 p. (1985/2)
[3] Héjszerkezetek. Egyetemi tankönyv. Műegyetemi Kiadó, 1998. Budapest. (1998/1)
[4] Discrete Fourier Integrals as Singular Solutions for Grids of Regular Network. Acta Tech. Acad. Sci. Hun. 108(3-4), pp. 339-355. (P. 2001/3)
[5] Hegedűs, I. - Kollár L.P.: Application of the sandwich theory in the stability analysis of structures. Structural Stability in Engineering Practice. Ed. by. L. Kollár. E & FN Spon, London, New York 1999. Chapter 6. pp 188-241. (1999/3)

 

Kitüntetések:

MTA Akadémiai Díj (2003)

 

Néhány kiemelkedő alkotás ismertetése:

Bauxitbeton:

  • 60-as évek vége: Tanszéki munka keretében bauxitbeton szerkezetekkel kapcsolatos vizsgálatok
  • 1970. A bauxitbeton-gyorsvizsgálatok statisztikai értékelésével a korábbi becsléseknél megbízhatóbb érték meghatározása a bauxitbeton szilárdságromlásának sebességére. A Tanszéki eredmények felhasználásával arra az eredményre jutottak, hogy a romlás üteme sokkal lassabb, mint az épületekre vonatkozó prognózisokhoz akkoriban használt 1kp/cm2/év.
  • Javaslat a rutinszerűen használt roncsolásmentes betonszilárdság-vizsgálat módosításának olyan módosítására, mely azonos megbízhatóságú mérési eredmények felvételét teszi lehetővé.

 

Lemezekkel és héjakkal foglalkozó kutatások:

  • 1965-ben közreműködött Tomoshenko lemezekkel és héjakkal foglalkozó könyvének magyar kiadásának előkészítésében
  • 1966-tól Európai Bizottság (CEB) bulletinjeinek referálása: lemezek átszúródása és befeszülési többletteherbírása
  • 1967-70. laboratóriumi kísérletek lemezek átszúródásának és befeszülési teherbírás vizsgálatára
  • 1965-68. Új Budapest Sportcsarnok beruházási program, és a csarnokot lefedő acél rácsszerkezet kiviteli terveiben való közreműködés: szabad peremű héjként kialakított rácsfelület méretezése kontinuum módszerrel
  • A Trondheimi Műszaki Főiskolán a törésvonal-elmélet alapelveinek általánosításával vizsgálati módszert dolgozott ki koncentrál terhelésű vasbeton hengerhéjak átszúródási teherbírásának meghatározására

 

Számítástechnika:

  • 1972-78. a Szerkezetépítő Szak mélyépítési ágazatának számítástechnikai tagozatán a Vasbetonszerkezetek c. „tagozatos” tárgy tárgyfelelőse és a gyakorlati anyagok összeállítója. Hegedűs István kiemelten fontosnak tartotta a Tanszék oktatási körébe tartozó szerkezetek erőtani számításának korszerűsítését, és mielőbb bevethető számítástechnikai módszerek kidolgozását. Ezért nagy munkát fektetett ezen feladatkörök megismerésére és alapos ismereteket szerzett az alkalmazások területén. Ennek a készülődésnek a termékei a hetvenes években a felületszerkezetek témakörében, a közvetlen alkalmazhatóság igényével megírt számítástechnikai tárgyú dolgozatai. Ezek fél-analitikus módszereket és a differencia-módszert használják.
  • 2002-ben az E-Design nevű, mérnöki tervezés számítógépi hálózat alkalmazására orientált módszereinek kidolgozását végző projektum vasbeton témájú feladatainak koordinációját és szakmai ellenőrzését végezte.

 

Szendvicsszerkezetek:

  • Ipari megbízásokból megismerkedett a teherhordó szendvicsszerkezetek erőtani tervezésének problémáival (1972. után, rácsfelületek helyettesítő kontinuumának nyitott kérdései); Szendvicsszerkezetek erőtani vizsgálatának elveiről és módszereiről előadások és jegyzet.
  • Műanyag teherhordó szendvicsszerkezetek mechanikai tulajdonságainak áttekintése során kapcsolatba került a műanyagok építőipari alkalmazásaival foglalkozó kutatásokkal. 1985-ben a Szabványügyi Hivatal a műanyag szerkezetek erőtani méretezésére vonatkozó szabványjavaslat elkészítésével bízta meg. A javaslat határfeszültség helyett hasonló központi szerepű fogalomként a határdeformáció alkalmazását javasolta, a méretezés során elvégzendő vizsgálatokat is ennek figyelembevételével állapította meg.

 

Helyettesítő kontinuum:

  • MTA kutatói munkája során lehetősége adódott az újbóli intenzívebb munkára a rácsfelületek helyettesítő kontinuumának kérdéskörében. Dr. Kollár Lajossal publikált, Analysis and Design of Space Frames by the Continuum Method című könyv írása során számos felismerésre tett szert Hegedűs István. A felismerések jórészt azzal voltak összefüggésben, hogy a helyettesítő kontinuumon egészen a szendvics-szerű viselkedés jelentős szerepének tudatosulásáig teljesen magától értetődően a „klasszikus” rugalmas tárcsától, lemeztől és héjtól csak az anizotrópia miatt eltérő felületeket értették, a probléma lényegét pedig abban látták, hogy hogyan kell felvenni ezek merevségeit, mi a merevségek szerepe a feszültségállapot kialakulásában. A lemez-szerű viselkedés kényszerű általánosítása azonban aláaknázta ezt a sziklaszilárdnak tartott kontinuum-fogalmat. Másrészről Hegedűs István a könyv írása folyamán megtalálta a kapcsolatot az általánosabb helyettesítő kontinuumaik és a korábban csak névről ismert Cosserat-, Mindlin-, mikropoláros- stb.- kontinuumok között. Harmadrészt a parciális differencia-egyenletrendszerek kevéssé ismert mérnöki alkalmazásaival való foglalatosság során egy sereg analógiára bukkant a differencia- és a differenciálegyenletek analitikus megoldásmódszerei között, ami az esetek jelenős részében feleslegessé tette az utóbbiak alkalmazása kedvéért bevezetett helyettesítő kontinuum használatát.
  • Kollár Lászlóval 1984-től mintegy tíz éven át dolgoztak közösen. Közös munkájuk során a differencia-egyenletek alapján tisztázták a legalacsonyabb rendszámú helyettesítő kontinuum felvételének kérdését. Vizsgálták továbbá a szendvicsszerkezetek elméletét, a keretek stabilitását, és kompozit szerkezeteket.
  • Akadémiai doktori disszertációja megírása folyamán foglalkozott a mechanika és a geometria határterületei által kínált problémákkal, melyeket szerkezeti topológia gyűjtőnéven azonosít a tudomány. Disszertációjának címe: Egyrétegű rácsfelületek statikai vizsgálatának a felületszerkezetek vizsgálatával analóg módszerei. A disszertáció részben az általános hálózatú rácsfelületek feszültségfüggvényeire vonatkozó felismeréseket és ezek alkalmazását bemutató vizsgálatokat tartalmazza, részben pedig szabad hálózatú rácsok szinguláris megoldásaival és a duális poliéderek segítségével származtatható feszültségfüggvényekkel foglalkozó tanulmányokat tartalmaz.

 

Kutatási programokban részvétel:

  • OTKA kutatások:
  1. Szerkezeti topológia (dr. Tarnai Tibor)
  2. Magasabbrendű kontinuumok mérnöki alkalmazásai (dr. Füzy Jenő)
  3. Héjstabilitás (dr. Kollár Lajos)
  4. Vasbetonszerkezetek konzisztens modellezése (vezető)
  5. Sátorszerkezetek (vezető)
  • TEMPUS által támogatott több éves felsőoktatási-fejlesztési program kidolgozásában részvétel
  • 1993-tól részt vett a Stanford Egyetem Aero- és Asztromechanikai Tanszékével együttműködésben végzett kompozit témakörű MAKA kutatási programban
  • 1996-2000 között egy cseh, német, osztrák és szlovák kooperációban indított vasbeton témájú COPERNICUS program magyar kutatásainak koordinátora
  • 1997-2001 szerkezeti topológia témájú nemzetközi kutatócsoport formális vezetése, FKFP által támogatott
  • Építőmérnöki Szak nappali alapképzésének 1999. évi MAB akkreditációs anyag összeállítása

 

Szélterhelés vizsgálata:

  • 2002-ben részt vett a Széchenyi Program keretében a nagyméretű hűtőtornyok tervezésének fejlesztésével foglalkozó kutatásban
  • A napjainkban épült hidak szélterhelés ellenőrzésében meghatározó szerepet töltött be: Dunaújvárosi híd, M0-ás híd, Megyeri híd, M43-as Tisza híd, Szolnoki gyaloghíd.

 

Egyéb:

  • 1984-85. egy Tiaretben (Algéria) épülő mecset kupolájának és minaretjének erőtani tervezése tanszéki munkában
  • 1989-90. a pécsi Magasház felülvizsgálata: az épület klorid-korróziós károsodásainak feltárásával az ún. IMS-válság elindítója lett

 

Forrás:

  • www.hsz.bme.hu, Hegedűs István szakmai és tudományos önéletrajza
  • Személyes beszélgetés 2010. 04.08
    Hazánkban is többen foglalkoztak a repedéstágasság számításával. Hegedűs I. (1980) gyakorlati célokra egyszerű képleteket vezetett le.

 

A víztornyot a Szegedi Vízművek és Fürdők Vállalat megbízásából a BME Vasbetonszerkezetek Tanszéke 1993-ban megvizsgálta (Hegedűs I, Varga L. Kiss R.)

 

F 60-9 jelű WOPA-panel: A panel sikeres terméknek indult, azonban hamarosan megmutatkoztak hibái is. Az a kisebb neházség volt, hogy a kapcsolóidomokat kézi erővel kellett ragasztgatni, tehát a panelgyártást teljesen iparosítani nem lehetett. A kapcsolóidomok nem kapcsolódtak sarokmereven, s így már a függőleges falpanelok külső lemeze idővel elmozdult a belsőhöz képest. A födémpaneloknál különösen kiütközött az a hiba, hogy a nyírási alakváltozást elhanyagolták (amit tömös lemeznél el szabad hanyagolni), de adott esetben nagyobb volt a hajlítási alakváltozásnál. A panelnak ezt a hibáját a BME Vasbetonszerkezetek Tanszékén HI mutatta ki (HI. 1983). Emiatt a panel nem válhatott be.

 

Galéria:

 

Gilyén Nándor

  

01

 
 
Gilyén Nándor (1931. február 1. – 2010. január 20.)

 

1931.február 1-én, Budapesten született. A családban és a széles rokonságban többen is a mérnöki pályát választották. Testvérei közül Gilyén Jenő és Gilyén József szintén építészmérnök, Gilyén Elemér pedig építőmérnök lett.

 

 

 

 

 

 

Iskolák, tanulmányok:

  • 1941-1949. Kemény Zsigmond Gimnázium, reáltagozat, 1949. kitűnő érettségi
  • 1949-1954.  Budapesti Műszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar, 1954. jeles diploma

Munkahelyek:   

  • 1954-1962. tanársegéd a Budapesti Műszaki Egyetem Tartószerkezeti Tanszékén és 1954. előtt – még egyetemistaként – évekig a Szilárdságtani Tanszéken demonstrátor

(Még egyetemistaként, több társával vallási meggyőződésből csatlakozott az egyetem katolikus lelkészéhez. Az 1960-as évek elején Szabó Józsefet és a köréje gyűlt fiatalokat összeesküvés vádjával perbe fogták. Az atyát hosszú börtönbűntetésre ítélték, Gilyén Nándor ellen az 1963-as amnesztiakor megszűntették az eljárást, de ott kellett hagynia az egyetemet. Meghatározott munkahelyre kellett mennie, nem kaphatott évekig útlevelet, nem tölthetett be vezető tisztséget.)

  • 1964-1966. KGMTI (Kohó-és Gépipari Minisztérium Tervező Intézete)
  • 1966-1969. statikus tervező a Pest megyei Tervező Irodában
  • 1969-1985. statikus irányító tervező a LAKÓTERV-ben
  • 1986-1991. tudományos főmunkatárs az ÉMI-ben
  • 1992-ben saját kérésére nyugállományba vonult, nyugdíjas éveiben egyéni vállalkozóként tartószerkezeti szakértői munkákat végzett, illetve az ÁMRK-ban (Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ) vett részt műemlékvédelmi munkákban

Kiemelkedő alkotások (mindnél statikusként vett részt):

  • Budavári Nagyboldogasszony („Mátyás templom”) templom helyreállítása
  • Szekszárdi irodaház (Lakóterv)
  • Pozsony diákszálló (Lakóterv) 1977-1980.
  • A Veszprémi és a Budapesti III. sz. Házgyár típusterveinek továbbfejlesztője a Lakóterv-ben
  • esztergomi Bazilika leégett kupolájának rekonstrukciója
  • gönci templom helyreállítása
  • Sonkád, református templom rekonstrukciója
  • Gyügye, református templom rekonstrukciója
  • Pasarét, Páduai Szent Antal templom és rendház bővítése
  • Ausztria, alsóőri (Burgenland) katolikus templom szakértése
  • Gödöllő, Premontrei új templom és rendház építése
  • Pápa, Esterházy kastély helyreállítása
  • Csákvár, a volt Esterházy-kastély (ma kórház) kertjében található Szentháromság építmény rekonstrukciója
  • A belvárosi (VIII. és IX. ker.) függőfolyosós házak megerősítéseinek szakértése

 02 03 04

Esztergom, Bazilika kupolájának helyreállítása                     Pozsony, diákszálló

 

Néhány kiemelkedő alkotás ismertetése:

  • Budavári Nagyboldogasszony („Mátyás templom”) templom helyreállítása

A Budavári Nagyboldogasszony-templomon a környezet károsító hatásai, a karbantartás hiánya vagy szakszerűtlensége, a tető hibái, a beázások olyan károkat okoztak, melyek sürgetővé tették a felújítás megindítását. A műemléki helyreállítás kutatási és tervezési munkáinak elvégzésére az NKÖM az ÁMRK-t (ma Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat) jelölte ki 2004 augusztusában. A vezető tervező statikus Gilyén Nándor volt, a dinamikai vizsgálatokat Olosz Emese és Dulácska Endre statikusok végezték.

A rekonstrukciós program előkészítésében elvégzett teljes körű vizsgálatok eredményeinek ismeretében egyértelművé vált, hogy a templom túlterheltsége miatt (melynek oka főleg a turistaforgalom és a zenei rendezvények) korszerű gépészetet és kiszolgáló blokkot igényel. Ennek érdekében a templom - egy térszint alatti kiszolgáló - 300 m2 területű alépítménnyel bővül a Hilton Szálló felé eső oldalon.

Az alapfalakat semmi sem védte a nedvességtől, nem tűrt halasztást a tetőszerkezet felújítása, sürgetővé vált az erodált homlokzati kőburkolat és díszítőelemek javítása, pótlása. A várban a kőzetlemezek egyik törésvonala a Béla-torony alatt húzódik (FTV jelentés 2004.). A szikla felett 1-2 m feltöltődés van, alatta duzzadó agyagos réteg. Ez tizedmilliméterekben mérhető repedéseket okozott a torony szerkezetében. A legnagyobb igénybevételnek kitett épületrész a Mátyás-torony. Itt a legalsó szinten a fal teljes átfúrásával vettek mintákat, rezgés vizsgálatokat végeztek a vízszintes erőhatások okozta rezonancia kialakulási veszélyének megismerésére, majd a legkritikusabb első toronyszinten kőről kőre történő anyagvizsgálatot végeztek. Megállapodás jött létre a Mátyás-torony padlásszinti megerősítéséről. A végleges megoldás a toronyba beépített gyenge és csökkent teherbírású sóskúti kövek teljes cseréje lenne, ami jelentős és költséges műszaki beavatkozást jelent. Így a torony statikai állapotát a jelenlegi "tűrhető" kategóriából a "megfelelő" szintre javították 15 db kváderkő cseréjével.

A statikai vizsgálat megállapításai szerint a kb. 110 éves fedélszékek elavultak. Általánosságban ma is megfelelő teherbírásuk annak köszönhető, hogy a templom építése idején, különösen a jelentős épületek esetében, szokás volt a szerkezetek túlméretezése. A második világháborúban súlyos károkat szenvedett fedélszék javítása, újjáépítése nem volt teljes körű,  sok elemen látható jelentős szilánksérülés. A háború utáni helyreállítások több esetben nem teljesen szakszerűek. A templom fedélszékének egy olyan nagyobb szakasza van - a déli oldalhajó Mátyás-toronyhoz csatlakozó része - amelynek teljes újjáépítése vált szükségessé. Itt szinte minden szerkezeti elem tönkrement, a javítások, ideiglenes alátámasztások pedig csak a tető beomlását akadályozták meg. Valószínűleg a háború utáni, ideiglenes jellegű helyreállítás következtében zavaros szerkezetű a mellékszentélyek enyhe hajlású tetőszerkezete. Az előzőhöz hasonló súlyos statikai problémák itt nincsenek, de a teljes újjáépítés javasolható, megfelelő tervek alapján.

A gerendázat 165 szerkezeti elemét cserélni, további 51 elemét javítani kell. A szerkezet - a javasolt beavatkozások elvégzését követően - mindenütt megfelelő, sőt jelentős tartalékai vannak.

Érdekes megoldás lesz a toronysisakba épített antirezonáns inga, mely a szél okozta kilengést ellensúlyozza.

 05 06

 

  • Gyügye, református templom 

Az árpádkori templom - melynek rekonstrukciós munkálatainak építész vezető tervezője M.  Kaló Judit, statikusa Gilyén Nándor volt - 2004-ben Europa Nostra díjat kapott.

Az épület tömegét, eredeti arányait jelentősen megváltoztatta az átépített tetőforma, amely az eredetiből csak a kötőgerendákat hagyta meg, mivel ezek egyben a famennyezet rögzítésére is szolgáltak. A kötőgerendák csapolási helyeit felmérve, a középkori tetőszerkesztési szabályok ismeretében kiszerkeszthető volt az eredeti tetőforma. A rekonstrukció hasonló szerkezettel, facsapokkal készült, igényes kivitelezésben, kézzel faragott csüngőeresszel. Az 1927-ben fenyőfából készült szakszerűtlen tetőszerkezet nagyon rossz állapotban volt, ezért elbontása mellett döntöttek a tervezők. Kötőgerendái azonban, melyre 1767-ben a deszka mennyezetet erősítették, egy jóval korábbi tölgyfa tetőből származtak. A kötőgerendák és csapolások felméréséből következtetni lehetett a hajó és szentély oromfalas jellegére, s az állások kiosztására.

A szentélyt a XIV. században boltozat fedte, amely később leomlott, a hajó ekkor is síkmennyezetes lehetett. A két teret diadalív választotta el, amely 1767-ben, a famennyezet készítési idején még állt, s csak 1833-ban bontották el. A boltozat rekonstrukcióját az unikális famennyezet miatt nem javasolták a tervezők, a diadalívet visszaépítették, a középkori templom megmaradt részletei finom jelzéssel láthatók.

07 08 09 10

A templom a felújítás előtt és után.

 

  • Csákvár, a volt Esterházy-kastély kertjében található Szentháromság építmény rekonstrukciója

Stílusjegyei alapján a Szentháromság kerti építmény különleges alkotása korának. Az építményben középen Mária szobra áll. Ezt a kertművészeti értéket a végső pusztulás fenyegette, ezért fontos volt gyorsan cselekedni. Az ÁMRK 1995-től fogalakozott a helyreállításával a helyi vezetők kérésére. A helyreállítás statikusa Gilyén Nándor volt.

A kert építménye az elmúlt évtizedekben történt, nem kellően átgondolt munkák során méltatlan környezetbe került, ezért olyan határozat született, hogy méltóbb helyen kell a kertben elhelyezni, az eredeti helyéhez viszonylag közel, ahol megfelelő védelme is biztosított. Így került a kastélyépület délkeleti oldalára, az épület közelébe. 1998. szeptember 12-én lett ünnepélyesen átadva több száz helybéli jelenlétében.

11 12  

 

  • Sonkád, református templom

A műemléki helyreállítás – mely a templom minden részletére kiterjedt - 1999-ben Europa Nostra díjat kapott. A helyreállítás építész tervezője Oltai Péter (Állami Műemlékek Helyreállítási és Restaurálási Központja, ÁMRK), statikusa Gilyén Nándor volt. 

13 14 15 

A XV. században épült egyhajós, sokszögzáródású, boltozott szentélyű, támpillérekkel gyámolított kőépület a XVI-XVII. század háborús eseményei és a sorozatos természeti csapások következtében csaknem rommá vált. Az 1717. évi tatár betöréskor kiégett templomot barokk stílusban építették újjá. Az 1800-as évek elején fa harangtornyát a nyugati homlokzat elé épített téglatoronyra cserélték. A jószándékú, de igénytelen és érzéketlen tatarozások az épület értékeit eltűntették, állaga tovább romlott, mígnem alkalmatlanná vált az istentisztelet céljára.

A múlt századi, jellegtelen bádog héjalású tetőt elbontva, egy, a korábbi tetőidomot visszaidéző, új ácsszerkezet készült, amely kettős hódfarkú cserépfedést kapott. Ezzel egyidejűleg újult meg a míves vakolatarchitektúrájú, barokk süveggel koronázott torony. A kissé megsüllyedt és megdőlt középkori templomtest megerősítésére rejtett vasbeton koszorú, a magas nedvesség tartalmának mérséklésére az elektroozmózis elvén működő, alacsony feszültségű falszárító rendszer épült. A déli homlokzat gótikus kapujának védelmére 1759-ben tölgygerendából ácsolt „cintermet” eredeti állapotának megfelelően újították meg. Az északi oldalon a korábban elbontott sekrestyét, valamint a hosszfalat támasztó középtámpillért visszaépítették. Általánosságban mindenütt hagyományos és kézműves módszerek használatára törekedtek a helyreállításnál.

 

  • Pasarét, Páduai Szent Antal templom és rendház bővítése

A szentély liturgikus terének jelenlegi kialakítása Vladár Ágnes tervei szerint 1982-ben készült el. Ekkor alakították ki a szentély új liturgikus terét, valamint a szentély alatti hittantermet. Lényegében Rimanóczy Gyula eredeti tervének gondolatát hozta vissza, a szentély terébe helyezett szembemiséző oltárral. Ennek lehetősége a jelentkező szerkezeti problémák megoldásából következett: a templomnak a 70-es évek végétől egyre sürgetőbbé váló műemléki helyreállításával függött össze. A munka az egész épületegyüttesre kiterjedt, a műalkotások restaurálását is beleértve, és a templom fölszentelésének 50. évfordulójára készült el. Az építész Vladár Ágnes és Harsányi István, a statikus Dr. Gilyén Nándor volt. A szentély karcsú pillérsora és az íves külső fal alapozásának megerősítése csak a magas hátfalú oltár elbontása révén volt megoldható. A szentély új elemei - az oltár, a szentségház, és az ambo, az olvasóállvány - a korábbi oltár köveinek fölhasználásával készültek.

 16 17 

 

Néhány kiemelkedő, kiragadott publikáció:

Mottó: „Minden zeneszerző megírta életrajzát, kottában: csak tudjuk elolvasni. Igazabb képet kapunk róla, mint az akár maga, akár mások által írt kötetes életrajzokból.” /Kodály Zoltán/

1. Népi építészet:

a)  könyvek:

  • Gilyén Nándor, Mendele Ferenc, Tóth János: A Felső-Tiszavidék népi építészete. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1975.
  • Barabás Jenő, Gilyén Nándor: Vezérfonal népi építészetünk kutatásához. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1979.
  • Barabás Jenő, Gilyén Nándor: Magyar nép építészet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1987.
  • Gilyén Nándor, Imre Lajos: Erdély népi építészete - Kölcsönhatások. Kairosz Kiadó, 2006.
  • Gilyén Nándor: Az erdélyi Mezőség népi építészete. TERC Kft, Budapest 2005.

    Részletek a könyvből

Néhány kiemelkedő, kiragadott publikáció:

Mottó: „Minden zeneszerző megírta életrajzát, kottában: csak tudjuk elolvasni. Igazabb képet kapunk róla, mint az akár maga, akár mások által írt kötetes életrajzokból.” /Kodály Zoltán/

1. Népi építészet:

a)  könyvek:

·  Gilyén Nándor, Mendele Ferenc, Tóth János: A Felső-Tiszavidék népi építészete. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1975. 

·  Barabás Jenő, Gilyén Nándor: Vezérfonal népi építészetünk kutatásához. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1979. 

·  Barabás Jenő, Gilyén Nándor: Magyar nép építészet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1987.

·  Gilyén Nándor, Imre Lajos: Erdély népi építészete - Kölcsönhatások. Kairosz Kiadó, 2006.

·  Gilyén Nándor: Az erdélyi Mezőség népi építészete. TERC Kft, Budapest 2005. 

18 19 20 21 22 

Részletek a könyvből

 

b) tanulmányok:

  • Gilyén Nándor:Csűrök a szatmári Erdőháton. Néprajzi Közlemények V. (1960). l.sz. 52—61.
  • Gilyén Nándor, Horn Antal: Egy templom útja Mándtól Szentendréig. Műemlékvédelem XXXIII. (1979) 229-239.
  • Gilyén Nándor: A magyarországi lakóházak deszkaoromzatairól. Ház és ember (a Szabadtéri Néprajzi Múzeum közleményei) 3., Szentendre (1985), 155-172.
  • Gilyén Nándor: A szatmári és beregi favázas építkezés emlékei. Ház és ember (a Szabadtéri Néprajzi Múzeum közleményei) 6., Szentendre (1990), 49-66.
  • Gilyén Nándor: A parasztház alaprajzi fejlődése és a lakáskultúra. Ház és ember (a Szabadtéri Néprajzi Múzeum közleményei) 10., Szentendre (1995), 5-18.
  • Gilyén Nándor: Tetőszerkezetek a Kárpát-medence népi építészetében. In: 3. Tudományos Ülésszak – Történeti tartószerkezetek – Történeti fedélszerkezetek. Kolozsvár. (1999) Szerk.: Kirizsán Imola – Szabó Bálint. 3-46.
  • Gilyén Nándor: A falusi utcakép vizsgálata. Ház és ember (a Szabadtéri Néprajzi Múzeum közleményei) 14., Szentendre (2001), 101-114.

c) ismeretterjesztő cikkek:

  • Gilyén Nándor: Magyar lakáskultúra 1- 4. :  A kezdetektől a honfoglalásig.,  A honfoglalástól a török időkig., A török hódoltságtól a reformkorig., A reformkortól napjainkig – a lakás berendezése. Cikksorozat a Családi Ház folyóiratban VI/3. (1994) 34-35., VI/4. (1994) 36-37., VI/5. (1994) 34-35., VII/1. (1995) 34-35.

2. Szerkezettervezés, műemlékvédelem:

a)  könyvek, tanulmányok:

  • Gilyén Nándor: A statika szerepe az építészettörténeti formák kialakulásában. Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények VIII/3-4.,(1964) 467-494.
  • Gilyén Nándor: Nagy terek lefedésének határai. Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények IX.,(1965) 285-294.
  • Gilyén Nándor: Panelos épültek szerkezeti továbbfejlesztése. Tématanulmány. Kézirat. ÉTK. Budapest (1973.)
  • Gilyén Nándor, Spiró Éva: A Veszprémi Hátgyárban előállított épületek tervei. Műszaki tervezés XII/1. 8-11.
  • Gilyén Nándor: Panelos épületek alapozása. Áttekintések az építőipari világszínvonalról. 26. ÉTK Budapest (1975)
  • Gilyén Nándor: Műanyag teherhordó szerkezetek. Vezetők tájékoztatója (ÉTK) 1975/7. 12-23.
  • Gilyén Nándor: Paneles és öntött falas épületek méretezése vízszintes terhekre. Tervezési segédlet. Kézirat. LAKÓTERV, Budapest 1976.

Gilyén Nándor: Szerkezet és forma az építészetben. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1982.

 23 

 

  • Gilyén Nándor: Paneles épületek tartószerkezetinek diagnosztikája. Műszaki Fejlesztési tájékoztató. 1990/2. (ÉMI) 23-28.
  • Gilyén Nándor: A panelos építésmód műszaki jellemzői. A panelos épületek felújításának tartószerkezeti problémái. In: Birghoffer Péter – Hikisch Lóránt (szerk.): A panelos épületek felújítása. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 29-49., 291-318.
  • Gilyén Nándor: A budapesti lakóépületek tartószerkezetei IV. - Paneles épületek. Magyar Építőipar XLVII..1997/1-2, 4-8.o.
  • Gilyén Nándor: Műemlékek szerkezeti helyreállításának alapelvei. In: 2. Tudományos Ülésszak: Történeti tartószerkezetek felújításának elméleti és gyakorlati kérdései. Kolozsvár. (1998) Szerk.: Szabó Bálint és mások
  • Gilyén Nándor: A műemlékhelyreállítások statikai problémái. Magyar Építőipar, 48, 1998, 5/6. 157–160.
  • Gilyén Nándor, Gilyén Jenő: Panelos épületek használati, felújítási és karbantartási kérdései (1. rész) Magyar Építőipar LI., (2001) 223-229.
  • Gilyén Nándor: Mérnöki döntéselmélet. In: Kollár Lajos (szerk.): Mérnöki tervezéselmélet. Műegyetemi Kiadó 2002.
  • Gilyén Nándor, Gilyén Jenő: Panelos épületek használati, felújítási és karbantartási kérdései (2. rész) Magyar Építőipar LII., (2002) 39-44.

b) ismeretterjesztő cikkek:

  • Gilyén Nándor: Parasztházak korszerűsítése. Családi Ház IV/5. (1992) 52-53.
  • Gilyén Nándor: A parasztház alaprajzának korszerűsítése. Családi Ház IV/6. (1992) 49-51.
  • Gilyén Nándor: Parasztházak tartószerkezeteinek korszerűsítése. Családi Ház V/1. (1993) 44-45.           

 

Munkásságának jelentősége:

Egyetemista kora óta foglalkozott a népi építészettel, OTKA ösztöndíjasként számos kutatást, felmérést végzett Erdélyben és Magyarországon. Számos könyvet írt ebben a témában. A Szentendrei Néprajzi Múzeum tájegységeinek kialakításában is közreműködött. Aktív korszakában és főként nyugdíjas éveiben statikusként műemlékvédelemmel foglalkozott intenzíven: templomok, plébániák, lakóépületek felújításának tervezése fűződik a nevéhez. Több statikai könyvet és számos szakcikket írt. Éveken keresztül előadást tartott a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatóinak és végzett mérnökeinek (Tartószerkezetek Mesteriskolája, Mérnöktovábbképző Intézet), valamint a kolozsvári „Történeti Tartószerkezetek” Konferencia-sorozaton.

„Hatalmas szakismereténél és tudásánál csak szerénysége, kedves közvetlen embersége volt nagyobb. Módom volt tapasztalni a végtelen szakmai alázatának és határtalan együttműködési készségének az áldásait. Munkásága arra tanítson: akár új, akár régebbi alkotásait szemléljük épített környezetünknek, ezt mindig az alkotó egyének és közösségek megbecsülésével tegyük. Különösképpen így járjunk el nemzetünk és más népek kollektív nemzeti, sokszor nem is tudatos népi alkotásainak szemlélése, megőrző, gondos értékelése kapcsán. Soha se felejtsük el, hogy ezek az alkotások mindig egy-egy kialakult,  kiforrott szellemi közösség együttese által létrehozott művek. Évszázadok alatt létrejött, kialakult értékek.”                           /Dr. Imre Lajos/

           

Kitüntetések, díjak, címek:

  • egyetemi adjunktus
  • Munka-érdemrend bronz fokozata
  • 1963. műszaki tudományok doktorává avatták
  • 1996. Csonka Pál érem
  • 2001. Életfa emlékérem (életművéért)

 

Szervezetek, közéleti tevékenység

tagja volt:  - a Magyar Mérnöki Kamarának

- az ICOMOS-nak (az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete)

- az Építéstudományi Egyesületnek

- a Magyar Építőművészek Szövetségének

- a Magyar Néprajzi Társaságnak

- a II. kerületi Idősügyi kerekasztalnak a Hagyományőrző Nyugdíjasok Egyesületének elnökeként

 

Felhasznált irodalom:

    

 

Deák György

  

 

 

Dr. Deák György

professzor emeritusz, okleveles építészmérnök, a műszaki tudomány kandidátusa

 

 

1926. április 2-án született Jászárokszálláson

1950-54. MTA aspiráns a MISZI építőipari egyetemen, ill. CNIPSZ kutatóintézetben

1954-58. ÉTI munkatárs

1958-95. BME Építészmérnöki Kar, Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék oktatója

1963-68. ÉMI igazgató

1995- nyugdíjas oktató, majd professzor emeritusz a BME Építészmérnöki Kar, Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszéken

 

 

Tevékenységek

 

Részvétel a RILEM, CIB, CEB, FIP, KGST munkabizottságaiban

MTA Műszaki Mechanikai Bizottság

ÉTE tartószerkezeti tagozat

MMK tagja

Részvétel a …, később az Eurocode bevezetésében,

MSZT Szabványügyi Testület tagja

Posztgraduális (doktoranduszi iskola és szakmérnöki tanfolyamok ) oktatás

 

 

Kutatási területek

 

- Előregyártott vasbeton szerkezetek

- Feszített vasbeton szerkezetek

- Vasbeton szerkezetek használati állapota

- Használhatósági követelmények

- Üvegszerkezetek vizsgálata, méretezése

 

 

Publikációk

 

1.         Megjegyzések a feszített betonszerkezetek c. könyv első kötetéhez.

Mélyépítéstudományi Szemle, 1953. 8-9. (társszerzővel)

 

2.         Előírás betonacélokból hegesztett szaruelemek minősítéére.

1958. (társszerzővel)

 

3.         Műszaki előírás az építkezés helyszínén - vállalatok segédüzemeiben -

előállítható vasbeton gerendák gyártására, minőségi és átvételi feltételeire.

ME-38-59. (társszerzőkkel)

 

4.         Függelék Szahnovszkij: Vasbeton szerkezetek c. könyvének magyar

kiadásához. Műszaki Könyvkiadó. 1959.

 

5.         Betonacélok. Előadás az ÉTI Tudományos ülésszakán, 1959. 181-197. o.

 

6.         A blokkos építési mód statikai problémái. Magyar építőipar 1960. 7-8.

 

7.         Betonacélok. KGST Bulletin. (oroszul) 1961.

 

8.         Statikai fejezet dr. Sebestyén: Nagyelemes lakóházak c. könyvében. 1960., 1967., német nyelven 1969.

 

9.         Előregyártott és feszített vasbetonszerkezetek. Egyetemi jegyzet. 1963.

 

10.       Vasbetonszerkezetek. Egyetemi jegyzet. 1965.

 

11.       Az építőipari minőségvédelem sajátosságai. Előadás az ÉTE és ÉMI építőipari minőségvédelmi konferenciáján. 1967. (megjelent 1968.)

 

12.       Építéstudomány és Építésiparosítás. A magyar építési kutatás 20 éve. 1968. Minőségvédelem. 265-272. oldal.

 

13.       Építéstudomány és Építésiparosítás. A magyar építési kutatás 20 éve. 1968. Az építéstudományi alapkutatások áttekintése és értékelése. 279-291. o. (társszerzővel)

 

14.       A tartószerkezetek hazai méretezési előírásainak fejlődése. Magyar Építőipar. 1969. 4.

 

15.       Műszaki fejlesztés és minőség. Építési Kutatás, Fejlesztés. 1969. 5-6.

 

16.       Entwurf von Trägern nach dem Prinzip der prädeterminierten Spannungen. Periodica Polytechnica, Architectura, Vol. 16. No. 3-4. 14 p.

 

17.       Az előregyártott beton- és vasbeton szerkezetek tervezési szabványáról. Magyar Építőipar. 1972. 8. 425-432. o. (társszerzővel)

 

18.       Az új tartószerkezeti méretezési szabványok födémekre vonatkozó előírásai. Magyar Építőipar. 1972. 11-12. 647-654. o.

 

19.       Statikusok könyve. Műszaki Könyvkiadó 1974. Szerk.: Bölcskei E. - Dulácska E. 48 oldal

 

20.       Ocenka deformacij predvarityeljno naprjazsonnik zselezobetonnih balok. FIP VIII. Congress, London 1978. (6 o., társzerzővel)

 

21.       A vasbetonszerkezetek mechanikájával foglalkozó hazai kutatás eredményei és feladatai. (Helyzetkép.) Műszaki Tudomány. 1979. 58. 247-267. o. (társszerzőkkel)

 

22.       Vasbeton és feszített beton szerkezetek alakváltozása és repedéstágasság statisztikus eloszlásának elemzése. (Oroszul.) Jelentés a KGST Építési Állandó Bizottsága számára.1982. (társszerzőkkel)

 

23.       Safety against loss of statics equilibrium. Periodica Polytechnica, Architecture, Vol. 27. Nos 3-4. 1983. (társszerzőkkel)

 

24.       Adatok az építészmérnökkari mechanikaoktatás történetéhez. Műszaki Tudomány 62. 1983. (társszerzővel)

 

25.       Vasbeton elemek hajlítási merevségének statisztikus eloszlása. A MTA Műszaki Mechanikai Kutatócsoport IV: Tudományos Ülésszaka. 1986. IX. 22-23. 164-175. oldal (társszerzőkkel)

 

26.       A használati követelmények szerepe a tartószerkezetek tervezésében. V. Tartószerkezeti - IV. Előregyártási konferencia. 1986. X. 7-9. 16 oldal.

 

27.       Tartószerkezetek merevségi követelményei. Műszaki Tervezés, 1986. 9-10. szám. 10-13. o.

 

28.       A vasbeton szerkezetek használati állapota - alakváltozás. Magyar Építőipar 1989. 11. 494-500. o.

 

29.       A vasbeton szerkezetek használati állapota - repedések. Magyar Építőipar 1989. 12. 555-557. o.

 

  1. Statikusok könyve. Műszaki Könyvkiadó 1989., 2000. 4.5, 5.5, 5.6 fejezet

            (45 oldal)

 

31.       Sztochasztikus szemlélet a használati állapot vizsgálatánál. Ankét Mistéth Endre tiszteletére. 1992. 09. 22. 48-59. o.

 

32.      Serviceability Requirements. (Társszerzővel.)

CIB-IABSE colloquium: Structural Serviceability of Buildings.

Göteborg, 1993. 06. 25-31. oldal.

 

33.      Vasbeton szerkezetek 1-2. Jegyzet. 1994-1996. 87+87 o. (társszerzővel)

 

34.       Discussion of paper "Prestress force effect on vibration frequency of concrete bridges" by M. Saiidi, B. Douglas, and S. Feng.

Journal of Structural Engineering 1996. Apr. pp. 458-459

 

35.       Variability of Deflections and Crack Widths in Reinforced and Prestressed Concrete Elements. (Társszerzőkkel)

In the Progress Report of the CEB TG 2/4 "Serviceability ".

CEB Bulletin No 235. 1997. pp 183-213

 

36.       Investigations Based on Plant Tests to Determine Variability of Deflections and Crack Widths in Reinforced Concrete Elements. (Társszerzőkkel).

Technical Report of TUB. Ser. Architecture. 1997. pp. 21-30.

 

37.      Síklemez födémek vizsgálata a használati állapotban. (társszerzővel)

A BME Vasbetonszerkezeti Tanszéke Tudományos közleményei

1998. 37-42. oldal

 

38.       A betonszerkezetek tűzállóságának vizsgálata az Eurocode szerint. Beton Évkönyv 2000. ÉTK 1999. 163-173. o.

 

39.      Használhatósági követelmények, használati biztonság.

"Tartók 2000" VI. Magyar Tartószerkezeti Konferencia

2000. május. pp. 131-146.

 

40.      Cracks in floor slabs of basement car parks (társszerzővel).

Concrete Structures 2000, pp. 32-38.

 

41.       A Proposed Algorithm for the Analysis of Continuosus RC Elements in State 2. (Társszerzővel).

Proceedings of the 7th International Conferences in Vilnius 2001. 6 pages.

 

42.       Építési Műszaki Ellenőrök Kézikönyve. X. 6. fejezet: Mélygarázsok. (társszerzővel) 2001. 504-514. oldal

 

43.       Vasbeton Szerkezetek 3. Jegyzet. (társszerzővel)

 

Dulácska Endre

Dr. Dulácska Endre

professzor emeritusz, okleveles építészmérnök, a műszaki tudomány kandidátusa

 

 

1930. június 15-én született Budapesten

1956 Építészmérnöki diploma

1950-1982. Budapesti Városépítési Tervező Intézet (BUVÁTI) szerkesztő, tervező, szakosztályvezető, osztályvezető, helyettes statikus főmérnök;

1982-1992. Tervezésfejlesztési és Technikai Intézet (TTI), statikus főmérnök, a Vállalati Tanács elnöke

1991-  BME Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék, egyetemi tanár, tanszékvezető (1995-ig.), Habilitációs és Doktori Bizottság tagja, illetve elnök, Prof emeritusz

 

 

Tevékenységek

 

Mintegy 200 statikai szakvélemény

A budapesti metróvonalak feletti, kb. 500 épület kármegelőző szakvéleménye.

Kb. 70 épületfelújítás és átalakítás általános és részletes terve.

Kb. 150 új épület általános és részletes teherhordószerkezeti tervezése.

Kb. 100 új épület statikai tervezésének irányítása

Számos tervezési, méretezési szabvány kidolgozása és megfogalmazása.

EAEE, IAEE, IASS, IABSE tagság

A Magyar Mérnöki Kamara választmányi tagja, a Budapesti és Pest megyei Mérnöki Kamara elnökségi tagja, a Tartószerkezeti Tagozat elnökhelyettese, a Tartószerkezeti Tanács elnöke, illetve jelenleg is a Tartószerkezeti Tagozat elnökségi tagja.

 

 

Szakmai kitüntetései:

 

Legjobb lakóház nívódíj(ÉVM,1967)

Címzetes egyetemi tanár (BME,1984)

Magyar Építőipar Emlékplakett (1986)

Kiváló munkáért jelvény (1987)

MTA Prémium (1957, 1959, 1961)

Eötvös Díj (1990)

Akadémiai Díj (1994)

Csonka emlékérem (1995)

Széchenyi Díj (1998).

 

 

Kutatási területek

 

Héjszerkezetek, a vasbetonhéjak stabilitásvizsgálata

Az épületekben a talajmozgások okozta süllyedése miatt bekövetkező károk vizsgálata

Szeizmikus hatások, a képlékeny anyagú szerkezetek dinamikája

Acélszálerősítéses betonszerkezetek elmélete

A súrlódás Coulomb féle tételénke korrekciója

 

 

Publikációk

 

összesen 202 db. ebből külföldi szerző 38, .magyar szerző külföldön: 13, magyar szerző itthon idegen nyelven: 52, magyarul: 99.

A hivatkozásokon kívül munkáit  23 helyen referálták.

 

Öt legfontosabb publikáció:

1. Voiles minces á double courbature construits sur un plan quadrangulaire. Beton-Armé. Sept.(1962)

2. Buckling of Elastic - Plastic Shells.  IASS BULLETIN. No.68.(1978)

3. Buckling of Reinforced Concrete Shells. Journal of Structural Div.ASCE V.107.No.ST.12.Dec.(1981)
4. The Effect of Ductility in Combination with the P - * Effect to be Taken into  Consideration on the Seismic Design of Compressed Structures. Acta Techn.Ac.Sci.Hung. 107(3-4).1996.
5. Buckling Analysis of Reticulated Shells. (Szerzőtárs: Kollár L.) International Journal of Space Structures. Vol 15. (2000).

 

 

Nagy Bence

  

nagy_bence

 
 
Nagy Bence (1943. január 19. - 2010. november 03.)  

 

 

 

Tanulmányok:

1957 – 1961 Ferences Gimnázium Szentendre

1963 – 1967 Budapesti Műszaki Egyetem

1967 – ben okl. építőmérnöki diploma

1970 – 1972 Budapesti Műszaki Egyetem

1972 – ben kitüntetéses vasbetonépítő szakmérnöki diploma

 

Munkahelyek:   

  • 1968 – 1991 Ipari Épülettervező Vállalat
  •            1968 – tól statikus tervező
  •            1975 – től statikus irányító tervező
  •            1979 – től műszaki tanácsadó
  • 1991 – 1998 BUVÁTI Rt. statikus osztályvezető
  • 1998 – 2010 Iparterv Zrt. statikus műteremvezető
  • Szakmai tevékenysége - jelentősebb tervezési és megépült épületei 

Bp. III. Folyondár utcai lakóegyüttes épületei ( 1970 )

Bp. „DOMUS” áruház jellegzetes épülete a Hungária körúton, a korszakot építészetileg meghatározó áruházépületek egyike ( 1971 )

Székesfehérvári „DOMUS” áruház (1973 )

Bp. XIV. Gvadányi utcai „FIMÜV” telep épületei (1975 )

Bp. II. Bég utcai  „Magyar Híradástechnikai Egyesülés” Számítástechnikai és szerviz központ épülete ( 1976 )

Balatonfűzfői  50m-es fedett uszoda épülete, újdonságnak számító létesítmény a Balaton mellett az építés időszakában ( 1977 )

Bp. III. Flórián téri „OTP-BRG” számítástechnikai épület ( 1978 )

Bp. X. Gyömrői úti „PROMETHEUS” telep ( 1980 )

Bp. VIII. Orczy tér, a Magyar Posta Hirlapfeldolgozó üzeme ( 1983 )

Bp.-i Központi Katonai Kórház épületegyüttese a Hungária körúton, „A”, „H” és „D” jelű épületek, a tervezés idején a legnagyobb magyar kórházberuházás ( 1983 – 1990 )

Bp. I. Döbrentei tér, az „ÉVOSZ” székház rekonstrukciója (1994 )

Bp. III. Dózsa György úti Szilágyi Erzsébet gyermek és ifjusági otthon és ált. iskola (1997 )

Bp. „Fővárosi Növény és Állatkert”-ben  az un „KISSZIKLA” rekonstrukciója ( 1997 )

Bp. I. Krisztina körút 55. „MATÁV” irodaház, az „A”- épület rekonstrukciója (1998 )

Bp. IX. Páva utca 5. alatti  lakóház ( 1998-2001 )

Bp. XII. Szanatórium út  „Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet” egyes új épületei ( 1998 )

Bp. I. Bérc utca 13.-15. „Határontúli Magyarok Hivatala” épületének rekonstrukciója ( 1999 )

Bp. XXII. Gyár utca, az „Agromont” kft. irodaháza ( 1999 )

Páty  „M1 BUSINESS PARK”  elsőként megvalósult csarnoképületi komplexuma ( 2000 )

Bp. Örs vezér tér, az „ÁRKÁD” bevásárlóközpont alapozása és un. „C”-üteme  ( 2001 )

Bp. XX. „Mediterrán” lakópark egyes épületei ( 2001 – 2002 )

Bp. XIII. Mór utca 16. és IX. Sobieski utca 20.-24. alatti lakóépületek ( 2003 )

Bp. M. H. „Központi Honvédkórház” építésének folytatása a Hungária körúton, „A”, „H” és „D” jelű épületek terveinek aktualizálása a beruházás befejezésének követelményeihez igazodva ( 2003 )

Miskolc – Csanyikvőlgy, „SANOFI-AVENTIS-CHINOIN” gyógyszeripari gyár  komplex épületegyüttesének bővítésében való részvétel, két ütemben ( 2006-2007 )

Debrecen „RICHTER GEDEON” DBP projekt,  un. Üzemi-gyártó épülete ( 2008 – 2009 )

 

Statikus tervezőként elsősorban és meghatározó módon vasbeton szerkezetek tervezésével foglalkozott, egyaránt otthonosan mozogva a monolit és az egyedileg  előregyártott vb. szerkezetek témakörében ( DOMUS áruházak, fűzfői 50m-es fedett uszoda, MHE épület, Központi Honvéd Kórház épületegyüttese, Magyar Posta Hírlapüzeme, OORI egyes épületei, ÁRKÁD bevásárlóközpont, Richter G. üzemi épülete stb. ).

 

Statikus tervezői munkája mellett számos tervpályázaton vett részt tartószerkezeti tervezőként ill. egy évtizeden keresztül közreműködött az egyetemi oktatásban is, a BME Építőmérnöki Karán, mint  tartószerkezeti diplomatervek külső konzulense ill. bírálója.

 

Kitüntetései: 

Legjelentősebb szakmai kitüntetése az 1979-ben ( a fiatalon elhunyt Ungár Péter építész tervezővel közösen) megkapott YBL-díj, az MHE Számítástechnikai és szerviz központjának tartószerkezeti tervezéséért.

 

Készítette: Hajmási Péter,  az IPARTERV nygd. statikus irodaigazgatója

Galéria:

 

Gallyas László

  

gallyas_laszlo

 
 
Gallyas László

Születési adatok: 1934. augusztus 26. (Győr)

  

 

TANULMÁNYAI ÉS VÉGZETTSÉGEI :

                                       1944 – 1952  BENCÉS GIMNÁZIUM GYÖR

                                       1952  ÉRETTSÉGI BIZONYÍTVÁNY

                                       1952 – 1957 ÉPÍTŐIPARI ÉS KÖZLEKEDÉSI  MŰSZAKI EGYETEM             ÉPÍTÉSZMÉRNÖKI KAR

                                       1957    OKL. ÉPÍTÉSZMÉRNÖKI DIPLOMA

                                       1963 – 1965 ÉPÍTŐIPARI ÉS KÖZLEKEDÉSI  MŰSZAKI EGYETEM ÉPÍTŐMÉRNÖKI KAR,

                                        VASBETONÉPÍTŐ SZAKMÉRNÖKI SZAK                                                    

                                       1965     OKL. VASBETONÉPÍTŐ SZAKMÉRNÖKI DIPLOMA

 

MUNKAHELYEI :

IPARI ÉPÜLETTERVEZŐ VÁLLALAT 1957 – 1990 STATIKUS TERVEZŐ,  MAJD IRÁNYÍTÓ TERVEZŐ

IPARTERV ÉPÜLETTERVEZŐ RT.   1990  – 1997 STATIKUS KONZULENS ÉS ELLENŐR

SZAKMAI TEVÉKENYSÉGE – JELENTŐSEBB TERVEZÉSEI ÉS MEGÉPÜLT ÉPÜLETEI :

Beosztott tervezőként ill. társtervezőként, MÁTRAI GOTTWALD  GYULA irányítása alatt végzett tervezései:

 

Pécsi Hőerőmű: a monolit vb. nyersszén bunker, az előregyártott vb. donga és a rácsos acélszerkezetű tető tervezése,

Peremartoni piritraktár : monolit vb. támfalrendszer és előregyártott vb. csarnokszerkezet tervezése dongahéj lefedéssel, monolit vb. darupálya tartóval,

Kelenföldi Kábelgyár: 31,0 m fesztávú daruzott csarnok tervezése, előregyártott szekrényszelvényű oszlopokkal, dongahéj tetővel, 32,0 t teherbírású, monolit vb. darupálya tartóval és monolit vb. galéria födémekkel,

Berentei Könnyűbeton Gyár: két- és háromhajós előregyártott vb. csarnokok tervezése, dongahéj lefedéssel és monolit vb. darupálya tartóval,

kecskeméti víztornyok:a dinamikai számítások elkészítése, az acél csőoszlopok és az alapozás tervezése valamint az engedélyezési tervek elkészítése( 200 és 1000m3-es változatok esetén).

 

Önálló statikus tervezőként ill. vezető statikus tervezőként végzett tervezései:

Algyői Kőolaj Finomító: előregyártott szerkezetű daruzott vb. csarnok tervezése, előregyártott vb. darupályatartóval és egyedi vb. álló falpanelekkel,

debreceni és szegedi Házgyárak: többhajós, daruzott előregyártott vb. szerkezetű gyártócsarnokok tervezése,  „Vierendel” oszlopokkal, rövid főtartókkal és „TT” elem lefedéssel, valamint acélszerkezetű darupálytartókkal, továbbá több nagyterű, vasbeton szerkezetű siló tervezése,

BKV cinkotai autóbuszgarázsa: acélszerkezetű shed-tetős csarnok tervezése, szekrény keresztmetszetű pillérekkel, rácsos fő- és fióktartókkal, trapézlemez héjalással valamint több, 40m magas, acélszerkezetű világító torony tervezése,

LÁNG Vegyipari Gépgyár: „CONDER” rendszerű, háromhajós acélszerkezetű nagycsarnok tervezése, két szinten futó nehézdaruzással (32,0, 50,0 és 80,0 tonnás darukkal), előregyártott vb. falelemekkel,

Óbudai Hajógyár népszigeti telephelye: „CONDER” rendszerű egyhajós daruzott acél csarnok tervezése 30m-es fesztávval és 32,0 tonnás darukkal valamint egy kéthajós előregyártott vb. szerkezetű daruzott csarnok tervezése, a MÁTRAI GYULA korábban tervezett, ismert épületének folytatásában, de típuselemek felhasználásával,

Soproni SOFA épületegyüttesének rekonstrukciója: többhajós, előregyártott szerkezetű vb. csarnok tervezése a meglévő épületek bővítéseként, adottságaiknak figyelembevételével, egyedi pillérekkel, rövid főtartókkal és „TT” elem lefedéssel,

Margitszigeti stadion lelátójának lefedése: a meglévő lelátótól szerkezetileg független kialakítású,  könnyű, vegyes anyagú tartószerkezet mikrocölöp alapozással, monolit vb. lépcsőházi tornyokkal, csőszelvényekből kialakított térbeli keretként működő pillérekkel, ragasztott fa anyagú fő- és fióktartókkal valamint deszka héjalással,

Orosházi üveggyár rekonstrukciója: meglévő csarnokon belüli, de attól szerkezetileg független kialakítású, monolit ill. előregyártott vegyes vb. szerkezetű technológiai nehézfödémek tervezése,

Pécsi Hőerőmű rekonstrukciós tervezése: építész és egyben statikus generál tervezőként, a meglévő szerkezetek átalakításának, bontásának és kiegészítéseinek tervezése és koordinálása,

Hűtőházak a budapesti GLOBUS  és a debreceni PETFOOD cégek részére: a GLOBUS kétszintes hűtőtárolója előregyártott vb. felmenő szerkezetének tervezése (alapozás: dr. Borsi Béla) ill. a PETFOOD hűtőtárolója esetén, a rácsos acélszerkezet tervezése,

BKV hamzsabégi úti telepén, a kocsimosó üzem épülete: előregyártott vb. szerkezetű csarnok tervezése, acél falváz szerkezettel (alapozás és mon. vb. szerkezetek: dr. Borsi Béla),

Stadion eredményjelző tablók szerkezetei Székesfehérvárra, Tallinba és Rigába: a RÁVISZ típusú kijelzők megtámasztására szolgáló teljes acélszerkezet tervezése.

Külföldre végzett főbb tervezései, vezető statikus tervezőként:

Trencséni „TOS”  üzem ( Csehszlovákia ): az un. SEMSEI-REISCH féle csarnokrendszer betervezése, egyedi „Vierendel” acél pillérekkel, valamint acélszerkezetű kazánházi épület és tipizált elemekből készülő fejépület megtervezése,

Libereci  „LIAZ” üzem  ( Csehszlovákia ): előregyártott, többhajós vb. csarnokszerkezet tervezése, „Vierendel” pillérekkel, rövid főtartókkal és feszített „T” tetőelemekkel,

Ludwigsfeldei  „IFA”  gyár ( NDK ): acélszerkezetű magasraktár tervezése négyzetes cső keresztmetszetű oszlopokkal, rácsos acél főtartóval, kikönyökölt „I” szelvényű szelemenekkel és trapézlemez burkolattal, a raktártechnológiához alkalmazkodva,

Észak afrikai repülőtér: a repülőtéri épületkomplexumból a CARGO TERMINAL és az ANIMAL DEPOSITORY épületek szerkezettervezése monolit vb. csarnokszerkezetként,

Leninogorszki  „AEGY”  üzem ( Szovjetunió ): egyszintes, többhajós előregyártott vb. szerkezetű csarnokszerkezet tervezése, a 31. ÁÉV ismert és jól bevált elemeinek a helyi viszonyoknak megfelelő áttervezés utáni felhasználásával, valamint toronyépület tervezése „UNIVÁZ”szerkezeti rendszerben, egyedi elemek megtervezésével, csúszó zsaluzatos lépcsőházi mag merevítéssel (társtervezőként Karvaly Attilával).

Egyéb szakmai és műszaki fejlesztési tevékenysége

Több évtizedes statikus tervezői tevékenysége során, az elöbbieken kívül még számos tervezési projektben dolgozott, részfeladatok megoldásával ill. egy-egy  építményrész vagy fontos szerkezeti elem terveinek elkészítésével. Szakmai pályafutása során a tervezések mellett, számos statikai szakvéleményt is készített.

Tervező munkája során nagy hasznát vette építészmérnöki képzettségéből adódó építészeti tudásának is, egymaga tudva így megoldani a felmerülő építész és statikus problémákat. Egyik tagja, annak az ipari szerkezettervező generációnak , akiknek képzettsége, tudása és a körülmények biztosította gyakorlata, ezt a több szakágas  komplex szemléletet  még lehetővé tette.

Műszaki fejlesztési tevékenysége keretében, a 31. Állami Építőipari Vállalat által kifejlesztett, a maga korában igen sikeres és nagy sorozatban, hosszú ideig gyártott, 24m-es feszített „ T ” tetőpanel típustervének valamint többcélú, híddaruval ellátott típuscsarnokok tartószerkezeti típusterveinek kidolgozását végezte el.

Részt vett az MSZH szervezésében, a magyar vasbeton szabványbizottság munkájában 1984-ben és 1985-ben. Társszerző volt a STATIKUSOK KÖNYVE című szakkönyv 1989-es kiadásában.

1990 és 1997 között, az  IPARTERV  Statikus irodáján állandó szakági konzulensként és a készülő tervdokumentációk ellenőreként dolgozott.

Bár az egyetemen építészmérnökként végzett, több évtizedes szakmai tevékenységét-sok hasonló végzettségű pályatársához hasonlóan- a statikus tervezés határozta meg az IPARTERV-ben. Szakmai pályafutását alapvetően determinálta és késöbbi munkásságára is döntő hatással volt az a tény, hogy pályakezdőként MÁTRAI (GOTTWALD) GYULA kétszeres Kossuth-díjas, kora egyik legnagyobb statikus tervezőjének közvetlen munkatársai és tanítványai közé került.

Hosszú időn át ipari konzulensként működött közre tartószerkezeti diplomatervek elkészítésénél ill. volt ilyen témájú diplomatervek külső bírálója.  Részt vett a Tartószerkezeti Mesteriskola munkájában is, mint mester.

Több cikket írt a Magyar Építőművészet ill. a Műszaki Tervezés című szakmai folyóiratokba.  1967-ben a HÁGAI NEMZETKÖZI BÍRÓSÁG Választott Bíróságának szakértőjeként működött közre Belgrádban, az IPARTERV képviseletében.

KITÜNTETÉSEI:

Vállalati (IPARI ÉPÜLETTERVEZŐ VÁLLALAT) elismerései mellett (Vállalati Nívódíj háromszor, Kiváló Dolgozó többször), 2007-ben megkapta a Budapesti Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem rektorától az ARANYDIPLOMÁT.

Gallyas László adatközlése alapján összeállította: Hajmási Péter, az IPARTERV nygd. statikus irodaigazgatója

2011.04.02.

Galéria:

Pozsgai Lajos

  

dr. pozsgai kep

 
 
Dr. Pozsgai Lajos

Születési adatok: 1932. május 23. (Budapest)


 

 

  

  

  

 

Tanulmányai és végzettségei:

Középiskola.          br. Eötvös József gimnázium Budapest 1942-50

okl. építészmérnök 1954  Építőipari Műszaki Egyetem Budapest

(diplomamunka készítés a dr. Pelikán József prof. vezette Tartószerkezeti Tanszéken, témája: „Fedett uszoda előregyártott vb. szerkezettel”, : opponens dr. Szmodits Kázmér)

okl. vasbetonépítő szakmérnök 1965 ÉKME  Budapest

okl. acélszerkezeti szakmérnök 1967 Centre de Hautes Etudes de la Construction  Paris

műszaki doktor (vasbeton építéstan)  1968 BME  Budapest

Munkahelyei és beosztásai:

        1954 – 1956 Hídépítő Vállalat Budapest,  munkahelyi mérnök, technológus,

                                                                       építésvezető helyettes,

                                                                       részleg építésvezető

       1956 – 1977 Ipari Épülettervező Vállalat, statikus tervező,

                                                                       statikus szakosztály vezető,

                                                                       vállalati statikus főmérnök,

                                                                       műszaki igazgatóhelyettes

       1977 – 1985 Építési és Városfejlesztési Minisztérium

                                                                       Műszaki tervezési főosztály, főosztályvezető helyettes,

                                                                       építészeti osztályvezető

       1985 – 2003 Ybl Miklós Műszaki Főiskola Budapest

                                                    1985 – 1996 főállású főiskolai tanár,

                                                    1985 – 1995 főigazgató,

                                                    1997 – 2003 félállású főiskolai tanár

       1997 – 2003 vállalkozó magánmérnök, ezen belül

       19992001 Világbanki szakértő

 

       SZAKMAI ÉLETMŰVÉNEK ISMERTETÉSE

 

  1. Jelentős szerkezettervezési munkák:

Magyarországon megépítve (a csak tervszinten maradt munkákat nem említve)

 

Mint az ipari építészet területén nemzetközileg is elismert IPARTERV tervező iroda tagja, 1956-77 között 45 különböző ipari épület (8 ipartelepi hőerőmű, 18 ipari csarnok, raktárak,egy- és többszintes gyártócsarnokok, 4 siló és egyéb technológiai szerkezetek valamint kutatóintézetek és lakóépületek) tartószerkezeti terveit készítette el.

 Legfontosabb tartószerkezeti tervei közül kiemelendők az alábbiak (valamennyiben jelentős innovációs fejlesztéssel):

 

- 4 üzemi hőerőmű (Kőbánya-Siemens, Szolnok, Szerencs, Mosonmagyaróvár (1958-70),

- KOKI 10 emeletes orvostudományi kutató intézete Budapesten  (1958-60),

- BHG ötszintes telefongyártó csarnok Budapesten  (1960-61),

- GYTV tízszintes textil raktárépülete Budapesten  (1964),

- Gamma OptikaiMűvek ötszintes előre-gyártott gyártócsarnoka Budapesten (1964),

- MEDICOR irodaépület Budapesten (1967),

- MOTIM kádkő és műkorund üzeme Mosonmagyaróváron (1967-68),

- Középkori történeti lakóház rekonstrukciója, az eredeti kőszerkezet megmentésével és          felhasználásával Budavár  (1969)

 

Külföldön megépítve:

      Feszített vasúti aljgyár Bagdad (Irak) 1961-62 tervezés, az áttervezés és a projekt

management tevékenység a helyszínen,

      Irodagépgyár  Oelsnitz (NDK) 1968-69 szerkezettervezés, az alábányászott terület miatt    

rendszeres, kéthetenkénti tervezői művezetéssel

Külföldre tervezve, de nem épült meg.

-          Sportcsarnok Teherán (Irán), közös vállalkozás az acélszerkezet magyar gyártójával,

-          32 emeletes felhőkarcoló irodaépület Sao Paolo (Brazilia), a vállalkozó magyar acélszerkezet gyártó ajánlata-a nagy szállítási távolság miatt- a versenytárgyaláson második lett(1969)!

 

      Építészeti szakági tervezések:

-          Új irodaépület tervezése  a bagdadi vasúti aljgyárba, a helyszínen  (1962),

-          Új karbantartócsarnok tervezése a helyszínen, a bagdadi vasúti aljgyárhoz (1961),

-          családi építési munkák építészeti tervezése

 

 

 

2.   Nagy ipari beruházások tervezésének irányítása:

Mint az IPARTERV igazgatóhelyettes főmérnöke, számos ipari beruházás előkészítő és tervezési folyamatait irányította (1969-1977) többek között az alábbiakat:

-          Paksi Atomerőmű tervezésének előkészítése (1969-76),

-          3000 tonnás gabonasilók sorozattervezése,12 siló telep  (1970-73),

-          Négy szivattyú állomás a Szojuz gázvezeték szovjetunióbeli ún. „magyar” szakaszán,

-          Aluminium hengermű II. szakasza Székesfehérvár (1973),

-          Cementgyárak Hejőcsaba (1973) és Bélapátfalva (1975),

-          Acélhengerművek Ózd (1972) és Diósgyőr (1975),

-          Házgyárak Budapest IV. (1971), Veszprém (1973) és Szeged (1977),

-          Papírgyárak Dunaújváros (1972) és Csepel (1974)

 

  2,1 országos tervpályázati biráló bizottságokban végzett munka (17 alkalom) (tag ill.elnök)1978-1993. A legfontosabb témák: MO autópálya déli Dunahíd tervei, valamint az 1994-re tervezett Budapesti Világkiállítás beépítési terve és főbb épületeinek tervei.

 

3.   Kutatási tevékenység és fejlesztési tevékenység: (K+F)

  3,1 Rezgésmentes mérőtorony

A KOKI (1959) laborépületben folyó mikro-finomságú biokémiai mérések és az elektron mikroszkópok használata miatt a födémek egy részének abszolút rezgésmentességét igényelték a kutatók. A födémrezgések három hatásból eredhetnek : széllökésekből, az épületen belüli gépek - liftek rezgéskeltéséből és az utcai forgalom (korábban villamos. később metró )a talajon keresztül érkező hatásaiból.

 Ezért  az épület egy traktusában  9 szintes független torony került beépítésre. A széllökések és a géprezgések hatás átadása rugalmas hézag zárással kiiktathatóak.

A forgalomból eredő hatások a  pinceszinten  „toronyalapként” kisalakított betontömb „elhangolásával” vannak kiiktatva. Az elhangolást az ipari építéstervezésben használt dinamikai számításokkal lehetett igazolni.

A BFEM Mérőhitelesítő állomáson (F+7 szintes épület) a hitelesítő helyiségek rezgésmentesítése azonos eljárással készült (1969)

 

  3,2 Öszvértartók.   

A  rácsos öszvértartók esetében, a nyomott öv vasbeton, míg a húzott öv és a rácsrudak  acélból készülnek. A Szalay Lászlóval közösen megnyert pályázatot (1960) követően, adódtak élő tervezési munkák is ahol ez  az ötlet már kidolgozhatóvá és egyben betervezhetővé is vált.

Csarnok szerkezetek esetében rács rudak és a  húzott őv  köracélból,   több szintes gyártó csarnokok  födémeiben  vékonyfalú acél profilokból  készültek.

   3,21  Földszintes raktárcsarnokok: BHG „C2”raktár, budaörsi, lébényi és dombóvári  telepek (1960)

   3,22  BHG F+4 szintes műszer üzemben (1961) a födém fiók tartók  öszvér jelleget a zsaluzattartó vékonyfalú acél rácsos fióktartók adták, (az alsó őv a technológiai Jordahl sín) így épültek be a monolit konstrukcióba. (1961)

   3,23 A Gamma Optikai Művek(1967) szintén F+4 szintes műszeripari csarnok ennek a konstrukciónak az előregyártott változatát mutatják ,szintenként toldott előregyártott vasbeton pillérekkel, és előre gyártott hosszvasbeton főtartókkal.

A födémeket  és néhány födémelemet az ÉTI bevonásával, terhelési próbával ellenőriztünk.

 

  3,3  Vasbetonlemezek problémái (1964-66)

   3,31 A pontszerűen megtámasztott vasbeton lemezek (fejnélküli gombafödémek) Laborban törési kisérlettel,  a Johanssen törésvonal elmélet és a membrán elmélet összevetésével igazolta a Turner sejtést (1909 Boston).( BME Vasbeton tanszék laborja)

   3.32 A probléma kísérletileg kiterjesztve a síklemez és az oszlop csatlakozásánál kialakuló feszültség eloszlásra, szimmetrikus és aszimmetrikus terhelésre egyaránt.

   3.33 A GYTV  (BP. Soroksári út) F+9 szintes 22,0 KN/m2 hasznos terhelésű 9x9 m oszlopállású épületében, a födémeken dolgozó targoncák minél szabadabb mozgása érdekében, el kellett kerülni a hagyományos, 45 fokos dőlésű gombafejek alkalmazását. Ezért elméleti megfontolásokkal, majd  kísérletekkel  (BME Vasbetontanszék) P.L. kidolgozott egy számítási  módszert – (ebből született a doktori disszertációja is), –amelyet alkalmazott a tervezés során, a  „laposfejű” gombafödémek méretezésénél.

   3,34 A Medicor  új-lipótvárosi irodaházánál, az 5,0KN/m2 hasznos terhelésű,7,50x7,50m oszlopállású födém, (az építész Gulyás Zoltán igényei szerint,) 3,75 m körbemenő-konzollal, síklemez kialakítással, már fejnélküli gombaként készült. Az építtető finanszírozta a BME Vasbeton tanszéken végzett modell terhelési próbákat is.

A témában készített disszertációjának összefoglalója megjelent a Magyar Építőiparban, innen átvette és angol nyelven publikálta a Jerusalem Academic Press!

 

  3,4  Rendszerközelítés és rendszertechnika (1971-76) a főmérnöki feladatkör  kihívásai miatt az amerikai és brit publikációk alapján a rendszertechnikát adaptálta  a magyar építéstervezési folyamatokra. A hazai adottságok figyelembevételével bevezette az irányító munkába, publikálta  nemzetközi konferenciákon és főiskolai jegyzetekben.

Kisérleti rendszer sémák: -’1. Tervező szervezetek felépítése

                                            2. Tervezési folyamat kibernetikai modellje.

                                            3. Építési folyamatok rendszerelvű felépítése.

4. Szakértői tevékenység

  4.1 Ipartervi mérnökként  Központi Döntő Bizottság felkérése, igazgatói kijelölés alapján hibás tervezői ill. kivitelezői teljesítések vizsgálata 1963-65

  4,2 Mellékállású szakértőként ipari épületek felülvizsgálata gyártástechnológiai váltást megelőző szerkezet felülvizsgálatok 1968-69

  4,3 Miniszteri felkérésre az építésközben leomlott Olajipari székház szakértőinek ( 2 egyetemi tanszék, 2 kutató intézet ) koordinálása 1971

  4,4 Magánmérnöki szerződés keretében épületek felül vizsgálata ( pl paksi atomerőmű kiégett kazetták átmeneti tárolóépület szerkezeti vizsgálata)1996-2003

  4,5 Világbanki megbízásból beruházás előkészítő vizsgálatok 1999-2001

 

5. Nemzetközi tevékenység, idegen nyelveken

  5,1 angol nyelven

  •         Építési főmérnök ( projekt manager) Feszitett vasúti aljgyár  Bagdad 1961-62.
  •         Bíráló bizottsági tag a British Systeme Builder Association nívódíj pályázatában  London 1977.
  •         Tanácsadó a Világbank magyarországi beruházás előkészítésben  Budapest 1999-2001.
  •  

  5,2 Francia nyelven:

          Mérnöktovábbképzés Franciaországban franciakormány ösztöndíjjal 1966-67

         Mérnök-szakértő csoport telepítése és ellenőrzése Algéria 1973.

        A Nemzetközi Építész Szövetség  (UIA)„”Szerkezet + iparosítás szakbizottsági tagsága (1984-87) a MÉSZ delegáltjaként

 

  5.3 német nyelven

  •         Szerkezettervező mérnök az NDK-.ban épülő irodagépgyár tervezésében  (művezetéssel) Oelsnitz 1968-69
  •         Magyar koordinátor a svájci kormány támogatásával induló piacorientált építési manager képzésben Budapest 1994-2000

  

  5,4 Többnyelvű feladatok

  •         Az ÉTE delegáltja az EUROPREFAB-EUROBUILD (European organisation for promotion of the prefabrication and new building technics) európai szervezetben(Zürich) 1976- 1991 alelnöke :1983-87  elnöke :1987-91
  •         Igazgatósági tag az European Civil Engineer Management ( Oldenburg- Wolwerhampton) szervezetben  1994-96
  •         Nemzetközi konferenciák szakmai előadója és vita partnere  1975-2000
  •         Nemzetközi szakmai díjak (EP Golden Trophy) bíráló bizottsági tagja (Milano 1974, London 1977)

 

  5,5 Többnyelvű feladatok az új felsőoktatási hálózatokban  ( oktató és hallgató cserék)  Tempus programmok 1991 -93. 1993-99 

        1990 után megnyílt határokon át mint főiskolai vezető szervezte a hálózatokat és a munkát

        Partnerek D (Stuttgart, Oldenburg, Leipzig) GB (Glasgow, Edinburgh, Preston)   ES (Barcelona)  NE (Groningen)   DK ( Aalborg)   PL ( Sszeczin)   CS ( Prague)

        S ( Dalarna, and Lund )

 

  5,6 Új oktatási programmok átvétele és bevezetése.

  •         Ingatlan szakértői képzés  bevezetése( támogató: Brit külügyminisztérium, szakmai partner: Napier University of Edinburgh, (1993-2001)
  •         Tűzvédelmi mérnök képzés EU konform fejlesztése Central Lancashire University Preston GB (1991-99)   University Lund (S) (1991-95)
  •         Építőmester (építés-manager) képzés bevezetése, támogató Svájci kormány, szakmai partner. Schweizerische Baumeister Verband (1994-2002)
  •         Total Quality Management (minőségbiztosítás)  rövid kurzus partner: State University of New York 1993

 

6. Nemzetközi konferenciákon meghívott előadói szereplés:

 

  6,1 1975 és 2000 között, összesen 16 nemzetközi szakmai konferencián 2 francia, 8 angol, 5 német, és 1 orosz nyelvű előadást tartott, mint felkért előadó

 

  6,2 ENSZ világkonferencia Stockholm 1980 június  28 („ Földalatti terek” Subsurface  spaces)

A záróplenáris ülésen – a szervező bizottság által - felkért előadóként tartott összefoglalót ( Summary)

 

7. Nemzetközi konferenciák szervezése

(konferencia igazgató és a konferencia kiadványok felelős szakmai szerkesztője):

  7,1 Europrefab nemzetközi konferencia Balatonfüred 1978

              Főtéma: Előregyártás és építésiparosítás,

  7,2 Nemzetközi Europrefab sympozium Budapest 1980

              Főtéma: Építésiparosítás és energia takarékosság,

  7,3  II. Nemzetközi Europrefab Sympozium Budapest 1982

              Főtéma: Építésiparosítás és energia takarékosság.

 

8. Szakirodalmi tevékenység:

  8,1 Szakcikkek  szaklapokban

              54 szakcikk publikálva (magyar, francia, angol, német és lengyel)

          

              (Az első angol nyelvű publikáció: a jeruzsálemi Akadémiai kiadónál 1971-ben:   Consideration   of Membrane Action in Point  Supported Reinforced Concrete Slabs) 

 

  8,2 Építészeti publikációk: 36  építészeti ismertetés, az általa tervezett szerkezetekkel megépült kiemelkedő épületekről hazai, német és angol építészeti szaklapokban.

 

  8,3 Szaklapok szerkesztőbizottsági tagsága:

              Ipari Építészeti szemle        (1969-77 között)

              Magyar Építőipar                 (1971-99 között)

              Műszaki Tervezés               (1971-2001 között)

 

  8,4  Szakkönyvírói tevékenység:

              IPARTERV 1949-74 jubileumi emlékkönyv társszerző                                                                                                                                       

 

              NAGYIPARI LÉTESÍTMÉNYEK 1945-1975   Főszerkesztő: dr.Szabó János 

              Társszerkesztő és társszerző ( Műszaki Könyvkiadó 1975 )

 

              ÉPÍTÉSI HIBÁK A-Z   Monografia az építési hibákról.

              Szakmai szerkesztő, egyes témák szerzője, ill. lektora  ( Verlag Dashöfer 2002-2009 )

 

              NÁDFEDÉS AZ EZREDFORDULÓN

              Szerző ( Cser kiadó 2006  )

 

              NÁDTETŐK KÉSZÍTÉSE  (kézikönyv)

              Társszerző ( Balázs bt. kiadó 2010 )

 

  8,5 Főiskolai jegyzetek  (az összesen 8 jegyzetből a legfontosabbak az alábbiak)

              A XX.század építészete és építéstechnikája- ( 1988-2002 között minden évben   átdolgozott új kiadás pp65)

              Komponenselvű építésiparosítás (1986-2001 között minden évben átdolgozott új kiadás pp61)

              Nádfedések , nádtetők 1996 pp28 (Világbank támogatással)

              Műszaki ellenőri ismeretek CD formátum.2001. társszerző: dr Kukai T.

 

 

9.0 Tevékenység szakmai testületekben:

  9,1  Építéstudományi Egyesület (ÉTE) 

              tag 1955-1995,  elnökségi tag 1972-1991,  Europrefab delegált : 1976-1991

  9,2 Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ)

              tag 1971-   UIA bizottsági delegált. 1984-87

  9,3 Magyar Szerzői Jogi Testület

              tanácsadó tag 1971-91

  9,4 Magyar Tudományos Akadémia  Építészettudományi Bizottság  

              tag 1985- 2009

  9,5 Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság,, ,Műszaki oktatási albizottság

              tag:1996-2001

  9,6 Magyar Műszaki Felsőoktatás rektorok-főigazgatók konferenciája

              tag:1990-95    elnök:  1992-93 tanév

  9,7 Magyar Mérnöki Kamara

              Építési tagozati tag:1996-  elnök :1997-2001

  9,8 Magyar Építészek Kamarája

              tag:1996-

  9.9 Építészek, Mérnökök, Képzőművészek Egyesülete.

              Tiszteletbeli tag 2007.

 

 

10.0 Tevékenység a felsőoktatásban:

              Feladatkörök:

-          Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítész tagozat

              meghívott előadó 1961 ( Téma:szerkezettervezési ismeretek)

-          Építésügyi Vezetőképző Iskola

-             meghívott előadó 1971-77 (Téma: tervező irodák vezetése)

-          BME építőmérnöki kar vasbeton tanszék

-             meghívott előadó 1971-73 (Téma: előregyártott ipari csarnokok)

-          BME építőmérnöki kar államvizsga bizottsági tag 1972-78 (Magasépítési tsz) 

-          BME építészmérnöki kar államvizsga bizottsági tag 1973-85 (Ipari ép.tsz) 

-          Ybl Miklós Műszaki Főiskola államvizsga bizottsági tag: 1981-84

-          Ybl Miklós Főiskola tanár 1985-2003 

-          Ybl Miklós Főiskola főigazgató 1985-95 

 

               

Állami kitüntetései:       

                                         MNK Sportérdemérem ezüst fokozat  1956,

                                                   ( társadalmi sportmunkáért ) 

                                         MNK Munkaérdemrend  ezüst fokozat  1985,

                                                   ( minisztériumban végzett tevékenységért )

                                         MNK  BM Tűzbiztonsági Érem  1989,

                                                   ( tűzvédelmi mérnökképzésért )

                                         Magyar Köztársaság Kormányának arany gyűrűje  1993

                                                   ( tűzvédelmi mérnökképzésért )

                                         Magyar Köztársasági Érdemrend Közép kereszt  1994

                                                   ( a magyar műszaki felsőoktatás fejlesztéséért )

 

 

 Szakmai díjai:

                       Eötvös Lóránd díj,a rendszertechnika építőipari adaptálásáért   1976,

 

                       Lechner Ödön díj,  a piac orientált építési manager képzés megalapozásáért 1996,

 

                       Kármán Tódor érem, a főiskolai mérnökképzés fejlesztéséért  1996

 

 A Budapesti Műszaki Egyetem Aranydiplomája  2004

 

 

 

 

Dr. Pozsgai Lajos írásban megküldött szakmai önéletrajzi anyagaiból szerkesztette: Hajmási Péter

2011.04.10.

 

Galéria:

 

Komlóssy István

  

komlossy_istvan

 
 
Dr. techn. Komlóssy István

Születési adatok: 1932. augusztus 30. (Szentes)

  

 

      

Tanulmányaim helye, ideje:

Középiskolai tanulmányaimat a Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumban, az utolsó évet az iskolák összevonása miatt a Rákóczi Ferenc gimnáziumban végeztem, és itt is érettségiztem 1950–ben. Majd aBudapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karára kértem és nyertem felvételt, ahol 1954-ben szereztem mérnöki diplomát, jeles eredménnyel 

                        Okleveles mérnök:                                      Budapesti Műszaki Egyetem (1954)

                        Mérnökmatematikai szakmérnök:              Budapesti Műszaki Egyetem (1969)

                        Műszaki doktor:                                          Budapesti Műszaki Egyetem (1976)

                        Magyar Mérnöki Kamara:

                        Tartószerkezeti vezető tervező:                                                T-T-Tell 01-1998

                        Tartószerkezeti szakértő:                                                              T-SZ 01-1998

                        Verzető tervezői cím megállapítása         T-Tell 01-1998 / 2008. november 14.

Munkaköreim:

1993-             KOMLÓSSY Kft. ügyvezető igazgatója, Budapest;

1988-93          KEVITERV Vízügyi Tervező Vállalat igazgatója, Szolnok;

1986-88          KEVITERV, Vízügyi Tervező Vállalat főmérnöke, Szolnok;

1984-86          SZKI-SCIL Software Osztály vezetője, Budapest;

1977-84          IPARTERV irodavezető főmérnöke;

1973-77          IPARTERV tartószerkezeti szakfőmérnöke;

1961-73          IPARTERV statikus szakosztály vezetője;

1957-61          IPARTERV statikus tervezője;

1956-57          MÁV Vasúttervező Vállalat statikus tervezője;

1954-56          ÉVM Miskolci Tervező Vállalat statikus tervezője;

1953-54          LAKÓTERV Lakóépület Tervező Vállalat statikus tervezője esti foglalkoztatással, egyetemi tanulmányaim mellett.

 

Tervezői pályafutásom során foglalkoztam 1 000 - 3 000 vagonos többszintes raktárak és hűtőházak, kutató intézetek, irodaházak, számítógép központok tartószerkezeteinek tervezésével, amelyek rendre meg is épültek. Ennek során különböző előgyártott vasbeton szerkezetet, vasbeton silókat, vasbeton és acél szerkezetű csarnokokat, valamint könnyűszerkezetes épületet terveztem. Export-tervezési munkáim Szovjetunióban, Lengyelországban, Kuvaitban és Iránban kerültek felhasználásra. A kor szellemének megfelelően a számítástechnika lehetőségeivel is foglalkoztam, amelynek során kezdetben az IPARTERV számítástechnikai feladatait szakosztályom oldotta meg.

Mérnöki munkáimmal párhuzamosan, esetenként magántervezői gyakorlatot is folytattam, ennek során kisebb társasházak és nyaralók tartószerkezeti és építész tervezését is elvégeztem, amelyek közül a lenti lista szerintieket emelem ki.

A tervező vállalatok munka-ellátottsági problémáinak jelentkezésekor az addig felépített számítástechnika terheit az IPARTERV nem kívánta tovább vállalni, ezért az osztályt velem együtt az SZKI-SZKIL számítástechnikai cég vette át. Itt magam is végeztem programozói munkát, ami az úgynevezett felhasználó-barát műszaki programok problémakörének tisztázására és előállítására irányult.

Az Ipartervben betöltött tartószerkezeti szakfőmérnöki pozícióm következtében tagja voltam az ÉVM Tartószerkezeti Tervezői Tanácsának, majd az itteni munkám eredményeként, - z építész mesteriskolai tapasztalatokat is figyelembe véve - lehetőségem nyílt a Tartószerkezeti Mesteriskola megszervezésére és mintegy tíz évig a vezetésére is.

Ugyancsak tartószerkezeti szakfőmérnöki munkaköröm részeként vizsgáltam a tervezés és kivitelezés műszaki ellenőrzésének kérdéseit és nemzetközi tapasztalatait; kimutatva, hogy a francia biztosítás rendszerű ellenőrzést tartom a legalkalmasabbnak a feladat megoldására. Az Ipartervben sikerült is akkor egy hatékonyan működő tervezési utóellenőrzési rendszert bevezetni.

A műszaki ellenőrzés általános kérdéseiről előadásokat is tartottam az ÉVM Továbbképző Intézetben, valamint a MTESZ keretében is.

Harmincévi tervezőirodai gyakorlat, ezen belül több mint 10 évi tervezővállalati vezetői gyakorlat után 1986-ban megpályáztam és elnyertem a KEVITERV Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat (Szolnok) főmérnöki pozícióját. Másfél év után ugyanezen Vállalat igazgatója lettem. A rendszerváltást követően visszatértem a tervezői munkához, aminek során a megjelenő számítástechnikai eszközöket maximálisan felhasználva még most is folyamatosan dolgozom.

Munkáimról általában szakcikkben számoltam be, valamint társszerzője voltam a dr. Palotás László által szerkesztett Mérnöki Kézikönyvnek is.

 

Tervezői tevékenységem szakmai szempontból az alábbiak szerint alakult:

 

Székesfehérvári hűtőház

Békéscsabai hűtőház

A villás pillér

Csepeli tranzit raktár

Már egyetemi hallgató koromban akkor kiemeltnek számító létesítmények tervezésére kaptam lehetőséget, azonban. Miskolcra majd a MÁV-hoz kerülve sok apró feladattal is meg kellett birkóznom. Az Ipartervben Mohácsi László kezei alatt a csepeli tranzit raktár szerkezeteinek tervezése és a kivitelezés művezetése során ismerkedtem meg a helyszíni vasbeton előgyártás lehetőségeivel. E területen aztán az első valóban önálló munkám a békéscsabai hűtőház nagy fesztávú előgyártott szerkezeteinek tervezése volt. Ennek során az akkor több helyen jelentkező hűtőház alatti – néha 10m mélységet is meghaladó - aláfagyást igyekeztem elkerülni, ezért a teljes padlószerkezetet lábakra állítottam, ami szerencsés választásnak bizonyult. A rácsos tartók szerkezeti magassága pedig megfelelő felső szellőző tér kialakítását tette lehetővé. Ugyanitt alkalmaztam - elsőként – a 21m fesztávú előgyártott vasbeton rácsos főtartó villás megfogását a pillérek megfelelő kialakításával. Hasonló megoldás a német szakirodalomban csak mintegy egy évvel később jelent meg. Ugyancsak sikerült eleget tenni annak a követelménynek, hogy a hűtőtermek – az előgyártott bordás szerkezetek ellenére – jól szigetelhető sík belső felületeket kapjanak. A további – egyébként azonos rendszerű - hűtőházaknál az ívelt felső övű rácsos tartók helyett a 63m széles épület kétirányú lejtésű tetőjéhez alkalmazkodó, de azonos elvi kialakítású tartók készültek. Az előgyártott szerkezetek kialakítása során döntő szempontot képviselt az az igény, hogy az összes elem max. két, 10 to teherbírású hernyótalpas daruval beemelhető legyen.

 

A rácsos tartó tervezése során különleges alakzatot sikerült kialakítanom azáltal, hogy az alsó övet eggyel több részre osztottam, mint a felsőt. Így olyan rácsozás jött létre, amely igen kedvező a rács-rúderők szempontjából, ugyanis a széleken a nyomott rudak rövidek, a húzottak pedig hosszúak, vagyis az oszlopos rácsozás erőjátékét adják itt, ahol ez fontos, és a szimmetrikus rácsozásét középen, ahol ez is megfelelő. Az összkép pedig - azt hiszem – megnyerőre sikeredett.

Gombafödém lapos fejjel

Már korábban foglalkoztam a gombafödémekben rejlő tartalékok feltárásával, elsősorban dr. Menyhárt István felvetése alapján, amely a törési elmélet egy ellentmondására mutatott rá, nevezetesen az oszloptalpak, illetve a közbenső gombafödém mezők – mint fordított oszloptalpak – között mutatkozó jelentős teherbírás eltérésre. Bár vizsgálódásaim e téren nem hoztak igazán meggyőző eredményt, de ennek melléktermékeként a gombafödémek fejének kialakításában lényeges újítást vezettem be, nevezetesen az általánosan alkalmazott 45°-os kiékelés helyett a gerendáknál is szokásos 1:3 hajlású kiékelést kezdtem el alkalmazni , és azt találtam, hogy az minden szempontból – különösen a nyírások felvételére – igen kedvezőnek bizonyult. Ezért azt követően több gombafödémet is ilyen kialakítással terveztem meg. Így például a szabadbattyáni közraktár épületét, amelynél 10x10m,-es oszlopállásra 10,0 to/m2 terhelésre terveztem gombafödémet, a lemez vastagsága 43 cm volt.

A vasbeton előgyártás terén pedig az előbbiek során kialakított elveket figyelembe véve alakítottam ki a Villamosipari Kutató Intézet szerkezeteit, a főtartó villás megfogását vierendel pillérrel és T szelvényű gerendával szebbé is lehetett tenni. Ugyanitt az irodaház ugyancsak új megoldással alul befogott pillérekből, 7,2x3,6m-es panelekből és vízszintes falpanelekből áll, igen gazdaságos anyagfelhasználást és meglepően gyors szerelést lehetővé téve.

Előgyártott szerkezetekhez ekkor már számomra természetes volt az a modell, amely alul befogott pilléreket és ezekre helyerzett kéttámaszú főtartókat tekinti alkalmas szerkezeti váznak. Ezért nagyon meglepődtem, amikor az ÉMI szakértői ezen épület vizsgálata során két hétig azon töprengtek, hogy lehet-e ezzel a modellel épületet tervezni.

 

Villamosipari Kutató Intézet csarnoka

 

 

Hasonló elveket sikerült a RÖVIKÖT raktárának négyszintes, 9x9 m fesztávú, 1,7 to/m2 hasznos terhelésű raktárainál alkalmaznom. Itt a négyszintes, 90x90cm külméretű

RÖVIKÖT ruházati raktára

vierendel pillérek övei közé három részre osztott gerendák kerültek, amiknek - a teherelosztás érdekében - a tetejére helyeztem a 9,0m fesztávú, keresztborda nélküli paneleket. A pilléreket a helyszínen gyártották le és bikával emelték be, a többi elem üzemben készült és hernyótalpas daruval volt szerelhető. A pillér-gerenda csomópont sarokmerev kialakítása kibetonozással volt megoldott. A 30x70m alapterületű négyszintes épületet - a szakma nagy megdöbbenésére - lényegében három hónap alatt legyártották és összeszerelték. A homlokzatot függőleges kétszintes előgyártott panelek burkolták.

INFELOR irodaház

Margit körúti irodaház

Teljesen új kihívást jelentett a Margit-körúti irodaház (Ganz, majd minisztérium), amelynek kilencemeletes szerkezetéhez üzemben előgyártott födémelemeket kívántak alkalmazni. Az építész tervek szerint merevítő magok közötti hosszvázas rendszer volt kialakítható, a hosszvázat kifelé fordított 6cm vastag U szelvényű, magon gyártott vasbeton tartók alkották, 10,8m fesztávval. A szélső parapet-tartók alsó övének befelé nyúló konzolja hordta a födémelemeket, a végbordák ugyancsak hátranyúló konzolja pedig a pillérek konzoljaira való felfekvésre szolgáltak. Így mind a terhelés, mind pedig az alátámasztás az U szelvény csavarási középpontjában történt. Középen ugyanez a födém alatt helyezkedett el.

Ezt követően az egyedi előgyártás – a gazdasági ösztönző rendszer megváltoztatása miatt – teljesen kiszorult az építő-iparból, viszont megjelentek a zsaluzó rendszerek, aminek alkalmazására az INFELOR székháznál volt lehetőségem. Talán érdekes, hogy ezeknél inkább csak a merevítő rendszerek végig vitele okozott nehézséget, ami mindenkinek csak útjában van.

De az időközben megjelent számítástechnikai rendszerek a legváltozatosabb alátámasztási rendszer mellett is gyorsan és megnyugtatóan követhetővé teszik az igénybevételeket és meghatározzák a szükséges vasalást.

Inotai gázturbinás csúcserőmű

Ezt megelőzően azonban még alkalmam volt egy 42m fesztávú. 12m keretállás távolságú, 125t-ás híddaruval ellátott csarnok acélszer-kezetének tervezésére, az inotai gázturbinás csúcserőmű részére. A szerkezeti méretek szépsége mellett itt a nemzetközi együttműködés is jelentős volt: a technológiát a Don menti Rosztovban tervezték és gyártották, az acélszerkezetet Léván készítették, mindezt meglehetősen feszített ütemben. Ez volt az első alkalom, hogy munkámért minisztériumi kitüntetést is kaptam.

 

KIKA reklámfelület az első terv szerint

KIKA „simli”

Jó néhány év szakfőmérnöki és vállalatvezetői kitérő után visszatértem a tényleges tervezői tevékenységhez, de közben a környezet, a technológiai feltételek, a megbízói elvárások és az anyagi lehetőségek egyaránt megváltoztak. A szerkezeti tisztaság már nem olyan fontos, a megbízói kívánságok néha igen bonyolult és egyben hatalmas rendszerekhez vezetnek, mint pl. a budaörsi KIKA bejárati és központi acélszerkezete, amelynél csak a reklámtábla több mint 2000 rúdból állt volna. Persze amikor minden készen volt, a megbízó mégis sokallta a mintegy 50m hosszú és 15m magas (lásd balra) két irányban görbült felület burkolási (!?)költségeit, ezért aztán helyette csak egy 7m kiülésű és 30m széles „simlit” kapott a ház (.lásd. jobbra)

 

METRO áruház bejárata

Ugyancsak határozott beruházói kívánság alakította a METRO áruházak azóta Európa szerte alkalmazott bejáratait és parkolóinak tetőit. Ezeknél a tervezőnek csak meghatározott keretek

METRO „cégtáblája”

között lehetett a gazdaságosságra törekednie, de a gyárthatóság és a gyors szerelhetőség követelményeinek kielégítése továbbra is megkerülhetetlen maradt. A reklámhatás fontosabb, mint a költségek! Kiterjed ez olyan szerkezetekre is, mint egy áruház parkolójának tetőszerkezete, ami az itt bemutatott példa esetében akár kétszeres is lehet egy szolid szerkezet költségeihez képest.

METRO parkoló tető

Az ilyen szerkezetek esetében, a mai számítástechnikai lehetőségek mellett inkább csak a modell felépítése igényel sok munkát. Aztán meg a különféle variációk kidolgozása; mert ha már adva van a lehetőség, nem lehet megkerülni az eredmények részletes és sok szempont szerinti elemzését, és mindig van mit javítani a modellen ahhoz, hogy a végeredménnyel nagyjából meg lehessünk elégedve. De az elszabadult fantázia sokszor olyan szerkezeteket szül, aminek nemcsak a számítása, hanem talán a gyártmányterve sem lenne megoldható számítástechnika nélkül: egy példa erre az íves áruházi bejárati táblatartó térbeli rácsa, amelynél a rácsrúd elemek áthatási vonalait a modell viszonylag egyszerűen és főként megbízhatóan szolgáltatta.

KIKA bejárati csarnok

Természetesen nem mindig adódik „ínyenc falat”, a munkák zöme nagyonis szokványos feladatokból áll. Ha azt akarjuk vizsgálni, hogy mi változott az utóbbi 50 év alatt a tervezés és ezen belül tartószerkezet tervezés helyzetében, talán éppen ez a legjellemzőbb. Az ötvenes-hatvanas években az egyedi előgyártás megadta a tervezőknek a kísérletezés lehetőségét. „Mutasd meg a csomópontodat, és megmondom ki vagy!” járta az Ipartervben akkor. Ezzel a szemlélettel hatalmas építményeket tudtunk megvalósítani, és mind más és más volt. Ma ezek már csak valamilyen rendszer szerint képzelhetőek el. És a rendszert sem a tervező választja meg. De azért egy saját tervezésű megvalósult épületet látni éppoly felemelő érzés                 maradt mára is, mint volt régen.

 

Kitüntetéseim:

Kiváló dolgozó jelvényt és oklevelet számos alkalommal kaptam tervezői tevékenységem során, majd:

1975-ben Nehézipar Kiváló Dolgozója jelvényt,

1982-ben ÉVM Kiváló Munkáért jelvényt,

2004-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemtől Aranyoklevelet

kaptam.

 

Galéria:

 

Völgyes Frigyes

  

volgyes_frigyes_1991_ben

 
 
Völgyes Frigyes

Születési adatok: 1922. (Rákospalota)  -  1993

  

 

Völgyes Frigyes

1922-1993

Rákospalotán született, itt is  járt gimnáziumba (Wagner Manó  Gimnázium).

Tanulmányait a Műegyetemen folytatta. A háború alatt, 1944 –ben az évfolyamukat tanulmányaik folytatására Németországba telepítették ki.

Tervezői munkáját  a Magyar Hajó  és Darugyár Hídosztályán kezdte.

Innen került az Iparterv-hez, nem sokkal annak megalakulása után, ahol egészen nyugdíjba vonulásáig dolgozott, a „D” iroda Acélszerkezeti osztályának volt a vezetője. Nyugdíjas éveiben is tervezett, néhány volt kollegájával.

 

1982-ben Eötvös Lóránd díjat kapott, ezt a díj „ kiemelkedő ipari alkotó, irányító, szervező tevékenység elismerésére” szolgál.

 

Galéria:

 

dr. Fogarasi Gyula

  

drfogarasi2011

 
 

Dr. Fogarasi Gyula

Születési adatok: 1937. július 7. (Bukarest)

  

 

Tanulmányai és végzettségei:

1941dec..           áttelepülés Budapestre

1943-47              „Champagnat” háromnyelvű francia iskola Budapesten

1947-48              Bencés gimnázium Budapest

1951-55              „Kvassay Jenő” Építőipari Technikum

1955-60              Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, kitüntetéses építőmérnöki diploma

1978-80              Budapesti Műszaki Egyetem, doktori oklevél

1986-87              Budapesti Közgazdasági Egyetem, Külkereskedelmi Tanfolyam

 

Egyesületi tagságai: 

            ÉTE               Építéstudományi Egyesület, Budapest

            PCI                Prestressed Concrete Institute, Chicago

            UNIDO           United Nations Industrial Development Organization, Vienna, szakértő

            FIP                Federation International du la Précontrainte, London, alelnök

            fib                  Federation Internationale du Béton, magyar tagozat örökös t.b. elnöke

            (A FIP a feszített beton szerkezetek tervezői, kivitelezői és gyártói szövetsége volt,

            a  fib a FIP beton kutatókkal [CEB] összevont betonipari szövetsége.

FIP alelnöki munkám során legfőbb feladataim az időszak kongresszusaira és szimpóziumaira való nemzeti felkészülés irányítása, a szakmai bizottságok munkájának ellenőrzése és a budapesti szimpózium szervezése voltak.)

Munkahelyei és beosztásai:

1960-61         Közlekedési Építő Vállalat, építésvezető helyettes

1961-65         Ipari Épülettervező Vállalat, statikus tervező

1965-66         Élelmezésipari Tervező Intézet, statikus irányító tervező

1966-89         Beton- és Vasbetonipari Művek, szakosztály-, osztály- és irodavezető

1989 aug.      USA munkavállalásának kezdete: 1989-91         University of Nebraska, Omaha, NE, visiting professor

1989-91         Wilson Concrete Company, Omaha, NE, project engineer

1991-2002     Parsons Transportation Group, irányító tervező és tanácsadó

2003-            Ybl Miklós Műszaki Főiskola, Budapest, előadó professzor

 

SZAKMAI ÉLETMŰVÉNEK ISMERTETÉSE:

Jelentős szerkezettervezési  munkák:

Az IPARTERV II. iroda Statikus osztályán Gnädig Miklós osztályvezető és Dr. Kollár Lajos szakosztályvezető irányítása alatt részt vett a kor nagy vegyi- és gépipari létesítményeinek kollektív rendszerszemléletű tervezésében, az előregyártás és a kivitelezés művezetésében. Az első, komplett segédüzemi előregyártásban megvalósuló legkorszerűbb ipartelepek a Tiszai Vegyi Kombinát, a Tiszamenti Vegyiművek, a Dunai Kőolajipari Vállalat és a Debreceni Orvosi Műszergyár voltak, melyekben az iroda valamennyi statikusa egy-egy épületet, szalaghidat, darupályát vagy más nagy létesítményt tervezett a közösen konstruált modul koordinált típus pillér, főtartó, födém-, tető- és falpanelekből és acélszerkezetekből.

 

E legkorszerűbb tervezési alapelvek szerint, az irodán kezdődött meg az első magyar ipari típus épületek tervezése. Fogarasi Gyula érdeklődése alapján Gnädig Miklós oldalán részt vett az egyszintes 9x9 m-es típuscsarnok és a háromszintes típus öltöző- iroda, üzemben előregyártott beton-, fém-, üveg elemeinek tervezésében, gyártás előkészítésében és minősítésében.

Az „ÉLTERV”-ben nyílt először módja, az „IPARTERV”-ben elsajátított és az előregyártáshoz kapcsolódó szerkezettervezési tapasztalatainak hasznosítására. A Budapesti Élelmiszeripari Gépgyár Mázsa téri, tízezer négyzetméteres előregyártott daruzott csarnok és irodaépület, a Szombathelyi ÉJSzSzV háromhajós, hajónként 18 m fesztávú, daruzott csarnokának komplett előregyártott szerkezetei, rekord idő alatt készültek el.

A Beton- és Vasbetonipari Műveknél először a Gyártmánytervezési szakosztályon készültek vezetése alatt előregyártott egy- és többszintes épületek, híd-, út, vasút-, víz- és közműépítési elemek gyártmány és rendszertervei. A Műszaki fejlesztési osztály-osztályvezető helyetteseként, a BVM 14 gyárában készülő termékek és gyártástechnológiák fejlesztésének koordinálását végezete.

A BVM Piackutatási osztály vezetőjeként, megszervezte a nagyvállalat irányában jelentkező innovációs igények felmérését és a termékek ismertető kiadványainak elkészítését, majd a gyártás-technológiák hatnyelvű ismertetőinek kiadását, filmjeinek forgatását, azaz a teljes hazai és nemzetközi marketing munkát. Ezzel a tevékenységével megalapozta a vállalati export több földrészre való kiterjesztését.

Vállalkozási irodavezetőként, a fenti munkák mellett, még szervezte a BVM  termékekből épülő létesítmények szerelését és kivitelezését is.

 USA-beli, 1989 augusztusi munkavállalását követően, munkahelyei az alábbiak:

A Wilson Concrete Company félállású tervezőjeként új feszített és építészeti termékeket tervezett, kifejlesztette azok hosszúpados és mozgósablonos gyártását és minősítő vizsgálatát. Másik félállásában tartók statikáját, vasbetonszerkezeteket és rendszerépítést tanított, kutatási és kísérleti munkákat szervezett a Nebraska Egyetem Omahai campusán.

A Steinman Boynton Gronquist & Birdsall, későbbi nevén Parsons Transportation Group tervező vállalatnál irányító tervező és tanácsadóként a következő főbb munkákat tervezte:

A második kábelsorral kétszintesre bővített, többszörös világrekorder Liszaboni Tagus függőhíd új tízemeletes horgonytömbjei, torony- és alap megerősitései.

 

A Burlington-Bristol, Riverside-Delanco, Tacony-Palmyra és a Burlington County Bridge Commission (BCBC), Burlington, N.J. több más hídjának rekonstrukciója.

 

Hídvizsgálati és osztálybasorolási munkák a BCBC összes hídján.

Beton-, acél- és hegesztési szerkezetek,saruk és gépészeti berendezések ellenőrzése.

A BCBC hidak (emelő-, billenő- és forgóhíd) nyílásainak ellenőrzése és megerősítése.

 

A Bangladeshi Jamuna River Bridge alépítményeinek tender szintű tervezése.

A 3300 láb hosszú Tacony-Palmyra Delaware híd szeizmikus vizsgálata a többezer rúd-elemből álló rácsos, billenő és ívhíd modelljének SAP90 programon való futtatásával.

 

A Mount Hope függőhíd, Rhode Island pillér rekonstrukciója és szeizmikus vizsgálata.

 

A Tacony-Palmyra Delaware  híd alapozásának forgalom alatt történő 60 láb hosszú fúrt cölöpökkel való megerősítése és szeizmikus ellenőrzése.

 

A harmadik Tacoma Narrows függőhíd betonpillérének előtervi szeizmikus ellenőrzése. Az 1940-ben, elcsavarodással tönkrement első híd, Steinman mérnök által megerősített második változata (1950) mellé, forgalomnövekedés miatt kellett harmadik hidat építeni.

A Bostoni (MA) Charles River hárfahíd szakaszos előtolású felépítményi alternatívájá-nak tervezése, amely végül hagyományos monolit szerkezetként került megépítésre.

 

A San Francisco öbölbeli, új Quarkinez függőhíd betonpillérének, koncepció szintű szeizmikus ellenőrzése.

A Tagus híd Project Managere Conny Crawford, a BCBC hídtervezések Project Managere Adel Gawdat, a többi hidaké Tom Spoth volt.

Pályázatok:

Több pályázati díj elnyerése közül kiemelkedik, az Előregyártott vasbeton szerkezetes mezőgazdasági épületváz c. országos tervpályázat (egy tervezőjű) első díja, 1964-ben.

Szabadalmak:

A Beton- és Vasbetonipari Műveknél eltöltött negyedszázad alatt, hat szabadalmat nyert vasbeton elemek szerkezeti és gyártástechnológiai újdonságaira. Legismertebbek ezek közül, a „Középen összefogott, végein terpesztett betétvezetéssel való feszítés”, az „ARMOMAT betonacél térváz tekercselő-ponthegesztő berendezés” és a „Többcélú gyártókombájnos betonelem gyártási technológia” voltak.

 

NEMZETKÖZI TEVÉKENYSÉGE IDEGEN NYELVEKEN:

Nemzetközi konferenciákon előadások tartása:

FIP kongresszusok:

1970         FIP  6. kongresszusa,  Prága

1986         FIP 10. kongresszusa, Új-Delhi

1990         FIP 11. kongresszusa, Hamburg

UNIDO továbbképző tanfolyamok:

1984  Budapest International Workshop for Industrialization

                                         Structural systems and prefabrication technologies

1985  Benghazi Education Center, Benghazi, Lybia

                                         European Precast Concrete Structures

1986  Budapest UNIDO Africa Workshop

                                         Hungarian Construction systems and technologies

1988  San Jose  Instituto Costarricense de Electricidad

                                         Design and prefabrication of transmission poles

Egyéb nemzetközi előadások:

1979  Ann Arbor, MI

1979  Skopje, Makedónia,

1980  Baseli Eurotunnel,

1981  Algiri Építőipari kiállítás,

1982  Cairoi építőipari vásár,

1982  Budapesti előadás a Nigériai Yola egyetem hallgatóinak,

1984  Hannoveri előadás az Umwelt+Energie+Bauen szemináriumon,

1984  Beijingi Kereskedelmi Kamara,

1988  Ausztráliai előadás sorozat:

 Adelaide,

 Melbourne,

 Sidney,

 Brisbane egyetemein és mérnöki egyesületeiben,

1989  Omaha, NE,

1991  Minneapolis, MN

Szakirodalmi tevékenysége:

Könyvek és egyetemi jegyzetek felsorolása:

            Csőtáblázatok (társszerzőkkel), Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1971

            BVM Kézikönyv, BVM, Budapest 1970-től 1988-ig évente átdolgozott kiadás

            Fogarasi: Hegesztett betonacélvázak tervezése, BME továbbképző Intézet, 1974

            Fogarasi-Adamik: Hegesztett betonacélvázak gyártása, BME továbbk. Intézet, 1976

            Fogarasi-Adamik: Hegesztett betonacélvázak, Műszaki Könyvkiadó, Bp, 1976

            Balázs-Fogarasi: Vasbetonelemek kapcsolatai, Műszaki Könyvkiadó, Bp, 1977

            Fogarasi – Popovics – Kozma: BVM-ÉLVÁZ, BVM, Budapest, 1978

            Balázs-Fogarasi: Sztüki Sztomanobetonnüje Elementi, Szófia, 1980

            Fogarasi: Prestressed Concrete Technology, Akadémiai Kiadó, Bp. 1986

            Fogarasi: Precast Multi-Storey Frame Systems, C.I. Australia, Melbourne 1988

            Fogarasi: Welded Reinforcements, University of Technology, Sidney, 1988

            Fogarasi: Behavior of Concrete Structures, Course CE 941, U. Nebraska

            Fogarasi: Structural Systems, Course CE 943, U. of Nebraska

            Angol-Magyar Műszaki Szótár, Építőipar, Akadémiai Kiadó, Budapest 1990

            A szerző nagyszámban megjelent, magyar és idegen nyelvű cikkeinek felsorolása, meghaladja ezen ismertetés kereteit.

Tevékenysége a felsőoktatásban:

1967-88         Külső előadó a BME Vasbetonszerkezetek tanszékén

1984-88         Előadó a BME Továbbképző Intézetében

1987-89         Külső előadó a BME Angol nyelvű oktatási programjában

1989-91         Visiting Professor a U.of Nebraska, Omaha Civil Eng. Departmentben

1992-98         Külső előadó professzor különböző New Yorki egyetemeken

2003 -            Külső előadó a Szent István Egyetem Ybl Miklós főiskolai karán

Tervező mérnöki státusa:

Professional Engineer of the State of New Jersey

License No. GE – 37996 1993 -present

Professional Engineer of the State of Nebraska

License No.   E -  7234  1990 – 1999

(Az USA valamennyi államában, az adott államba tervezett szerkezetek terveinek aláírásához, az adott államban megszerzett Professional Engineer [P.Eng.] cím szükséges, melyek viselésére csak kétszintű szakmai vizsga sikeres letétele után nyerhető jogosultság.)

Forrás:          Dr. Fogarasi Gyula írásban megküldött szakmai önéletrajzi anyagának

szerkesztésében közreműködött: Hajmási Péter  2011 május hó

 

Galéria:

ÁBRASZÖVEGEK

Dr. Fogarasi Gyula szakmai életrajzának ábráihoz

 

1.         A Budapest X. Mázsa téri Élelmiszeripari gépgyár 10 000 m2-es előregyártott daruzott csarnoka

            Tervező: Fogarasi Gyula, Élelmezésipari Tervező Intézet, Budapest 1966

 

2.         A Rhode Islandi Newport függőhíd mélyépítési felújítása

            Project manager: Adel Gawdat, Szerkezettervező: Dr. Fogarasi Gyula, Parsons, New York 1992

 

3.         A Philadelphia melletti Tacony-Palmyra Delaware híd szeizmikus vizsgálata és rekonstrukciója

            Project manager: Adel Gawdat, Irányító tervező: Dr. Fogarasi Gyula, Parsons, New York 1993

 

4.         A Philadelphia melletti Burlington-Bristol Delaware emelőhíd rekonstrukciója

            Project manager: Adel Gawdat, Irányító tervező: Dr. Fogarasi Gyula, Parsons, New York 1995

 

5.         A Liszaboni Tejo függőhíd kétszintes áttervezésének horgonykamrái és alapozása, Portugália

            Project manager: Connie Crawford, Tervező: Dr. Fogarasi Gyula, Parsons, New York 1997

 

6.         A San Franciscoi öböl menti új Qarquinez függőhíd (2005)

            Felső kép: A régi rácsos hidakat helyettesítő első függőhíd. Alsó kép: Az új függőhíd részlete.

            Project manager: Tom Spoth, Előterv számítások: Dr. Fogarasi Gyula, Parsons, New York 2000

 

7.         A Washington állambeli első (1940/1950) és második (2006)  Tacoma függőhíd.

            Project manager: Tom Spoth, Előterv számítások: Dr. Fogarasi Gyula, Parsons, New York 2001

 

8.         A szabadalmaztatott középen összefogott, szélein terpesztett egyenes tengelyű feszítési eljárás.

 

9.         A szabadalmaztatott BVM-ARMOMAT betonacélváz tekercselő ponthegesztő berendezés.

 

10.       Dr. Fogarasi Gyula 2011

 

 

 

Galéria:

 

Korda János

  

korda janos

 
 
Dr. Korda János

Születési adatok: 1929. augusztus 6. (Budapest)

  


 

   

Tanulmányok:

1947-ben érettségizett a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban.

1952-ben szerzett mérnöki oklevelet.

1973-ben lett a műszaki tudomány kandidátusa Rugalmas-képlékeny anyagú rúdszerkezetek szilárdságának alapjai valószínűségelméleti tárgyalásban c. értekezésével. Ennek alapján kapta meg a BME-től a PhD fokozatot.

1968-ban tett állami nyelvvizsgát angolból felsőfokon, németből középfokon.

 

Munkahelye és beosztása

1951-59: Mérnökkari Mechanika Tanszéken tanársegéd, (később félállásban adjunktus).

1952-54: IPARTERV-nél félállásban tartószerkezeti tervező

1959-60: Hídépítő Vállalatnál építésvezető.

1960-67: IPARTERV-nél tartószerkezeti szakosztályvezető.

1967-70: ÉMI-ben tartószerkezeti tudományos osztályvezető.

1970-89: Általános Épülettervező Vállalatnál tartószerkezeti osztályvezető, majd tartószerkezeti szakági főmérnök.

1989-től nyugdíjas, szakértéssel és tervezéssel foglakozó kft. ügyvezetője.

Munkája legnagyobb részét tartószerkezeti épülettervek készítése képezte.

 

Jelentősebb tervezései:

  • Óbudai Hajógyár héjszerkezetű darupálya-alapgerenda.
  • Soroksári Tübbingöntöde, a tetőszerkezet „hártyahéj”, de a héjtípus nevét dr. Pelikán évekkel később megjelent könyve határozta meg (Korda János 1953-ban önállóan fejlesztette ki az addig nem alkalmazott héjszerkezetet, amit újításként elfogadott az IPARTERV; a tervezett héjszerkezetet a tervezőiroda megrendelése alapján kísérletileg igazolta az ÉTI; az épület kivitelezése megkezdődött, de vasbeton tübbingekre való áttérés miatt félbeszakadt).
  • Lábatlani Vékonypapírgyár gyártócsarnok épület, raktárépület.
  • Csepeli Egyedi Gépgyár nagyelemes előregyártott héjszerkezettel lefedett daruzott csarnoka,
  • Magyar Kábelművek Balassagyarmat gyártócsarnok épület.
  • Fémmunkás Kecskemét gyártócsarnok épület.
  • Csillagkeret acélszerkezetű tároló szín (több mint 3 millió m2 épült meg belőle).
  • Több vékonyfalú acél típus-csarnok szerkezet, amit a Dunai Vasmű nagy sorozatban gyártott.
  • Makói nagy hagymatároló épület (héjszerkezet).
  • Központi Állami Kórház (Budapest, Kútvölgyi út) rekonstrukciója (a bauxitbetonos pillérek miatt a teljes lebontást már eldöntötték: ellentervet mutatott be a gazdaságos rekonstrukcióra, amit elfogadtak, a tetemes költség- és időmegtakarítás elismeréséül a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta).
  • Váci Cementgyár agyagtárolója, fa héjkupola.
  • Autószerviz üzem Berlinben (elismerő oklevél az NDK Belügyminiszterétől).
  • Vörös Csillag Traktorgyár Kultúrház (öszvér szerkezetű térráccsal fedve).
  • Ferihegyi Repülőtér VIP fogadóépület a kútba esett világkiállításhoz; megépült más célra.

Néhány jelentősebb tartószerkezeti szakértése:

  • Pomsár-féle egyszemcsés öntöttbeton falú lakóházak (dr. Bölcskeivel társszakértőként).
  • Szegedi Klinika Tömb süllyedése (KÖZTI megbízásából peres eljárásban).
  • Oktatásügyi Minisztérium (Budapest, Szalay u.) födémjeinek állékonysága; vizsgálatához új rendszerű (díjazott) próbaterhelő berendezés kifejlesztése.
  • MTESZ Székház bauxitbeton pillérei (üvegszálas, kísérletileg igazolt megerősítés).

 

Oktatói munkája:

Az ÉKME Mérnökkari Mechanika Tanszéken főállásban, ezt követően évekig félállású tanársegédként, majd félállású adjunktusként dolgozott, gyakorlatokat tartott. BME posztgraduális tárgyakat oktatott

A 60-as évek végén, 70-es években – több éven át – az ÉKME Acélszerkezetek Tanszékén volt külső gyakorlatvezető, óraadó, illetve félállású adjunktus.

Később – több évben, ismétlődően, mint BME tiszteletbeli docense, majd BME tiszteletbeli tanára – előadta a Vasbetonszerkezetek Tanszéke szervezésében folyó posztgraduális oktatásban az Építmények felülvizsgálata c. tantárgyat, az Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszék szervezésében folyó szakmérnöki oktatásban a Matematikai statisztika c. tantárgyat és a magasépítési Tanszék szervezésében folyó szakmérnöki oktatásban a Mérnökszakértő gyakorlati feladatai c. tantárgyat.

A BME Továbbképző Intézete szervezésében továbbképző tanfolyamokon adott elő. Önálló előadóként Minőség-ellenőrzés, anyagtervezés, építés; A valószínűségelmélet alkalmazása az építőmérnöki gyakorlatban; A félvalószínűségi elven alapuló új tervezési szabványok elvi alapjai; Az építmények felülvizsgálata, fenntartási és rehabilitációs építési feladatok c. tanfolyamon. Társelőadóként: Új szabványok a vasbeton szerkezetek tervezéséhez c. tanfolyamon.

Több alkalommal volt tagja a BME Építőmérnöki Kar Állami Vizsgáztató Bizottságának a diploma-védéseknél.

Részvétele tanszéki kutató munkákban hosszan tartó és széleskörű volt.

A Mechanika Tanszék dolgozójaként végzett kutatómunkái közül kettőért (Szegélyborda nélküli héjszerkezetek számítása és Rácsos tartók másodrendű igénybevételi c. önálló munkái) pénzjutalmat kapott a MTA Műszaki Tudományok Osztályától. További önálló munkái voltak: A Vierendeel-jellegű hevederezett keretrudak keretállandóinak pontos meghatározása; Ferde kötelekkel emelt gerenda stabilitása. Több közös kutatásban vett részt, így: Kaliszky Sándorral, Kollár Lajossal, Somogyi Lászlóval: A biztonság kérdése statikailag határozatlan vasbeton szerkezetekben, Kaliszkyval: Talajon fekvő padlólemezek méretezése. Kidolgozta, és az IPARTERV-nek újításként benyújtotta a hártyahéjak (nem így elnevezett) kialakítását és erőtani vizsgálatát, több évvel megelőzve Pelikán József ez irányú kutatási eredményeinek publikálását. Koncz Tihamérral közös munkájukba betervezték egy nagy ipari csarnokra kiírt tervpályázatba. Első helyezést kaptak, de sajnos a csarnok építésére nem került sor.

Az Acélszerkezetek Tanszékén vékonyfalú acélszerkezetekkel foglalkozott. Dr. Halász Ottóval közösen írt cikke 1970-ben jelent meg a Build International c. folyóiratban: Light Gauged Coldformed Steel Structures. Több önálló acélszerkezeti cikke jelent meg hazai folyóiratokban: Csillagkeret tároló-szín szerkezet; 12×18 m pillérállású acélvázas csarnokszerkezet (ez a Dunai Vasmű sikeres típusszerkezetének általa kifejlesztett prototípusát ismerteti); Acélszerkezetek alkalmazása ipari épületekben; Acélszerkezeti hibák. Közös munka Csellár Ödönnel: Merevvasbetétes vasbeton szerkezetek méretezése c. cikk.

A Vasbetonszerkezetek Tanszékén főleg a tervezési szabványok korszerűsítésével kapcsolatos egyes kutatásokba vonták be. Részt vett a Tanszék Valószínűségelméleten alapuló méretezési módszerű szabványok előkészítése c. kutatásban, majd a Szerkezeti anyagok minősítése (Bölcskei-Szalai-Korda) c. kutatásban. Feladatot kapott az Előre gyártott gerendaelemek teljes valószínűségelméleti alapon való méretezése és A rugalmas-rideg anyag modellről és annak alkalmazási lehetőségéről, továbbá A megépült szerkezetek megbízhatósága c. témákban. Közös munka Szalai Kálmánnal: A szerkezeti betonok szilárdsági követelményei és minősítésük (megjelent a Periodica Polytechnica-ban is), és Kármán Tamással: Az MSZ 15022/1-86 vasbeton szerkezetek erőtani tervezése c. szabvány. Önálló cikkei: A bauxitbetonnal kapcsolatos újabb tapasztalatok; Megépült tartószerkezetek erőtani felülvizsgálata az új tervezési előírások felhasználásával; A rugalmas-képlékeny anyagok húzó-, illetve nyomószilárdságának minősítése valószínűségelméleti alapon.

Műszaki könyvben társszerző: Korda-Vadász: Bauxitbeton épületek felülvizsgálata (ÉTK, 1970). Könyvrészletet írt a Statikusok könyve szakkönyvben.

Könyv alakban megjelent tervezési segédletei:

  • Korda-Ruzicska-Zentai: Gyűjtemény tartószerkezetek tervezéséhez I-III. kötet; (IPARTERV kiadványa 1970.)
  • Garay-Náday-Korda-Péry: Összetett szelvényű vasbeton tartók tervezési irányelvei (IPARTERV 1955.)
  • Weisz-Korda-Egyed-Tóth: Ipari épületek beton padozata (IPARTERV 1962.)
  • Korda: Előre gyártott vasbeton gerendák stabilitása emelés közben (IPARTERV 1965.)

Szabványalkotásban és más szakmai tanácsokban való részvétel:

  • ÉVM Tartószerkezeti Tanácsban tag (1978-től megszűnésig).
  • Tagként részvétel a vasbeton tartószerkezeti MSZ-ek kidolgozó bizottságában.
  • Tag a CEB egyik munkabizottságában a Model Code kidolgozásában.
  • MI 15011 Épületek megépült teherhordó szerkezeteinek felülvizsgálata első szövegtervezetét kidolgozó bizottságot vezette.
  • ÉTI Tartószerkezeti Tudományos Tanácsa tagja (1983).

MTA-hoz benyújtott és díjazott dolgozatok:

  • Rácsos tartók másodrendű igénybevételei (1954).
  • Szegélyborda nélküli héjszerkezetek számítása (1959).

Szabadalmak (társakkal):

  • Növényház (1970).
  • Mobil szervizállomás (1979).
  • FORPACK összecsukható térelem (1983).
  • Csomóponti kapcsolat (1988).
  • Információhordozó szerkezet (1999).

 

Tagja volt az ÉVM által létrehozott Tartószerkezeti Tanácsnak. 1989 óta (az eleinte egyesületi, ma köztestületi) Mérnöki Kamara alelnöke, és ugyanott – folyamatosan – Etikai Bizottság elnöke is. A Kamarában több munkabizottság vezetője, illetve tagja. Cikkei jelentek meg mérnökpolitikai témákról a Mérnök Újságban.

 

Kitüntetések, elismerések:

Tervezői munkáért: Építészeti nívódíj (ÁÉTV-től), Vasbeton-építészeti nívódíj, Munka Érdemrend ezüst fokozata.

Oktató munkáért: BME tiszteletbeli tanára (2003).

Kamarai, más építésügyi tevékenységért:  Zielenski Szilárd díj (2002). Mérnök Újságíró díj (2004).

Igazságügyi Szakértői Kamara örökös tagja,

Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt fokozata (2007),

Budapesti és Pestmegyei Mérnöki Kamara örökös tagja (2011).

 

( dr.Korda János  2011-ben aktualizált szakmai önéletrajza)

 

Galéria:

 

Márton Botond

  

marton botond

 
 
Márton Botond

 

Születési adatok: 

1922. augusztus 3-án született Csíkcsekefalván

2004. február 7-én halt meg Budapesten

 

TANULMÁNYAI:

A Csíkszeredai Főgimnáziumban érettségizett 1941-ben, majd felvételt nyert a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöki és Építészmérnöki Karára. Tanulmányai folytonosságát 1944-től nemcsak a második világháború eseményei, hanem azt követően, négy éven át tartó orosz hadifogsága is megszakította. Így csak 1951-ben tudta befejezni egyetemi tanulmányait és abban az évben kapta meg mérnöki diplomáját is.

 

MUNKAHELYEI és BEOSZTÁSAI:

1950    Könnyűipari Tervező Vállalat  statikus tervező (egyetemi tanulmányai mellett),

1950 -1951    VÁTI statikus tervező (egyetemi tanulmányai mellett),

1951 07. 01   Ipari Épülettervező Vállalat  alkalmazottja lesz,

1951 - 1958  statikus tervező,

1958 - 1968 statikus irányító tervező, majd statikus szakosztályvezető,

1969 - 1983  statikus osztályvezető főmérnök,

1981 - 1983  irodavezető helyettes és egyben statikus osztályvezető főmérnök,

1983. 11. 30. nyugállományba vonulása. Ezután mint nyugdíjas, statikus szakértőként és tanácsadóként dolgozik az „IPARTERV”-ben,  egészen 1989-ig.

 

SZAKMAI MUNKÁSSÁGA:                                                            

Tartószerkezeti tervezőként végzett szakmai munkássága jellegét és irányultságát alapvetően meghatározta az a tény, hogy az „IPARTERV” azon irodája, ahol mindvégig dolgozott, főleg építő anyagipari nagyberuházásokat tervezett. Ez az iroda,  az abban a gazdaságtörténeti időszakban nagyszámban létesülő, ilyen jellegű beruházások komplex építészeti tervezésének specialistája volt.

Kezdő tervezőként részt vett az ötvenes években megkezdett cementipari rekonstrukciók, majd a nagy ütemben épülő tégla- és cserépipari beruházások tervezési munkáiban. Már korán felismerte és tervezései során ki is használta az ésszerű méretegységesítésben és a rendszerszemléletű tervezésben rejlő előnyöket, ezeknél a funkcióban igen összetett és technológiailag is igényes építő anyagipari beruházásoknál. Az ebben az időszakban végzett tartószerkezeti tervezései közül kiemelendők az alábbi létesítmények, amelyek tervezésében meghatározó módon vett részt:

a Lábatlani Cementgyár, a Tatabányai Cementgyár rekonstrukciója, a Hejőcsabai Cementgyár első kiépítése, a Váci Cementgyár és Mészmű, a fehérgyarmati, a törökbálinti, a mályi, a budaörsi és a bakonyszentlászlói téglagyárak.

A következő évtized ill. évtizedek zöldmezős - az IPARTERV által építészetileg tervezett – építő anyagipari nagyberuházásai legtöbbjének esetében, meghatározó szerepet játszott tartószerkezeti szakági vonalon. Egyrészt, mint a beruházásokat meghatározó egyes technológiai építményeinek statikus tervezője, másrészt mint a szerkezeti tervező csapat összefogója és irányítója, osztályvezetőként együttműködve a társ statikus osztály tervezőivel is. Statikus tervezői tevékenysége során mindvégig, elsősorban vasbetonszerkezeteket tervezett. Az ebben az időszakban végzett tervezései közül kiemelendők az alábbiak:

Eternit Művek új csőgyára – Nyergesújfalu,

Szerszám és gépelem gyárak kecskeméti telepe,

Lábatlani cement- és mészművek gipszkő tárolója,

Bélapátfalvai Cementgyár cementmalom épülete és a cementtároló-csomagoló épülete,

Hejőcsabai Cementmű cementtároló silói és a cementmalom alapozása,

Beremendi Cementmű cementtároló silói valamint a keverősilók, a csomagoló épület és a fedett rakodó,

Salgótarjáni Üveggyár edzőüzemi épülete,

Orosházi Síküveggyár.

Szerkezettervezési munkája közben, ill. azzal párhuzamosan, az általa leginkább művelt speciális tervezési szakterület néhány témájában, kutató jellegű tervezői tevékenységet is folytatott. Megemlítendő ezek közül a cementtároló silók léglazításos technológiájából fakadó szerkezeti követelményrendszer kidolgozása, valamint a nagyméretű és igen nagy terhelésű lemezalapozások (silóalapozások) tervezési kérdéseivel való elméleti és gyakorlati foglalkozás. Statikus tervezői munkáját nemcsak a kiviteli részlettervezés során tanúsított, töretlen munkabírással és szorgalommal párosuló, minden részletre történő alaposság és odafigyelés jellemezte, hanem a beruházások elő - ill. programtervezési szakaszában való igen aktív és konstruktív részvétel is. Felismerte, hogy a fejlődő és változó cementipari technológiák, valamint az ezekkel szorosan együtt változó funkcionális igények is, az egymáshoz jól kapcsolódni tudó, egy komplexumon belül is összehangolható, iparosított tartószerkezeti alrendszerek alkalmazását követelik meg. Olyanokét, amelyek a fenti követelmények kielégítésén túl, figyelembe veszik a magyar ipari háttér és az akkori magyar kivitelező építőipar objektív adottságait, egyúttal az iparosított építési mód alkalmazását is maximálisan lehetővé teszik. Nagy érdeme, hogy általában már az előtervezési szakaszban olyan alapos feltáró és elemző munkát végzett a tartószerkezeti szakterületen, mely előkészítő munka eredményeként, teljesen egységes, az iparosított és gazdaságos kivitelezést egyaránt szolgáló szerkezeti alapelveket sikerült érvényesítenie, az egész beruházásra kiterjedően.

 

KITÜNTETÉSEI:

Munkássága során hét alkalommal kapott vállalati elismerést.  Ezeken túl, a következő  kitüntetésekben részesült:

1969    Építőipar Kiváló Dolgozója,

1973    Munka Érdemrend ezüst fokozata,

1973    ÉVM Építészeti Nívódíja,

1974    ÉVM Építészeti Nívódíja  (az Orosházi Síküveggyár tervezésében való részvételért),

1976    ÉVM Építészeti Nívódíja  (a Hejőcsabai Cementmű tervezésében való részvételért),

1979    ÉVM Kiváló Munkáért,

1981    Munka Érdemrend arany fokozata,

2001    BME Aranydiploma

 

Márton Botond életrajzi anyagainak felhasználásával összeállította: Hajmási Péter, az IPARTERV nygd. statikus irodaigazgatója 2011.május 15.

 

Galéria:

 

Szűcs Sándor

  

szucs_sandor

 
 
Szűcs Sándor

Születési adatok: 

1924. december 23.-án született Budapesten

2003. május 19.-én halt meg Budapesten

 

 

TANULMÁNYAI:

1935-1943 középiskolai tanulmányok majd érettségi a budapesti Zrínyi Miklós gimnáziumban

1943-1948 egyetemi tanulmányok majd a mérnöki diploma megszerzése a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöki és Építészmérnöki Karán.

MUNKAHELYEI ÉS BEOSZTÁSAI:

1948. december 01.-től az Építéstudományi és Tervező Intézet dolgozója, majd ezen Intézet Ipari Építési Osztályának munkatársaként, átszervezés révén de jogfolytonossággal, az akkor megalakuló IPARTERV statikus tervezője lesz, ahol egészen 1988-ig folyamatosan alkalmazásban marad.

1949 – 1952  statikus tervező,

1952 – 1960  statikus irányító tervező, majd statikus szakosztályvezető,

1960 – 1974  statikus osztályvezető,

1975 – 1985  a Minőségellenőrzési osztály vezetője, egészen nyugállományba vonulásáig,

1985 – 1988  statikus szakértő részmunkaidőben az IPARTERV –ben,

1988 – tól  statikus magántervezőként ill.  statikus szakértőként tevékenykedett

SZAKMAI ÉLETMŰVE:

Munkahelyének tevékenységi köre ill. szakmai orientációja alapvetően meghatározta  az általa statikusként tervezett létesítmények fajtáit, melyek közül az alábbiak emelendők ki:

az oroszlányi hőerőmű szénosztályozó létesítményei,

az Ózdi Kohászati Üzemek egyes épületei,

a Gyöngyösorosziban lévő Ércelőkészítő mű épületegyüttese,

a komlói erőmű bővítése,

a diósgyőri erőmű és hengermű 35/3 kV-os elektromos alállomásai,

a diósgyőri Siemens-Martin öntöde felszín alatti elektromos létesítménye,

a rudabányai Ércelőkészítő mű egyes épületei és

a budapesti-kőbányai fűtőerőmű épületegyüttese.

Az általa vezetett statikus osztály szerkezettervezési munkái közül, melyek tervezésében  folyamatosan részt vett ill. azokat irányította, az alábbiak emelendők ki:

a kecskeméti Zománcipari Művek épületegyüttesének teljes rekonstrukciója,

a Dunai Vasmű Hideghengerművének és Oxigéngyárának tervezése,

a nyíregyházi és a békéscsabai konzervgyárak szerkezettervezési munkái, valamint

az Ózdi rúd- és dróthengermű statikus tervezése.

Az ipari szerkezettervezésen belüli, kiemelt és speciális szakterülete  a gépalapok tervezése volt.  Szélesebb szakmai körökben is elismert szakértője volt a dinamikus hatásokkal terhelt és rezgéstani problémákat is felvető gépalapozási kérdések megoldásának.

Az egyik általa írt és a fenti témával foglalkozó tervezési segédletének bevezetőjében a következőket írja:    „ A gépalap annyiban különbözik egyéb alapoktól, hogy a statikus erőhatásokon kívül dinamikus erőhatások is érik. Ezek lehetnek ütésszerűek vagy időben periodikusan változóak. A gerjesztő erőhatások rezgéseket keltenek, amelyek károsak a gépre, az alapra, továbbterjedésük révén rongálják az épületszerkezeteket valamint a dolgozókra is károsak. A jól kialakított gépalapozás célja az alapozás, ill. a gép rezgéseinek csökkentése egy rezgéstechnikailag helyes alapozási rendszer megválasztásával.”

Az első un. „rezgésmentes” gépalapozását még 1952-ben tervezte, a Dunai Vasmű kovácsműhelyébe telepített kalapácsalap részére. Ezt követően, több kisebb turbinaalap tervezése után, 1958-ban tervezte az első 50 MW teljesítményű LÁNG turbina alapját, majd 1968-ban a Gagarin hőerőmű 200 MW teljesítményű turbinájának alapozását.

Az alább felsorolt hazai erőművek esetében, csaknem az összes turbinaalap az ő tervei alapján került megvalósításra:

a Tiszapalkonyai hőerőmű 4. sz. turbinaalapja,

az Oroszlányi hőerőmű turbinaalapjai,

a Dunamenti hőerőmű turbinaalapjai,

a Gagarin hőerőmű turbinaalapjai és

a Tiszai hőerőmű turbinaalapjai.

A turbinaalapok tervezésén túl sok egyéb gépalap típust is tervezett ill. vett részt felkért szakértőként az ilyen alapozások tervezésében (kompresszoralapok, vákuumszivattyú alapozások ill. különböző speciális műszerek rezgésmentesítése).

Bár az általa tervezett és egyedi igényeket kielégítő gépalapozások, méreteik és különleges tulajdonságaik ellenére sem tartoznak a külsőre látványos és jól fotózható mérnöki alkotások közé, azonban kiemelt fontosságuk az érintett üzemek működése szempontjából, valamint  szakmai megoldásuk magas színvonala megkérdőjelezhetetlen.

Szakmai tevékenysége a Minőségellenőrzés vezetőjeként.

Szűcs Sándor szakértői tevékenysége mellett, tíz éven át volt az IPARTERV minőségellenőrzésének vezetője, mely funkciójában elsődlegesen a vállalat statikus osztályai által végzett tervezések minőségellenőrzésének újraszervezése és folyamatosan a magas színvonal fenntartása volt a feladata. Ennek az elvárásnak, jól megválasztott munkatársai segítségével és saját maga aktív közreműködésével, egy megfelelő hatékonysággal kialakított ellenőrzési mechanizmus keretében tett eleget.

PUBLIKÁCIÓI:

Ez irányú tevékenységet, főleg a gépalapozási kérdésekkel kapcsolatban fejtett ki. Részt vett Major Sándor: „Gép- és turbinaalapok számítása és tervezése” című könyvének megírásában. Önálló munkái e témában az IPARTERV kiadásában jelentek meg: „Szerszámgépek alapozási kérdései különös tekintettel a rezgéscsökkentők alkalmazására” című tervezési segédlete 1968-ban, valamint a „Gépalapok rezgéstani méretezése” című tervezési segédlet 1988-ban. Ezekben a kiadványokban szerzőként megtalálta annak a módját, hogy a tudományos témát úgy vigye közelebb az átlagos felkészültségű statikus tervezőhöz, hogy az a mindennapok gyakorlati munkájában is alkalmazni tudja az olvasottakat.

KITÜNTETÉSEI:

Munkássága során négy alkalommal részesült vállalati szintű elismerésben, két alkalommal pedig (1956 és 1973) miniszteri szintű szakmai kitüntetésben.

1998-ban a Budapesti Műszaki Egyetem rektorától megkapta az Aranydiplomát.

 

Szűcs Sándor életrajzi adatainak felhasználásával összeállította: Hajmási Péter, az IPARTERV nygd. statikus irodaigazgatója       2011. május hó

 

Galéria:

 

Iványi Kálmán

  

ivanyi

 
 
Iványi Kálmán

Születési adatok: 1931. április 07. (Budapest)

  


 

 

TANULMÁNYAI:

gimnáziumi érettségi 1950, mohácsi Gimnázium,

(édesapja változó vidéki beosztásai miatt, az ország több középiskolájában végezte középiskolai tanulmányait, így a kőszegi katonai alreál gimnáziumban és a diósgyőri gimnáziumban is, a mohácsi gimnáziumon kívül),

Egyetemi tanulmányokat az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Karán 1951 és 1956 között folytatott, mérnöki diplomáját 1958-ban kapta meg ugyanitt.

 

 

MUNKAHELYEI ÉS BEOSZTÁSAI:

 

1950 -1956  GANZ-MÁVAG (műegyetemi tanulmányai alatt nyaranta, a MÁVAG hídgyárában vállalt munkát, az akkor egyik legjobbnak tekintett acélszerkezeti „műhelyben”, dr. M a s s á n y i Károly professzor irányítása mellett),

 

1956 – 1959   KGMTI  tervező,

 

1959 – 1969   IPARTERV  statikus tervező a Gnädig Miklós vezette statikus osztályon, a dr. Kollár Lajos vezette szakosztályban,

 

1969 – 1979   IPARTERV  statikus szakosztályvezető Gnädig Miklós osztályán,

 

1979 – 1986   IPARTERV  statikus osztályvezető, a Gulyás Zoltán által vezetett komplex  irodán,

 

1986 – 1991   MATERV statikus főmérnök

(az abban az időben szinte forradalminak számító első kezdeményezések egyikeként létrejött a MATERV, az állam vállalkozás-alapítási monopóliumának feltörésével, az akkori iparterves kollégák egy kisebb részéből),

 

1991  nyugdíjba vonulása,

 

1990 – 2007 önálló statikus tervező vállalkozásának, a GRADUÁL MÉRNÖKIRODÁNAK a vezetője, ill. egyéni vállalkozó.

 

 

SZAKMAI MUNKÁSSÁGA ÉS FŐBB MŰVEI:

 

Jelentősebb szerkezet-tervezői munkái az IPARTERVBEN, az 1959 és 1985 közötti időszakban:

 

Vegyipari nagyberuházások és üzemi épületek statikus tervezése:

 

TVK (Tiszai Vegyi Kombinát) Tiszaújváros

 

 

 

Nitrogén-műtrágyagyár I.ütem.

Nagyátmérőjű vasbeton szórótornyok, csúszózsalus technológiával, valamint a főépület nagyelemes előregyártású tartószerkezeti elemeinek tervezése.

 

Nitrogén-műtrágyagyár II. és III. ütem.

(épületszerkezetek, csőhidak előfeszített hídgerendás tartószerkezeteinek tervezése)

 

31. ÁÉV. Helyszíni előregyártó telepén és Kísérleti fejlesztő üzemében történt fejlesztő tevékenység keretében: kísérletek és alkalmazások utófeszített betontechnológiával és együttműködés a „Freyssinet” technológia hazai bevezetésében.

 

Olefin üzem épületszerkezetei

Vezető tervezőként: előtervezés során a szerkezeti rendszer és a technológia összehangolása  moszkvai tervegyeztetési folyamatban, valamint az üzem  összes  csarnok szerkezetének és kiegészítő létesítményeinek szerkezet tervezése.

 

Polietilén-gyár I. ütem („Sumitomo” technológia)

Vezető tervezőként: a gyáregység üzemépületeinek szerkezet tervezése, valamint a kiegészítő létesítmények szerkezetei.

 

BVK (Borsodi Vegyi Kombinát) Kazincbarcika.

 

Az új PVC gyár technológiai épületeinek és létesítményeinek épületszerkezetei.

Vezető tervezőként: előtervezés, szerkezet- és technológia összehangolása Kasimában és Tokyoban a technológus japán cég szaktervezőivel.

A gyáregység üzemi épületei közül, több esetében a teljes tartószerkezeti tervezés, a kiegészítő létesítmények szerkezeteinek tervezésével, valamint egyes technológiai épületek kiviteli részlettervezése.  

 

 

Péti Nitrogénművek Pét

Nagykapacitású műtrágyagyár fejlesztése, a Karbamid üzem zsákoló-kiszállító épületének szerkezet tervezése (résfalas mélyalapozással, vasút feletti átvezetéssel).

 

TIFO bejárati épületegyüttes egyes épületeinek tervezése, Tiszapalkonya

 

 

Egyéb gyár- és középületek statikus tervezése:

 

Autóvillamossági Gyár Bp. Váci út

A gyár teljes épületegyüttesének szerkezet tervezése (nagyterhelésű födémek, többszintes kialakításban, egyedileg  kiváltott gépalapozásokkal).

Publikáció: ”Autóvill: egyidejűség a teherfelvételeknél, biztonsági- és dinamikus tényezők, önsúly- és hasznos terhek.”

 

Rákospalotai Nagykereskedelmi raktár tervezése (a 31. ÁÉV. un. rövidfőtartós, később igen elterjedt egy. vb. csarnokrendszerének egyik első betervezése és alkalmazása)

 

Felsőfokú Vízügyi Technikum épületének tervezése, BAJA

A Duna lehetséges árterében, oszlopokon álló ötszintes pillérváz szerkezettel.

 

Aszfaltútépítő Vállalat székháza Bp. Széna-tér.

Irodaház- székház épületszerkezeteinek tervezése.

 

Debreceni Gördülőcsapágy Művek.

Üzemi épületek szerkezeteinek tervezése („rezgésmentes alapozás” kialakításával mérőszobák számára)

 

Dunaújvárosi Épületelem-gyár.

Nagyfesztávú daruzott gyártócsarnok szerkezettervezése,nagyelemes előregyártott szerkezetekből

 

LRI. Ferihegyi Repülőtér.

Héjszerkezetű kupolák szerkezettervezése a „Binishell” technológia első alkalmazásával  Magyarországon.

 

Egy stuttgarti székhelyű, német építész tervező iroda fővállalkozása keretében, az IPARTERV munkatársaiból álló szerkezet-tervező csoportot vezetett egy új, észak afrikai közforgalmi repülőtér épületeinek szerkezet-tervezésére, valamint egyéb, külföldön megvalósuló beruházások vezető statikus tervezőjeként is dolgozott.

 

 

Rendszertervezés keretében „típusszerkezetek” tervezése:

 

Az „UNIVÁZ”, többszintes előregyártott vb. vázszerkezeti rendszer továbbfejlesztése során, típuselemek tervezése,

 

Előregyártott vb. típuscsarnokok esetében, az országosan széles körben alkalmazott 9x9m- es ill. 9x18m-es „típuscsarnok”elemek tervezése, fejlesztése és rendszerbe állítása, az iparterves statikus tervező csapat keretei között,

 

A több évtizedig országosan alkalmazott, az IPARTERV által több ütemben továbbfejlesztett „Iroda-öltöző vázszerkezet” elemeinek tervezésében, fejlesztésében és rendszerbeállításában való tervezői részvétel.

 

 

Főbb tervezési munkái az MATERV keretei között 1985 – 1991:

 

Nehézvegyipari  Egyetem  Veszprém

NEVIKI toxikológiai bázis és kutatóintézet, a zöldmezős nagyberuházás valamennyi épületének tartószerkezeti- és generáltervezése,

 

ÁB. Székház  

Bp. Róbert Károly körút.

Irodaház épületének szerkezettervezése (háromszintes mélygarázs tervezése résfallal valamint ötszintes monolit vasbeton vázszerkezet)

 

 

Utóbbi évtizedekben végzett fontosabb munkái 1991 – 2007.

Az alábbi épületek teljes-körű szerkezettervei:

Bartók Emlékház Bp. Csalán u. (1980-as évek, magántervezőként), a villaépület tartószerkezeteinek teljes-körű átalakításának tervezése (építész: Fazakas György),

OTP székház (volt Chemolimpex irodaház) és pénztárépület teljes rekonstrukciójának tartószerkezeti tervezése (építész: Gulyás Zoltán, Lázár Antal),

Kőbányai Sörgyár technológiai épületeinek tartószerkezeti rekonstrukciós tervezése

(1980-90-es évek, magántervezőként),

 

Gradual Mérnökiroda keretében

Cégtulajdonos-tartószerkezeti vezető tervezőként:

Veszprémi Könyvtár rekonstrukció (eng. és kiviteli terv) építész: Lázár Antal,

Veszprémi Plaza Center (eng. és tender terv) építész: Lázár Antal,

Társasház Üröm (eng. és kiviteli terv) építész: Lázár Antal,

Siemens irodaház, építész: Lázár Antal és Reimholz Péter,

Táncművészeti Főiskola (eng. és kiviteli terv ) építész: Lázár Antal,

Budai DETEI-lakópark társasházai (az Iparterv alvállalkozójaként),

Berlini Magyar Nagykövetség szerkezeti részlettervezése (az Iparterv alvállalkozójaként),

Bukaresti Magyar Nagykövetség rekonstrukciós tervezése (eng. és kiviteli terv ) építész: Lázár Antal,

NOKIA Komárom (eng. és kiviteli terv) építész: Stocker György,

Budapesti Szemétégető Mű füstgáz-rekonstrukció (építész: Lázár Antal, statikus vállalkozó: Iparterv)

 

Műszaki fejlesztési tevékenysége és publikációi:

Az új, korszerű szerkezetek és fejlesztések iránti érdeklődésének egyik jelentős megnyilvánulása, a Ferihegyi repülőtéren álló, országban egyedül itt megvalósított ma is üzemelő három monolit vasbeton héjszerkezetű kupola alkalmazása, amelyeket a milánói „Binishell”  céggel együttműködve fejlesztett, tervezett és irányította kivitelezésüket.

 

 Szabadalmai közül többet is bevezettek és alkalmaznak (pl. tönkrement, kőszerkezetű, konzolos függőfolyosók megerősítése utófeszítéssel).

 A résfalas építésmód felhasználásának jelentőségét épület-alapozás céljaira az elsők között ismerte fel, dolgozta ki és publikálta az IPARTERV kiadványsorozatában.

Az Ipari Építészeti Szemlében valamint a szaksajtó egyéb kiadványaiban, számos szakcikke jelent meg tervezéseivel összefüggésben.

 

A BME külsős konzulenseként, évtizeden át oktatott mint tankör-vezető, ill. konzultált és bírált tartószerkezeti tárgyú diplomaterveket.

Egyik kezdeményezője és alapítója volt az első S t a t i k u s  

M e s t e r i s k o l a i  kurzusnak.

 

 Az ÉTE keretei között, a Tervezési Szakosztály vezetőségi tagjaként tevékenykedett.

 

 

KITÜNTETÉSEI:

1979:  ÉVM  Miniszteri elismerés,

2001:  FM. Kormánykitüntetés :Életmű-díj,

2008:  BME Aranydiploma.

 

Iványi Kálmán szakmai életmű anyagának összeállításában közreműködött: Hajmási Péter

Galéria:

 

Reisch Róbert

  

reisch_robert

 
 
Reisch Róbert

Születési adatok: 1933. március 9. (Budapest)

  

 

 

Tanulmányok:

  középiskola: Bp-i Piarista gimnázium (I.-V. o.); államosítás után: Ady Endre gimn. (VI. - VIII. o.):érettségi (VIII. o.): Eötvös József gimnázium.

  egyetem: építészmérnöki diploma: 1958

                 gazdasági mérnök:        1967

                 feszített beton tanulmányok francia ösztöndíjjal (ASTEF, Paris, 1969. 01. 14 - 07. 15.).

 

Munkahelyek:

  Könnyűipari Tervező Iroda: 1958-60, tervező.

  Iparterv: 1960-1990; tervező, szakosztályvezető (1963-72); osztályvezető (1973-1981); szakfőmérnök (1981-1990).

 

Fontosabb épületek:

  - Nagylaki Pozdorjalemezgyár, 1963, építész és szerkezettervező.

       (Utófeszített főtartós csarnok)). 1. kép.

  - Csepeli Csőgyár "Csőheggesztőmű 58", 1961. Elliptikus körgyűrű felület alakú héjszerkezettel fedett csarnok (Menyhárd István csoportjában; oszlopok és darupálya: Horváth Csongor). Több helyen felhasznált terv, pl. Salgótarjáni KÜ, Kiskunfélegyháza, Bp. Galváni út, összesen kb. 60.000 m2 2-3. kép.

  - Üzemben előregyártott ismételten felhasznált ipari csarnokok, pályázati elsőség után

       12x18 m-es("SR"), 1963-65; összesen kb. 300.000 m2 4. kép

       12x  9 m-es("SR"), 1965;     összesen kb. 200.000 m2 5. kép

  - Csepeli Szerszámgyár 1966, "Lyukas" héjszerkezet, 6-7. kép.

  - Künnyűszerkezetes födém-szabadalom; 1968 (alumínium-bitumperlit héjazati panel),

       pl. Nagybátonyi Fűtőber csarnoka (BÁTI) Bp.-i Hungarocamion (IPARTERV), Sömmerda (NDK) (IPARTERV), összesen kb. 100.000 m2 8. kép.

  - Rinter irodaház, Wien, Linke Wienzeile, 1972-73. 9. kép.

  - Dunai Vasmű Konverteres Acélműve, 1974-78. mint építész és statikus vezető tervező. 20.000 to acélszerkezet. Generáltervező: KOGÉPTERV, technológia: GIPROMEZ, 10-11. kép. Főbb tervező társak: Cholnoky Péter, Edvi Illés Mária, Ferenczi Zoltán, László Zoltán, Szirtes György.

  - Héjszerkezetű természetes szellőzésű hűtőtornyok felújítása. Szabadalom, több társsal, 1982. (Pl. Inota). Mesterséges szellőzésű hűtőtornyok tartószerkezeti tervezése, 1985-90.

  - Zsaluzó paneles építés hazai bevezetése. Feszített zsaluzó panel: szabadalom Polgár Lászlóval, 1985. (Épült kb. 60.000 m2, 1985-90).

  - 1990 óta: tervezői és szakértői tevékenység a volt székesfehérvári könnyűfémműben (most: ALCOA-KÖFÉM Kft., ill. SAPA Profiles Kft.) Jelenleg (2010-2011) a SAPA Profiles Kft. Megmunkáló Csarnokának és fejépületének tervezése.

 

Egyéb tevékenységek:

  - Találmányok: összesen 11 tartószerkezeti szabadalom.

  - Cikkek: Főként a Mélyépítéstudományyi Szemlé-ben, a Magyar Építőipar-ban és a Műszaki Tervezés-ben. 

  Jelentősebbek:

  - Gömbkupola fokozatosan közelítő hajláselmélete. (Mélyépítéstudományi Szemle, 1963).

  - Shell structures in Hungary. IASS (Nemzetközi Héjszerkezeti Szövetség) kiadványa, Madrid, 1965. Az 1965-ben Budapesten tartott IASS kongresszuson elhangzott magyar referátimom.

  - Magasépítési héjszerkezetek 40 éve. Magyar Építőipar, 1965. Jubileumi bemutató.

  - Ipari acélszerkezetek 40éve. Magyar Építőipar, 1965. Jubileumi bemutató.

 

- Szabványügyi bizottsági tagság: MI 15011-88; MSZ 15023-87.

- Előadások: konferenciákon, kongresszusokon, a Mérnöki Továbbképző Intézetben.

- Oktatás: Előadások és vezetőségi szervező munka a Tartószerkezettervezők Mesteriskoláján (1980-2010). Államvizsga bizottsági tagság a BME Építészmérnöki Karán, 1995-2007.

Kuratóriumi munka: Csonka Pál kuratórium elnöke, 1995-2005.

 

 

Kitüntetések: Eötvös Lóránd díj, Csonka Pál érem, Alpár Ignác érem, Menyhárd István díj

Galéria:

 

Szirtes György

  

szirtes_gyogy

 
 
Szirtes György

Születési adatok: 1938. június 13.-án született Budapesten.


 

 



   

Tanulmányok:

Általános iskolai, majd középiskolai tanulmányainak befejezése után, 1956-ban a budapesti Kölcsey Ferenc gimnáziumban érettségizett, kitűnő eredménnyel.

Még ugyanazon évben felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem (Építőipari és Közle-kedési Műszaki Egyetem ) Általános Mérnöki karára.

Az Egyetem híd- és szerkezetépítő szakán, 1961-ben szerezte meg mérnöki oklevelét.

Munkahelyek:

            Első munkahelye a Magyar Felvonógyár tervezési osztálya volt, ahol 1961-től

1962 nyaráig dolgozott.

            1962 július 9.-én nyert felvételt, az IPARTERV (Ipari és Mezőgazdasági Tervező Vállalat), Völgyes Frigyes által vezette Acélszerkezeti osztályára.

            Kezdetben beosztott tervezőként, majd irányító tervezőként vett részt az osztály

munkáiban. 1982-től szakosztályvezető, 1985–től osztályvezető helyettes, majd 1987-től

 az Acélszerkezeti osztály vezetője.

            Az IPARTERV 1990-ben történt részvénytársasági átalakulása után, annak jogutódjánál az IPARTERV Rt-nél tevékenykedik tovább, a kialakult új szervezeti rendszernek megfelelően, statikus műteremvezetői beosztásban.

            1999 október 1.-én nyugdíjba vonul, de változatlan helyén statikus irányító tervezőként dolgozik tovább, egészen 2001 októberéig.

            Ezt követően, nyugdíjas egyéni vállalkozóként esetenkénti szerződéssel bedolgozó tervező az IPARTERV Rt.-nél. Utolsó megbízásaként, az Etyeki KORDA filmstúdió tervezési munkáinál acélszerkezeti tanácsadó szakértő, 2007-ben.

            Egyéni vállalkozóként 2002-től az ENTEL Kft., majd 2004-től a SzigetCom Kft.,

mobiltelefon al állomásokkal foglalkozó cégek szakértője és tanácsadója acélszerkezeti munkákkal kapcsolatban. Ezzel egy időben, eseti megbízásokra jelentősebb tervezésekben vesz részt, elsősorban erőművek rekonstrukciójának, korszerűsítésének szerkezeti munkáinál.

Szakmai munkássága:

            Aranydiplomával elismert ötven éves pályafutása során, számos jelentős hazai illetve külföldi létesítmény acélszerkezeteinek tervezésében vett részt, melyek közül az alábbiak emelendők ki:

-     az 1963-68 közötti években került sor a lakásépítési program keretében, a házgyárak létesítésére. Ezen program során, a házgyárak technológiai acélszerkezeteinek, elsősorban és kiemelten több ezer folyóméter közepes terhelésű darupálya tervezése,

-     1973-ban terveződött, az egykori tápiószelei termelőszövetkezeti gépállomás helyén, az akkori idők egyik legkorszerűbb hazai acélszerkezeti gyártóüzeme, a Kohászati Gyárépítő Vállalat telephelye, többhajós gyártócsarnokokkal. A KGYV tervezésében az alapokat lerakó Marosi István mellett, Cholnoky Péterrel együtt az acélszerkezetek tervezését végezte,

-     1973-ban terveződött a Székesfehérvári Könnyűfémmű (KÖFÉM)  háromhajós gépészeti karbantartó csarnoka,

-     1976-78 között készültek a Dunai Vasmű Konverteres Acélművének kiviteli tervei. A Reisch Róbert által irányított tervező team, 11.000 tonna acélszerkezetet képező létesítményt tervezett. A létesítmények egyik, szakmai szempontból is kuriózumnak számító szerkezeti része, a hazai viszonylatban azóta is legnagyobb terhelésű és egyben  legnagyobb oszloptávolságú darupálya szerkezete. A darupályák több hajóban, 2-2 db 280  illetve 180 tonna teheremelő képességű daru hordására alkalmas, 4,5, 4,0 illetve 3,5m magas gerendák. A darupályák méretezése során, az addigi gyakorlatban ritkán alkalmazott, terhelési spektrum alapján végzett fáradásvizsgálatra került sor. Szükséges volt továbbá, a nagy magasságú gerinclemezek horpadásvizsgálatát, a szabványban meglévő vizsgálatokhoz képest kiterjeszteni, a nagy terhű daruk keréknyomásaiból származó közvetlen terhelésekre is. Mindkét vizsgálat a  Budapesti Műszaki Egyetem Acélszerkezeti Tanszékének bevonásával történt. Az 1986-ban kiadásra került Halász-Platthy: ACÉLSZERKEZETEK című tanköny fedlapja, a csarnokszerkezetet és az említett darupályákat ábrázolja.

-    1980-ban készültek el, az 1000 tonna összsúlyú acélszerkezetű öntőpódiumok tervei, a MANNESMAN  Duisburgban lévő telephelyére, magyar kivitelező vállalat áruszállításával egybekötve,   

-     1981-82 között terveződött a Dunai Vasmű Kokszolóművének az acélszerkezete,benne a  nagy térfogat kapacitású, függesztett acéllemez bunkersorral,

-     1993-94 között készültek a Kollár Lajos professzor koncepciója alapján kialakított

Lágymányosi Sportcsarnok tervei, Kiss Rolanddal együttműködve. A csarnok sajnos azóta is használaton kívül, bár szerkezetileg készen áll.

-     1996-97-ben, a kangali (Törökország) Erőmű bővítése során, a 3-as blokk acélszerkezeteinek tervei készültek. A kazán körüli acélszerkezetek a MÉLYÉPTERV, Thoma József vezette részlegével együttműködve, különleges megoldással a négy csúszó zsalus vasbeton toronyra függesztett kialakításban kerültek megtervezésre és  megépítésre,

-     2000-ben az IPARTERV is „Tierney Clark” díjat nyert, az 1999-ben készült Mátrai Erőmű Gipszraktárának terveivel, melynek acélszerkezeti tervezését és a létesítmény többi épületének felelős szerkezettervezői tevékenységét is, a szerző látta el,

-     Már nyugdíjba menetele után, 2001-ben készültek el a budapesti Árkád bevásárlóközpont acélszerkezeteinek tervei.

 

Kitüntetések:

            A több ízben elnyert vállalati elismeréseken túl, 1982-ben, a Dunai Vasmű Konverteres   Acélművének tervezéséért miniszteri kitüntetést és 2011-ben a BME-n Aranydiplomát kapott.

 

 

 

 

Galéria:

 

Massányi Károly

  

SZAKMAI ÉLETRAJZ

Személyes adatok:

Név: Massányi Károly

Anyja neve: Kiss Malvin

Szül. adatok: Selmecbánya, 1901.január 20.

Elhunyt: 1982. február 22.

Tanulmányok, iskolai végzettségek:

1918 Bécs I. ker. Állami Főreáliskola, érettségi bizonyítvány

1919 Budapesti V. ker. Állami Főreáliskola, különbözeti érettségi bizonyítvány

1919-1923 Magyar Királyi József Egyetem, mérnöki diploma

Szakmai gyakorlat, munkahelyek

1923-70 MÁVAG, majd GANZ-MÁVAG

1923-25 segédmérnökként

a Gubacsi úti híd építésén, a régi déli összekötő vasúti Duna-híd bontásán, a

szarvasi vasúti Körös-híd szerelésén és különféle tervezési munkán;

1926-ban irányító tervezője a makói közúti Maros-hidnak, majd a híd építésének vezetője.

Bevezeti a közúti híd járműves próbaterhelését;

1927-28 tervezi a szegedi közúti Tisza-híd megerősítését és levezeti a helyszíni munkákat.

Több közúti híd erősítésének terveit készíti (városligeti Milleneumi híd,

körösladányi Körös-híd);

1929-30 a dunaföldvári közúti és vasúti Duna-híd acélszerkezeti munkáinak építésvezetője

1931-32 különféle ipari és magasépítési acélszerkezet tervezésében részes.

Újszerű technológiát vezet be a székesfehérvári rövidhullámú adóállomás 3 db 60

m-es antennatornyának fekve szerelése és felállításával;

1933-ban irányító tervezője és építésvezetője a lakihegyi 314 m-es antennatoronynak. (A

szigetelők Blan Knox licencének adaptálásával.) E munkájáért

Kormánykitüntetésben részesült;

1934-38 részt vett az óbudai Duna-híd tervpályázatán Dr. Korányi Imre egyik társaként. A

pályatervet III. díjjal jutalmazták.

A MÁVAG Hídműhelyének vezetésével bízták meg. Ez időszakban gyártotta a

MÁVAG a Boráros-téri Duna-hidat.

1938-39 építésvezetője a törökországi Sivas-Erzerum közötti új vasútvonal tizenegy 40-60

m-es vasúti hídjának;

1939-42 főépítésvezetője és beruházási ügyintézője a MÁVAG által létesített tiszalúci

vizierőműnek;

2

1942-48 a MÁVAG diósgyőri gyára és kohászati üzeme építésjellegű beruházásainak

vezetője;

1948-49 a MÁVAG budapesti üzemfenntartási egységének vezetője;

1949-53 a MÁVAG hídgyárának vezetője;

1953-70 a MÁVAG hídgyárának főmérnöke;

1970-81 a GANZ-MÁVAG nyugdíjas szaktanácsadója

1930-37 és 1939-44 között Dr. Möller Károly statikus tervezőjeként is dolgozott.

Munkássága a Budapesti Műszaki Egyetemen

1949-68 meghívott előadója a „Magasépítési és Ipari Acélszerkezetek” c. tárgynak, majd

1971-ig a Szakmérnöki tanfolyamon az „Acélszerkezetek gyártása, szerelése és

korrózióvédelme” és a „Vízépítési Acélszerkezetek” c. tárgynak.

1960-81 Állami Vizsgabizottsági tag

1966 „címzetes egyetemi docens” címet nyert

Publikációk, szakirodalmi tevékenység

– Der 314 m hohe Funkturm is Lakihegy (Bauingenieur 1934. II.)

– A Lakihegyi új nagyadó állomás 314 m magas antennatornyának vasszerkezete

(Elektrotechnika, 1934. október)

– Möller Károly Építési Zsebkönyvben: „Vasszerkezetek”

– Pattantyús Á. G: Gépészeti Zsebkönyvben: „Vasszerkezetek”

– „N. Sz. Sztreleckij Acélszerkezetek” fordításának sajtó alá rendezése

– Csavarásra igénybevett hajlított tartók méretezése – Mélyépítési Tudományos Szemle

– Kipányvázott szerkezetek eltolódása …. – Mélyépítési Tudományos Szemle

– Dr. Palotás Mérnöki Kézikönyve 3. kötet IV. Ipari acélszerkezetek

– Magasépítési és ipari acélszerkezetek – Egyetemi jegyzet

– Acélszerkezetű daruk és darupályák méretezése – Egyetemi tankönyv (két kiadás)

– A budapesti Erzsébet-híd – GANZ-MÁVAK Közlemények 1962.

– Pattantyús Á. G. Gépész- és Villamosmérnökök Kézikönyve – 4. kötet, 56-59. tétel,

Futódaruk

– Acélszerkezetek gyártása, szerelése, és mázolása – Egyetemi tankönyv

3

– Mozgatható acélszerkezetű vízépítési műtárgyak – Egyetemi tankönyv

– Folytonos megtámasztású nyomástartó gömbtartályok támaszkörnyéki igénybevételei –

Mélyépítési Tudományos Szemle

– Pontsorra támasztott nyomástartó gömbtartályok erőjátéka – Mélyépítési Tudományos

Szemle

– Vasúti hídszabályzat, Közúti hídszabvány, magasépítési, daruk szabványait kidolgozó

bizottságokban közreműködés

– OMFB Tanulmányok, illetve Koncepciók vezető illetve közreműködő szerkesztője

Kitüntetések

1933. Signum Laudis (Lakihegyi rádiótorony)

1953. Munka Érdem Érem

1954. Szocialista Munkáért

1955. Munka Érdem Érem

1964. Munka Érdemrend Arany Fokozata

Kiváló dolgozó jelvény (többször)

Kiváló Műszaki Dolgozó

Gépipari Kiváló Dolgozó

Több írásbeli miniszteri és egyéb „Elismerés”

Fehér Miklós

 

 

feher_miklos

Fehér Miklós

Születési adatok: 1931-ben született Jászárokszálláson,

 

 

 

  

 

 

ÖNÉLETRAJZ

1931-ben születtem Jászárokszálláson, itt 4 évet elemi iskolába jártam (1937-1941). Majd a gyöngyösi Koháry István Gimnáziumban (1941-49) érettségiztem. 1949-ben, érettségi után, nyári szünetben jelentkeztem munkára a Csepeli Vas és Fémművekbe. A felvételnél, miután édesapám ácsmester volt, az ácstelep vett állományba, de az építéstervezési osztályra kerültem. Beleszagoltam a felmérésekbe, a geodéziába, a rajzmásolásba. 1950 tavaszán a Csepeli Építési Tröszt (25-ös) főmérnöke áthívott a műszaki osztályra. Fél év után kihelyezett a kivitelezésbe. Az RM Martin IV-es kemence alapozáshoz kerültem, ami két műszakban folyt. Itt a felmérési naplót vezettem.

1950-ben már felvettek a Műszaki Főiskola esti tagozatára, majd 1951-ben a BME átvett bennünket, szintén esti tagozatra, ahol 1954-ben végeztem igen kemény, felelősségteli munka mellett.1951-ben technikusként, majd 1953-ban önálló építésvezetőként vezettem az új Ipari Gázgyár Szénosztályozó épületének építését alapozástól átadásig és befejeztük a már részben kész Műhely és Iroda építését.

A nehézipar leállása után az FM Hárosi Farostlemezgyár 44 személyes óvoda-bölcsőde építés következett. Innen az I-es Épületelemgyár Központi Betongyára, a Budafoki úton átívelő előregyártott VB szalaghídja, majd itt is a 44 személyes óvoda-bölcsőde jött. A közeli Csurgói úton az Élelmiszeripari Gépgyár monolit csarnoka (gördülő állvány) következett. Vissza Csepelre, ahol a papírgyár IV-es gépterem gépalapozása, tetőcseréje után itt egy komplett erőműtelep (szocreál) épült. 1956 ősze, 1957 tavasza, a sérült lakások helyreállítása következett.

1957 őszétől 1957. év végéig a KNDK Phenjani járás Kuszong városában a már megkezdett Szerszámgépgyárnál, mint építésvezető szaktanácsadó dolgoztam, az átadásig. Mi egy német, ők egy japán építési kultúrán nőttek fel. Építésztervező Bajnai László (IPARTERV) Kossuth-díjas. A statikai terveket Simányi György (IPARTERV) egymaga a helyszínen számította, szerkesztette. Az ipari épület előregyártását, magyarok, elsőként vezettük be. A maximum 15 tonnás elemeket egy magyar ácsművezető által szerkesztett „A” lábas faszerkezettel emeltük be, ami hasonló volt a „Szőke-féle” acélszerkezetű „A” lábakhoz. Az „A” láb csille aljon volt mozgatható. A pillérek beemelése egyszerűbb volt. A keretgerendákat úgy emeltük a pillérek fölé, hogy az „A” láb tetején, csillealjon tolták a helyére, kézi erővel. Miután emelőgéphez nem volt villanymotor, úgy a koreai tengerészek dór oszlophoz hasonló függőleges tengelyre, acélcsőtoldatok karjával tekerték az acélkötelet. Az emelőt „kagurá”-nak nevezték, kézi erővel működött. Koreai gépészekkel vibrátort állítottunk elő, ami a Phenjani Kiállításon is bemutatásra került. A lapostetőkhöz szükséges bitumenes lemezt import híján a helyszínen állítottuk elő. A papír alapanyag kiválasztásában részt kellett vennünk. A tető hőszigetelésének javítása végett a helyi téglagyárban kísérleteztünk ki a kőszivacstéglának megfelelőt, rízsszalmatörek és szénpor hozzáadásával. A kuszongi munka mellett részt vettem a phenjani Mérleggyár II. ütemű csarnokának előregyártásra való áttervezésében, a Szovjetunióban végzett, fiatal, lelkes koreai mérnökökkel. A munka annyira magával ragadott, hogy elfelejtettem a hazai beruházó (GÉPEXI) és tervezőintézet (IPARTERV) engedélyét megkérni. Előbbi vállalat igazgatójától hazaérkezésemkor egyórás fegyelmi tárgyaláson letolást kaptam az engedélyeztetés elmulasztásáért, majd akkori havi fizetésem kétszeresét jutalmul, hogy megcsináltuk. A phenjani áttervezésért 6 000 forintot, kuszongi tevékenységemért 12 000, összesen 18 000 forintot kaptam két évre, ami hat havi fizetésnek felelt meg. Egy építésvezetőnél kint teljes ellátást és még kínai juant is kaptunk.

 

Statikus tervezői gyakorlat

1960. január 30-án léptem be az IPARTERV-be, ahol 1991. májusáig dolgoztam. Tíz évi kivitelezési gyakorlattal a hátam mögött kezdtem el a statikus tervezést. Rá kellett döbbenni, hogy alig tudok valamit, de szerencsém volt itt is, mint eddig is. Olyan kiváló mesterekhez kerültem, mint Szalai László, Pozsgai Lajos, Szűcs Sándor.

Első önálló tervezésem a KAV Irodaház volt, de nem épült meg. Majd jöttek az igazán komplex feladatok, amelyek meg is épültek:

Szolnoki Papírgyár Erőmű, turbógenerátor alappal, bunkerrel, gépalapokkal,

Cukorgyári Erőmű,

Tatai Latex kazánház előregyártva,

MHD Sólyaparti kalapácsdaru alapozás,

Soproni Erőmű toldás előregyártva,

Soproni Fűtőmű szintén előregyártva,

ÉMI Labor Budán (BVM-TIP),

Bicske, VIV, komplett telephely,

Zalaegerszeg, VERTESZ csarnok,

Borsodi Ércelőkészítő csarnok,

Siófok Kőolajipari Gépgyár londer jellegű acélszerkezetű csarnok,

Tata Sztráda Skála csarnok,

Szeged, Tiszaparti kapcsolóház,

Nemzeti és Szabadkikötő meglévő darupálya megerősítése,

Esztergom kanonoki épület (SZIM) meglévő támfalak megerősítése,

Pécsi Szénbányák Szénmosó épület rekonstrukciója (EOCÉN PROGRAM).

A TTI-vel részt vettem többek között a típusállvány katalógus kidolgozásában. Közreműködtem az Orczy téri Posta Hírlapfeldolgozó gyártmánytervezésében is (pillérek).

 

Középület:

Buda, Törökvész úti Óvoda

Iparművészeti Székház

Petrezselyem utcai OTP lakóház „A” épület

Wesselényi utcai OTP lakóház, IMS rendszer

SOTE Nagyvárad téri elméleti tömb, torony, lepény, kazánház

 

Afrika:

Algériában, a tlempceni ipari zóna kialakításának kezdetén Algírban voltam. A két éves kiküldetési lehetőséget feladtam, részben vállalatvezetési kérésre, hogy itthon a tervezői művezetéseimet el tudjam látni.

 

 

 

SOTE

A Fővárosi Tanács az Üllői út és a Nagyvárad tér metszőpontjára, a kertészet helyére toronyépületet álmodott. Funkcióját nem írta elő. Az Orvostudományi Egyetem bővítését befogadta. Az ÉVM pályázatát az Ybl-díjas Wágner László (IPARTERV) nyerte el. Egészségügyi technológiai intézet híján az egyetem karainak igényét Soós rektor úr koordinálta és az építésztervező felé, aki az épület tervezésében résztvevő társtervezőket, iparterveseket és külsősöket összefogta, kénytelen volt a hiányzó orvostechnológiai adatszolgáltatást is pótolni (pl.: laborasztalok komplex megtervezése). Másrészt a világlátott egyetemi vezetők egyéni igényeit a hazai technológiai, gazdasági adottságokkal is összhangba kellett hozni.

A hazai gyakorlatban az eddig felépült középmagas épületeket lengőkeretként méretezték. Itt erről szó sem lehetett, mivel a keretváz igen megemelte volna az épület magasságát. Tehát az épület merevítésére a VB falakat kellett maximálisan igénybe vennünk, ahol az egyszerűbb, tömör változat kizárt volt. Az áttört faltartók felé fordultunk. Hazai irodalom nem lévén, külföldön kezdtünk keresni. Elsőként a Pozsonyban dolgozó Szabó Vendel és Balázs János anyagát találtuk meg. Velük személyesen is találkoztam. Másodszor a zágrábi Rico Rosman cikkét találtuk meg a Bauingenieur-ban, egy és két nyílással áttört esetre. Harmadszorra nagy szerencsém volt. Pozsgai Lajossal egyszerre tartózkodtunk ösztöndíjjal külföldön, ő Párizsban, én Belgiumban és Olaszországban. Kettőnknek sikerült megszerezni a következő segédleteket: Contreventement des batîments M Albiges 1960, Francia hó és szélszabvány, Francia vasszerkezeti szabvány.

A statikai számítást faltárcsa program híján „gyalog módszerrel” végeztük, mechanikus számítógéppel, a nyomatékokat normál és nyíróerőket milliméter beosztású pauszpapírra rajzoltuk fel. A számításoknál közvetlen munkatársam Wéber György, Kovács András, valamint hét segédtervező voltak. A toronyépületen belüli úgynevezett rezgésmentes tornyot Szűcs Sándor tervezte, a lepényépület acél tetőszerkezetét pedig Völgyes Frigyes. A teljes statikai tervdokumentációt házon belül Szűcs Sándor ellenőrizte. Az IPARTERV megbízta a BME Acélszerkezeti Tanszékét, Szittner Antalt és Visontai Józsefet, hogy a faltakarókat feszültségoptikai vizsgálattal ellenőrizzék le. Végül az Orvostudományi Egyetem megbízta a BME Szilárdság és Tartószerkezeti Tanszékét, Dr Pelikán József professzor urat az építészeti, statikai ellenőrzéssel. A záró egyeztetésen a tisztelt professzor úr engem, a volt tanítványát „kolléga úr”-nak szólított.

Az épületet a 21-es ÁÉV építette fel. A szokatlan feladat nélkülük nem lett volna realizálható. Bár az épület kiemelt beruházásnak számított, mivel nem minősült termelőnek, igen nehéz volt a szükséges anyag és munkaerő koncentrálása. Nevekre már nem pontosan emlékszem, de Horváth Kázmér rayonvezető, Rappant József építésvezető, Suda Adrienn mérnökökre, valamint a művezető Herrmann Feri bácsira, akit egymás között „építész főpallér”-nak neveztünk el, az ács és vasbetonszerelő művezetőkre tisztelettel tartozunk tekinteni. Végül a 21-es ÁÉV igazgatóját, Érdi Tamást is az alkotók közé kell sorolnom, mert általános teendői mellett, a finisben különösen, heti rendszerességgel megjelent és „művezetett” is.

 

 

 

OKTATÁS

A BME Vasbetonszerkezetek Tanszékének felkérésére, mint ipari konzulens, részt vettem 20-30 diplomatervező segítésében (magyar, afrikai, krétai görög), és körülbelül ugyanennyi diplomamunka ellenőrzésében, értékelésében.

 

 

SZAKMAI PUBLIKÁCIÓ, ELŐADÁS

 

  • IPARTERV 125.sz. kiadvány 1968. :A magasépületek szélmerevség biztosítása
  • IPARTERV 147.sz. kiadvány 1973. :Preflex tartó

  • Mélyépítéstudományi Szemle 1990/6.sz. 6.oldal: Hajlított vasbetonszerkezetek MSZ 15022/1-86 szerinti méretezésének néhány problémája

  • Részt vettem „A statikusok könyve, magasépítés” 1989-es első kiadás 3. fejezetének korrigálásában

  • 2001. 12. 12-én az ÉTI-ben előadást tartottam az alábbi témában: „Az egyszintes VB szerkezetű bevásárló centrumok födémtárcsaerőinek változása, a mai gyakorlatban alkalmazott, eltérő vasalások függvényében”

 

 

 

MEG NEM VALÓSULT TERV

Thököly út és a Dózsa György út sarkára tervezett Sportcsarnok

 

Építésztervező: Gulyás Zoltán (Ybl-díjas), három ponton támaszkodó acélszerkezetű héj: Kollár Lajos és Andreánszki Imre, TV torony: Szűcs Sándor, Jégpálya: Szőke Ferenc.

Én a tribünszerkezetet terveztem, a 31-es ÁÉV-t, mint leendő kivitelezőt Mock László képviselte. Sajnos magas vezetőink a leningrádi „biciklikereket” meglátva megvették azt, így az attraktívabb szerkezetű hazai megoldást leállították, amit mindenki sajnál és a mai napig nem tud elfogadni, hiszen minden résztvevő élete álmának tekintette.

 

 

MIVEL FOGLALKOZOM ÉVEK ÓTA

APPENDIX

 

  • Gyengén vasalt VB lemez, gerenda
  • Betonpillér méretezése centrikus nyomásra (részlegesen nyomott) K=0-tól K=25-ig.

  • Gyors közelítő eljárás pillérekhez, tervezés, ellenőrzés

  • Pontos pillér vasalás tervezés, ha N és M ismert, ismeretlen X és As . Kidolgozva 4, 8, 12, 16-os vasképre és négyzet keresztmetszetnél 45°-os hajlítási síkra.

  • Pillér ellenőrzés a feszültségváltó X értékek kijelölésével, ahol a vassorok száma bármi lehet.

 

A szabványban közölt, már egyszer javított, m = 0,67+0,33 m/m min érték az érintett terület tört részét fedi le. Be kell vezetni az m' = 0,67+0,33 m/m xmin értéket is. A szabvány nem intézkedik a vashányad alsó értékéről sem, ami még biztosítja az átmenetet a beton szerkezetből a vasbeton szerkezet számára az I, a II-es feszültségi állapotban malsó bevezetése is szükséges.

A feszültségváltó két X érték között a vasfeszültség II- fokú egyenlettel megoldható,

derékszögű négyszög keresztmetszetnél, ha egy vasfeszültség sem redukált, ha van redukált

akkor III-fokú függvényt ad, a keresztmetszet például háromszög, trapéz, akkor IV-fokú

a függvény. Tervezés esetén, ellenőrzésnél mindig egy fokkal kevesebb.

Két feszültségváltó X érték között a nyomaték értéke linearitással is kezelhető, ez mindig a

biztonság javára szolgál.

6.  P'hj>PHB kezelési lehetőségei. (Pl.: Kettőnél több vassor esetén.)

7. Nagy- és kiskülpontos húzás, szimmetrikus – aszimmetrikus vasalásra, határok átfedéssel.

8. Aszimmetrikus vasalásnál a geometriai és teherbírási középvonal összefüggései

9. Négyzet keresztmetszetű pillérnél a fő és 45°-os síkú teherbírás összehasonlítása azonos N erő mentén, N erő mentén változóan.

10. Kör és körgyűrű keresztmetszetű pillér összehasonlítása spirál és nem spirál vasalás esetén.

  1. Centrikusan nyomott pillérnél: K=25 kritikája. K=40, K=50 elfogadása, ha Kji<KDi feltétel teljesül.

  2. Átmenet a tisztán betonpillér, a malsó vashányaddal, mint a legkisebb vashányaddal bíró és a szabványban adott m (0,03 ill. 0,04) felső minimál vasalású gyengén vasalt és a m szabványban adott értékén felüli, normál VB pillér között.

  3. NHO-tól H azon értékéig, ahol a nagykülpontos húzás befejeződik, ábrázoljuk külön a betonerők nyomatékát, a vaserők nyomatékától, a PHBET,  a Phj' és a húzottvasra háruló erőket. A semleges tengely változását, kiválasztott soronként a vasfeszültség változását.

  4. Kiskülpontos húzásnál: H erő mentén, vizsgáljuk meg, kiválasztott sorban, a vasfeszültség változását.

 

 

 

2011. 06.08. Fehér Miklós

 

 

Galéria:

 

dr. Lőke Endre

 

Dr. Lőke Endre

 

 

1922-ben született Keszthelyen és ugyanitt végezte el a premontrei gimnáziumot is.

A sikeres érettségi után felvételt nyert a „József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem” Építészmérnöki Karára, ahol 1944-ben kapta meg építészmérnöki oklevelét.

A háború befejezését követően, az államigazgatás különböző területein dolgozott.

1954-ben az „IPARTERV” alkalmazásába került és Gnädig Miklós statikus osztályán lett tervező. Statikus tervezőként jelentős ipari, ezen belül is főleg nehézvegyipari létesítmények és épületek egész sorát tervezte meg. Az úttörők közé tartozik hazánkban, a feszített betonszerkezetek tervezésében és azok széleskörű ipari alkalmazásának elterjesztésében.

1960/61-ben, fél éven keresztül Bagdadban, az ott magyar tervek alapján épülő vasúti feszített vb. aljgyár létesítményi főmérnökeként tevékenykedett.

1968-1969 között az „IPARTERV” főstatikusa, majd ezt követően statikus osztályvezető volt ugyanott.

1969-ben, néhány hónapon át  a német „Dyckerhoff und Widmann KG”-nél dolgozó magyar statikus tervező csapatot vezette.

1971-től a 31.ÁÉV-nál dolgozott különböző, a tervezést és gyártmányfejlesztést  meghatározó beosztásokban.

Ez idő alatt fejlesztette ki munkatársaival együtt, a „TT” paneles, rövid főtartós egy- és többszintes előregyártott vb. vázszerkezetet, valamint  nagyobb fesztávra a „T” tetőelemet.

Ezt követően hosszabb időt töltött el Algériában, mint műszaki tanácsadó.

1983-ban hivatalosan nyugdíjba vonult ugyan, de ez után is folytatta tartószerkezeti tervezői tevékenységét, egészen 77 éves koráig.

 

A bevezetőt összeállította: Hajmási Péter

 

 

Az alábbiakban dr. Lőke Endre visszaemlékezése olvasható, amelyben szakmai pályafutásának néhány jelentős mozzanatát eleveníti fel.

 

 

"Egy öreg mérnök tapasztalatai, tanácsai

 

Elmesélem mérnöki munkám fordulópontját. Fiatalon 1954-ben Gnädig Miklós osztályán kezdtem a mérnökösködést. Vagy két évig csak részfeladatokat, kisebb munkákat kaptam. 57-ben kezdődött a Tiszai Vegyi Kombinát tervezése. Gnädig Miklós a legnagyobb épület tervezését rám bízta. Ez meglepett, hiszen csak kétéves gyakorlatom volt addig. Levegő szétválasztónak hívták ezt a csarnokot. Szovjet technológiával itt a levegőt nagyon le kell hűteni. Az oxigén és nitrogén más-más hőfokon cseppfolyósodik, így lehet őket szétválasztani és nitrogén műtrágyát készíteni. A csarnoknak 6-7 lakóemelet magasnak kellett

lennie és majdnem olyan szélesnek, mint az Andrássy út az oldalutakkal. Hűtést benne a konyhai hűtőgép módjára kompresszorok végzik, de ezek óriásiak lesznek, javításhoz, karbantartáshoz egy olyan híddaru gurul fölöttük, amelyik akár mozdonyokat is emelni tudna. No, ehhez jól neki kell gyürkőzni. Nézzük, mennyi mindent kell itt még tudni, megismerni?

 

1. Mik a tervezés kötöttségei?

Miklós bácsi, Bajnai László építésszel és Mokk Lászlóval, a kivitelező vállalat főtechnológusával elhatározta, hogy előre-gyártott vasbeton legyen, nagy szériában gyártható elemekkel, amelyek a helyszíni kis gyártó üzemben készülhetnek. Ezért a TVK minden épületét azonos rendszerben tervezték, 6 méteres oszlopállással hosszirányban és szélességben pedig 6 m többszöröseiben. A tető mindenütt 6x1,5 méteres „teknős” panel, a külső fal mindenütt 6 méteres könnyűbeton hőszigetelésű lap, a pillérekre erősítve.

 

Tehát valami héjtető nem jöhet szóba. Manapság a legtöbb csarnoknál a tető és fal acél trapézlemezzel készül, de akkor még a feltaláló Robertson cég csak ott tartott, hogy a trapézlemezt bitumennel mázolta be két oldalról, így csak ideiglenes raktárokhoz volt jó.

 

2. Mit tud a helyszíni előregyártó kisüzem?

Legfeljebb 10 tonnás elemeket tud kezelni. Nagyobb szilárdságú betont még nem csinált. Primitív módon gyorsítja a beton-szilárdulást.

 

3. Mit követel a technológia?

Tűzállóságot! Ha a sok egyforma berendezés egyikénél tűz lenne, az távozzon az ablakokon és a tetőn át és ne terjedhessen át a többihez, ne menjen tönkre az egész csarnok.

 

4. Hogyan lehet a nagy fesztávot áthidalni? A SzU-ban rácsos vasbeton tartókat raktak fel 6 méterenként, de sok gond lehetett velük. Ma T vagy I szelvényű feszített vb. tartóra gondolnánk, akkor még feszítőpad, mint fogalom se létezett.

 

5. Lehetne rácsos tartót 10 tonna alatti darabokból készíteni?  Hogyan összeerősíteni? Feszítéssel? Milyen feszítő rendszer jöhet szóba, és mik annak a részletei? Milyen rácsozással? Gyártás, beemelés közbeni stabilitás? Oldalra kibicsaklik különben! Hogyan lesz tűzálló, mert a feszítő acél kilágyulhat? Ilyet még sehol nem csináltak! Vagy valami hasonlót, hol?

 

6. És a pillérek? Azok messze 10 tonna felett lesznek. Toldani? Rossz ötlet. Végleges helyük mellett a földön előregyártani, régebbi módon? Talán. Virendeel formában „ablakokkal”? Tömör szelvénnyel? Mi jobb ide?

 

Ijesztően sok a kérdés. De ha az ember az egészet egyben áttekinti és a koncepciót elhatározza, egyszerre könnyebben megválaszolható lesz minden részlet kérdés is. Gnädig Miklós osztályán sok jó fiatal mérnök volt, akik ilyenkor összedugták a fejüket: mi volna a legjobb elképzelés. Maga Miklós is sokszor beszállt. Ez a legérdekesebb pillanata a mérnöki munkának. Ehhez a koncepció-kereséshez kell jó érzék, előrelátás, de tapasztalat is. Nekem tapasztalatom még nem volt. De volt egy előnyöm: a nyelvtudás. Egy mai mérnöknek elég, ha angolul jól tud, mert az interneten mindent megtalál, ami neki kell. Nekem nehezebb dolgom volt. Értettem annyira németül, franciául, angolul és oroszul – szüleimnek és a keszthelyi premontrei rendi gimnáziumnak is köszönhetően – hogy az idevágó szakkönyveket, szakfolyóiratokat megértsem.

 

A „levegő-szétválasztó” tehát elkészült, darabokból utófeszítéssel egyesített rácsos tartókkal. Stabilitás miatt két-két tartót néhány tetőpanellal egymáshoz rögzítve kellett beemelni. Később tűz is volt, egy nagynyomású hidrogén-tartály tömítése hibásodott meg, a hidrogén kisüvöltött, ilyenkor rögtön gyullad és égett iszonyúan, míg ki nem fogyott. A felső ablakok kitörtek és a nagy fesztáv mindkét oldalán csaptak ki a lángok. A feszített rácsos tartó kiállta a tűzpróbát.

 

 

 

Egy nyugatnémet mérnök hazánkba jött előregyártást látni, lefényképezte a levegő-szétválasztót is, és egy szaklapban ismertette, merész konstrukciónak nevezve. Az Ipartervnek volt egy kiadványa, melyben azokat a terveket ismertette rendszeresen, amelyekre büszke volt. A következő számoknak még a címlapján is rácsos tartóm rajza szerepelt.

 

Ez volt mérnöki munkám fordulópontja. Pályafutásom felgyorsult. A ranglétrán is emelkedtem, osztályvezető, majd főstatikus is lettem. Egy mérnökcsoport élén Bagdadba küldtek egy gyár építéséhez, amely előfeszített beton vasúti aljakat („talpfákat”) gyárt. Majd egy másik statikus tervezői csoport élén Münchenben a Dickerhoff und Widmann KG cégnél dolgoztunk 1969-ben néhány hónapot.

 

Közben azonban idehaza nagyon megromlott a mérnöki munka lehetősége. Főként típustervek adaptálására szűkült le. Régebben az előregyártásban az élvonalban voltak a magyar mérnökök, de eddigre már nyugaton egy egész háttéripar fejlődött ki az előregyártáshoz, és messze megelőztek. Elhagytam inkább az Ipartervet és a 31. ÁÉV-hez mentem át, munkatársaimmal kidolgozni a Pí és T panelos csarnok és többszintes rendszert. Rugalmasabb volt sok típus-rendszernél, ezért országszerte sok épület készült így. A rendszerváltás után, már nyugdíjban, önálló tervezőként dolgoztam 1999-ig, azaz 77 éves koromig. Ezalatt sokkal több épület szerkezetét terveztem meg, mint nyugdíj előtt, mert gyökeresen megjavultak itthon az építőipar feltételei. Sok nagy áruház volt köztük, de nagy acélszerkezeti építmények is bazalt és dolomitbányák számára. Azonban ekkor már csak a kitaposott utakon haladhattam.

 

Dr. Lőke Endre                                                                                 Budapest, 2011 augusztus."

 

 

Galéria:

 

Herkó Dezső

  

 
 
Herkó Dezső

Születési adatok: 1931. február 10. (Szolnok)  

 

   

 

Tanulmányok:

1949-ben érettségizett a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban.

1953-ban szerzett hídépítő szakos mérnöki oklevelet.

1965-ben szerzett vasbetonépítési szakmérnöki oklevelet.

 

Munkahelyek:

Már egyetemi hallgatóként dolgozott 1953-ban a MEZŐTERV-nél, majd a tervezőirodák összevonása után az IPARTERV-nél dolgozott, mint statikus tervező, később 1958-tól mint statikus csoportvezető főmérnök. Innen ment nyugállományba 1980. végén, tehát gyakorlatilag egyetlen munkahelye volt.

A tervezőirodában végig egy 8-12 fős csoportot vezetett. Alapvetően nagy ipari építkezések vezető szerkezeti tervezőjeként dolgozott. Kivételt csupán néhány más jellegű építmény képez, így a hollóházi római katolikus templom, a Bp. XI. Fehérvári út 25. sz. lakóház, Ajkán a bauxitüzem egy nagy irodaépülete.

Hosszú tervezőirodai pályafutása során különböző rendeltetésű nagy ipari létesítményeket tervezett, melyeknek művezetésében, helyszíni ellenőrzésében is rendszeresen részt vett. Ezek közül néhány:

  • Többszintes nagy terhelésű raktárépületek, részben teljesen előre gyártott vagy monolit vasbeton szerkezettel, így a szajoli 1000 vagonos közraktár, a budapesti XI. Hengermalom úti vegyianyag raktár, melynek neve, rendeltetése azóta többször változott (pl. ALFA is volt), a mezőtúri és szarvasi magtisztító üzemek, számos gyógyszergyári raktár (3 db a Chinoinban, 1-1 db a debreceni és tiszavasvári gyárban, a debreceni gyógyszergyári decentrum).
  • Többszintes mélyhűtésű hűtőházak (-20-40 °C termék), pl. a miskolci és a budapesti Gubacsi úti 500 vagonos. A rákospalotai déligyümölcs hűtő, tároló és érlelő.
  • Nagy egyszintes csarnokok, pl. a Csőszerelőipari Vállalat budapesti, Gyömrői úti és debreceni csarnokai.
  • Négy nagy takarmánykeverő üzem Algériában (El-Kseur, Boudaroua, Tebessa, Oumache). Ezek teljes egészében magyar kivitelezésben épültek.
  • Vasbeton gabonasilók: 4000-8200 t: Körmend, Újszász, Bonyhád, Kecskemét, Heves, Bábolna, Törökszentmiklós, Szombathely, Komárom, Orosháza (10 db). 20000-23000 t: Jászberény, Törökszentmiklós, Baja, Miskolc, Szeghalom, Hódmezővásárhely, Szentes, Mezőkovácsháza, Kecskemét, Békéscsaba, Marcali, Mátészalka, Mosonmagyaróvár, Kalocsa, Hajdúnánás, Szekszárd (2 db.), Püspökladány, Gyöngyös, Dunaújváros, Cegléd (21 db.). 30500 t: Karcag, Martfű, Orosháza (3 db).
  • Fémsilók előre gyártott vasbeton szerkezetű alépítményei (Ø11,00 és Ø15,00 m). Ezeket szabadalmaztatták. Több mint száz db épült az ország különböző részein. Ezenkívül Marokkóban és Laoszban is alkalmazták.

Az országos, 1962-85 közötti gabonatároló építés keretében összesen 34 db. vasbeton gabonatároló silót tervezett a hozzájuk kapcsolódó melléklétesítményekkel, közúti és vasúti fogadógaratokkal, mérlegházakkal, szociális és javítóműhelyekkel együtt. A vasbeton gabonasilók tervezésénél számos lényeges változtatást vezetett be, melyek komoly gazdasági, technológiai előnnyel járnak, az építési időt és a költségeket is csökkentik.

A gépteret 1 vagy 2 körcellában helyezte el, szemben az addig általános gyakorlattal, ahol a cellatömb egyik végéhez kapcsolják a géptornyot, vagy a cellatömböt és a géptornyot külön épületben helyezik el. A változtatás az előző bekezdésben felsorolt előnyökön kívül az egyébként elkerülhetetlen egyenlőtlen süllyedéseket is redukálja (a cellatömb alatti terhelés sokkal kisebb, mint a géptér alatti).

A tárolócellákban a tárolás alatt és az ürítés során fellépő vízszintes gabonanyomások erősen eltérőek. Az ürítés alatt a tárolás alatti vízszintes gabonanyomások 2,0-2,5-szörösére nőnek. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy lényegesen növelni kell a körcellafalak vízszintes gyűrűs vasalását.

Az általa kitalált megoldás, amikor a körcellák ürítését a velük nyílásokkal összekötött kárócellákon keresztül kezdik meg, miközben a körcellák ürítőnyílásai zárva vannak. A körcellák ürítőnyílásait csak akkor nyitják, amikor a kárócellákon keresztül már nem folyik ki gabona. A BME Vasbetonszerkezetek Tanszéke több silónál végzett ellenőrző mérései szerint ekkor teljesen kiküszöbölődik a körcellák ürítés alatti vízszintes többletnyomása.

Sajnos az általános bevezetésre már nem kerülhetett sor, részben a technológiát tervező mérnökök ismereteinek hiányossága miatt, részben azért, mert az utóbbi időben alig épül vasbeton gabonasiló.

Szakmai munkásságát rendszeresen ismertették szakmai lapok (Magyar Építőipar, Műszaki Tervezés, Molnárok Lapja).

Több mint 20 éven át képviselte Magyarországot a KGST gabonasilókkal foglalkozó szakbizottságában.

Nyugállományba vonulása után mint vezető tervező és építésügyi szakértő dolgozott eseti megbízások alapján. Ekkor tervezte a törökszentmiklósi Szent István malom tartószerkezeteit, számos, a mobil telefonok működtetéséhez szükséges átjátszó állomás konstrukcióját, elsősorban a magas vasbeton gabonasilók tetejére telepítve.

Mint építésügyi szakértő sok vasbeton gabonasiló rekonstrukciójához készített szakvéleményt az IZOBAU Kft. alpinistáinak közreműködésével részletes felmérések, helyszíni ellenőrzés alapján.

Több gabonasiló tényleges rekonstrukcióját is megtervezte. Kétféle, általa kifejlesztett megoldást alkalmazva. Az egyiknél a körcellákban belső 8-10 cm-es vasbeton köpenyt alkalmazott függesztett, támrudak nélküli csúszócsaluzással, a másiknál a homlokzati körcellák külső, homlokzati falainak kétoldali, műgyantás anyaggal felragasztott acéllemez pántos megerősítésével.

Külön megemlítendő a dr. Kollár Lajossal közösen készített, a TTI kiadásában megjelent S-32 sz. Silók méretezése c. tervezési segédlet, mely ma is a legjobb összefoglalását adja a belső gabonanyomások meghatározására és a gabonasilók méretezésére.

 

Kitüntetései, elismerései:

Értékes elismerése tevékenységének, hogy az ÉVM az általa alapított Ipari Építészeti Nívódíjban első alkalommal a jászberényi és törökszentmiklósi gabonasiló alkotóit részesítette.

Vállalatától 7-szer kapott Kiváló Dolgozó, az ÉVM-től 3-szor a szakma Kiváló Dolgozója oklevelet. Kiváló feltaláló kitüntetésnek is tulajdonosa.

2003-ban az Egyetem Aranydiplomával ismerte el mérnöki tevékenységét.

Elérhetősége: 1137 Budapest, Katona J. u. 10/a., T.: 340-4786.

 

[Forrás: 2007-ben írt életrajza]

 

Galéria:

 

Balázs György

  

50_evesen

 
 
Dr. Balázs György

Születési adatok: 1926. június 24. (Rábaszentandrás)

   

 

 

Tanulmányok:

1946 – Pápai Református Kollégiumban érettségizett

1950 – okleveles mérnök, Budapesti Műszaki Egyetem,

1964 – műszaki tudomány kandidátusa, Magyar Tudományos Akadémia,

1983 – műszaki tudomány doktora, Magyar Tudományos Akadémia,

Munkahelyek:

BME Mérnöki, ill. Építőmérnöki Kar

II. Hídépítéstani, ill. Építőanyagok Tanszék

• tanársegéd (1950)

• adjunktus (1959)

• docens (1965)

• egyetemi tanár (1984)

1975/76 tanévben dékánhelyettes az Építőmérnöki Karon

1976-1991 között Tanszékvezető


FŐMTERV másodállású tervező (1954-55)


Beton- és Vasbetonipari Művek tanácsadó (1969)

 

Főbb kutatási területek:

Betontechnológia, betonelmélet, különleges betonok és betontechnológiák, beton- és vasbeton története, mérnöki szerkezetek tartóssága.

 

Elnyert főbb kutatási pályázatai:

OMFB 1085/92 Vasbeton szerkezetek légszennyeződés okozta korróziós veszélyének vizsgálata

OTKA T 016 686 A beton pórusrendszerének szabályozása és hatása a beton tulajdonságaira  - témavezető (1995-1998)

OTKA T 019-414 Utólagosan kloridionnal szennyezett betonok tartósságának elméleti kérdései -  témavezető (1996-1999)

OTKA T 022 067 A levegő szennyezettségének hatása a vasbeton tartósságára -  témavezető (1997-2000)

OTKA T 034 467 Téli sózásnak kitett, gőzölt vasbeton szerkezet tartósságának elvi kérdései - témavezető (2001-2004). 

 

Kiemelkedő publikációk:

18 egyetemi jegyzet

Mérnöktovábbképző Intézet jegyzetei

Betonnal és vasbetonnal kapcsolatos kutatási jelentések

Szakcikkek

Könyvrészletek

Önálló könyvek (18 db), ezek közül a legjelentősebbek:

 

Palotás L. – Kilián J. – Balázs Gy.: Betonszilárdítás, Műszaki könyvkiadó, Budapest (1968)

 

Balázs Gy. – Fogarasi Gy.: Vasbetonelemek kapcsolatai, Műszaki könyvkiadó, Budapest (1977.)

 

Balázs Gy.: Beton és vasbeton I-VII., Akadémia kiadó, Budapest, (1994-2008)

 

Balázs Gy.: Barangolásaim a betonkutatás területén. Akadémia kiadó, Budapest (2001)

 

Balázs Gy.: Különleges betonok és betontechnológiák I-II., Akadémia Kiadó, Budapest (2007, 2009)

 

Balázs Gy.: Dr, Mihailich Győző. Az oktató, a tervező, a kutató és a közéleti ember. Műegyetemi Kiadó, Budapest (2002)

 

BalázsGy.: Dr. Palotás László élete és munkássága. Műegyetem Kiadó, Budapest (2004)

 

Kitűntetések, díjak:

Magyar Népköztársaság Érdemérem (1952); Kiváló Munkáért (1975, 1982, 1985, 1986); Közlekedés Kiváló Dolgozója (1961, 1973); Építőipar Kiváló Dolgozója (1968); Nívódíj Építőanyag Praktikumért (1984); Építőanyag és kémia c. tankönyvért (1986); Jáky József emlékérem KTE-től (1965); Széchenyi István emlékplakett KTE-től (1990); Comporgan-díj I. fokozata (1988); Tudományszervezői tiszteletdíj Pro Sciencia aranyérmes hallgatóért (1991); Apáczay Csere János-díj (1993); Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztje (1997); Iskolateremtő mestertanár (1997); Professor Emeritus (1999); Széchenyi-díj (2000). 

 

Szakmai, közéleti tevékenység:

Egyetemi funkciói:

BME Továbbképző Intézet Építőmérnöki Szakbizottság titkára (1975-81)

BME Építőmérnöki Kar, Tudományos Diákköri Tanács elnöke (1975-90)

BME Egyetemi Tudományos Diákköri Tanács elnöke (1990-95)

BME Építőmérnöki Kar, Doktori Habilitációs Bizottság tagja (1994-97)

BME Építőmérnöki Kar, dékánhelyettes (1975-76)

BME Építőanyagok Tanszék vezetője (1976-91)

 

Szakmai közéleti tevékenysége:

MTA: Építéstudományi Bizottság, tag (1962-68); Vasbeton Albizottság, elnök (1962-68); Építészettudományi Bizottság, tag (1980-); Építőanyag-Kémia Albizottság, elnök (1983-);

TMB Építési, Építészeti és Közlekedéstudományi Szakbizottság, tag (1984-2000);

OTKA Építő-, Építészeti- és Közlekedési zsűritag (1991-96)

MTESZ: KTE Mérnöki Szerkezetek Szakosztály, titkár (1959-90); elnök (1990-2002); KTE Országos Elnökség, tag (1999-);

SZTE Beton Szakcsoport, ill. Szakosztály, elnök (1977-2001)

 

Egyebek:

ÉVM Műszaki Fejlesztési Tanács, tag (1986-1990);

Beton- és Vasbetonipari Művek Felügyelő Bizottság, elnök (1991-193);

FOKA Igazgató Tanácsa, tag (1993-1994).

Szerkesztő bizottsági tagsága tudományos folyóiratoknál:

KTE Mélyépítéstudományi Szemle Szerkesztő Bizottsága, tag (1995-1998);

SZTE Építőanyag Szerkesztő Bizottság, tag (1986-).

 

 

 

 

Források:

 

www.epito.bme.hu

 

Dr. Balázs György élete és munkássága , Emlékfüzet 80. születésnapja, szerkesztette: Dr. Józsa Zsuzsanna, kiadta: BME  Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszéke, Budapest 2006.

 

Galéria:

 

dr. Massányi Tibor

  

50_evesen

 
 
Dr. Massányi Tibor

Születési adatok: 1943. augusztus 1. (Budapest)

 


   

 

Tanulmányok:

1957 – 1961 Eötvös József Gimnázium, Budapest - gimnáziumi érettségi

1962 – 1967 Budapesti Műszaki Egyetem építőmérnöki diploma

1982    Budapesti Műszaki Egyetem doktori cím

Szakmai gyakoréat, munkahelyek:

 1967-1979       Ipari Épülettervező Vállalat - tervező, irányító tervező, szakosztályvezető, osztályvezető-főmérnök

 ·     1977 „Eljárás ferde oldalsó gerendákból és azokat összekötő torokgerendából álló acél főtartó létesítésére” c. szolgálati szabadalom,

 ·         1981  Doktori disszertáció, „Többhajós daruzatlan acélszerkezetű keretek képlékeny tervezése súlyminimumra”

 ·         1977 Építésügyi Szakértő

 1979-1989       Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztériumban főosztályvezető-helyettes

 ·          „Az anyaggazdálkodás és technológiák korszerűsítése”, valamint „Az energia gazdaságos felhasználása” c. kormányprogramokban tárcaképviselő

 ·         „Az építőipari energiaracionalizálás fejlesztése” c. tárca Célprogram vezetője

 ·         ÉTE Tartószerkezet tervezők Mesteriskolája Oktatási Bizottságának tagja

 ·         Építőipari Tudományos Egyesület elnökségi tagja

 ·         1985-86 az MSZH megbízására a magasépítési (MSZ-15000-es sorozat) méretezési Szabvány Bizottság vezetője

 ·         1987 Igazságügyi Szakértő

 ·         1988 Címzetes Egyetemi Docens

 1989-1990       Tervezésfejlesztési és Technikai Építészeti Intézet - főosztályvezető,

 1989-2015      Mérnöki Tanácsadó Kft. - ügyvezető igazgató, partner.

 

Publikációk, szakirodalmi tevékenység

Kiadványok

           Statikai Szerkesztési Segédlet          1968. Iparterv

           Nyomatékkal és normál erővel igénybevett négyszög keresztmetszetű

           vasbeton pillér méretszámítása       1969. Iparterv

Statikusok Könyve,  főszerkesztő:   1989. Műszaki Könyvkiadó

                                                  2002. Műszaki Könyvkiadó (javított kiadás)

Magasépítési Tartószerkezetek Tervezési és Ellenőrzési Segédlet

                                                 1989. Műszaki Könyvkiadó

Üvegszerkezetek tervezése (Műszaki szabályzat és mintapéldák.) 2012. Terc

 OMFB Tanulmányok

Acélszerkezetek gyártásának és felhasználásának racionalizálása

                                                          10-8108T Bizottság vezetőjeként

Teendők az energiatakarékossági célkitűzések érvényesítésére a lakás felújításoknál

                                                          10-8206ET Bizottság vezetőjeként

A nagyelemes lakásépítés továbbfejlesztésének lehetőségei

                                                          10-8301T Bizottság vezetőjeként

A gazdaságos anyagfelhasználás és a technológiák fejlesztésének irányai, ideértve a hulladék begyűjtést és hasznosítást

                                                          20-8401T Bizottság tagjaként

Acélteherhordó szerkezetek gyártásának távlatai

                                                          10-8301ET Bizottság vezetőjeként

Az elektronika felhasználásának távlatai az építő- és építőanyag iparban

                                                          Bizottság vezetőjeként

Az építőipar hosszútávú fejlesztési koncepciója

                                                          10-8601KT Bizottság vezetőjeként

Szakcikkek

A Műszaki Tervezés, Az Építéstechnika, A Magyar Építőipar, Az ipari építészeti szemle című folyóiratokban.

Kitüntetések, díjak

1967.     ÉTE-MÉSZ Diplomadíj

1968.     Kiváló Dolgozó

1969      Budapesti TV torony pályázat III. díj, és megvétel                   

             1970.     Kiváló Dolgozó

1973.     Építőipar Kiváló Dolgozója

1975.     Magyar Építőipar Emlékplakett

1976.     Építőipar Kiváló Dolgozója

1978.     Kiváló Feltaláló Arany Fokozat

1983.     Munka Érdemrend Ezüst Fokozat

1984      Kiváló Munkáért

1986      ÉTE Érdemérem

1990      Alkotói Díj (az orosházi üveggyár tervezéséért) TTI.

1991      Alkotói Díj ( a Suzuki autógyár tervezéséért )  TTI

 

Galéria:

 

Főoldal

Tanszékünk a Műegyetem önálló építészeti osztályának egyik legrégibb tanszéke. Elődje az 1898-ban alapított Alkalmazott Szilárdságtan Tanszék volt, melynek tanára, Czakó Adolf így fogalmazta meg a mechanikaoktatás jelentőségét:
 
"A tervező építész, mint az egész műnek az alkotója, ha a részletes számításokat nem is maga végzi, a kellő szakértelemmel vehessen részt a szóba jövő megoldások mérlegelésében és ne legyen puszta szemlélője a mások által koncipiált szerkezeti megoldásnak." 

Főoldal (3)

 


Kazinczy Gábor

Kazinczy Gábor 

(Szeged, 1889. jan. 19. – Motala, Svédország, 1964. máj. 26.)

Kazinczy Gábor 1889-ben született Szegeden. Mérnöki diplomáját 1911-ben kapta a Műegyetemen, Budapesten. 1931-ben doktorrá avatták, és 1939-ben magántanári képesítést nyert ugyanitt.

Tanulmányai végeztével Budapest főváros szolgálatába lépett, először mint a szerkezetvizsgáló laboratórium vezetője, majd mint főmérnök, műszaki tanácsos, főtanácsos dolgozott egészen 1943-ig, nyugdíjba vonulásáig.

100 évvel ezelőtt, 1913-14-ben a 24 éves, fiatal Kazinczy Gábor mérnök tönkremenetelig terhelt, befalazott végű acélgerendákkal kísérletezett. A kísérletek kiértékelésekor azt tapasztalta, hogy a befogási nyomatékok nem nőnek a teherrel arányosan, és mint egy csuklóban, folyamatos elfordulás jön létre a befogásnál. Amikor a befogásnál kialakul a két csukló, akkor a gerenda tovább terhelhető mindaddig, amíg a gerenda közepén meg nem jelenik a harmadik képlékeny csukló. Akkor, ahogyan Ő nevezte képlékeny mechanizmus alakul ki és a gerenda összeomlik.

Kazinczy, 1914-ben három magyar nyelvű cikkben írta le a kísérleti eredményeket és az elméleti alapokat. A cikkeket az I. világháború miatt csak később fordították le más nyelvekre. A képlékeny csukló ötletét sok képlékenységtani elmélet és tervezési módszer használja mindenütt a világon. Ezzel az ötlettel Kazinczy az elsők között volt, akik elméletileg és kísérletileg is megalapozták a tartószerkezetek mérnöki képlékenységtanát. Később Kazinczy kísérletekkel igazolta, hogy az elmélet vasbeton tartókra is alkalmazható.

Az 1930-as években Kazinczy intenzív, elméleti és kísérleti, képlékenységtani kutatást folytatott pl. a keresztmetszetek képlékeny tartalékának maghatározására, statikailag határozatlan szerkezetek képlékeny állapotának vizsgálatára, a maradó alakváltozásra és a feszültségkoncentrációra, stb. vonatkozóan.

A tartószerkezetek biztonságának kérdésével is alkotó módon foglalkozott. Véleménye szerint a tartószerkezetek tönkremeneteli biztonságát valószínűségelméleti alapon kell meghatározni.

Dr. Kazinczy egy könyvet és 92 cikket publikált, főként magyar nyelven. Ismert és aktív résztvevője, kitűnő előadója volt sok nemzetközi kongresszusnak.

A II. világháború végén Dániába, majd Svédországba emigrált. Mérnöki munkáját, kutatásait tovább folytatta.

1964-ben halt meg Svédországban.

Kövess minket a Facebook-on!